2012. március 4., vasárnap

35 emelettel a Duna fölött - Körkép a Megyeri híd 7-es pilonjáról


"Ha azt mondják nekem, nézd, milyen csodálatos az a rakéta, azt mondom: 
Nem a rakéta, hanem az Ember a csodálatos, aki megépítette!'" 
Ray Bradbury


Amikor megtudtam, hogy kínálkozik egy lehetőség, hogy nyolcadmagammal felmehessek a Megyeri híd tetejére, a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy pénteken reggel nyolcra találjak ennyi embert, aki éppen ráér és nem siet a munkába/egyetemre. Mivel ezt a látogatást ajándékba kaptam, legyen ez a bejegyzés egy nagy köszönöm mindazoknak, akik megleptek vele!


A híd építésének megkezdésekor még nagy viták dúltak, miszerint szabad-e védett területeket feláldozni egy ekkora létesítmény kedvéért. A Megyeri híd nyomvonala természetvédelmi szempontból igencsak problémás volt. A környék nagyfokú beépítettsége miatt a tervezők kénytelenek voltak szinte a kertek alatt elvezetni az M0 autópálya ezen szakaszát. A kevés rendelkezésre álló terület jelentős része természetvédelmi oltalom alatt áll(t). Az újpesti oldalon található a város utolsó megmaradt homokpusztagyepe; a  Homoktövis Természetvédelmi Terület. A Dunából kifújt homokon kialakuló élővilág élettere a város terjeszkedése miatt egyre szűkült, majd fragmentálódott. Védetté nyilvánításakor, 1974-ben, eredetileg két különálló részből állt, melyet egy vízmű terület vágott ketté. Területe ekkor 5,7 hektár volt. A híd építésekor mindkét különálló rész két újabb részre szakadt, egyfelől a híd, másfelől a régi 2-es út csatlakoztatása miatt. Jelenleg a természetvédelmi terület legnagyobb egybefüggő részén halad az itteni élővilágot bemutató Homoktövis tanösvény. A gyülekezőig hátralévő 40 perc csak részben volt elég, hogy bebarangoljuk ezt az egykori lőteret.

A Megyeri híd áthalad a Szentendrei-sziget fölött is, melynek déli része a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. Itt mintegy 600 méter hosszan, 100 méter szélességben irtották ki az ártéri erdősávot a híd számára. Az útpálya itt nem a földön halad, ugyanis ez a terület Budapest szigorúan (fegyverrel) védett ivóvízbázisa. Belépni csak külön engedéllyel szabad, még az autópálya üzemeltetői számára is. A budapesti autóforgalom ugrásszerű növekedése miatt a természetvédőknek esélyük sem lehetett a híd megépítését megakadályozni. A híd felépült, talán a tájsebek is hamaroan behegednek.


Gyülekezőnk reggel nyolckor volt a pesti hídfő tövében. Reménykedtünk, hogy megismétlődik az előző napi tiszta idő, amikor a "hegyek is közelebb jönnek". A káposztásmegyeri partról nézve a távolabbi pilont céloztuk meg. Innen talán jobb rálátásunk nyílik a Duna mindkét ágára. Előzetes várakozásunk szerint légifotókhoz hasonló képeket fogunk majd készíteni mindkét partról és a Dunáról. Szerencsére kiderült, hogy azok az idők lejártak, amikor még szervezett bandák csaltak ki jóhiszemű látogatókból az autópályakezelő nevében 3-4000 forintot, így a látogatásunk egy fillérbe sem került.


A Megyeri híd déli oldalára került a gyalogosforgalom, északira a kerékpárút. A pilonok szárában is jelen van ez a kettősség, a déliben lift, az északiban csak lépcső található. Mivel hét fős csapatunk minden tagja kiváló erőnléti állapotban volt, nem volt kétséges, hogy a lépcsőt fogjuk igénybe venni. Ettől még az sem tántorított el minket, hogy vezetőnk a teljes szintet mintegy 35 emeletnyire saccolta, ami nagyjából megadja a maximális magasságot, a 99,6 métert. A kissé megtévesztő hivatalos nevezéktan szerint a keleti pilon a 6-os, a nyugati a 7-es. A hídpillérek számozása ugyanis az újpesti partról indul, ezért kerülnek a pilonok a 6. és a 7. hídpillérre.


A "lépcsőházban" eleinte számoltuk a lépcsőfokokat, majd beláttuk, hogy ennek semmi értelme. Számtalan jobbos kanyar után értünk föl a 21. emeletre, az "A" betű szárait összekötő vonalhoz. Ekkor nagyjából 60 méterrel jártunk a talajszint fölött. Lépéseink üteme az alumínium lépcsőkön sajátos zenei világot teremtett. A 21. emeleten aztán rövid pihenő után átszálltunk az immár függőleges liftbe, mely fölrepített bennünket 4-es csoportokban a Megyeri híd 7-es pilonjának a tetejére. Egy kis mászás után csapóajtón át kiértünk a híd tetejét jelző rúdhoz.


Odafönn, vezetőnkkel együtt 8-an éppen csak elfértünk a szűk, beton mellvéddel övezett kilátóban. Az ébredő városra táruló panoráma lenyűgöző volt. Miközben más emberek a munkahelyükre igyekeztek éppen a zsúfolt buszokon, metrókon, villamosokon, mi ott álltunk a város legmagasabb pontján és lábunk előtt hevert egész Észak-Pest megye. A párás idő ellenére több, mint 10 kilométernyi látóhatár tárult elénk minden irányban. Észak felé a dunakeszi határ, a Szentendrei-sziget déli része és a Visegrádi-hegység keleti nyúlványai látszódtak. Kissé csalódás volt a Naszály hiánya, de ezt könnyen a párás idő rovására írtuk. 

Keleti irányban a kelő nap vakító sugarai nehezítették a fényképezést. A különféle árnyalatok kirajzolták a távolságokat. A védett vízműterület mögött húzódik a híd által kettévágott Homoktövis Természetvédelmi terület, mögötte az Aquapark és Káposztásmegyer két lakótelepe következik. A látóhatár peremén a rákospalotai szemétégető kéménye zárja le a tájat.


Dél felé tekintve lassan elvékonyodik, majd elfogy a Szentendrei-sziget ártéri erdeje. Délnyugaton Békásmegyer lakótelepeit lehetetlen nem észrevenni.  Mögöttük felsejlenek a Budai-hegyek és azok legtávolabbi nyúlványa, a Gellért-hegy. A bal parton a káposztásmegyeri vízmű vízkivételi állomása még jól kivehető, aztán a pára lassan elfedi a távolabbi városrészeket. Élesebb szeműek még felfedezhetik az Óbudai- és a Margit-szigetet. Elképzeltük mekkora élmény lehet innen nézni a tűzijátékot augusztus 20-án.


Nyugati irányban a legváltozatosabb a táj. A kettévágott ártéri erdőben futó sztráda belecsatlakozik a 11-es útba. Valahol ezen a környéken található az a zagytározó, melyben az összes hídról származó csapadékvizet és hóolvadékot összegyűjtik. Ez a zárt vízrendszer garantálja, hogy semmiféle szennyeződés ne kerülhessen a Szentendrei-sziget parti szűrésű ivóvízkútjaiba. A szigeten kivágott erdők újratelepítése megtörtént, így az autópálya építése által keletkezett tájseb részben begyógyulhat. A hídtól jobbra látható a Luppa-sziget. A mögötte elterülő hatalmas vízfelület azonban ne tévesszen meg senkit. Az nem a Duna, hanem egy hatalmas kavicsbányató. A háttérben a Budai-, Pilis-, és Visegrádi-hegység vonulatai zárják a látóhatárt, egyben természetes akadályt is emelve az M0-s útjába.


A balparti gyárkémények közül az utolsó mohikán: a Rákospalotai Szemétégető. Farkasfogként merednek az ég felé az újabb generációs lakótelep tetőgerincei. Szemközt a 6-os pilon látható, benne a függőleges lift és a keskeny korlát, melynek mi is támaszkodtunk a mi pilonunkon. Látogatóközpont ide valószínűleg már nem fog épülni, ahhoz túl kicsi a lift és a lépcső kapacitása. Hely sem lenne elég éttermek, ajándékboltok számára és az az igazság, hogy ez a híd nagyon messze esik a város központjától ahhoz, hogy ide turisták tömege zarándokoljon. Ezért lassan felveri a gaz a balparti látogatóközpont térkővel burkolt, lelakatolt parkolóját, kocsikból kihajigált szemét halmozódik a gondozatlan hídfő mindét oldalán.

 
Háromszor magasabban állunk idefenn, mint az Erzsébet híd legmagasabb pontja. Háromszor annyi beton van alattunk, mint a Westend-ben, és több acél mint az egész Eiffel-toronyban. Szerencsére volt néhány józan ember ebben az országban és a neve végül Megyeri híd lehetett, az innen valamivel délebbre elterülő megyeri rév emlékére.

 
Látogatásunk végén még lementünk a szigetoldali pillérre. Ezen nyugszik az egész felépítmény. A pillér alapjait valószínűleg itt is a meder aljzatában megtalálható oligocén agyagrétegek hordozzák. Északi élüket a jégzajlás miatt különösen ellenálló, cserélhető kőtömbök építik fel. A két pillér közti távolság 300 méter, közéjük kényelmesen elférne a Parlament épülete hosszában.


A várostól való távolságának köszönhetően a Megyeri híd megmarad külvárosi látványosságnak az itt naponta átlagosan áthaladó 70.000 autósnak, a néhány uszálynak, kirándulóhajónak és a környékbeliek számára. A gyér számú látogatót, egyetemista csoportot (főleg BME, természetesen), érdeklődőt az Állami Autopályakezelő Zrt. személyzete kalauzolja végig a látványosságokon. Magyarország legszebb, és egyetlen ferdekábeles hídja sajnos túl messze van a várostól, hogy igazi látványossággá válhasson.


Mi a másik pilonon voltunk, úgyhogy érdemes innen is körülnézni!

A Megyeri híd történelmi előzményeiről itt olvashatnak!

A Megyeri híd wikipédia oldala.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Érdeklődnék, hogy mikor viszel fel legközelebb csoportot?

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Szia, én ezt az "utat" születésnapomra kaptam a bartátaimtól. A "csoportot" úgy vittem, hogy lehetőség volt rá, hogy ne egyedül, hanem 8-an menjünk. Az Állami Autopályakezelő Zrt. visz fel ide embereket - néha.

ÉvaZsuzsanna írta...

Köszönet ezért a különleges élményért, terjesztem ezt a blogot!

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Én is hálásan köszönöm!

Richard Porpáczy írta...

Az első ferdekábeles híd volt az építésekor, de már nem az egyetlen. 2011-ben adták át a hasonló technikával készült Móra Ferenc hidat Szeged mellett.

A bloghoz pedig garatulálok. Kedvenc olvasmányaim közé tartozik, nem értem, hogy kerülhette el ez a bejegyzés eddig a figyelmemet.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kedves Richárd, érdemes a tartalomjegyzéket böngészni, az pont azért készült, hogy meglegyen minden bejegyzés egy helyen.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...