Dunai Szigetek: december 2025

A Kenderesek elöntött ártere 1965. július 8-án. (fentrol.hu)

Idén volt a kerek, hatvanadik évfordulója a legtartósabb dunai árvíznek, 1965 nyarán vízállásrekordok is megdőltek, és ekkor folyt le egyszerre a legnagyobb vízmennyiség a Dunán a mérések kezdete óta. Az árvíz levonulásának pillanatképei légifotókon is fennmaradtak, a fentrol.hu oldalon érdemes a Duna mellé georeferált képek közül az 1965-ös dátumúakat keresni, érdekes jelenségekkel lehet találkozni, amelyek nem csak az árvízről, de a part geomorfológiájáról is mesélnek, például ott is, ahol a Duna Esztergomot elhagyva Szentgyörgymező mellett északi irányból kelet felé fordul.

Egy 1965 június 8-án, a hatodik hullám után apadó vízállásnál (Nagymaros: 516 cm) készült légifelvételen egy régi partvonal rajzolódik ki az 1714-es folyamkilométer-tábla és a régi dédai csárda között, két kilométeres hosszúságban. Ekkor már túl vagyunk az árvíz nehezén, de a Duna rajta hagyta a nyomát a parton, az uszadék és az átázott talaj halványabb színe kirajzolja a legnagyobb elöntés határát, miközben a visszahúzódó víz még mindig jelentős területet birtokol, ugyanis itt azóta sem épült árvízvédelmi töltés ennek a kis ártérnek a bevédésére, a Dunáig érő telkek alja szabad prédája az árvizeknek manapság is. Ezen a szakaszon a Duna ártere szűk, Szentgyörgymezőnél az árvízmentes magaspart alját mossa, szemközt a Kovácspataki-hegység ugyancsak közvetlenül a folyó fölé magasodik.

A légifotón felbukkan egy további geomorfológiai csemege; a Csenke-patak "deltája" avagy kicsiny hordalékkúpja, ami az elöntött ártéri területen képez egy enyhe "bedudorodást" a partvonalon. Ez a "dudor" forma kisebb-nagyobb formában az összes Dunakanyar-béli patak torkolatánál megfigyelhető, normál vízállás esetén is, itt, Szentgyörgymezőn azonban egy paleo-hordalékkúpról van szó, amit csak árvizek idején válik láthatóvá, ugyanis a Csenke-patak vízhozama elég csekély, időszakosan ki is szárad, ráadásul a torkolatát át is helyezték, amikor egy nyílegyenesen kiásott mederbe csatornázták, így a hordalékkúpja inaktívvá is vált, többé nem növekedik már.

Az 1965-ös felvételen nem csak a fák bukkannak elő a víz alól, hanem a Duna középvízi medrének partja, amely egy részen úgy tűnhet, hogy szigetként rajzolódik ki ennél a vízállásnál. Azonban itt nincs szó szigetről, csak a Szentmária- és a Helemba-sziget erdős csúcsa lóg bele a képbe. A halványan látszódó szárazulat egy parti hát, ahol a folyó áradásai először rakják le a durva szemcsés hordalékukat, így megemelve ezt a part menti sávot. Beszédes dűlőnév a "Kenderesek" is, árvízjárta helyre utal, mint oly sok más helyütt a Duna mentén, ugyanis ez a növény kedveli az öntéstalajokat, rostjainak kinyeréséhez pedig áztatás szükséges. 1826-ban így jellemezték ezt az árvízjárta területet a Duna mappáció földmérői:

"A Dédai csárda közelében, a jobb parton található Büdös Tanyák legelő dombos területet képez a fogadó mögött, Esztergom felé pedig homokdűnékkel borított, amelyek csak helyenként vannak fűvel, gyógynövényekkel és cserjékkel benőve; egy helyen nagyon jól növő fűzfák is vannak ültetve; két helyen pedig mocsaras a talaj, a Kis Tó nevű mocsár náddal benőtt. A parttal határos Kenderesek és Duna melléki földek mezőgazdasági területek ugyan homokosak, de többféle gyümölcs nagyon jól megterem itt: a Duna áradásakor ezek a mezők nagyrészt elárasztódnak."

Elképzelhető, hogy korábban ez az alacsony ártéri parti sáv kiterjedtebb volt. Szentgyörgymező a Duna egy domború kanyarulatát alkotja, ahol a tankönyvi példák szerint a partnak folyamatosan terjeszkednie kellene a sekélyebb oldalon, miközben a szemközti, homorú partot a sodrás alámossa, és pusztítja. Csakhogy ebben az esetben a tankönyvbe egy komoly módosító tényező firkált bele filctollal; a Garam folyó és az általa szállított nagy mennyiségű durvaszemcsés hordalék miatt a zátony- és szigetképződés a part homorú oldalán zajlik, miközben a délre térülő sodorvonal a szentgyörgymezei partot mossa el. Ez a pusztító hatás a Kenderesek felé egyre gyengül, az alacsony ártér keskeny sávja ennek következtében fennmaradhatott.

A Kenderesek ártere 1826-ban, rajta az elöntési határral

,avagy híreket mondunk Érdről.

Kapcsoljuk a Beliczay-szigetet, ahol jelenleg zajlik a gondolkodás a terület jövőjéről, hidrológiai, ökológiai és műemlékvédelmi szempontból egyaránt.

Beliczay-sziget, ártéri öblözet 1991. augusztus 9. (fentrol.hu)

1. Magyarországról egyedüliként Érd település vesz részt helyszínként a RestoRiver nevű EU-s társfinanszírozású Interreg projektben, melynek célja az emberi beavatkozások által hátrányosan érintett folyópartok és vizes élőhelyek helyreállítása és a természetes vízvisszatartás lehetőségeinek javítása. Érdnél korábban három sziget is volt, kettő közülük már a mentett ártéren található, a legfiatalabb harmadik Beliczay-sziget maradt meg legalább nevében szigetként, ugyanis manapság a morfológiája és a hidrológia szempontjából inkább csak ártéri öblözetnek lehetne nevezni, mivel a jobb part mentén húzódó folyóágat (a Sulák-patak belevezetett medre kivételével) manapság csak sejteni lehet.

Ez a sejtés a fő oka annak, hogy a Beliczay-sziget esetében csak a vízvisszatartás javítása jöhet szóba, a főág olyan mértékben van mélyebben a mellékághoz képest, hogy annak kiásása több károkozással járna, mint amennyi természetvédelmi hasznot hajtana. A vízvisszatartás lehetőségeinek több módja is felmerült a WWF által idén tavasszal Érden szervezett megbeszélésen, ennek talán a legegyszerűbb módja az árvizek eltárolása a szigeten, a félhold alakú régi medermaradványokban, vagy a strandfürdő fölösleges vizeinek kiásott illegális csatornában, a visszaáramlás lassítása, amit csak az árvizek gyakorisága tehet kétségessé. Ugyancsak megoldás lehet a főági kisvizek megemelése a szabályozási műtárgyak átalakításával, vagy újak létrehozásával, ebben a munkában a WWF mellett az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkatársai is részt vesznek.

A természetes vízvisszatartás lehetőségeit vizsgálják a töltés túlsó oldalán is, mentett ártéren, a Sulák-patak mentén. Itt a patak vizével lehet kalkulálni, illetve a csapadékvizeket lehetne esőkertekben felhasználni.

A termálstrand csatorna parti végénél épült zsilip.

2. Míg a vízutánpótlás megoldása a jövő feladata, addig a Beliczay-sziget erdőfelújítása már jelenben is zajlik. Sok más dunai szigethez hasonlóan a szocializmusban itt is faültetvényeket telepítettek a papíripar kiszolgálása céljából, jelenlegi funkciója is "Beépítésre nem szánt Hullámtéri Erdőterület". Ezek a nemesnyárasok nem nevezhetők erdőnek, a szabályosan gazdasági célból ültetett fák között az embernek olyan érzése támadhat, mintha a törpévé varázsolt Nils Holgerssonként egy búzatáblában barangolna. Az erdőfelújítás 2021-től kezdődően zajlik, a leromlott állapotú, csúcsszáradás által is sújtott 67 hektáros faültetvény egykor a terület 93%-át borította, amibe egyaránt beletartozott a sziget és a mellékág területe, e meder eltűnésében az erdőművelés során végzett talajmunkák is nagyban hozzájárultak. Csak az első, hamisszínes légifotón sötétvörössel jelzett ártéri ligeterdők, valamint két belső erdőrész számított természetközelinek. Hozzá kell tenni azonban, hogy ezek az ártéri erdők a faültetvények létrehozása után nőttek fel, főként a folyószabályozási művek hatására kiülepedett hordalékon, a Beliczay-sziget főági partja mentén. A biodiverzitás növelése érdekében végzett beavatkozás vélhetően az erdőgazdálkodás érdekeit is szolgálja, más magyarázatot nem nagyon találni az idegenhonos, főleg az értékes faanyaga miatt ismert fekete dió csemeték ültetésére. A RestoRiver projekt vízvisszatartási céljai a Beliczay-sziget esetében egybeesnek a Pilisi Parkerdő érdkekével, egy jobb vízgazdálkodású táj nagyobb esélyt ad a kiültetett facsemeték túlélésének.

Faültetvény

3. Lakatlanul bár, de a lassú enyészet ellenére áll még a töltés hullámtéri oldalán emelt Beliczay-ház, a sziget-névadó család egykori otthona. Régen az egész sziget a család tulajdona volt, a birtokrész az egykori mederben, egy magasított, de árvízjárta telkén épült 1923-ban a jeskófalvi Beliczay család némi eufemizmussal kúriának is nevezett háza. Az épület maga nem képvisel különösebb építészeti értéket, nem is áll helyi védelem alatt, azonban a dunai kapcsolata és száz éves múltja miatt kár lenne veszni hagyni. Megmentéséről, új (turisztikai) funkciójának kialakításáról jelenleg is párbeszéd zajlik Érden, esetleg a tudósítás elején említett RestoRiver projektben is szerepet kaphat.