 |
| 1. kép Csillagromboló Pócsmegyeren (fentrol.hu) |
Először az első katonai felmérés térképszelvényén bukkan fel 1783-ban, aztán ott találjuk Pócsmegyer mellett 1800-ban (2. kép), de hiányzik az 1826-ban végzett Duna Mappáció térképeiről, sőt még a szöveges leírásában sem szerepel, pedig ott a hajózást nehezítő tényezőket részletesen és rendszeresen feljegyezték. Feltűnik viszont az 1834-ben kiadott Rauchmüller-féle térképen (3. kép). Ott van a második (1841) és harmadik (1882) katonai felmérésen, de hiányzik az egy (!) évvel későbbre datált pócsmegyeri kataszteri térképről (4. kép), ahol minden talpalatnyi földnek névvel szerepel a tulajdonosa. Ugyancsak hiányzik a Duna 1911-ben készült helyszínrajzáról, de felbukkan zátonyként az 1930-as Duna vízisport térképen. Hogy aztán újra eltűnjön a Hadtörténeti Múzeumban található 1941-es légifotó-sorozatról. 1961-től már végleg megvan az akkor még cserjés-fás sziget a fentrol.hu légifelvételei között.
 |
| 4. kép A nem létező Kacsa-sziget 1883-ban (forrás) |
 |
| 5. kép A Kacsa-sziget kisvíz idején 1965. október 7-én (fentrol.hu) |
Ha csak Szeberényi Lehel cikkéből tájékozódnánk, mely a 1969-ben, a Magyar Nemzetben jelent meg azt hihetnénk, hogy a pócsmegyeri sziget meglehetősen fiatal mederforma [1].
"Amolyan sóderzátonynak indult, csücskén a Vízművek erődítményével, de hogy évről évre gyarapodik rajta az iszapos homok, s a bolyhosodás lassanként bokrosodássá hatalmasodott, sőt egyes bokrok már magasan a többi fölébe szöknek nagyralátón, hogy még tán fa is lehet belőlük — a zátony immár csakugyan szigetnek léptethető elő."
Mi állhat a stroboszkópszerű fel- és eltűnések hátterében? A dunai szigete esetében már megszokhattuk, hogy zátonyok keletkeznek, benövényesednek, aztán vagy a sodrás, vagy a folyószabályozás áldozatául esnek. Ebben az esetben nem ez a helyzet. A pócsmegyeri sziget feltehetően többször váltott a sziget és zátony lét között. Ha éppen kibukkant a víz fölé feltették a térképre, ha ellepte a víz még a légifotós sem vehette észre. Ha fa nőtt rajta 1834-ben letarolódhatott 1838-ban, hogy aztán pár évvel később újra szigetként ábrázolják. Korabeli beszámolókból azonban feltűnően kevés van, enélkül azonban lehetetlen rekonstruálni pontosan mi is történt itt az elmúlt kétszáz évben.
Sőt, éppen ezért vagyunk gondban a sziget nevével is. Feltehetően a zátony-lét határán történő egyensúlyozás miatt nem kaphatott nevet a sziget. Erre csak később kerülhetett sor, amikor már stabilizálódott a hidrológiai helyzete és társadalmi igény is mutatkozott a keresztelőre. Például a filoxéra-járvány miatt kipusztult régi leányfalusi szőlők helyén szárba szökkenő nyaralótelep miatt.
 |
| 6. kép Leányfalu. Karinthy Ferencé a sárga ház és a kispolszki, a szomszéd házban forgatták a Linda néhány jelenetét. Takács István képe. |
"Hatalmas, tág horizont, szemben a cserjés, parányi Kacsa-sziget teljesen víz alatt, mögötte a Szentendrei-szigetet friss nyúlgátak védik, többszörös erődrendszer." [4]
 |
| 7. kép Ivóvízkút Pócsmegyeren (Hidrológiai Közlöny 1965/4. sz.) |
1934 óta húzódott a pócsmegyeri vízműtelep kiépítése, ugyanis a vízműterülethez szükséges 863 katasztrális hold terület kisajátítása a birtokosok közbelépése nyomán kudarcba fulladt [5]. Hasonló probléma az 1950-es években már értelmezhetetlen lett volna, így gond nélkül felépülhetett a Duna medrében három ivóvízkút (II. telep) Szigetmonostor és Pócsmegyer között. Közülük a 3. számú a Kacsa-sziget csúcsára került, pontosabban a tulajdonképpeni szigetcsúcstól majdnem száz méterrel északabbra. 1960-as elkészülése idején ez a kút úszó erődítményként emelkedett ki a Szentendrei-Duna kellős közepéből. A kút később, 1965-ben a Hidrológiai Közlöny szakfolyóirat címlapján is megjelent (7. kép).
 |
| 8. kép Kacsa-szigeti idill csillagrombolóval (Fortepan/Szalay Zoltán) |
 |
| 9. kép A Kacsa-szigeti csővezeték gátja 1984-ben (Farkas József képe) |
A pócsmegyeri beruházás teljes mértékben kielégítette a Budapest vízellátásához fűzött reményeket. Viszonylag alacsony összegből (70 millió forint, akkori értéken) sikerült nagy mennyiségű, napi 40 ezer köbméter vizet nyerni [6]. Ezeknél a kutaknál szifonrendszer nem épült, az egyes kutak saját szivattyújukkal termelték ki és emelték át a vizet a gravitációs csatornákba [7].
Üröm az örömben: a 3. számú kutat a Kacsa-sziget csúcsán egy olyan kőszórással megerősített csővezeték kötötte össze a parttal, mely kisvíz idején keresztben elzárta a mellékágat (9. kép). Ezek a kisvizek pedig a Szentendrei-Duna kotrásával párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak a medermélyülés következtében. Ennek ellenére a sziget a rendszerváltásig valahogy megőrizte sziget jellegét, minden oldalról a Duna vette körbe. Az addig vízszín alatt zajló feliszapolódás és a látványos beerdősülés ezután vette kezdetét, és tart napjainkban is. Olyannyira, hogy az iszapos hordalék már teljesen betemette az egykori kőszórást.
 |
| 10. kép Búcsúpillantás a Kacsa-szigetre (Fortepan/MHSZ) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése