2012. január 30., hétfő

Lengyelország köldökzsinórja a Dunához - A Fekete-Árva völgye

 
A Dunai Szigetek blog története során sohasem távolodott el a Dunától és annak szigeteitől látótávolságon kívülre. Mivel a mostani bejegyzés talán kissé kilóg a sorból nem árt leszögezni, hogy továbbra is maradunk szorosan a Duna mellett, és nem várható hosszabb bejegyzés mondjuk a Tiszáról (legfeljebb annak torkolatáról). Tavaly nyári dél-lengyelországi utazásunk alkalmával nem lettünk volna hűek önmagunkhoz, ha nem keressük fel a lengyel Duna-vízgyűjtő területét, az egykori Árva vármegyének északkeleti csücskét.

Hol található a lengyel Duna-vízgyűjtő?


1. ábra Árva vármegye
A Duna vízgyűjtő területe összesen 817000 négyzetkilométer, ezen 10 folyóparti és 7 további ország osztozik. Ennek a hatalmas területnek az országok közötti eloszlása nem egyenletes. Vannak olyan államok, melynek az egész területe a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik (pl.: Magyarország, Románia, Ausztria, Szlovákia) és vannak olyanok, melyek részesedése szimbolikusnak mondható. Utóbbi kategóriába tartozik Lengyelország. Százalékos megoszlás szerinti sorrendben a 16. - azaz utolsó előtti - helyen áll, 0,09%-os értékkel. Egyetlen országot hagy le csupán, Albániát (0,03%). Lengyelország jelenlegi Duna vízgyűjtő területe két - egymással össze nem függő - területrészből áll. A nyugatabbi, a szlovákiai Csacza településtől északra helyezkedik el mindössze két patakot foglal magába. E két patak vize a Čierňanky-patakba ömlik, az a Kiszucába, majd utóbbi végül a Vágba. A keletebbi terület a Tátra északnyugati előterében, az egykori Árva vármegye és annak lengyel szomszédságában helyezkedik el. Fő folyója a Fekete-Árva (lengyelül: Czarna Orawa, szlovákul: Čierna Orava). Komplexebb vízrendszere miatt e bejegyzésben főként az árvai részvízgyűjtőről lesz szó. (1. ábra).

Történeti-földrajzi körökben közkeletű tévedés, hogy Lengyelország csak 1920-ban kapott részesedést a Duna vízgyűjtő területéből. 1772-ben Lengyelország első felosztásakor vesztette el a Prut menti területeit és a Luxemburgi Zsigmond által elzálogosított szepességi városok révén a Hernád-menti apró területeit. Ha  később az egykori Galícia tartományt lengyel területnek vesszük, akkor elmondható, hogy a kontinentális (Duna-Visztula) vízválasztó két rövid szakaszon már 1920 előtt is "átlógott" Galíciába. A Kiszuca mellékpatakjai nem voltak tekintettel Trencsén vármegye legészakibb határára, sőt valamivel délebbre a Vág több mellékvízfolyása pedig Morvaországba lógott át. Árva vármegyében a Fekete-Dunajec hordalékkúpján szétágazó vizek kerestek lefolyást a Kárpát-medencébe (lásd 2. ábra). Utóbbi egy 13,37 négyzetkilométer,  viszonylag bizonytalan lefolyású területet takart: a Bori-mocsár keleti részét. 1920-ban Európa egyik legállandóbb határvonala Árva vármegye területén megváltozott. Ezzel kezdetét vette egy hosszas vita Lengyelország és Csehszlovákia között. 1920 és 1945 között négyszer változott meg a határvonal. Mivel ezek a változások minden egyes alkalommal kihatottak a lengyel Duna-vízgyűjtő területének nagyságára, fontos szót ejteni róluk.

Az 1920-as határvonal (2. ábrán 5-ös jelkulcs) mindössze 4 évig volt érvényben, ekkor az addig lengyel  Głodówka (szlovákul: Hladovka) és Sucha Góra (Suchá Hora) átkerült Csehszlovákiához, cserébe megkapták Alsó-Lipniczát (Lipnicza Wielka). 1938-ban, Csehszlovákia fölosztásakor Lengyelország visszaszerezte a két fent említett települést, valamint másik két apró területet is megszálltak Alsó-Lipnica környékén. Ezen a térképen ugyan nincs ábrázolva, de a valamivel nyugatabbra, a Trencsén megyei Csaczai járásból lecsípett stratégiai fontosságú területtel is gazdagodtak. Lengyelország ekkor birtokolta rövid időre (1939. szeptemberig) a legnagyobb részt a Duna vízgyűjtő területéből. A Prut menti részek nélkül összesen körülbelül 800 négyzetkilométert. Ennek a fele esett a Fekete-Árva vízgyűjtő területére.
 
2. ábra  1. Vízgyűjtő terület határa 2. Lengyel Duna-vízgyűjtő 1920 előtt 3. Jelenlegi lengyel-szlovák határ
4. Határ 1920 előtt  5. Lengyel-Csehszlovák határ 1924-ig  6. Hladovka és Szuchahora területe  7. Árvai-víztározó
  
1945-ben visszaállt a két ország között az 1937. év végi határvonal. A Csaczától északra húzódó vasútvonal visszakerült Csehszlovákiához, ezzel a Fekete-Árva vízrendszere vált Lengyelország legfőbb dunai köldökzsinórjává. 

Lengyel-Árva három arca

A Fekete-Árva vízgyűjtője három fő tájegységre tagolódik. Északnyugaton a Babia Gora (=öregasszony) hegycsoport képez markáns vízválasztót a Visztula és a Duna között. E hegycsoport a Magas-Beszkidekhez tartozik, fő kőzetét a Kárpáti Homokkő formáció adja. Legmagasabb csúcsai a Babia Gora (1725 m), valamint a történelmi Magyarország legészakibb pontja, a Policza hegyvonulat (1369 m, 1. kép). A Babia Gora tömbje már a törpefenyves öv fölé magasodik, szép kilátás nyílik róla az Árvai-medencére.


1. kép a Policza hegyvonulat a Babia Goráról fényképezve


2. kép A Magas-Beszkidek fő tömegét alkotó Kárpáti Homokkő
 
Utóbbi medence tulajdonképpen egy fennsík, melyet a Fekete-Dunajec Tátrából szállított törmeléke töltött föl a pleisztocén során. Sík vidék ez, melyről a csapadékvíz csak nagy nehezen talál lefolyást. Átlagos magassága 630 méter körül van. A bőséges csapadék és a párolgás hiánya révén jött létre a fentebb már említett Bori-mocsár. Az emberi megtelepedésre alkalmatlan pusztaság a táj nevezéktanában is megjelenik (pusta, pusczina). Egyhangú, erdős táj ez. A lecsapolások során a terület vizei már könnyebb lefolyást nyerhettek a Fekete-Árva völgye felé. Vízhálózata tükrözi a hordalékkúp legyezőszerű alakját, melyen a Fekete-Dunajec gyakran változtatta folyásirányát. Így az is előfordulhatott, hogy teljes egészében a Duna vízgyűjtőjéhez tartozott.

3. kép Előtérben a Fekete-Árva völgye, háttérben a vízválasztó "hegység"
 
Az Árvai-medencétől északra helyezkedik el a harmadik tájegység, a Bukovinski-hegység. Ez a középhegység sokkal inkább emlékeztet egy dombsági tájra, alig emelkedik ki a fennsík területéhez képest. Legmagasabb pontja is csupán 940 méter. A vonulat, mely a vízválasztót jelenti a Visztula felé, szinte észrevehetetlen, 800 méterig alacsonyodik. A Babia Gora hegycsoporttól a 702 méter magas Bory-hágó választja el. A Bukovinski-hegység területén ered a Fekete-Árva folyó. Régebben, még a XX. század elején azonban így írtak forrásának helyéről: "...főforrásának azon patakot tekintik, mely Pekelnik mellett a galiciai határon elterülő Bori mocsárból folyik ki..."

A lerövidített folyó

1953-ig a Fekete-Árva 52 kilométer hosszú folyó volt. 1954-től hossza már csak 29 kilométer. Hogyan történhetett ez? A rövidülés annak volt köszönhető, hogy Csehszlovákia duzzasztóművet épített az egyesült Árva folyóra, elárasztva négy községet: Szlanicát (itt született Szabó Ervin), Usztyét, Hámrit és Oszadát. Az Árvai-víztározó (Oravská priehrada) 35 négyzetkilométer területű, magassága tengerszint felett 604,4 méter. Ez a vízszint jelöli ki a Fekete-Árva számára az ún. erózióbázist, azaz a vízgyűjtő legalacsonyabb pontját. Lengyel területre eső vízgyűjtője jelenleg 359 négyzetkilométer. 

3. ábra A Fekete-Árva vízrendszere

A Fekete-Árva jelenlegi forrásága széles völgyben indul, kis esésű vízfolyás lévén gyakran el-eltűnik a dús növényzet között. Völgye aszimmetrikus képet mutat, jobbparti mellékvize az első néhány kilométeren nincs is. A fenyvesekkel borított vízválasztó vonulat, közvetlenül a jobb part fölött emelkedik. Balparti mellékvizei már számosabbak, de júliusi ottjártunkkor ez csupán arra volt elegendő, hogy nagyobb pataknak tituláljuk, annál a pontnál, ahol az első jelentősebb jobbparti mellékpatakját felvette (4. kép)
  
4. Kép A lassú vizű Fekete-Árva
 
Ahogy lassan déli-délnyugati irányba fordul futása, jobbról egyre tekintélyesebb patakokat vesz fel. A Magas-Beszkidek csapadékos lejtőin fakadó források számtalan nagy esésű patakot táplálnak. Gyakran találkozhatunk szénsavas forrásokkal is, ezeket más néven csevicének nevezik. A mellékpatakok sorában az első a Zubrzyca, majd következik a Sylec, végül a Lipnica csatlakozik. Mivel magasabban erednek és rövidebbek is, mint a medence fő folyója, ezért külalakjukban is sokkal inkább alpesi hegyi patakokra emlékeztetnek (5. kép). Párhuzamosan futó völgyeikben a települések kilométeres hosszúságban húzódnak. Alsó szakaszukon, a síkságra érve energiájuk lecsökken, nagy kanyarokat írnak le még mielőtt beleömlenének a Fekete-Árvába.


5. kép A gyors folyású Zubzryca patak
 
Az Árvai-fennsík felől érkező patakok kevesebb vizet hoznak és hosszúságuk is elmarad a hegyi patakokétól. A kis szintkülönbségeknek köszönhetően futásuk meanderező. A Piekielnik-patak gyűjti egybe Bori-mocsár vizeit bal oldalról, és a Bukovinski-hegységét jobb oldalról. Majd önti Lengyel-Árva legnagyobb települése, Jabłonka mellett a Fekete-Árvába. Az Árvai-víztározoba ürül (a szemközti Krzywan-patakhoz hasonlóan) a különösen kacskaringós a Jelesna-patak, mely egyúttal futásával már a szlovák-lengyel határt rajzolja meg.
 
A Fekete-Árva évről-évre szorgalmasan töltögeti a hegykoszorújából érkező hordalékával az Árvai-víztározót. Lassan újra felépíti medrét szlovák területen is. A duzzasztón átjutott vizét már Árvának nevezik. Kralovánnál a Vágba ömlik, mely hosszú futása után a Csallóközi Kis-Duna vizét gyarapítja. Végül Komárom erődjének tövében éri el a Duna főágát. Így kerül kapcsolatba a Fekete-tengerrel Lengyelország a Fekete-Árva folyócska révén.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...