Oldalak

2012. december 30., vasárnap

Ez történt 2012-ben


Ha röviden kellene összegeznem a 2012. évet a Dunai Szigetek szempontjából, csupán annyit mondanék: nagyon jó volt. Egymondatos évzárót még a legvisszahúzódóbb igazgató sem mondana az iskolában, ezért nézzük kissé részletesebben, mi is történt idén:


Elkészült 85 bejegyzés, ami azt jelenti, hogy valamivel többet, mint négy napot kellett várni egy újabbra. A tavalyi 86 után ez kicsit visszaesés, de talán nem annyira számottevő. 

Idén rengeteg érdekes helyre jutottunk el személyesen. Örömmel jelentem, hogy immár nem egyedül kell bejárni a területeket, ugyanis összegyűlt egy lelkes csapat, akikhez természetesen lehet ezentúl bátran csatlakozni! Jártunk Érden a Beliczay-szigeten, majd Adony, Lórév, Szigetbecse és Ráckeve következett, aztán felmásztunk a Megyeri híd pilonjába, meglátogattuk a Zebegényi-szigetet, egy alagúton átmentünk a Duna alatt Visegrád és Nagymaros között, Neszmélyben egy centi sár miatt nem tudtuk megnézni a hajómúzeumot. Eljutottunk végre Gemencre, aztán végigkenuztuk a Dunát Esztergomtól Gödig. Szó volt a Margit-, Helemba-, Luppa-, Senki-, Kacsa és Népszigetről. Megnéztük Esztergom árvíztábláit és a Dunakeszi Kikötőerőd Múzeumot. Lisztet őröltünk Ráckevén és horgásztunk a közeli Angyali-szigeten.


2012. legfontosabb eseménye a külföldieknek szóló Dunai Szigetek blog elindulása volt, a Donauinseln-re szerencsére folyamatosan készülnek a fordítások. Elkészült az első mozgó ábra (.gif) az esztergomi és az Altmühl-Dunás bejegyzéshez. Kissé időigényes, de várható majd még ilyen. A nyár eleji bejegyzés író pályázatra szerencsére 4 munkát is beküldtek a lelkes olvasók (most már írók is!) ezért külön hálás vagyok nekik! Elkezdtük gyűjteni a Nepomuki Szent János szobrokat, már ebből is egy szép gyűjtemény jött össze. Több külsős megkeresést is kaptunk, ezekből is született jónéhány bejegyzés, például a Virágzik a Duna!, az Ipoly-takarítás és a Külker evezőseinek folyamkilométer-tábla gyűjtése és fordítva ugyan, az én megkeresésemre kaptam meg Kurdi Imre fotóit.


Idén is kikerült a blog a hvg.hu, a mandiner.hu a greenfo.hu honlapokra, míg Dávidnak hála állandó a részvétel az Urbanista napi linkek rovatában. Idén először sikerült kijutni az időkép.hu oldalra a virágzó Dunával. Ami igazán meglepő, hogy a szánalmas.hu-ra is sikerült felkerülni, ami elsőre talán riasztónak tűnhet, de ha csak egy ember is volt, aki ezáltal szerette meg a Dunai Szigeteket már megérte. Idén kb. 40 helyezést javítva 14-edikek lettünk a Goldenblogon (sosem tudjuk meg hány szavazattal), rossz hír viszont, hogy ezt az ugrást jövőre lehetetlen megismételni, de talán 13 helyet is elég lesz majd javítani. :) Nyáron sikerült eljutnom a Tilos Rádióba egy 1,5 órás beszélgetésre, valamint pár percre feltűntem a sziget.hu online adásában, a Hajógyári-szigettel kapcsolatban.

Idén ezek voltak a legnépszerűbb bejegyzések (kattintások számával):

  1. Lángban álló dunai szigettenger - archív felvételek Magyarország 1944-es bombázásáról (5961)
  2. Római mérnökök munkája a Hajógyári-sziget?  (5554)
  3. Virágzó Duna Virágzik a Duna!  (2 külön bejegyzés 1096+5292)
  4. Családi ház pincéjéből Világörökség? - Késő-római Kikötőerőd Múzeum Dunakeszin (3479)
  5. 35 emelettel a Duna fölött - Körkép a Megyeri híd 7-es pilonjáról  (3172)
  6. Alagút a duzzasztómű helyén Visegrád és Nagymaros között  (2699)
  7. Újra őröl a hullámsírba merült hajómalom Ráckevén  (2323)
  8. Egy idős úr a Dunán - Idén 80 éves a Luppa-sziget  (1374)
  9. A belgrádi Nagy Hadi-sziget rejtélyes eltűnése 1941 tavaszán  (1247)
  10. Stabil dunai partszakaszok három érdekes indikátora káposztásmegyeri példán  (1069)
 
 
Viszont én inkább ezekre vagyok büszke, a belefektetett munka miatt:

Persze lehet velem vitatkozni, sőt örülnék, ha mások is megírnák, mi tetszett nekik és mi nem!


Mivel nem árt tisztában lenni az olvasói igényekkel csináltam egy rövid felmérést. Akinek van kedve, kitöltheti, segítve ezzel a munkámat. Több választ is be lehet jelölni.


 
Végül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akik segítették a munkát 2012-ben: Zubreczki Dávidnak az Urbanistáról a lelkesedésért, Sajó Tamásnak a Wang folyó versei blogtól a fordításért, Bugya Évának és Nagy Balázsnak (Földgömb), Bálintnak (Időkép) a megosztásért, Kurdi Imrének a fényképekért, Diószegi Évinek, Horváth Tibornak, Selmeczi Kovács Ádámnak, Palotai Mártonnak a bejegyzésekért, Pásztor Balázsnak a lehetőségért (a cikkel még mindig lógok), Jankó Annamáriának a hadtörténetis légifotókért, Villy-nek az esztergomi információkért, KT-nek az érdi kirándulásért, Seprényi Zolinak a Megyeri hídért, Márki Zsoltnak az Angyali-szigetért, Berecki Bencének Zebegényért, a vízparti fejlesztő lányoknak a linkért, valamint a hozzászólóknak, levélíróknak és annak a 466 embernek, aki a fb-n megtisztel bizalmával. És végül, de nem utolsósorban feleségemnek türelméért, lelkesedéséért és áldozatos munkájáért! (És persze a karácsonyra kapott Dunai Szigetek pólóért!)


Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok a 2013-as esztendőre!

Szávoszt-Vass Dániel
Alsógöd

2012. december 28., péntek

Lehorgonyzott Népsziget


A térképeken követhető változások gyakran nagy segítséget jelentenek a geográfusoknak, a felszínfejlődés rekonstruálásában. Ilyenkor komoly és hosszas levéltári, térképtári és könyvtári kutatómunka szükséges, hogy minden fellelhető térképet megvizsgálhassunk a lehető legpontosabb eredmény érdekében. Azonban vannak olyan ritka kivételek, amikor a hosszas kutatómunka után kapott eredmény nem áll arányban a ráfordított munkaidővel. Ilyen "hálátlan" terület például a budapesti Népsziget.

1782-1785. Pester Insel

Térképtörténeti kirándulásunk első állomása az I. katonai felmérés szelvénye, mely 1782-1785 között készült. Óbudán még négy különálló sziget állt, és megvan a kis Fürdő-sziget is. Szemben, a balparton ott találjuk a Pesti-szigetet. A szabálytalan, legkevésbé sem áramvonalas szigeten erdőt jelölnek a térképészek. Ekkor még egyetlen épület sem állt rajta, ugyanis az árvizek rendszeresen elöntötték, mint ahogy az egy későbbi leírásból egyértelműen kiderül:
"Az itt ábrázolt Duna keleti partja általjában kemény is Füz fával bé van növe. A Duna ezen oldalán látszik Pest Várassa Szigetjének nagyobb része, melynek dombosabb része nagy Szil és Nyár Fákkal van bé növe, az alatsonyabb része pedig Füzes és Nádas. Ezenn Sziget Keleti széle nevelkedik, a' nyugoti széle ellenben a Jégtöl rongáltatik ugyan, mind azon által Nád és Füz Fa Gyökérrel sürün lévén bé növe magát erössen tartya, s keveset fogy. Nagy ár Viz idején egészen el borittatik."
1826-ban, Vörös László térképész magyarázata szerint a szigetnek két ártéri szintje van, amelyet a növényzet alapján lehet könnyen elhatárolni. A magasabb térszínen puhafás ligeterdő, míg a partokon bokorfüzes társulások uralkodnak. Sajnos az egykori dombosabb szigetmagot manapság szinte lehetetlen kinyomozni, a jelentős feltöltések és földmunkák következtében.
 
1832. Pesti-sziget
 
A Duna Mappáció Budapestre vontakozó szelvényei sajnos elvesztek, azonban a József nádornak ajándékozott kivonat 1832-ből megmaradt. Ezen a Pesti-sziget még mindig szigetként van feltüntetve. Újpest település nem létezik, bár ebben az évben épül fel a legelső ház a Károlyi-féle szőlőhegyen. A sziget formája sokkal áramvonalasabbá vált. Északon valamivel szélesebb, folyásirányban elkeskenyedő formáját napjainkig megtartotta.

1856. Neu-Pester Insel

Újpest 1840-ben vált önálló településsé Rákospalotától. Az új település neve szinte azonnal megjelenik a térképi nevezéktanban, ami meglehetősen különös, ugyanis a sziget ekkor még közigazgatásilag teljes egészében Pest szabad királyi városhoz tartozik. Az 1830-as években épült meg az a töltés, amely elzárta a mellékágat az ide tervezett Téli Kikötő érdekében. Az 1856-os térképen jól látható, hogy a mellékág elzárása nem közvetlenül a parton kezdődött, hanem a váci országút magasabban fekvő homokdombjaitól indult. Feltehetően így akarták megakadályozni, hogy a nagyobb árvizek felülről bejuthassanak az öbölbe. A Téli Kikötő dél felől továbbra is nyitott maradt, így a Duna mindenkori vízállása határozza meg benne a vízszintet. Hogy ez a kisvízi időszakokban se jelentsen problémát rendszeres kotrásra volt és van szükség ma is. Ekkortól akár nevezhették volna Újpesti-félszigetnek is, de valami oknál fogva közel 180 év elteltével is szigetnek nevezi a köznyelv. 

A Zsilip utca nyomvonalán futó töltés révén könnyedén megközelíthetővé vált a sziget, a térképen már utakat látunk, melyek egymást keresztezve futnak a sziget két tengelye mentén. A déli csúcson partbiztosítás létesült a hullámzás elmosó hatása ellen (feketével). Ugyanebben az időben a part felől is épült egy elzárás, mely a mai szélességére szűkítette a medret. A kikötő vize ezáltal csendesebbé vált, az elzárástól délre pedig megindult a partfeltöltés, melynek mértéke a legutolsó képen látható igazán. A töltés következtében megváltozott folyóhidraulika ugyancsak leolvasható erről a térképről; a lerakódó hordalék lassan egyre sekélyebbé változtatja a Zsilip utcai töltés előterét.

Érdekessége még ennek a képnek, az Óbudai sziget északi részén látható elzárás. A Hajógyári-sziget kialakulásának kérdéskörét körbejáró cikkhez érkezett kommentek rejtélyes cölöpjeinek eredetét valahol itt kell keresni...

1861. Pester Insel
 
1861-ben, a lassan körvonalazódó Újpest település mellett újból a Pesti-sziget elnevezés került a II. katonai felmérés szelvényére. A sziget alakja még mindig természetesnek mondható, egyetlen épület sem áll még rajta ekkor. A térkép déli része irányából Pest városa terjeszkedik rohamléptekben szigetünk irányába, felbukkan az épülő Angyalföld neve németül. Északon éppen megjelenik a kicsiny Palotai-sziget, melynek még lesz szerepe ebben a történetben.

1906. Újpesti kikötő sziget
 
Kogutowicz Manó 1906-os Budapest térképén talán a legszembeötlőbb változás az Újpesti vasúti híd megjelenése. A közismertebb nevén Északi összekötő vasúti hidat két év építkezés után, 1896-ban adták át a forgalomnak. A szigeti részen hatalmas töltés épült a vasút számára, hogy a legmagasabb vízállás se fenyegethesse a forgalmat. Ez a töltés gyakorlatilag kettévágta az ekkor még erdős szigetet. Az Újpesti kikötő sziget teljes egészében Budapest közigazgatási határán belül található. A vonalzóval meghúzott határ követte a Téli Kikötő középvonalát. 

A Váci út tengelyén érkező ipari forradalom révén a környéken gombamód szaporodtak a gyárak, a mezőket, szántókat felparcellázták, rajtuk füstölgő gyárkémények nőttek az ég felé.

1921. Ujpesti-Szunyog-sziget

Magyarország 1914. nyarán elnyerte az 1920. évi Nyári Olimpiai játékok rendezési jogát. A Vérmezőre tevezett világversenyt azonban elmosta az első világháború. A győztes hatalmak 1919-ben elvették a szervezés jogát a fővárostól, és Antwerpennek adták. Magyarország nem csupán nem rendezhette meg az Olimpiát, mint vesztes ország, azon nem is indulhatott.

A magyar sportdiplomácia azonban nem adta föl, és komoly erőfeszítésekete tett az 1928-as játékok megrendezésére. Az elkészült tervek szerint a versenyek fő helyszíne az "Ujpesti-Szunyog-sziget" lett volna. A tervekről már volt szó itt a blogon. A nagyszabású beruházás révén a sziget arculata teljesen megváltozott volna, az addig ligetes, épületektől mentes terület szervesen bekapcsolódott volna a város vérkeringésébe. Sajnos a tervekből nem lett semmi. A Népsziget nagy lehetősége örökre elszállt, és aki ismeri a sziget jelenlegi állapotát nem tud mást tenni, mint nagyot sóhajtani.

1929. Népsziget

Akik pedig az "angyalos" vízisport és túratérképeket ismerik, ismerős lehet a sziget 1929-es állapota. A meghiúsult Olimpia sportlétesítményeiből ha más nem is, legalább a csónakházak megvalósultak. A két világháború között a Római parthoz hasonló sportélet és vízi-világ jött létre itt is. A szigetet ezen a térképen nevezik először "Népszigetként". Ez rögtön megcáfolja azt a kézenfekvő etimológiai felvetést, miszerint ezt a nevet csak és kizárólag 1945 után kaphatta ez a földterület. A térképgyűjtemény eme gyöngyszemét élvezet böngészni. Aki pedig még mindig hiszi, hogy nemcsak a társadalomban, és a gazdaságban, de a térképészetben is hatalmas fejlődés ment végbe 1945 után, az vessen egy pillantást egy újabb vízisport térképre, kissé lejjebb görgetve. 

1941. légifotó
 
Első légifotónkon, 1941-ben egy másik sziget került a látóterünkbe. Északról, a megyeri párhuzammű megépülése után hízásnak indult Palotai-sziget lassan közelít a Népsziget felé. A közeledés folyamatos és megállíthatatlan, de ebben az időben a Zsilip utcai töltés még mindig szinte ugyanolyan karcsú, mint újkorában. Pedig már több mint 100 éves ekkor. Partfeltöltés elsősorban a Téli Kikötő oldalán jelentkezett, az itteni gyárak igényei miatt. 

Mivel a parton már szinte minden földterület beépült, megkezdődött az építkezés a Népszigeten is. A csónakházak mellett felépültek a Vízművek parti szűrésű kútjai, de épültek lakások és (hajó)gyárak is. 1943-ban maga a Kormányzó avatott fel hajóslaktanyát közvetlenül a vasúti híd déli, kikötői oldalán. Ez az épület ma is megvan, Sziget Hotelként ismert munkásszállás volt, azóta üresen áll.

1970 körül. Szúnyogsziget
 
A Duna 1:10000-res méretarányú vázlatos áttekintőtérképén ismét a Szunyog-sziget elnevezés szerepel, holott már jóval a II. világháború után járunk. A Vízrajzi Atlaszhoz nagyon hasonló mederfelvétel a Hadtörténeti Múzeum térképtárából származik, dátuma sajnos ismeretlen. Az biztos, hogy 1980 előtti, mert az Észak-pesti Szennyvíztisztító még nincsen rajta. Tovább szűkítve a kört, ugyancsak biztos, hogy 1973 előtti, ugyanis ebben az évben készült el a sziget déli csúcsán egy gyalogoshíd a Vízművek részére, ennek pedig nyoma sincs a térképen. Ugyanakkor nem készülhetett 1955 előtt, mert (újra) áll a vasúti híd. A Palotai-sziget már ott jár a szomszédban, mindössze egy keskeny csatorna választja el a parttól és a Népszigettől. A szigeten folyamkilométer táblákat látnunk (a sziget hossza mintegy 2 kilométer), a déli csúcsnál a mederben lévő jel pedig egyértelművé teszi, hogy azok akik nem voltak hajlandóak elgyalogolni a Zsilip utcáig, kompon is átjuthattak a Népszigetre.

Ezen a térképen a Népsziget már két kerület között oszlik meg. A IV. és XIII. kerületek közötti határ a vasúti híd töltésén fut Nagy-Budapest létrehozása, 1950 óta.

1975. vízisport térkép: Nép-sziget

Ez az 1975-ben készült Duna vízisport térkép szánalmas próbálkozásnak tűnhet az 1929-es angyalos elődjéhez képest. Eltűntek róla a vízisportolók számára "kevésbé" fontos információk, mint például az áramlási viszonyok, a vízmélység adatok, a csónakházak, a vendéglők, az utcák, jellegzetes épületek és még hosszasan lehetne folytatni. A Kádár korszak közepén úgy tűnik újra megnyitották a Zsilip utcai töltést, így a Népsziget újra szigetté válhatott. Persze lehet, hogy csak a térképészek tévedtek - szándékosan. A sok hiányosság mellett az egyetlen szimpatikus plusz információ a hídlábakon található vízmérce 0 pontjainak feltüntetése. Bár az adatok pontossága erősen megkérdőjelezhető, hiszen mi van akkor, ha csupán az imperialista kémek megtévesztése volt a célja a térkép készítőjének?

(Valószínűleg az imperialista hadvezetés is inkább az Angyalos térképeket használta volna...)

1980. Légifotó

1980-ban kezdődött a szomszédos Palotai-szigeten a szennyvíztisztító építése a Duna katasztrofális szennyvízterhelése miatt. A Palotai esetében a sziget elnevezés ugyancsak eufemizmus, hiszen már régen nem az. A vasúti hídtól északra a főági oldalon egy fiatal fűzerdő révén már teljesen egybeforrt a "két sziget". A Népsziget déli csúcsán látható fehér vonal jelöli az új gyalogos hidat. Jól megfigyelhető, hogy a mellékágak hordalékmentes vize jóval sötétebb az áradó főágéánál. Keveredés mindössze a déli csúcsnál jelentkezik.

1980 körül érte el az ipari, és egyben a beépített terület aránya a maximumát. A rendszerváltás után bekövetkezett változások elsősorban a növényzet térhódításának kedveztek, bár ha az állatfarmtól délre eső kiszáradt erdőre gondolunk, nem feltétlenül helytálló ez a megjegyzés.

A Népsziget egy külvárosi ártéri erdőből vált Budapest szerves részévé az elmúlt két évszázad alatt. Arculatát egyfelől az ipar és a kikötő határozza meg, másrészt a kajak-kenu vízitelepek. Funkcióját azóta keresi, hogy alig maradt üzem rajta. Megnyugtató megoldást talán csak a sikeres olimpiai pályázat jelentett volna annak idején...
 
A Népsziget napjainkban (legifotok.hu)

A Népsziget alakja szinte változatlan volt, miután félszigetként a parthoz csatolták. Aki azonban morfológiai változások után kutatna, szívből ajánlom a googleearth csúszkáját, melyen a felvételek időpontját választhatjuk ki. A Palotai-sziget és Népsziget közé eső kicsiny öböl jelentős változáson ment át az elmúlt években. Hogy előnyére, avagy hátrányára, azt mindenki döntese el maga...

2012. december 16., vasárnap

A Duna-Rajna háború


Mint az köztudott, a Duna a Fekete-erdőben ered, a mai Németország területén. 2850 kilométer hosszú, átlagos vízhozama Budapestnél 2300 köbméter másodpercenként. A Fekete-tengert Románia és Ukrajna határán, a Duna-deltában éri el. Aki azonban ismeri Epheszoszi Herakleitosz Platónnál fennmaradt mondását:
"Hérakleitosz azt mondja valahol, hogy minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan, és a folyó áramlásához hasonlítva a létezőket, azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba."
gyorsan hozzáteszi: jelenleg. Nézzük másképpen: a Duna a Nyugati-Alpokban ered, a mai Svájc területén, hossza 1400 kilométer, átlagos vízhozama a bécsi torkolatánál 3-4000 köbméter másodpercenként. Furcsán hangzik? Pedig volt ilyen is.

1. kép Forrás, de vajon meddig még?

Már a Duna mostani forrása is komoly vita tárgyát képezte és képezi Baden-Württemberg tartományban. Hiszen hol ered a Duna? Létezik egy csodálatos foglalt forrás (1. kép) a Fürstenberg kastély kertjében, Donaueschingenben, ahol föld alatti csatornán indul el egy vízfolyás és ömlik a Brigach-patakba. Létezik két forráság a Breg és Brigach, melyek összefolyásától ugyancsak nevezhetjük Dunának a folyót (2. kép). És sokan - főképpen a furtwangeniek - azt mondják, hogy a Duna bizony a Breg forrásától számítandó, merthogy az a hosszabb forráság. Kicsit mindenkinek igaza van, a hagyomány szerint a kastélykerti forrás a valódi, ugyanis az csak a XIX. század elejétől ömlik a Brigachba, valóban a Breg a hosszabb forráság, ám a földrajzi-hidrológiai nézőpont a forráságak találkozását favorizálja. A vita hevessége mindenesetre megmutatja, hogy itt igen fontos dologról van szó. Szerintem fölöseges ezen a kérdésen vitatkozni, különösen annak a ténynek tudatában, hogy a Duna legfelső 100 kilométeres szakasza forráságakkal együtt "hamarosan" a Rajna valahányadik mellékpatakja lesz.

2. kép A Duna születése; a Breg és Brigach összefolyása

A Duna és Rajna vízválasztójának elhatárolása már a régebbi korok emberét is érdekelte. Claudio Magris egyszerűen Dunának elnevezett művében így ír erről:

"...1785-ös nagy művében a Duna-folyó Antiquariusa - ez Johann Herm. Dielhelm álneve - említ egy házat Abnoba hegyén (Fekete-erdő - SzVD), amelynek tetejéről az egyik eresz a Dunába, a másik a Rajnába engedi a vizet: egyébként megemlít még egy Kaltherberge nevezetű fogadót a freiburgi országút mentén, melynek tetejéről az eső két irányban folyik le, az egyik ág a Dunában, a másik a Rajnában végződik..."

A Rajna és a Duna között évmilliók óta vízgyűjtőterület-háború zajlik, amelyben a Duna rendre vereséget szenved. A napjainkban szemünk láttára zajló "csatát" a Donauversickerung névvel szokás körbeírni. Erről a jelenségről már volt szó itt a blogon, egy hosszabb bejegyzés keretében (http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2011/08/bifurkacio-es-batukaptura.html). Ez a mostani írás időben és térben kibővített kontextusba kívánja helyezni ezt a földtörténeti pillanatfelvételt. Egyszóval érdemes azzal a bejegyzéssel kezdeni!

1. ábra Kaptúra
A bejegyzésben leggyakrabban használt fogalom a kaptúra lesz, ezért fontos tisztázni, mit is ért a geográfia tudománya ezalatt. A másik nevén folyólefejeződés (angolul: stream capture) egy eróziós jelenséget takar. Amikor egy mélyebben fekvő folyóvölgy oldalazó, vagy hátráló erózióval elér egy másik, magasabban fekvő folyóvölgyet, akkor belátható, hogy a magasabban fekvő vízfolyás a nagyobb esés irányába fog elmozdulni (1. ábra). Maga a folyólefejeződés akkor következik be, amikor pl. egy extrém nagy árhullám átcsap az elvékonyodott völgyperemen és a víztömeg pontosan úgy mint egy árvízvédelmi töltés átszakadásakor átzúdul a mélyebben fekvő völgybe. A mélyebben fekvő, hátravágódó folyó gazdagabb lesz az elhódított szakasz vízhozamával, így a munkavégző képessége is megnő, amivel a hódítást, új völgyét gyorsan véglegessé teheti. Folyólefejezésre Magyarországon is van "tankönyvi" példa: A Zala felső folyása régebben a Marcal folyóhoz tartozott. Amikor a rövidke Zala folyó hátravágódva elérte a Marcal völgyét kialakult az ún. Türjei kaptúra és ezzel a Zala mai vízhálózata.
A kaptúrának létezik egy speciális változata, az ún. batükaptúra, amikor a szomszédos völgy nem a felszínen csapolja meg a másik folyóvölgyet, hanem egy föld alatti rendszeren keresztül. Ez a barlangi vízfolyás idővel felnyílhat, átalakulva egy "rendes" felszíni folyóvá. 
A Duna felső szakasza a földtörténeti korokban sorozatos kaptúrákkal alakult olyanná, amilyennek ma ismerjük. Ha a Rajna és Duna közötti vetélkedést háborúként jellemezzük, akkor ezek a kaptúrák jelentik a fegyverszüneteket, amikor a frontvonalak egy időre megszilárdulnak. A Duna története során három komolyabb területveszteséget könyvelhetett el, ez nagyjából 35000-45000 négyzetkilométernyi vízgyűjtő területet érint. Hozzá jön még az elvesztett területről származó vízhozam, amely annak idején létrehozta a Duna ősfolyamvölgyeit. És a vetélkedésnek még koránt sincs vége.

2. ábra a Rajna hátravágódása (kissé elavult korszakolással)

Történetünket a jégkorszakokat (pleisztocén) közvetlenül megelőző pliocén korban kezdjük. Ez a kor 5,332 millió évvel ezelőtt kezdődött és tartott 2,588 millió évvel ezelőttig. A pliocén legismertebb földtörténeti jelensége a Gibraltári-szoros záródása miatt a Földközi-tenger kiszáradása (ún. messinai sókrízis) volt. Az Alpok kiemelkedése ekkor még javában zajlik, északi előteréből lassan húzódik vissza egy tengeröböl, a megnövekedett hordalékszállítású alpesi patakoknak köszönhetően. A feltöltött tengeröböl tengelyében mind keletebbre építi deltáját egy új folyó, 

A bővízű Aare-Duna

3. ábra Az Aare-Duna vízrendszere
A pliocén kori Duna forrása valahol a valaisi (wallisi) alpokban lehetett, ott ahol ma a Rhône ered. Egészen a Genfi-tóig a mai Rhône mederben folyt, majd észak felé kanyarodott az Aare folyó völgyébe Ezért nevezzük ezt az ős-Dunát Aare-Dunának (3. ábra). A mai vízhálózat senkit ne zavarjon meg, a Genfi-, Konstanzi és a többi tó medreit majd csak a jégkorszak gleccserei fogják kivájni évmilliók múlva. A névadó Aare egy 295 km hosszú folyó Svájcban, átlagos vízhozama 560 m3/sec, a legnagyobb mért vízhozama 2656 m3/sec volt, ami körülbelül megegyezik a Duna magyarországi vízhozamával. 1940 méter magasan ered az Unteraar-gleccser olvadékvizeiből.  Mivel a Rajna a pliocénben még Elzász és Baden-Württemberg határán eredt, az Aare-Duna akadálytalanul haladhatott északkelet felé, ahol hamarosan elérte a Duna mai felső szakaszát. Azonban a Rhône+Aare csupán az egyik legnagyobb forráság volt ekkoriban. A  Graubünden kantonban két forráságból eredő Felső-Rajna ugyancsak a Dunába ömlött, torkolata Ulm városa mellett volt. Ez azt jelentette, hogy a pliocénben, a mai értékekkel számolva Ulmnál a Duna vízhozama már bőven meghaladta az 1500 m3/sec értéket. Az Aare-Duna ekkoriban észak felől is több vizet kapott, a vízgyűjtőhöz tartozott az ős-Majna és az ős-Neckar is. Utóbbi kettő vízhozamát nehéz megbecsülni, de az Altmühl-völgy méretei jól érzékeltetik azt az Aare-Duna által szállított hatalmas vízmennyiséget, ami rohamléptekkel töltötte fel Bécs irányába a sekény tengeröblöt.

Az Alpokban eredő Rajnai-Duna

4. ábra A Rajna-Duna vízrendszere
A Pliocén Pleisztocén határon több változás történt a terület vízrajzában. Először is a hátravágódó Rhône elhódította az Aare-Duna felső szakaszát, kialakítva ezzel a mai völgyét. Később ebben a völgyben mozgott a hatalmas Rhône-gleccer, amely a Genfi-tó medencéjét vájta ki. A Duna elvesztette az Aare folyót is, amely ugyancsak Földközi-tenger felé vette az irányt, átkerülvén a Rhône-vízgyűjtőbe. Az akkor még alacsonyabb Jura-hegységen keresztülvágódó Doubs szerezte meg ezt a folyót, nagyban megnövelve ezzel a Rhône vízhozamát. A Rajna lassan-de-bizosan közelített a Svájci-medence felé (4. ábra).

A jégkorszakok hajnalán lezajlott változások miatt az Alpokban eredő Felső-Rajna vált a Duna fő forráságává. Ulm és Ehingen között érte el a Dunát, miközben durvaszemcsés alpi hordalékával töltötte fel a hegylábfelszínt. Ma már nehéz elképzelni ezt a torkolatot, ugyanis a jégkorszak alaposan átrajzolta a tájat azóta. Közben a Rajna, mely a miocén korig csupán 450 kilométer hosszú volt, és a Westerwald hegységben eredt, bezökkenő árkában folyamatosan vágódott hátra a Duna-vízgyűjtő irányában. A pliocén korban már a Vogézek lejtőin kell keresnük forrását, fokozatosan vonzotta magához a Moselt a Majnát és a Neckart. Az erősen süllyedő Rajna-árok először az Aare folyót szerezte meg egy kaptúrával a Doubs-tól, majd mintegy fél millió éve elérte a kialakuló Konstanzi-tónál a Rajna-Dunát, és megszerezte az egész alpi szakaszát. Ez volt az a pillanat, amikor a Duna többé nem az Alpokban eredt, hanem forrása egy éppen tektonikailag kiemelkedő középhegységbe a Fekete-erdőbe tevődött át. Ez a kaptúra már érzékelhetően csökkentette a Duna vízhozamát.

A Rajna az Aare-t és az alpi forráságait megszerezve megduplázta szállított vize mennyiségét. Basel városánál napjainkban 1037 m3/sec víz halad át, ami egykor a Duna vízhozamát növelte. Ezek az átlagos vízhozamok nem használhatók a földtörténeti korokra, hiszen csupán az elmúlt száz év adatait tartalmazzák.

A legutolsó kaptúra: Feldberg-Duna

5. ábra a Wutach-vízrendszer
Miután a Duna elvesztette szinte az egész nyugat-alpi vízgyűjtőjét, forrása átkerült a Fekete-erdőbe, annak is a legmagasabb pontja, a Feldberg csúcs (1493 m) közelébe. Innen ered a Feldberg-Duna elnevezés. A pleisztocén kor eljegesedései idején a Fekete-erdő csúcsairól több gleccser is indult a völgyek irányába. A gleccserek emlékét máig őrzik a magasabb régió tavai. A glaciálisok idején ezek a gleccserek táplálták a Dunát. Miután ezek a jégárak elolvadtak a Feldsee nevű tóba került át a Duna forrása.  Ma már bonyolultabb a nevezéktan: Feld-tóból a Seebach patakon, a Titi-tavon, a Gutach (Jó-patak), majd a Haslach patakon keresztül érünk el manapság a Rajna-mellékpatak Wutach (Dühös-patak) völgyébe, mely 70000 éve a würm eljegesedés idején dél felől hátravágódva elérte a Duna völgyét (5. ábra). A Wutach Waldshutnál ömlik a Rajnába, 38 kilométeres hosszán 225 méter szintkülönbséget tesz meg. Hogy megértsük ez miért fontos: a Duna jelenleg nyugati irányban ezt a 225 méteres esést 490 kilométer alatt teszi meg. A nagyarányú esésnövekedés következtében egy szurdokvölgy alakult ki az egykori Duna mederben (3. kép). Itt a puha mészkőbe vágódó patak közel függőleges mészkőszirtek között kanyarog. A Wutach patak és a Rajna gazdagabb lett a Duna felső szakaszának teljes, körülbelül 5-10 m3/sec átlagos vízhozamával, a kaptúra alatt megmaradt Duna-völgyben ma az Aitrach patak folyik, a völgy méreteihez képest nagyon kis vízhozammal.

3. kép A Wutach-szurdok (kép: black-forest-travel.com)

A sors iróniája, hogy a Wutach vízgyűjtő területét nyugaton ugyancsak kaptúrával egy másik  Rajna mellékpatak csapolta meg.

A Duna és a Rajna vízgyűjtőért vívott háborújában ez a három kaptúrát dokumentálták a legjobban. Az északi, balparti mellékfolyók kaptúrái már kevésbé ismertek. Az ős-Neckar, az ős-Fulda és az ős-Majna egyes szakaszai egykor ugyancsak a Duna mellékfolyói voltak. Nagyon valószínű, hogy e három kaptúra mellett több más, kisebb folyólefejeződés is lezajlott, ezek nyomozása azonban  méretük miatt sokkal nehezebb.

Magyar szempontból

A Duna ősi forráságainak, azok vízhozamának, hordalékviszonyának ismerete különösen fontos a magyar geológia számára. Hajlamosak vagyunk ugyanis úgy tekinteni a jelen állapotra, mintha mindig is így lett volna. Mint látjuk nem így van, a Duna vízhozama a glaciális-interglaciális olvadás-intenzitásban jelentkező ingadozások mellett a kaptúrák miatt is jelentősen csökkent. A pliocénra kiédesedő Pannon-tenger feltöltésének oroszlánrészét a Duna vállalta. Nem mindegy azonban milyen ütemben. A Dunántúl aljzatában megtalálható folyóvízi üledék (homok és kavics) között nyilván találnánk nyugat-alpi eredetű szemcséket. Az üledékek vizsgálata pontosíthatná az Aare-Duna és az Rajna-Duna kaptúrájának időpontját.

A jelen és a jövő

6. ábra A Donauversickerung által érintett terület
Áttekintve a Duna forrásának áthelyeződéseit, vízgyűjtőjének, vízhozamának drasztikus csökkenéseit látható, hogy a jelenlegi helyzet földtörténeti szempontból korántsem állandó. Sajnos a Duna a már említett Donauversickerung-jelenség következtében további területveszteséget lesz kénytelen elszenvedni a következő néhány ezer évben (6. ábra). A Sváb-Alb mészkőtöbjében rejtőző barlangrendszerben elszivárgó Duna megállítására ideig-órági lehet megoldást találni (betömni, kibetonozni a repedéseket), de jó tudni, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat. A jelenleg Immendingen és Fridingen városkák között alakuló batükaptúra révén a Duna felső szakasza Fridingenig a jövőben már a Rajna vízgyűjtőjéhez fog tartozni. Vajon a jövőbeli Duna hol fog eredni? A mostani forrástól "lejjebb" mintegy 100 kilométerrel, valahol a Sváb-Alb középhegység egyik mellékvölgyében. A Rajna tehát egy újabb "ütközetet" nyer majd meg ebben a két millió éve tartó "háborúban".
Mivel jár majd mindez? Először is át kell majd írni a földrajz tankönyveket, hiszen a Duna forrása a Sváb-Alb középhegységben lesz. Donaueschingen turistalátványossága a múlté lesz, a forrásnak új büszke tulajdonosa lesz. A dunai folyamkilométer táblákat nem kell majd áthelyezni, hiszen azokat a torkolattól számítják. Kismértékben csökkenni fog a vízhozam, ez azonban függeni fog majd az akkori éghajlattól, és feltehetően csak a felső szakaszon fogja éreztetni a hatását, és ahogy haladunk a torkolat felé, egyre kevésbé. A Rajna vízhozama ugyanekkora mértékben fog megnövekedni, ez kismértékben növeli az erózió veszélyét. És hogyan változik a Duna hossza? Ez a legbonyolultabb kérdés. A felső szakaszról hiányozni fog körülbelül 100 kilométer, ám ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg a Duna évente öt méterrel növeli deltáját a Fekete-tenger rovására, nincsen okunk aggodalomra. Ez azonban már a Fekete-tenger-Duna vetélkedés története. De erről majd egy másik bejegyzésben lesz szó.

2012. december 13., csütörtök

Folyamkilométer táblák és Ipoly takarítás


Két szimpatikus kezdeményezéssel kapcsolatban kaptam olvasói levelet. A Magosfa Alapítvány immár hatodik alkalommal 80-100 zsák szemetet szedett ki nyáron az Ipoly mederből, melyről Pataki Zsolt egy jó hangulatú, rövid videót készített. A Külker evezősei pedig Hoffer János vezetésével folyamkilométer táblákat gyűjtenek egy fotópályázat keretein belül.

Idén hatodik alkalommal került megrendezésre a Magosfa Alapítvány "Ipolytisztítás" elnevezésű önkéntes programja. A résztvevők kenukból szedték össze a mederbe igénytelenség, gondatlanság útján, esetleg az áradásokkal besodort szemetet.
Tudjuk, hogy csak időleges megoldást jelentenek ezek a takarítások, de a nyári időszakban mégis sokat tesznek azért, hogy a vízi élményt, kikapcsolódást keresők számára a folyó tisztább, kellemesebb képet nyújtson. Azért nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a cél jelentős mértékben nem csak ennek a képnek az ápolása, hanem a természeti környezetet óvó szemlélet terjesztése és a példamutatás.
Az elvégzett munka sikere ezért kettős. Egyrészt "betakarítunk" 80-100 zsák szemetet, mely talán a kitartásnak köszönhetően, mintha évről évre kevesebb lenne. Másrészt az elmúlt évek alatt a térségben híre, neve lett az akciónak. Minden évben akadnak helyi vállalkozók, boltosok, akik ezért támogatják munkánkat, s bízunk benne, hogy hat a helyben lakókra és a turistákra is.
A nemes cél mellett persze élvezzük a természeti környezetet, az Ipoly minden évben másként megnyilvánuló arcát és a jó társaságot.
Igyekszünk találni pályázati támogatókat is, mint ahogy az idei munkát a Vidékfejlesztési Minisztérium (Zöld Forrás program) segítette, de a legnagyobb köszönet azokat illeti, akik szabad idejüket áldozzák e fontos cél érdekében!
Az idei Ipolytisztításról kisfilmet készítettünk bemutatandó szándékainkat, megőrizni szép emlékeinket. Nézzétek szeretettel!
 


A Külker Evezős Klub honlapja tavasszal egy fotópályázatot indított az eltűnőfélben lévő, de még megmaradt folyamkilométer táblák felkutatására, lefotózására, virtuális begyűjtésére. Aki a Duna mentén barangol, küldjön a római parti evezősöknek folyamkilométer táblát! A beküldők természetesen nyereményt kapnak!

Valaki tudja, ez hol rejtőzik?

Kapcsolat: webmaster@kulkerek.hu

Már meglévő folyamkilométer táblákat itt lehet böngészni:

http://www.kulkerek.hu/photocontest.php

2012. december 9., vasárnap

Könyajánló: Mesélő gödi képes levelezőlapok


Gödön valamilyen oknál fogva nagyon erős a helytörténet iránti vonzalom. A Gödi Almanach című, szerintem országszerte egyedülálló, tizenöt kötetes, több ezer oldalas sorozat mellett most újabb komoly helytörténeti kiadvány jelent meg. Volentics Gyula saját képeslapgyűjteményéből gyűjtötte csokorba a gödi vonatkozásúakat. Annak ellenére, hogy Göd viszonylag fiatal település, rengeteg képeslap készült róla. Több, mint a szomszédos településekről, talán az egyetlen Vác várost leszámítva. Vajon mi lehetett ennek az oka? 

   

Nyaranta a két világháború közti Göd lakossága a többszörösére növekedett. A nyaralni vágyó, tehetős vendégek persze szívesen költöttek képeslapra is, így ez a műfaj virágzott a településen. A nyaralók a Duna és a kitűnő strand miatt érkeztek.

"Én szerettem Gödöt. A szüleimnek volt ott egy kis háza. Nem is olyan kicsi, egy egészen csinos háza közel a Dunához. Ott laktunk, mindennap mentünk úszkálni egy kicsit a Dunában. Van ott egy kis sziget közel, oda is gyakran fölmentünk. De azért volt idő arra is, hogy olvassak fizikát és dolgozzam fizikán. Ez nagyon kellemes idő volt..."

-így írt a régi gödi nyarakról Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus.

Itt nyaraló miniszterek, nemesek, keménykalapos gyárosok, tisztviselők, igazgatók villái álltak Alsógödön, szorgos munkások, iparosok, kereskedők otthonai Felsőgödön. A település kétarcúsága az idők során tompult, de az biztos, hogy az ide költözőkben közös volt a Duna iránti vonzalom.

Volentics Gyula képes(lap)könyvében számtalan más korabeli történet lapul, melyekhez az illusztrációt nem csupán képeslapok, de fényképek, bélyegzők, téglabélyegek, pecsétek is adják. Jó volna, ha minden településről készülhetne egy ilyen album és jó lenne az is, ha minden településen lenne egy ember, aki hajlandó erre szánni idejét és energiáját.

 
 

 





A kiadvány Gödről készült, de nem elsősorban gödieknek. Hiszen annyi nyaraló fordult meg itt, akik jó szívvel emlékeznek a régi szellős községre. Azóta több már az állandó lakos és jóval kevesebb az üdülő. Az összegyűjtött 450 (!) kép nagyszerű történeti összefoglalása ennek a fiatal üdülőtelepülésnek. Az olvasót szinte magába szippantja a kor, főleg ha ismerős tájakat lát viszont. A történetek elolvasása után bizonyára másképpen fog ránézni az ismerős épületrekre, helyszínekre. Talán a mai lakók is jobban fogják becsülni otthonukat és településüket eztán.

A Mesélő gödi képes levelezőlapok megvásárolható a Göd Városi Könyvtárban (Göd, Pesti út 72.) és a Betűboltban (Göd, Pesti út 63./D). Az itt közzétett képeslapok megtalálhatók a könyvben is.

Aki messze lakik, de érdeklődik, a Dunáról rengeteg régi emléket felsorakoztató könyv iránt, az keresheti egyenesen a szerzőt is: Volentics Gyula volenticsgyula@invitel.hu.

2012. december 6., csütörtök

A "linzi kacsa" - A legnagyobb dunai árvíz legidősebb árvíztáblája


Bécs városában még emlékeznek a vízépítők az egyik legnagyobb dunai árvízre, mely a történelmi időkben pusztított a Duna egész hosszán Regensburgtól Magyarországig. Emlékeznek annak ellenére is, hogy több mint 500 éve történt és annak valószínűsége, hogy az ekkora árvíz újra bekövetkezzen igen kicsi. Az Alpok előterében, 1501. júliusban és augusztusban lehullott hatalmas mennyiségű csapadék révén soha nem látott mértékben áradtak ki a folyók. És nem csak a Duna vízgyűjtőben, hanem északabbra az Elba, sőt az Odera mentén is végeláthatatlan vizek lepték el a földeket.

Összegző "árvíztábla" Passauban kép: cruises.about.com
 
Passau városában a Rathausplatz (régen: Fischmarkt) egyik árkádos épületén szinte elérhetetlen magasságban látszódik az a vízállást jelző vonal, amelyet a kiáradt Duna és az ugyancsak hatalmasra duzzadt Inn együttesen rajzolt 1501-ben az épület falára. Az aratás idején érkező árvíz következtében elárasztott szántóföldekről sok helyen nem tudták betakarítani a termést, ez pedig éhínséghez vezetett.

Magyarországon ugyancsak hatalmas károkat okozott az 1501-es árvíz. Számos parton, szigeten álló kolostor is víz alá került. Az írástudó szerzetesek évkönyveiben öröklődött meg ez a katasztrofális esemény. Pozsony városában egyetlen éjszaka lépett ki a folyó annyira a medréből, hogy víz alá kerültek az alsóbb városrészek, a Főtérrel együtt. Egyedül ebben a városban 53 ember halt meg. Amikor ilyen hirtelen emelkedik meg a vízszint, feltételezhető, hogy a villámárvíz jelensége játszódott le. Villámárvizek akkor jelentkeznek, ha nagyon rövid idő alatt nagyon nagy mennyiségű csapadék hull a földre, amely azonnal áradást okoznak a folyókon.

