A fiatalon kimúlt földvári Krokodil

IN ENGLISH

Helyreigazítás! 

A Dunai Szigetek blogon 2024. június 7-én megjelent írásunkban (Sziget a földvári csalántengerben) valótlanul állítottuk, hogy a dunaföldvári Felső-Öreghegy tövében található dunai sziget neve Felső-Öreghegyi-sziget lenne. Ezzel szemben a valóság az, hogy egy 1910-ben készített dunai helyszínrajzon a Krokodil-sziget földrajzi név szerepel. Minden olvasónktól elnézést kérünk és ezentúl becsszóra a Krokodil-sziget elnevezést fogjuk használni, mert ez mennyire menő már. 

Krokodil és löszfal együtt egy dunaföldvári képeslapon.

Tiktokvideókhoz szokott olvasóink számára röviden összefoglalva: a dunaföldvári Felső-Öreghegyi-sziget Krokodil-sziget először egy 1850-es térképen bukkant fel zátonyként, alig négy évtized után egy keresztgáttal a jobb parthoz kapcsolták, ezután erőteljes feltöltődés indult meg, ami azt eredményezte, hogy a Krokodilt manapság elég nehéz terepen becserkészni. A hosszabb szövegekhez szokott olvasóinkat pedig szeretettel várjuk a következő bekezdésben is:  

A Krokodil-sziget és keresztgát az ekkor még fátlan löszfalak tövében

Dunaföldvárnál a Duna erőteljesen bevágódik a jobb partjába, fokozatosan pusztítva az Öreghegynek nevezett löszdombot. Ez a domb az erózió hatására idővel két részre szakadt, a Felső-, és Alsó-Öreghegyre, a kettő közötti laposabb térszínen tudott megtelepedni Dunaföldvár. A Duna eróziós hatását jól érzékeltetik a várfal magasságú és meredekségű löszfalak, bár ezek többségét eltakarja az utóbbi időkben felnövekedett ártéri erdő. 

Először 1850. május 12-én ábrázolták a Krokodil-szigetet, mint névtelen zátonyt. Elképzelhető persze, hogy előkerül majd ennél is régebbi térkép, amelyen szerepel, de annyi bizonyos, hogy a legkorábbi térképek az 1850-1860-as években mind hosszú, keskeny zátonyként ábrázolták, legyen szó hajómalmok elhelyezkedését, mederviszonyokat ábrázoló, vagy éppen földhasznosítási térképekről. A zátony északi csúcsa a Duna legnyugatibb bevágódásától majdnem egy kilométeres hosszúságban a földvári Szent-Ilona templomig húzódott. Ezen kívül volt egy alsó zátony is a meder közepén Dunaföldváron, nagyjából a Beszédes József híd szelvényében, amit később elkotortak, mert akadályozta a hajózást.

1850. május 12. A hajómalmok miatt a mélyben rejtőző zátonyok is fontos szereplői a földvári dunás térképeknek. (forrás) 

Neves zátonyként először 1910-ben ábrázolták a Krokodil-szigetet, azonban a földrajzi név a környékbeli sajtóban már korábban, 1889-ben felbukkant, többnyire hajmeresztően valószerűtlen történetek kapcsolódnak hozzá. Elsőként a Szekszárd Vidékében írnak róla, de az itt megjelent ezoterikus hangvételű írás a földrajzi név említésén kívül vajmi keveset árul el a sziget történetéből, azon kívül, hogy már ekkor ezen a néven ismerték ezt a darabka földet:

"Valami boszorkányvárról is beszélnek, mely a hajógyár közelében, a Krokodil-sziget táján van a Duna mélyében. Itt csöndes nyári éjeken gyermekek sírása hallható s időnként lángok csapnak fel a vízből. Etl Pepi legközelebb szekszárdi sziverősitőt hoz magával, mivel azt felrobbantani szándékozik..." (forrás) 

Tíz évvel később, egy bádogoslegény halála kapcsán már bővülnek a hidrológiai ismereteink a különös nevű szigettel kapcsolatban: 

Oktalan vakmerőségnek esett áldozatul Dunaföldvárott Szavalovics Vilmos 26 éves bádogos legény. Több társával ugyan meglehetősen ittas állapotban a Dunára mentek fürödni s noha úszni jól nem tudott, a földvári Duna legsebesebb részén nekivágott a víznek, hogy az úgynevezett »Krokodil« szigetet elérje. Bátorságát azonban életével fizette meg, mert az ár elragadta s mire segítség jött a hullámok eltemették. Holttestét [1899. július] 27-én fogták ki Duna-Földvárott. (forrás) 

1910. A földvári Krokodil név egyetlen felbukkanása térképeken

A leírásból valószínűsíthető, hogy 1899 nyarán még nem készült el a T-sarkantyú a szigeten, hiszen a bádogoslegény nyilvánvalóan nem az úszást választotta volna még ittasan sem, amennyiben be lehet gyalogolni a szigetre száraz lábbal egy kőszóráson keresztül. Továbbá megtudjuk, hogy ekkoriban a sodorvonal még a löszfalak tövében húzódott, alaposan megnehezítve a földvári part mentén úszással kísérletezők helyzetét. De a szigettel kapcsolatos legszürreálisabb írás 1911-ben jelent meg, amelyben írott formában utoljára említik a szigetet "Krokodil" néven: 

Krokodil a Dunában. Dunaföldvárról jelentik nekünk ezt a kissé hihetetlenül hangzó hírt: Schvarcz Sándor fakereskedő alkalmazottjai éppen a Dunában lévő talpfák kiszedésével foglalkoztak, amikor a deszkaszálak közül egy hatalmas krokodilus bújt elő. A munkások először megrémültek a fogait csattogtató hüllőtől, de aztán amikor a nyugalmában megbolygatott krokodilus rájuk vetette magát, fejszéikkel agyonverték. Érdekes, hogy a Dunának éppen ezen a részén — ahol a krokodilkaland történt — van egy sziget, amelyet már évek óta „krokodil-szigetnek“ neveznek. Valószínűnek tartják, hogy a veszedelmes hüllő egy — a nemrégiben itt járt — állatseregletből szökött meg. (forrás) 

A tragikusan kimúlt krokodilus esete, amennyiben évekkel korábban történik, akár magyarázatot is adhatna a földvári sziget különös nevére, de ebben a sorrendben ez egy igencsak meghökkentő történet, melyhez hasonlóról még csak nem is olvashattunk eddig. Ezt követően a "Krokodil" földrajzi név eltűnik a forrásokból és a térképekről egyaránt. 

1930. Sziget hízik a T-sarkantyú két oldalán

A Krokodil-incidens idején már létezett a szigetet a parthoz kapcsoló T-sarkantyú, amely rövid időn belül megpecsételte a sziget sorsát, cserébe megakadályozta a Felső-Öreghegy további erózióját. A folyó sodorvonala távolabb került a már alaposan alámosott parttól és a kőszórás által szűkített meder jobb híján mélyülni kezdett. 1930-ban úgy tűnt, hogy a keresztgát a mellékág vizét részben a zátonyon keresztül kényszerítette vissza a főágba, ami a Krokodil-sziget kettészakadását eredményezte. Ekkoriban a teljes sziget körülbelül 400 méter hosszú lehetett.

1959. szeptember 28. 

1959. szeptember 28-án Budapesten mért 181 centiméteres alacsony vízállásnál már kirajzolódnak azok a mederbeli képződmények, melyek beerdősülése jelenleg meghatározzák a sziget képét. Megfigyelhető az északi csúcsánál kezdődő zátonyképződés, valamint a keresztgát alatti feltöltődés. A légifelvételen a sziget még mindig két elkülönülő részre tagozódik, ami néhány évvel később is hasonló állapotot mutatott azon a Duna térképen, amely az 1910-es térképen kívül egyedüliként tartalmazott rá vonatkozó névanyagot. 

A Felső- és Alsó-zátonyok 1963 körül

Ez a Duna térkép valamikor az 1960-as évek első felében készülhetett. Részletes adatokat közöl a Duna korabeli állapotára vonatkozóan és elsőként ábrázolja a szigetet a félbetört jégkrém formában. A nyél az Alsó-, a jégkrém lényegi része pedig a Felső-zátony. Kék félholdak jelölik a mederben képződött, jobbára vízzel borított zátonyt az 1562-es folyamkilométer táblával szemben. A térképen ábrázolt forma a legkevésbé sem emlékeztet természetes módon kialakult szigetre.

1966. szeptember 15. 

Ugyan a kőszórást bejelölték az 1930-as vízisport térképen, de a folyószabályozási műtárgyat valószínűleg már közepes vízállásnál is elborította a Duna, ahogy az az 1966-os légifelvételen is látható. A folyó a löszfalak tövéig kitölti a medrét, éppen úgy, mint a szabályozás előtt. Ekkor Budapesten 385 centiméteres vízállást ír a Hydroinfo archívuma, és a sziget és a part között nem látszik semmi, ami megtörné a vízfelület szürke egyhangúságát, ahogy a sziget kopár egyhangúságát is csak néhány fa tarkítja. 

A beerdősült zátony 2005-ben. 

Összehasonlítva az 1966-os és a jelenlegi helyzetet, a növényzet térhódítása szembeötlő. Ez a folyamat szinte mindenütt hasonló módon játszódott le a Duna magyarországi szakaszán: a folyószabályozás miatt bekövetkező medermélyülés réven egyes parti területek egyre gyakrabban kerültek szárazra, lehetővé téve a növényzet megtelepedését és szukcesszióját. Nem volt ez másként Dunaföldvár térségében sem, ahol Magyarországi viszonylatban az egyik legnagyobb mértékű medermélyülés ment végbe. Mivel a folyamat visszafordíthatatlan, mint ahogy az agyonvert krokodilt sem tudták volna a rakodómunkások visszahozni az életbe 1911-ben, úgy a Krokodil-sziget sem valószínű, hogy valaha újra valódi dunai sziget lesz, ahogy igazából nem is volt az sohasem. De ez nem feltétlenül probléma, hiszen az ártéren felnőtt csalántenger egy egyedülálló természeti értéket képviselő dunai ékszerdobozt őriz.

Lehetőleg még jó sokáig.