Haldokló Kacsa

Avagy így kezdődött meg a pócsmegyeri Kacsa-sziget pusztulása az 1980-as években. A sziget történetének második része következik, melyet korabeli fényképekkel illusztrálunk. 

A Kacsa-sziget mellékágában kialakult zátony a pócsmegyeri töltésről fényképezve.
A sziget orrán a vízművek csillagrombolója sejlik fel. 

A mellékág alsó szakasza dél felől, a Szentendrei-Dunáról fényképezve.

Iszapos hordaléklerakódás a mellékágban, az ivóvízkút csővezetékét megerősítő kőszórástól délre.
Háttérben Pócsmegyer református templomának tornya.

A mellékág dél felé tekintve, kisvízi időszakban. Még nem kezdődött meg a növényzet térhódítása

Távolban a Kacsa-sziget. Kilátás a leányfalusi parton felnőtt ártéri erdőből.

Lágyszárú növényzet megtelepedése a mellékágban lerakódott zátonyokon.

Ugyanaz a helyzet kissé tágabb perspektívában

És ismét ugyanaz a nézőpont, magasabb vízállás esetén.

Miután a miértet megtárgyaltuk az előző bejegyzésben, most arról lesz szó, hogy hogyan töltődött fel a pócsmegyeri Kacsa-sziget mellékága. Ehhez segítségül hívjuk a fentrol.hu remek légifotó-gyűjteményét, ahol a leányfalusi Duna-szakaszról szerencsére sok anyag található. Miután térinformatikailag kissé helyretettük a légifotókat, a georeferált képekből kisfilmet lehet készíteni a sziget 1961-2005 közötti történetéről. Azért ez a két dátum a kezdő és végpont, mert 1961-ben a Kacsa sziget még "természetes" állapotában látható, 2005-re pedig gyakorlatilag beérett az összes antropogén beavatkozás hatása; a kavicskotrás, a vízmű csővezetéke a mellékágban. Azaz alig negyven év alatt a Szentendrei-sziget részévé vált az addig "valódi sziget" státuszú földdarab. 

Az alábbi .gif-et érdemes úgy nézni, hogy a kurzort egy adott pontra helyezzük és figyeljük az adott pontban bekövetkező változásokat. Ilyen kitüntetett pont a leányfalusi part a szigettel szemben, a vízműkút és kőszórása, a szigetcsúcsok fejlődése, valamint a mellékág záródása. 

Képek sorrendje:
1961 (ff), 1965 (ff), 1966 (ff), 1968 (ff), 1971 (keretes), 1978 (ff), 1988 (zöld), 1992 (hamisszínes), 2005 (színes)

Két fő tényezőről beszélhetünk a Kacsa-sziget enyészetével kapcsolatban, úgymint:

• A vízmű által a szigetcsúcsra felépített kút, valamint a hozzá tartozó, kőszórással fedett csővezeték (amit építhettek volna mondjuk két méterrel mélyebbre is)
• Az ipari és folyószabályozási célú mederkotrások (ami 1970 óta legkevesebb 4 millió köbméter anyag kitermelésével járt)

Kezdjük az elsővel! 1961-ben már áll a vízművek csillagrombolója a szigetcsúcson, de egy év még kevés volt ahhoz, hogy a meder morfológiáját befolyásolja. A kisvizes képek alapján lehet megfigyelni a mellékágban lezajló változásokat az 1960-as és az 1970-es években. A mélyben bekövetkező változások felszínre kerülése; azaz a mellékág benövényesedése korrelál a folyami, ipari kavicsbányászat rendszerváltozás körüli megszűnésével. 1988 és 1992 között alig négy év alatt egy komplett ártéri erdő nő fel a kőszórás feletti szakaszon. Ezzel párhuzamosan megkezdődik a déli zátonyok beerdősülése is, majd később az ártéri erdő a partok felől, keletről és nyugatról is elkezd a mellékág rovására terjeszkedni. 2005-re mind északról, mind pedig délről bezárul a mellékág; kialakul a kacsa-szigeti holtág. 

Ebben a folyamatban szerepet játszott a második tényező is, hiszen a kavicskotrás egyik hozadéka a meder mélyülése. A Szentendrei-ágra vonatkozóan valószínűleg jó közelítést adhat a Nagymarosnál és Budafoknál mért fél méteres átlagos medermélyülés. Mivel a mellékág mélységét a pócsmegyeri lakosság saját célú sóderkitermelése (lásd alábbi képet) számottevően nem befolyásolta, ez a meder relatív kiemelkedést szenvedett el, azaz egyre kisebb vízállások mellett vonult le benne a víz. Ezt tetézte időnként az álló vízben kiülepedő hordalék. 

Ma már a tűzifa-szükségletüket elégítik ki a helyiek az egykori sóderbányájuk helyén.

A kavicskotrás hatása azonban ezen a szakaszon a leányfalusi parton figyelhető meg teljes "szépségében". Karinthyék nyaralója 1960-ban még közvetlen dunaparti lejárattal rendelkezett a Kacsa-szigettel szemben, azonban 2005-re 65 méter part nőtt a sétány mellett; ennyivel szűkült a Szentendrei-Duna medre. Ha a teljes keresztszelvényt nézzük a szűkülés még drasztikusabb: a Kacsa-szigettel együtt mért 430 méter széles meder 40 évvel később már csak 200 méter széles. Azaz felére csökkent a Szentendrei-Duna szélessége a Pócsmegyerrel szemben lévő Dóra-patak hordalékkúpja alatt kitáguló szakaszon. 

A Kacsa-sziget egykor és most (1961-2005)

Ez a folyamat mindenképpen örömteli az ártéri erdők élővilága szempontjából, hiszen a szentendrei-szigeti part mentén, a hullámtéren közel háromszor olyan széles az erdő, mint 1961-ben. A Duna szempontjából nézve már kevésbé örömteli a helyzet; csökkent a vízfelület, a meder homogenizálódott, az ártéri erdőkben lerakódó hordalék emelheti az árvizek szintjét. És végül, de nem utolsósorban, itt egy dunai sziget tűnt el, gyakorlatilag egy emberöltő alatt, a szemünk láttára.