Ez a hatalmas áradás egy új korszak kezdetét jelzi. A fokozatosan hűvösebbé, csapadékosabbá váló időjárás véget vet a X. század óta tartó középkori kis klímaoptimumnak. Megkezdődött az ún. kis jégkorszak. 
  
Linzi árvíztábla, 1501 ooegeschichte.at

„Hiermit disen stain beczaichene stat 
 wie hoch die Dunaw geraichet hat 
 Das ist beschehen im Monet Augusti 
 bey Regirung Römischen Künig Maximiliani 
 Da von Cristi gepurde erganngen war 
 Tawsennt Funfhundert und ain Jar“

SUM NOTA QUANTA FUIT UNDARUM CONSPICE MOLES 
PALUSTRIS VATES CUIUS AVIS FUERAT 
QUE TANTO SEDIT MESTISSIMA TEMPORE TECTIS
 DILVIUM QUANTO TEMPORE TRISTE FUIT

A linzi "kacsa" fotó: H. Strecker

Feltehetően az árvízek magasságának feljegyzése egyidős az emberiséggel. A Duna mentén fennmaradt árvíztáblák közül azonban ezek nem csupán a legmagasabb elöntést jelzik, de életkoruk alapján is a legek közé tartoznak. Persze nem elég lerajzolni a tetőzés szintjét, abból tanulni is kell!

A bécsi szigetekből és ártérből nem sok maradt.

Bécs városában az 1501-es árvíz tapasztalatait hasznosították a nemrég befejeződött Duna-szabályozásnál. Ekkor alakult ki a 21,1 km hosszú és 70-210 méter széles Donauinsel végleges formája. A két ágra bontott Duna alkalmassá vált arra, hogy akár 14000 köbméter/sec vízhozamot is biztonságosan le tudjon vezetni. Miért pont 14000 köbmétert? Hidrológusok kiszámolták, hogy Bécsben az 1501. augusztusi árvíz átszámítva 10,3 méter magasan tetőzött, körülbelül a jelenlegi átlagos bécsi vízhozam hétszeresével vonult le. Összehasonlításképpen a 2002. évi árvíz maximális vízhozama "csak" 10000 köbméter volt másodpercenként.


Budapesten jelenleg az 1876. évi jeges árvíz jelöli ki a mértékadó árvízszintet (MÁSZ). Ezt veszik figyelembe az árvízvédelmi beruházásoknál, természetesen egy plusz biztonsági szint belekalkulálásával. Azt, hogy a bécsiek, vagy a budapestiek előrelátóbbak, az idő fogja eldönteni.

2012. december 3., hétfő

"Folyamhidraulika szempontú mederkorrekció" - nem csak gát épül a Római-parton


Kíváncsi lennék, mit szólna a nápolyi önkormányzat, amikor a Vezúvon élő dühös lakosok felháborodottan dörömbölnének a hivatal ajtaján, miszerint nekik senki sem szólt, hogy egy működő vulkánra építkeztek. Sőt követelnék, hogy az önkormányzat/állam tegyen meg mindent az értékeik védelmében. Mondjuk tömjék be a krátert közpénzen. Azt hiszem ebben az esetben a nápolyi önkormányzat válasza borítékolható lenne.

Úgy tűnik azonban, hogy a budapesti önkormányzat minden további nélkül betömetné. Az alapján mondom ezt, ami a Római-parton történik árvízvédelem címén.
 
Feltöltés vagy hullámtér?

A sötét középkorban még nem volt divat az ártérre építkezni. Az ember gondosan kiválasztotta a folyó partján a legmagasabb térszíneket és oda építette fel halászkunyhóját, tanyáját, házát. Az árvizekkel gyakran elöntött Alföldön az emberek ún. folyóhátakon telepedtek meg, ahová már csak a legritkább esetben ért fel a víz. Ez az ősi tudás valamikor a XX. században végképp elveszett, az ármentesítés során gátak közé szorított folyók mellett hatalmas területek váltak szárazzá. Egy-két generáció alatt feledésbe merült, hogy ott valaha vízjárta terület volt, s a települések lassan lekúsztak a mentesített ártérre. 

A Római-part a beépítés előtt, 1856-ban

A III. kerület Római-partja ősidőktől fogva árvízjárta terület volt. Az első ábrán még látható egy Duna meder, amint nyugatról kerüli meg az egykori Óbudát. Valahol a Margit hídtól északra ömlött vissza a főágba. A Mocsáros nevű, máig beépítetlen terület ennek a Duna medernek volt a legmélyebb része. Magyarul a történelmi idők kezdetén a Római-part nem volt más, mint a Duna egyik szigete. Melyet rendszeresen elborítottak az árvizek.

1930 körül még csak a magasabban fekvő területek épültek be
 
A terület történetével, beépítésével és védműveinek korával már foglalkoztunk 2011 nyarán, amikor először kaptunk hírt arról, hogy végül gát épül a Római-parton.

Akkor 4 megoldási terv készült, ezek még egyszer:
  • A változat. A jelenlegi nyúlgát magasítása 1-1,7 méterrel, fémoszlopok közé behelyezett elemekkel. Az elkészült műtárgy leginkább egy zajvédő falra hasonlítana végig a Nánási út mentén. Közmű áthelyezésekkel együtt 2,7 milliárd forintba kerülne.
  • B változat. A parton épülne mobil gát fővédműként, a terepviszonyoktól függően 1,7-3,3 méter magasságban. Ez által 70 ha mentesített árteret nyerne a város. Ára 4,8 milliárd forint.
  • C változat. Ebben az esetben nyári gát épülne a part élén. Ez nem jelentene teljes védelmet, a koronaszint a mértékadó árvízszinttel egyezne, de elhagyná a biztonsági 1,3 méter plusz magasságot. Így a mentesített ártér továbbra is hullámtér maradna. Költsége: 2,8 milliárd forint.
  • D változat. Ez lenne a legdrasztikusabb megoldás. 20-70 méterrel tolnák be a partot a Duna medrébe. A feltöltés peremén húzódna a gát, rajta pavilonok, vendéglátóipari egységek kapnának helyet. Ez lenne a legdrágább megoldás is egyben.
A Fővárosi Közgyűlés által 2012. november 30-án elfogadott előterjesztés szerint a legdrágább "D" változat nyert. Ennek első ütemével feltöltik a Pünkösdfürdő utcától a Mátyás király utcáig tartó (valószínűbb, hogy ez inkább a Duna teraszig fog tartani) 1 kilométer hosszú Duna-partot 30 méter szélességben, 500.000.000 forintból, melyet a Belügyminisztérium ad támogatás címén. 

Így nézne ki a feltöltés a rendelkezésre álló adatok alapján (forrás: Rómaifürdő Telepegyesület)

A feltöltésről konkrét terveket nem találtam, mindössze az előterjesztés szövegében volt rá utalás, valamint a Rómaifürdő Telepegyesület készített egy igen szemléletes ábrát. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban körvonalazódik egy igencsak felesleges, átgondolatlan beruházás.

A terveket nem fogom vázolni, minden elolvasható ezen a linken (pdf). Vannak benne érdekes részek, például kedvencem a viacolor kerékpárút.

A feltöltés peremére tervezett mobilgát koronaszintje 105 méternél valamivel magasabban lenne, ez azt jelenti, hogy árvíznél két méter magas falat emelnének közvetlenül a feltöltés szélén, valamint a Mátyás király utcától délre a telekhatáron. Ha a Vigadó téri vízmérce adataival számolunk, akkor a 105 méteres koronaszint magasabban van, mint a mértékadó árvízszint (vízmérce 0 pont 94,97 m + MÁSZ 8,67 m = 103,64).

Az már a statikusok feladata lesz, hogy kiszámolják milyen vastag mobilgát kell, hogy kibírjon egy 860 centiméternél magasabb árvizet. A Nánási út - Királyok útja és a Duna között lakók pedig fellélegezhetnek, ha ez a verzió valósul meg. Ha a mobil gát megépül és az árvízveszély megszűnik, ezzel elhárul az utolsó akadály a lakóövezetté nyilvánítás és intenzív "fejlesztés" elől.  Mindeneserte a költségek sokszorosan meghaladják majd a másik verzió, a fővédvonal megerősítésének várható költségeit.

A Fővárosi Közgyűlés előterjesztésben komoly hangsúlyt kapott a feltöltés előnyeiről szóló rész. A hátrányokról a fák újratelepítésén kívül nem esett szó. Ezt a részt szeretném kiegészíteni, miután bejártam a feltöltésre szánt területet.



2012. december 1-jén, Budapesten mért kifejezetten alacsony, 131 centiméteres vízállásnál a Római-part, Aranyhegyi-patak és Pünkösdfürdő között sehol sem tapasztaltam limányt (sodrással ellentétesen áramló szakasz), pedig sűrűn dobáltam be a gallyakat a vízbe. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy jelentkezik a limány a kavicspad fölött magasabb vízállás esetén. Nem is lenne meglepő olyan helyen, ahol két eltérő sebességű folyóág találkozik. Azonban annak, aki már evezett sodrással szemben, nem kell ecsetelni, hogy mekkora áldás egy limányos szakasz, ahol lehet egy kicsit pihenni. Gyerekes szülőknek nem kell attól rettegni, hogy a sodrás elviszi a fürdőző gyereket. A limány jó a halaknak. A Római-part kavicszátonyai ideális ívóhelyei a Duna több ritka halfajának, többek közt a vizáknak, amelyek visszatelepítését mostanában éppen egy másik állami szerv finanszírozza.

A Mátyás király utca (Duna Terasz romja) és Pünkösdfürdő közötti 1 kilométeres szakaszból csupán az északi részen található iszap, ahol az ártéri erdő kiszélesedik, közvetlenül a békásmegyeri töltés elvégződésétől délre. Mindenütt máshol durva szemcsés kavics borítja az egész partot. Több helyen kifejezetten köves (sittes) a part. A mederanyag szemcseméret tartománya, a parti szakadások, a parti fűzfák levegőben lógó gyökerei és a kihantolódott csövek sokkal inkább partpusztulásra és üledékhiányra utalnak. Limány és feliszapolódás-elhárításra tehát fölösleges elkölteni 500.000.000 forintot, hiszen ez már most, ingyen is megvalósul.

A feliszapolódott partról csak az iszap hiányzik
 
A partpusztulás felsorolt bizonyítékai után érdemes átgondolni az előnyök között szereplő, "kis hajlásszögű rézsűvel kialakíható kaviccsal burkolt plázs" megépítését. A szűkített mederszakaszon felgyorsuló vízáramlás (emlékszünk: limány megszüntetése) ugyanis intenzívebben fogja elhordani az esetlegesen leterített kavicsos strandot. Budapesten mért három méternél magasabb vízállás esetén azonnal megindul a part eróziója. Ebben az esetben a kőből készült lábazat 98 méter tengerszint feletti magasságra tervezett felső síkját fel kell majd emelni egészen a mobilgát lábáig, hogy az ne mosódhasson alá. Így aztán a beruházás megvalósulása esetén teljesen megszűnik majd az előnyök között felsorolt "megmarad a parti ingatlanok és a Duna kapcsolata". (Hacsak ez alatt nem a fák nélküli kilátást értették). A part pedig egy kilométeres szakaszon úgy fog kinézni, mint egy párhuzammű, melyet egy mobilgát váza koronáz meg. De legalább a középvízi partél "rendezettsége" megvalósul. Arra még nem jöttem rá, hogy ez miért "kedvező folyamhidraulika a középvízi szabályozási vonal mentén..."

Kihantolódott közműcső
 
A feltöltés tervezett szakaszán a Duna mintegy 600 méter széles. A 30 méternyi partbővítés 5%-kal szűkíti a medret egy kilométeres szakaszon. Ha a mobilgát valóban a feltöltés dunai peremén épülne meg, úgy a hullámtér szűkülése összesen 200-250 méter lenne. Ez azt jelenti, hogy az árvíz nem tud úgy szétterülni, mint eddig. A Római-parton emiatt várható az árvizek magasabb tetőzése. Egy meder keresztszelvénnyel könnyedén kiszámítható ennek mértéke.

A bal oldali feltöltésre plusz 2 méter anyag kerülne

A feltöltés tervezett anyagmennyisége 155000 köbméter vízzáró anyag (agyag?). A rendelkezésre álló adatokból kiszámolható, hogy a felszín emelkedése átlagosan 5 méter körül lesz, természetesen a víz felőli oldalon ennél több, a part felé kevesebb. Az előzetes tervek szerint 103,11-103,5 m. B. f. szintre emelt partszakaszon "várhatóan a vízparti fák egy részének újratelepítése szükséges". A beavatkozás révén eltűnne a Római-part utolsó, 1,2 hektár kiterjedésű természetközeli ártéri erdeje.  Ugyanakkor a feltöltés is felvet néhány kérdést. Ha a 155000 köbméteres agyagréteg alatt valóban vastag kavicsréteg található, melyben a víznyomás hatására ellentétes talajvízáramlás is kialakulhat, akkor várható, hogy buzgárok keletkeznek a mélyebben található területeken, a mobilgát mögött.

Egy esetleges lakossági fórumon a következő kérdéseket intézném a döntéshozókhoz a feltöltéssel kapcsolatban:

  1. Milyen árvízvédelmi irányelv indokolja azt a feltöltést, amely következtében emelkedni fog a levonuló árvizek magassága?
  2. A feltöltés következtében hány centiméteren tetőzött volna a 2006-os árvíz?
  3. A faállomány hány százalékát kell "újratelepíteni"? Ez összesen hány darab fát jelent?
  4. Egy kétszáz méteren tapasztalt feliszapolódás miatt miért kell feltölteni 800 méter kavicsos partot, melynek következtében újra ki lehet alakítani a már meglévő "kaviccsal burkolt plázst", amit a megnövekvő vízsebesség (emlékszünk: limány megszüntetése) elhord majd?
  5. Ezt a beruházást miért nem a helyiek (vállalatok és magánszemélyek) önkéntes befizetéseiből finanszírozzák?
Sajnos félő, hogy a döntés később precedensértékű lesz azzal, hogy a Fővárosi Közgyűlés közpénzből támogat egy egyáltalán nem támogatandó magatartást, az árterek beépítését. Még ha el is fogadjuk, hogy a "fejlődés" elérte Csillaghegyet és a Római-partot, és valamilyen módon szükséges az épített vagyon megvédése, ebben az esetben is a helyiek áldozatvállalására lenne szükség. A feltöltést pedig magánérdeken kívül semmi nem indokolja, különösen nem az árvízvédelem.

Mivel még nincsenek szabályozási tervek, hatástanulmányok, sőt költségvetés sem, így érdemes lesz továbbra is figyelemmel kísérni a fejleményeket. Bár nagyon úgy tűnik, hogy a kráter végül be lesz tömve...