Oldalak

▼

2023. március 2., csütörtök

Ilyen magas volt a Fürdő-sziget 1856-ban


"A fürdősziget valódi tünemény; csak akkor látni ha a Duna állása csekély: körülbelül 5 láb képezi a lét és nemlét határát, ha a viz 5 láb alá száll, kimerűl s annál nagyobb, mennél jobban megközeliti a Duna vize a 0 fokot; 5 láb fölött viz boritja s legfölebb a bőven emelkedő vizpára, vagy ha különben a folyamot jég boritja, itt a jégnek hiánya mutatja a helyet, melyen Dunánknak e nevezetessége fekszik."

A Fürdő-sziget keresztszelvénye. (forrás: Scheuer Gyula 2007 alapján Páll-Somogyi Kinga)

Még napjainkban is sok szempontból vizsgálják a Fürdő-szigetet, annak ellenére, hogy lassan 150 éve elkotorták a hajózás és a Margit-sziget feltöltése érdekében. A vizsgálatok fókusza elsődlegesen a nevét adó források voltak, közvetlenül utána második helyen a régészet következet, akik az itt kikotort római feliratos köveket, és a feltételezhetően rajta keresztül vezetett ókori Duna hidat kutatták. 

Régészeti szempontból Zsigmondy Vilmos számolt be a szigeten megtalált cölöpcsoportok elhelyezkedéséről, amiből a római kori Duna híd létezésére lehetett következtetni. Az egyik legfőbb forrása a természettudományos kutatásoknak Szabó József (1822-1894) geológus 1857-ben megjelent munkája a "Fürdősziget Pest és Buda között", amelyet három helyszíni bejárás után írt meg és publikált. Ő elsősorban a forrásokra fókuszált, de a bevezetőben szereplő bekezdésben érdekes és fontos hidrológiai megállapítást tett a Dunára vonatkozóan. Megfigyelése szerint 5 lábnyi pest-budai vízállásnál bukkant ki a sziget. Amennyiben ez nem volt általánosan ismert tény (pl. hajósok beszámolója alapján), akkor Szabó József az első, 1854. szeptember 18-i terepbejárásán állapíthatta meg ezt az értéket, amikor is a pest-budai vízmércén  4 láb 6 hüvelyk 9 vonal volt a vízállás. 

Szabó József barokkosan összetett mondata hidrológia szempontból kincsesbánya, ugyanis meg lehet belőle határozni, hogy a Vigadó téri vízmércén milyen vízállás esetén bukkanna ki a Fürdő-sziget a Dunából, illetve milyen magasan volt a forrástavakkal pettyezett zátony felszíne a tengerszint felett. Másfélszáz év távlatából egy nem létező dolog megmérésének csupán elméleti haszna lehet, azonban a hidrológia tartozik ennyivel a "tüneményes" Fürdő-sziget emlékének.

Az 1850-es években a Fürdő-sziget már sokkal inkább egy csupasz felszínű zátony volt, melyen nem telepedett meg a növényzet. Nem volt ez mindig így. Korábban ugyanúgy fák nőttek rajta, mint a szomszédos-szigeteken és a felszíne is jóval magasabban lehetett, mígnem 1811-1813 környékén egy jeges árvíz le nem borotválta róla a fákat és a humuszos talajrétegeket. 

Nem tudjuk, hogy Szabó József a sziget előbukkanása idején mért vízszintre vonatkozó közlése mérés vagy analitikus becslés eredménye volt, de a kerek 5 lábnyi érték az utóbbit valószínűsíti. 5 bécsi láb 31,608 centiméterrel megszorozva 158 centimétert ad a metrikus rendszerben. Ez a relatív vízállásadat azonban nem mond semmit, hacsak nem ismerjük azt a 0 pontot (sempontot), amelyhez képest viszonyították az adott vízállást. 1854-1857 körül Pest-Budán a Vásárhelyi-féle vízmérce volt használatban a Lánchíd jobb parti pillérén. A mércéhez ugyan Vásárhelyi Pálnak valószínűleg semmi köze nem volt, de azt tudjuk róla, hogy a 0 pontja 95,92 méteren volt a Balti-tenger szintje felett. Abszolút értéken tehát 95,92+1,58=97,5 m.B.f vízállásnál bukkant elő, ill. süllyedt el a zátony, áradás és apadás függvényében. 1857 óta volt némi változás mind a vízmérce helyzetében, mint pedig a 0 pont magasságában. 1933-ban került át a lánchídi vízmérce mai helyére, a Vigadó térre, ahol jelenleg 94,97 m.B.f szinten van a sempontja. 

Egyszerű kivonással megállapítható, hogy az 1857-es vízállás mai értéken mekkora értéknek felel meg, ehhez nem kell más tenni, mint a lánchídi mércén mért 158 centiméteres abszolút szintből ki kell vonni a jelenlegi 0 pont tengerszint feletti magasságát. 97,5 - 94,97 = 253 centiméter, azaz a Hydroinfón és a Vízügy.hu-n ezt az értéket kellene figyelnünk, amennyiben át kívánnánk evezni a (nemlétező) Fürdő-szigetre. 

A tengerszint feletti vízállás alapján a Fürdő-sziget legmagasabb pontja tehát 97,50 m.B.f magasságban kellett, hogy legyen. Azonban a Fürdő-sziget kb. 5,5-6 kilométerrel volt a Lánchíd felett, ezért pontosabb meghatározás érdekében a Duna esését is érdemes beleszámolni, ami a mértékadó árvízszintből levezetve +15-20 centimétert jelent. Tehát a Fürdő-sziget legmagasabb csúcsa 97,7 m.B.f lehetett, bár ez a növényborítás hiányában árvízről árvízre módosulhatott. Érdekességként megemlíthető, hogy a Fürdő-sziget éppen két méterrel volt magasabb, mint az Ínség-szikla a Gellért-hegy tövében. 
  
A Fürdő-sziget elhelyezkedése a XIX. sz. közepén (forrás)

Szabó József leírása szerint a vízállás függvényében két tényező változott. Az evidens, hogy változott a sziget kiterjedése — szerencsére erre vonatkozó adatok is rendelkezésre állnak. 1854. szeptember 18-án 4' 6" 9'" (143 cm) vízállásnál a sziget 300 méter hosszú és 50 méter széles volt. 1856. november 16-án alig 10 centiméterrel alacsonyabb vízállásnál (4' 1" 9'", 131 cm) már 540 méter hosszú és 108 méter széles volt, ami arra utal, hogy egy kiterjedt, lapos kavicszátonyt kell elképzelnünk. 

Ugyanakkor a Duna vízállása hatással volt a szigeten fakadó hévforrások hőmérsékletére is. Szabó József megfigyelése alapján minél magasabb volt a Duna vízállása, a források annál hűvösebbek voltak. Ennek oka egyszerű, a hévizek a laza kavicsos üledékben keverednek a Duna hűvösebb vizével és minél több Duna-vízen kell átverekedniük magukat annál jobban lehűlnek. Természetesen ez a hatás nyáron jóval kevésbé érezteti magát mint télen, amikor rendszerint a Duna sem tudott befagyni a Fürdő-sziget felett. 


Felhasznált irodalom, illetve a Dunai Szigetek blogon korábban a Fürdő-szigetről megjelent írások:

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése