Talált ártéri erdő Alsógödön

Gödön észrevétlenül felnőtt két hektárnyi erdő a Duna parton. Azaz ennél jóval több is, de most csak erről a két hektárról lesz szó, mert bár a Gödi-szigetről írtunk a legtöbbet, de ez az erdő idáig kimaradt. A Gödi-sziget déli csúcsával szemközt, a Feneketlen-tó és az alsógöd-horányi rév között található erdő két szempontból is aktuális téma 2021-ben. 

Nyárfák az MHSZ mellett, háttérben a Kis-Duna és a Gödi-sziget

1960-ban még a Duna medrét láttuk volna a kép jobb oldalán.

A Gödi-sziget déli csúcsa, amely a keresztgát felépítése miatt nyúlt a rév felé

Az egyre záródó Kis-Duna medre észak felé tekintve.

Innen származik a holtfa.

A terület vízháztartását száraz időszakban a Tündér-völgyi források biztosítják.

1945 óta a Gödi-sziget területe háromszorosára növekedett. Ennek oka a sziget felső részén épült keresztgát volt, melynek pontos építési idejét nem ismerjük, de 1948 körül történhetett. A gödi gázló felszámolása miatt a sziget és a mellékág az üledékfelhalmozódás színterévé vált. 1961-re a sziget déli csúcsa és a part között egy összefüggő homokzátony épült. Az alábbi képen látható zátonyt egy áramlási csatorna, valamint a tündér-völgyi forrásokból eredő patak szakítja csak meg. Alig négy év múlva már elkezdett benövényesedni a zátony, mely aztán három részre szakadt. Északi része szorosan kapcsolódott a Gödi-szigethez, a déli részéből jött létre a szóban forgó erdő, miközben a kettő között egy önálló sziget jött létre. 

A mederben felnőtt erdőket a Duna mellékága folyamatosan alakította, annak ellenére, hogy a keresztgát célja a vízáramlás középvíz alatti megakadályozása lett volna. A gát azonban kicsorbult, szintje csökkent, egyre több vizet engedett át. A déli szigetcsúcsnál az áramlás az egységes zátonyt feldarabolta, a hordalékot a főág felé sodorta, melyet ugyancsak fokozatosan birtokba vett az ártéri erdő. Ez az áramlás a pert mellett felnőtt erdőt is folyamatosan erodálta, ennek bizonyítéka a számtalan vízbe dőlt fa és az alámosott meredek part. A Duna ezen a szakaszon napjainkban is formálja medrét.

Kifejezetten nehezen járható vidék ez, az egy négyzetméterre jutó holtfa-tömegben akár világelső is lehetne ez a terület a 2020. augusztusi vihar óta. Őserdő jellegét mindenképpen érdemes megőrizni, ugyanis a település egyre gyarapodó lakosságszáma várhatóan egyre nagyobb nyomást fog helyezni ennek a területnek a "rendbetételére" is. A rossz példáért nem kell messzire menni, Dunakeszin egy egész ártéri erdőt gereblyéztek fel és alakítottak ki belőle egy dunai strandot az élővilág legnagyobb bánatára. 

Erdészeti szempontból sokáig senkinek nem tűnt fel ez az erdő, a hivatalos nyilvántartásban még mindig nyílt Duna-mederként van nyilvántartva. Az írás aktualitását az adja, hogy idén van erdőtervezés, most lehetne lépni az átminősítéssel kapcsolatban. Debreczeni Péter elmondása szerint a városnak kellene jelezni az erdészeti hatóság részére, hogy vizsgálja, kiterjed-e a területre az erdőtörvény hatálya. Ugyanis a 10 évvel ezelőtti erdőtervezéskor még nem tudták erdővé minősíteni, mert az akkori szabály azt mondta, hogy folyó, patak, csatorna területére nem terjed ki a törvény hatálya. Ezzel szemben a most hatályos törvényi szövegben ez már nincs benne. Azaz itt a lehetőség, hogy a tulajdonos Göd város az erdőtervi eljárásban jelezze a hatóságnak a módosítást.

Itt, Alsógödön ez az erdő keletkezésében és természetes állapotában is hasonló szerepet tölt be mint a Gödi-sziget, azzal a különbséggel, hogy míg a Gödi-sziget nemzeti parki védettséget élvez, addig a parti erdősáv még helyi védettséget sem. Jobb lenne mielőbb ezt az erdőt is védelem alá helyezni, mielőtt még nem késő. Göd város ezt saját hatáskörben is megtehetné, az erdő besorolástól függetlenül. 

Végszóként fontos megemlíteni a másik aktualitást, hogy az erdő szomszédságában, attól keletre a helyi védettségű Huzella-kert kerítésének rendbetétele végre megkezdődhetett! Azaz a blog olvasói által összegyűjtött 822 ezer forint jó helyre került! 

Még egyszer köszönjük a segítséget minden adományozónak! Nem fenyegetés, de várható még hasonló akció a Dunai Szigetek blog részéről!

Solt dunai tanúhegyei

Hazánk legszebb tanúhegyei kétségtelenül a Balaton-felvidék bazaltvulkánjai; a Badacsony, a Csobánc, vagy a Szent György-hegy. Azonban kevesen tudják, hogy tanúhegyek máshol is találhatók, például a Duna partján is, méghozzá olyan helyen, ahol legkevésbé számítana az ember hegyekre. Solt mellett kettő is található belőlük; a Solti-halom és a Tételhegy. 

A Solti-halom pereme a Dunaföldvári-sziget felől nézve

Solt és Dunaföldvár között nemrég bemutattuk a Dunaföldvári-sziget melletti Solti-Dunát, már ami maradt belőle. Látótávolságra a szigettől, keleti irányban egy magas vonulat zárja le a látóhatárt. Északi részén terül el Dunaegyháza (korábban Tótegyháza), egykor a történelmi Magyarország egyik szlovák többségű települése a kettő közül a Duna mentén. Déli részén pedig a Kunsági Borvidékhez tartozó solti pincesor, valamint Petőfitelep, Solt városrésze. Előbbi szoros összefüggésben van az évszázados tájhasználattal; már negyed évezreddel ezelőtt is szőlőhegyként ábrázolták a Solti-halmot, melyet a Duna mocsaras ártere ölelt körbe. 

A földtörténet legutolsó mederváltozása az 1880-as éveben zajlott ezen a tájon, amikor az ember a folyószabályozás alkalmával lezárták a Dunaföldvári-sziget (más néven Felső-sziget) keleti ágát. A Duna nyugat felé vándorlása természetes folyamat, már az utolsó jégkorszak óta tart, amikor a Kalocsa-Dráva torkolat között végbement holocén (~12 ezer éve) süllyedés révén lecsúszott a saját maga által épített hordalékkúpról. Ezt a területet ma már nem gondolnánk tipikusan dunai tájnak, annyira átformálta a szél, de a Duna-Tisza közén található Homokhátság, a szikesek és turjánosok valójában egykori dunai hordalékkúpon jöttek létre. Nem akármekkora hordalékkúpról beszélünk, amikor a pliocén-pleisztocén (~2 millió éve) határán megjelent a Duna a Visegrádi-szorosban eleinte délkeleti irányban folyt, Szeged irányába. Hordalékával fokozatosan töltötte fel a süllyedő térszínt, Hódmezővásárhely környékén a negyedidőszaki üledék vastagsága a 700 métert is meghaladja [1]. 

Solt két tanúhegyének keletkezése a legújabb kutatások szerint összefüggésben van ezzel a hordalékkúppal. Közülük a Solti-halom nagyobb területű és magasabb, annak ellenére, hogy a Tételt nevezik hegynek. A méretbeli különbségek ellenére a Tétel-hegy kutatása jóval előrehaladottabb állapotban van elsősorban a régészetnek köszönhetően. Bóna István (1930-2001) régész nem publikált feltételezése szerint ugyanis a Tételhegyen állt a kárpát-medencei avar állam központja. Szentpéteri József 2005-2013 között végzett interdiszciplináris kutatásai során nem csupán a halom történelme tárult fel, de a táj földtörténete is. 

A Tétel-hegy a harmadik katonai felmérés térképén (mapire.eu)

Míg a Tételhegy kiterjedése leírható nagyjából egy kilométer átmérőjű körrel, addig a Solti-halom 6 kilométer hosszú, 2 kilométer széles és alakja leginkább egy biciklinyeregre hasonlít. A Tételhegy 114 méteres magasságával szemben a Solti-halom legmagasabb pontja az Ebédleső-hegy 123,5 méter magas a Balti-tenger szintje felett. Ez nem mond sokat első hallásra, hiszen a hegy és halom jelleget a tekintélyes relatív magasságuk alapján akasztotta rájuk a köznyelv. Az egykor ugyancsak Duna-meder helyén kialakult sík vidék magassága 93-94 méter a tengerszint felett, így a Solti-halom 30, a Tételhegy 20 méterrel emelkedik ki a környezetéből. A kettőjük közötti távolság 5 kilométer, ezt részben egy dunai medermaradvány, a solti szájhagyomány szerint egykor hajózható és a Szelidi-tó felé kanyargó Nagy-ér, újabb névalakban a Nagy-éri csatorna tölti ki. Az övzátonyok fehér foltjai még a legújabb légifotókon is árulkodnak az egykor bővebb vizű mederről. A Solti-halom változatos felszínű táj, a szintkülönbségeket a szőlőművelés sem tudta eltüntetni.

A Solti-halom elhelyezkedése

Igazából ha körbenézünk e két tanúhegyről mindenfelé a Duna árterét látjuk, annak ellenére, hogy a Duna manapság már jóval nyugatabbra távozott. Ma már nem a tanúhegyek oldalát mossa, hanem a Mezőföld keleti peremét pusztítja. A Mezőföld nem véletlenül kerül szóba, ahogy lassan áttérünk a tanúhegyek kialakulásának bemutatására. Ugyanis a kutatók egy időben úgy vélték, hogy a Solt melletti két magaslat nem más, mint a Mezőföldről leszakadt darab. Két kicsiny Dunántúl-rész a Duna-Tisza-közén. Ez az elmélet Bulla Bélánál jelenik meg először, 1935-ben. Korábban mások is felfigyeltek a két különös magaslatra, de ekkor még úgy vélték, hogy mindkettő alföldi, ópleisztocén felszíndarab [2]. Bulla Béla szerint azonban a Solti-halom és a Tétel-hegy a Dunántúli pannon rétegekkel mutat hasonlóságot, hiszen lösz borítja őket, melyet később a Duna medréből kifújt futóhomok emelt meg jelentősen (helyenként 15 méter vastagságban). Elmélete szerint a Duna tektonikai mozgások miatt került át Dunaföldvár mellé és egy időben két oldalról ölelte körül a Solti-halmot, mielőtt a keleti ág (Nagy-ér) lefűződött volna [3].   

"A vastag lösztakaró a pleisztocén derekán még ki nem alakult mai főmeder helyén megszakítás nélkül átszolgált keletre és a röghöz kapcsolta a solti löszöket is. Az összeköttetés ezután már nem tartott sokáig, mert a Dunaföldvárnál kétségtelenül tektonikus vonalon (ÉÉNy—DDK) futó Duna az utolsó interglaciális időben, tehát a mai városi terraszok szintjének feltöltését közvetlenül megelőző időben a Solti halmot leválasztotta a dunántúli rög testéről." 

Földtani szelvény Dunaföldvár és Solt között (Erdélyi Mihály 1960.)

1951-ben Pávai-Vajna Ferenc harmadkorinak határozta meg a Tétel-halom homokrétegeit ősmaradványok alapján, miközben a halom kiemelkedését szerkezeti okokra vezette vissza. A Duna két partján található rétegeket is megfeleltette egymással [4]. 

A Dunaegyház—Solt közti szőlőhegyen és a Tételhalomban ugyanazok az alsó-diluviális képződmények, sőt a kövületes felső-pannóniai-pontusi rétegek is felszínen vannak, amelyeket a Dunaföldvár és Bölcske közötti magas partokban a felszínen látunk. Dunatörésmenti levetődésről szó sem lehet, mert az összes kiemelkedő és bemélyedő, rétegtanilag megállapítható redők a Duna alföldi részén is folytatódnak.

1960-ban Erdélyi Mihály is erre a következtetésre jutott Geomorfológiai megfigyelések Dunaföldvár, Solt és Izsák környékén c. tanulmányában [5], melyben először vázolta fel az első és eddig egyetlen részletes felszínalaktani leírást. Fúrásmintákból meghatározta a magaslatok rétegsorát, ahol 12,5 méteres vastagságban azonosított mészkőpadot és rajta vörösagyag rétegeket, melyeket kora pleisztocén korúnak határozott meg, amikor még a jégkorszakok előtt melegebb és csapadékosabb lehetett az éghajlat.

"A Duna a dunántúli felszínbe vágódott be, és azután szélesítette ki a völgyét, kitakarította a pleisztocén képződményeket. A szívós, vastag agyagréteg védte meg és örökítette ránk a Titél-halom formáj ában az eredeti felszín egy darabját. A bevágódás az utolsó interglaciális idejére eshetett."

Erdélyi azzal indokolta a Dunántúli eredetet, hogy ugyanezeket a rétegeket Dunaújváros mellett is azonosították a löszfalban. Mivel a vörösagyagban nem talált pollent arra következtetett, hogy nem lehet állóvízi eredetű. Ezt a vörösagyagot később, a pleisztocén végén egy hidegebb korszakban lösz borította be, majd a Duna medréből kifújt homok telepedett rá. Ezek buckasorokba rendeződve ma is megtalálhatók a Solti-halom felszínén, miközben közöttük egy szélfútta, lapos völgy is kialakult Dunaegyházától keletre. 

Ugyanez az elméletet Jelenik meg Pécsi Márton A Magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana c. művében [6], 1959-ben (ő még Bulla Béla kutatásaira hivatkozik értelemszerűen), majd a dunai Alföld kötetben [7]. Ezután majdnem 50 év telt el újabb kutatás nélkül, és az újabb cikkek sorozatban vették át a korábbi kutatási eredményeket. Ugyanúgy a Mezőföldről levágott tanúhegyek szerepelnek a 2002-ben kiadott Magyarország földje c. kötetben [8], valamint Schweitzer Ferenc 2009-es tudományos ismeretterjesztő cikkében [9]. 

Ezután kezdődött meg a Castrum Tetel feltárása, melyben részt vettek az ELTE kutatói is. Nagy Balázs, Horváth Erzsébet, Bradák Balázs és Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia 2006-2008 között végzett kutatásai során mintegy hetven fúrást végeztek a Tétel-halmon és bebizonyították a Tétel-halomról, hogy a korábbi kutatási eredmények nem feltétlenül helytállóak [10]. Fontos leszögezni, hogy ezek a kutatások nem terjedtek ki az öt kilométerrel nyugatabbra található Solti-halom területére, azaz annak felszínfejlődését ez a kutatás nem tárhatta fel, habár elképzelhető, hogy azonos környezetben képződtek, azonos módon. Ennek meghatározására további kutatások szükségesek. 

A legújabb kutatás szerint a korábban egységesnek vélt agyag és mészkő rétegek korántsem egységesek, sokkal inkább mozaikosak, térben változó minőségű és mennyiségű összetételben. Más analógiák alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ez inkább egy hordalékkúpokra jellemző sajátosság, amelyet a Duna később az ellenálló rétegei miatt nem tudott elhordani. Négy fő érvük a hordalékkúp-eredet mellett:

1. a réti mészkő pados, lencsés kibukkanásai
2. a térben változatos rétegződés, egységes rétegek hiánya
3. a változatos üledékképződési környezetre utaló vörösagyagok elszórt elhelyezkedése
4. eltemetődött medermaradványok

Ennek alapján a Tételhegy fejlődéstörténete az alábbi módon rekonstruálható: Kezdetben a Duna fonatos medrei töltötték fel vastag üledékréteggel a térszínt. Ez több periódusban váltakozhatott olyan szakasszal, amikor a bevágódás és kanyarulatfejlődés dominált csapadékosabb klímaperiódusokban, amikor a mészkövek és vörösagyagok képződhettek. Később a Duna egyre jobban bevágódott a saját hordalékkúpjába, feltehetően lokális tektonikai süllyedések miatt, de ez a bevágódás kikerülte a két ellenállóbb anyagból felépülő halmot. Ebben az időszakban két fő hatás érte a Tételhegyet, a folyóvíz oldalazó eróziója, valamint a felszínen zajló szél által szállított üledékek kiülepedése (lösz, futóhomok), melynek révén a domb magasodott, miközben a környező térszín relatíve süllyedt. Aztán a Duna elhagyta ezt a tájat és megindult a deráziós völgyképződés, amely jellemzően nem vízfolyások által formálta a tájat, hanem lejtős tömegmozgásokkal. Ebben a korban már nem csak a külső erők, hanem az ember is formálta a tájat. Árokkal vette körül a megtelepedésre alkalmas halmot, melyen a mezőgazdaság fokozatosan elegyengette a tájat. A mészkőrétegeket a peremeken kifejtették, miközben alájuk pincék is mélyültek. Ezt a mészkőt helyben hasznosították pl. egy középkori templom építéséhez. Tehát a Tételhegy (és feltehetőleg a Solti-halom is) valóban tanúhegyek, de nem a Mezőföld, hanem a Duna egykori jégkorszaki hordalékkúpjának maradványai.

A Solti-halom digitális domborzatmodellje a korábbi Duna-medrekkel

Érdemes röviden kitérni a Solti-halom holocén felszínfejlődésére is. Ebben a Duna játszott tekintélyes szerepet, oldalazó eróziója révén jött létre a biciklinyereg-forma, valamint a meredek partélei. Azokat a térszíneket, ahová a víz már nem ért fel a szél formálta. Az uralkodó ÉNY-i szélirányról a Solti-halom négy homokbucka-vonulata árulkodik. A homok eredetileg a Dunából származott, melyet a szél hordott fel a dombra, valamint a mögötte elterülő szélárnyékos helyekre. Jutott a homokból az ártérre is, de ennek egy részét a Duna árvizei elegyengették, elhordták. 

A Duna egykori lefűződött medreinek helyén lapos, széles mocsarak alakultak ki, pl. a két Sákor-tó, melyet csak az utóbbi száz évben sikerült lecsapolni a Kákás (máshol Kakas)-éren keresztül. Mindeközben a Duna tovább erodálta a halom nyugati peremét. Ezen a részen a folyó két darabkát is lemetszett a Solti-halomról. A Zöld-hegy és a Közép-hegy (110 m) gerince a Solti-halom déli csúcsától nyugatra, található, feltehetően egykor a Solti-halomhoz hasonlóan ugyancsak dunai szigetek lehettek a Bazslang-réten. Később a Duna két lépésben tovább tolódott nyugat felé. Először a Révbér-dűlő területén alkotott egy szigetet, majd ezeket a korábbi észak-déli irányú medreket délkeleti irányban egy újabb bevágódással elmetszette (lásd: Dunai Mappáció) és létrehozta a Dunaföldvári-szigetet.  

A vizek már régen elhagyták tehát a Solti-halom és a Tétel-hegy környékét, azonban mindkét magaslat régi korok tanújaként őrzi az egykori, jégkorszaki dunai hordalékkúp emlékét. 

Felhasznált irodalom:

[1] RÓNAI A., FRANYÓ F. 1992: A kvarter üledékek vastagságtérképe. - In: BORSY, Z. 1992: Evolution of the alluvial fans of the Alföld. - In: RACHOCKI, A. H. & CHURCH, M. (eds.): alluvial fans: A field approach. John Wiley & Sons Ltd. 452 p

[2] Schilling Gábor: Adalékok az Alföld földrajzához. Földrajzi Közlemények 1931. 6—8. szám. 

[3] Bulla Béla dr.: A Solti halom, Földrajzi közlemények I. 1935. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/FoldrajziKozlemenyek_1935/?query=solti%20halom&pg=123&layout=s

[4] Pávai-Vajna Ferenc: Az alföldi Dunamellék rétegtana és hegységszerkezete. A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése 1951. http://epa.niif.hu/02900/02934/00102/pdf/EPA02934_mafi_evi_jel_1951_069-074.pdf

[5] Erdélyi Mihály dr.: Geomorfológiai megfigyelések Dunaföldvár, Solt és Izsák környékén, Földrajzi Értesítő 1960. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/FoldrajziErtesito_1960/?pg=288&layout=s

[6] Pécsi Márton: A Magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana, Akadémiai 1959.

[7] Pécsi Márton (szerk.): Alföldi Duna-völgy in: A dunai Alföld / Magyarország tájföldrajza I. Akadémiai 1967. 

[8] Karátson Dávid (szerk.): Magyarország Földje. Pannon Enciklopédia Magyar Könyvklub 2002. 

[9] Schweitzer Ferenc: Az Ős-Dunától a Duna-szabályozásig. História 2009. 1. szám https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Historia_2009/?pg=24&layout=s

[10] Nagy Balázs – Horváth Erzsébet – Bradák Balázs – Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia: A Tétel-halom kialakulása, szerkezete, domborzata, in.: Somogyvári Ágnes, Szentpéteri József, V. Székely György: Településtörténeti kutatások Solt–Tételhegy, Kiskunfélegyháza, Amler-bánya. Kecskemét, 2014.

Keresztgát okozta partelmosódás a Szentendrei-szigeten

Az elmúlt száz évben a Szentendrei-sziget területe folyamatosan növekedett. Lefűződő, feltöltődő mellékágak körülbelül tucatnyi dunai szigetet kapcsoltak a Szentendrei-sziget fő tömegéhez. Azonban van egy hely ahol ezzel ellentétes folyamat zajlik; a Duna oldalazó eróziója a Kompkötő-szigettel szemben 0,7 hektárt mosott el 1960 óta. Mostani bejegyzésünkben az okokat is feltárjuk. 

Partelmosódás domború partélen.

Két térkép fedvénybe hozása révén lepleződött le a partelmosódás a váci Kompkötő-szigettel szemben. Az 1965 körül készült Duna térkép és az 1980-as évekre datálható EOTR 10 ezres méretarányú szelvényei között 6900 négyzetméternyi eltérés tapasztalható. A korábbi térképen, 1965-ben még egy parti út látható szaggatott vonallal, miközben a folyóval párhuzamos 101-es és 102 méteres szintvonal helyén az EOTR szelvényen már egy kisebb öböl látható. Ezen a szakaszon eleve magas volt a part, hiszen a Szentendrei-sziget egyik jégkorszaki szigetmagjának északi peremének íve közelíti meg itt a Dunát. Korábban készült már pár felvétel a partomlásról, de a 2017. március 4-én készült fényképek idején még nem volt ismert  számomra az elmosódás mértéke. 

Alámosott és kidőlt fák a Szentendrei-szigeten, a Kompkötő-szigettel szemben

Kilátás az alámosott magaspartról. 

Körülbelül 40 év alatt zajlott le a part alámosódása. A folyamat nem csak térképen, de légifelvételen is látványos. 1961-ben még az eredeti partél látható, majd közel négy évtizeddel később, 1989-ben már látható a kialakult öböl. Az 1961-es kép azért is fontos, mert ezen látható először az a létesítmény, amely a szentendrei-szigeti oldalon az elmosódást okozta. Ez pedig nem más, mint az a zárógát, ami a Duna két egyforma szélességű mellékága közül lezárta a váci oldalit és egyben a parthoz kapcsolta a Kompkötő-szigetet. 

1961.

1989.

Ezen a szakaszon volt ugyanis a kompkötő-szigeti gázló, ami elégtelen vízmélységével gyakran keserítette meg a hajósok életét. A keresztgát felépítése után megszűnt a vízáramlás egy 270 méteres szelvényben, ez a víztömeg pedig átkényszerült a megmaradt mederbe, ahol már egyszerűbben lehetett hajózni. Azonban a szentendrei-sziget-oldali meder túl szűk volt a megnövekedett víztömeg számára. A Duna ilyen esetben két dolgot tehet; vagy kimélyíti a medrét, vagy oldalirányban terjeszkedik. Ebben a szelvényben mindkét variáció előfordult. Azonban míg a medermélyülés kevésbé észrevehető a partról, az oldalazó erózió annál látványosabb. Főként azért, mert itt ez egy domború partszakaszon ment végbe, holott a folyók jellemzően a homorú szakaszt mossák alá. 1989-re a Duna egy jókora darabot kiharapott a Szentendrei-szigetből. 

Ez a "harapás" egy olyan kérdésre is rávilágított, amelyt eddig még nem tisztáztunk. Annak ellenére, hogy viszonylag sok írás született a blogon a Kompkötő-szigetről, és a mellékág drasztikus feltöltődéséről, arról még nem volt szó, hogy mikor épült meg a Kompkötő-szigeti zárás. Ebben nyújt némi segítséget az alábbi 1957-es légifelvétel, amelyen még nem szerepel a jellegzetes ívű keresztgát. Míg Váci-Duna-ágban a legtöbb mellékág elzárás az 1940-es évek végéig lezajlott, a Kompkötő-szigetet, csak mintegy 10 évvel ezután, 1957 és 1961 között kapcsolták a parthoz, amit a gát hatalmas mérete és az általa okozott jelentős hidraulikai változás magyarázhat. Ihrig Dénes könyvében (A magyar vízszabályozás története) szereplő utalás alapján a beruházás 1958-ban történhetett. 

1957.

1989 óta az elmosódás lelassult, és bizonyos részeken a növényzet újból birtokba vette a magaspart lábánál elterülő fövenyt. Ez a jelenség pedig azt valószínűsíti, hogy a medermélyülés volt az a tényező, amely végül levezette a megnövekedett vízhozamot ebben a szelvényben. Ez persze nem csupán a megnövekedett munkavégzés számlájára írható; a mederkotrás szerepe jóval nagyobb lehetett. 

Hasonló folyamatok zajlottak ennél jóval nagyobb mértékben a Soroksári-Duna lezárásakor a Budafoki-ág mentén és a Mohácsi-ág főággá válásával párhuzamosan is. 

A Kompkötő-szigettel szembeni meredek partszakasz sorsa intő jel lehet más szakaszok számára is, ahol a hajózás érdekében terveznek újabb beavatkozásokat végezni. Mert nem csupán az áramlási viszonyok megváltozása veszélyezteti a magas partokat, hanem a megnövekedett hajóforgalom által generált állandó hullámmarás is. 

822 000 forint

Ennyi adomány érkezett március 1-ig az ELTE Füvészkertért Alapítvány számlájára az alsógödi Huzella-kert megrongálódott kerítésének rendbehozására szervezett gyűjtésen. 

Az Alsógödi Biológiai Kutatóállomás területe 1976-ban. (fentrol.hu)

Tavaly decemberben a Dunai Szigetek felhívására adománygyűjtés kezdődött az egykori alsógödi Duna-kutató Intézet megrongálódott kerítésének helyreállítása érdekében. 

2020. augusztus 29-én a Gödre lecsapó légzuhatag hatalmas károkat okozott a településen, annak is főként a dunaparti részein. A vihar utáni reggelen a kidőlt fák, a leszakadt villanyvezetékek és a túlfolyó szennyvízcsatornák miatt lehetetlen volt lemenni a Dunához. Hatalmas volt a pusztítás Alsógöd legnagyobb telkén, a Füvészkert kezelésében lévő Huzella-kertben is. A dunaparti sétányt hetek megfeszített munkájával sikerült úgy-ahogy rendbe hozni és elhárítani az életveszélyt. Mivel a COVID-19 járvány miatt a Füvészkert is bezárt, bevételei jelentősen megcsappantak, így a gödi helyreállítási munkálatok megakadtak, ahogy a parti ösvény mellett húzódó kerítés rendbetétele is. 

Az elmúlt három hónapban sokan megosztották a felhívást és szerencsére sokak önzetlenségének hála, hogy ennyi pénz össze tudott gyűlni. 

Nagyon szépen köszönjük az adakozóknak! Ennyi pénz előreláthatólag fedezi majd a teljes dunai kerítésfront drótfonatos cseréjét, erről tájékoztatott ma reggel Orlóci László, az ELTE Füvészkert igazgatója. Remélhetőleg a munkálatok mielőbb megkezdődhetnek! Erről természetesen be fogunk számolni itt a blogon!

Az adománygyűjtés sikerén felbuzdulva elképzelhető, hogy idén is szervezünk hasonlót egy újabb kitűzött cél érdekében, levonva a tanulságot az első ilyen próbálkozás eredményéből, immár valamivel tudatosabb marketinggel összekapcsolva!