Idén lesz 40 éve, hogy a haladás és a fejlődés nevében tucatnyi települést árasztottak el az Al-Dunán. Patrick Leigh Fermor még egyszer visszatért ide, és nem véletlen, hogy Esztergomtól Orsováig tartó utazásának utószavát kizárólag ennek a döbbenetes pusztításnak szentelte. Ada Kaleh törökjei számára a folyásirányban valamivel lejjebb lévő Simian-szigeten jelöltek ki új lakást. Átköltöztették a várat, a minaretet. De mint ahogy az idős fák is elpusztulnak, ha átültetik őket, a kis török köszösség sem maradt az idegen szigeten; szétszéledt a szélrózsa minden irányába. Mindennek nyoma veszett.
 |
| Halva született ötlet: új Ada Kaleh a Simian-szigeten |
"Mára ezt az egész tájat víz alá temette a haladás. Egy utazó, aki az orsovai rakparton leülne régi asztalomhoz, ma csak vastag, rézkarimájú üveglapon át szemlélhetné a kilátást. Homály és iszap tárulna szeme elé a keretben, mivel ólomtalpú ruhát kellene viselnie, búvársisakból bámulna kifelé. és légzőcsövön kapná föntről a levegőt, a feje fölött harminc méterrel álló csónakból. Ha sodrás iránt, lefelé indulna el, néhány mérföld után belebotlana a víz alá merült szigetbe és a megfulladt török házakba; ha viszont fölfelé vágna neki, a Széchenyi gróf útját torlaszoló hínár és törmelék közt kellene evickélnie, és a mély, sötét szakadék fölött átpisloghatna Traianus művének nyomai felé. Körülötte, alatta, fölötte, mindenütt, fekete mélység tátongana, s ahol valaha áramlatok siklottak, zuhatagok dübörögtek egyik partról a másikra, és a függőleges sziklafalak közt cikázva szállt a visszhang, ma a vízözön némasága várná. Aztán, talán, egy-egy eltévedt napsugár fényénél megpillantaná egy alámerült falu romjait, majd egy másodikét, harmadikét, iszapba temetve.
Az utazó napokig küszködhetne a vízfenék e komor vizsgálatával, mert a Vaskapunál Románia és Jugoszlávia fölépítette a világ legnagyobb vasbeton duzzasztógátját és vízi erőművét. Százharminc mérföldnyi Duna ettől egyetlen hatalmas medencévé változott, mely a felismerhetetlenségig földagasztotta és elmosta a folyam eredeti partvonalát. Szurdokok tűntek el, kiugró sziklaszirtekből szelíd halmok lettek, s a víz a szépséges Cserna-völgyben majdnem Herkules Fürdőjéig fölhatolt. Orsova és a vízparti települések sok ezer lakóját ki kellett szakítani környezetéből és máshová telepíteni. Az Ada Kaleh sziget népét átköltöztették a Duna egy lentebbi szigetére, régi otthona pedig úgy eltűnt a néma vízfelszín alatt, mintha soha nem is létezett volna. Csak remélni lehet, hogy az erőmű által termelt áram jólétet hozott mindkét parton az embereknek, és a román és jugoszláv városok ezentúl fényesebben lesznek kivilágítva, mint korábban, mert a gazdaságot leszámítva, a pusztítás minden más téren jóvátehetetlen. Talán az idő múlásával, s ahogy halványodnak az emlékek, az emberek majd elfelejtik iszonyú veszteségüket.
Másutt, mások is jártak ugyanígy vagy ennél is rosszabbul, de sehol másutt történelmi emlékek, természeti szépség és vadvilág ilyen mértékű pusztulása nem fordult elő. Eszembe jut most osztrák polihisztor barátom, s az, amit annak idején mesélt nekem, hogy tudniillik ezermérföldnyiről, a krími Tatárországtól a halak fölúszhattak egészen a Fekete-erdőig és vissza, semmi sem állta útjukat; ezért kesergett 1934-ben a Felső-Ausztriában Persenbeugnál tervezett erőmű miatt. "Eltűnik majd minden! Európa legvadabb folyóját úgy meg fogják szelidíteni, hogy olyan lesz, akár a városi vízvezeték. Azok a keleti halak! Nem jönnek vissza többé. Soha, soha, soha többé."
Ma már az új, jellegtelen tavon veszélytelen a hajózás. A búvárruhás utazó a mecset helyén csak egy kerek üreget találna odalent: a tornyot darabokra szedve elszállították, a törökök új lakhelyén összerakták és újra felépítették. Azt hiszem, ugyanez történhetett a falu másik templomával is. Az irdatlan pusztítás enyhítésére tett efféle jóravaló erőfeszítések a titokzatosság utolsó foszlányait is fellebbentették e kísértet járta vizekről. A fantáziadús és romantikus lelkületű utazót nem fenyegeti többé a veszély, hogy azt képzeli, az imára szólító kiáltás a víz alól harsan, és nem lesz már többé olyan illúziója, hogy elsüllyedt harangok kongását hallja, mint a cathédrale engloutie harangszava Ysben, a breton partoknál, vagy a Volga középső folyásánál, Kityezs legendás városában, nem messze Nyizsnij Novgorodtól. Ottani költők és elbeszélők szerint a harang Batu kán támadásakor merült a víz alá, később pedig egy tó nyelte el, és a szerencsés kiválasztottak néha hallhatják a kongást az emerült tornyokból.
Itt sajnos nem így van: mítoszt, néma harangszót, történelmet, mendemondát egyként elsöpörtek, és semmi sem maradt belőle ebben az árnyak völgyében. Szó szerint megfogadták Goethe tanácsát: "Bewahre dich von Räuber und Ritter und Gespenstergeschichten".* Mindennek nyoma veszett."
* Óvakodj a rablótól, lovagtól és a kísértethistóriáktól.
Erdők s vizek közt I. - A Kazán-szoros üstje
Erdők s vizek közt II. - Orsovától Traianus császár hídjáig
Erdők s vizek közt III. - Rózsasziromlekvár Ada Kálén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése