Szárazon álló szigettenger

Valahogy az ember magától értetődőnek veszi azt a tájat, amely körülöleli. Ha ránézünk Dunabogdány felett a hegyekre azt gondolnánk, azok mindig is hegyek voltak, holott a jégkorszak során emelkedtek csak ki, addig egy dombsági táj volt. Ha pedig Dunabogdány alatt az ártéri erdő sudár fái között járunk, azt gondolnánk, itt mindig is erdő volt, holott 28 évvel ezelőtt itt a nyílt Duna hullámzott és egyetlen fa sem telepedett még meg a kisvíz idején előbukkanó kavicszátonyokon.

Távolban a Duna

Talán ezért fordulhat elő, hogy még nem volt idő hivatalosan elnevezni az itt található szigettengert. Megközelítőleg kilenc sziget található jelenleg a 14 hektáros parti zátonyon, Dunabogdány és Tahitótfalu között, a Szentendrei-Duna derékszögű kanyarulatában. Korábban ez a szám nagyobb lehetett, de a folyamatos sziget-összeolvadások miatt a sok kis szigetből kevesebb, de nagyobb sziget lett. 2020. december 13-án délelőtt Szentendrénél mért 35 centiméteres vízállásnál (=LKV+118 cm) a szigetek közötti mellékág-labirintusban sehol sem volt vízmozgás észlelhető. 

Nyílt vízfelület is alig akadt, főként a szigetcsúcsokon kialakult kimosódásokban, vagy a mellékágak legmélyebb részein. Ez részben annak is köszönhető, hogy a kanyarulat domború oldalán létrejött szigetvilágban alig van szintkülönbség a fás területek és a mellékágak szintje alig különül el egymástól. Méteres különbségek helyett inkább deciméteres kiemelkedésekről, illetve mélyedésekről beszélhetünk. Ennek van egy olyan következménye, hogy nagyon kicsi az az átmenet, amikor még éppen nem száraz a meder, és nem árasztja el teljesen a víz az összes szigetet.  

Némi pocsolya helyenként megmaradt a meglehetősen lapos medrekben.

Az egykori zátony viszonylag sík felületén a legmagasabb pontokon alakultak ki a fás részekkel jellemezhető szigetek. Ez a kiemelkedés a korábbi 400 méterről alig 160 méterre csökkentette a Szentendrei-Duna szélességét.

A legkisebb sziget

Szigetcsúcsokra jellemző kimosódás

Szigetcsúcsokra jellemző uszadékfelhalmozódás

Négy holtág összefolyása

A kis szintkülönbség átka:
vagy száraz a meder, vagy víz alatt vannak a szigetek

Szárazon álló szigettenger

Fűzfacsemeték rajzása a mederben

A helyszínen járva szembeötlő, hogy a szárazzá váló medrekben is megtelepedtek már az egy éves fűzfacsemeték. Amennyiben tartós marad tavasszal a kisvíz, félő, hogy ezek a fűzfák szárba szökkennek és az ártéri erdő teljesen benövi az egykori zátonyt. Ehhez talán nem is kell további 28 évet várni.

Érd három szigete

Budafok és Érd-Ófalu között kiszélesedik a Duna ártere a jobb parton. Ebben a medertágulatban található négy-öt már jól ismert sziget, közülük az egyik éppen Érden. Most ezt a számot egészítenénk ki még kettővel. 

Érd három szigete 1861. (forrás)

Budafok mellett a Dunában régóta ismertek a hajózást akadályozó zátonyok. Veszélyességüket az adta, hogy nem folyami hordalékból, kavicsból vagy homokból épült fel, hanem a Tétényi-fennsík anyagát is adó szarmata korú, 12-13 millió éves mészkőből. Eredetileg ez is a felszínen volt, még jóval a Duna megjelenése előtt és egységes vonulatként egészen Kistarcsáig húzódott. Később tektonikai mozgások következtében Budafok és Kőbánya között bezökkent és a helyén létrejövő süllyedéket a jégkorszakban elfoglalta a Duna, és kitöltötte hordalékával. A Duna medrében, sekély helyzetben lévő mészkőszirteket a hajózás érdekében felrobbantották. 

Az Érd-Tétényi öblözet déli végpontja az érdi Kakukk-hegy Duna által alámosott pereme. A közvélekedéssel ellentétben ez nem löszös magaspart. Anyaga a Pannon-tóban ülepedett le 5-6 millió évvel ezelőtt, ez adja a rétegzett, színes megjelenését. Keleti, meredek pereme napjainkban is pusztul a Duna oldalazó eróziója miatt. 

A Duna Érd és Budafok között. Pirossal a Duna legnyugatabbi medre.
Téténytől északra vizenyős területek jelzik az egykori medret (mapire.eu)

Budafok és Érd között egy kilenc kilométeres szakaszon kitárul a Duna völgye. Van olyan pontja, ahol a Tétényi-fennsík pereme két kilométernél távolabbra kerül a folyótól. Ebben az öblözetben található Nagytétény település és Érd egy része is. Folyásirányban haladva lefelé pedig a következő szigetek: Háros-, Kis-Háros-, Szerelem-, Hunyadi- és az érdi Beliczay-sziget. Kialakulása részben tektonikai okra vezethető vissza, részben a Duna oldalazó eróziója formálta. Egy süllyedékterület vonzotta magához a folyót, mely közvetlenül a fennsík pereméig bejárta a medertágulatot, alámosva a nyugati, domború partélet. Érdliget és Budafok között a magaspart peremén megtalálhatók a Duna egykori teraszainak kavicsanyaga, a legmagasabb terasz 45 méteres relatív magasságban található a Duna szintje felett. Később a Duna elhagyta ezt a medret és keletebbre talált magának új lefolyást. XIX. századi térképeken még feltüntették a hegyláb alatt kanyargó ágak helyén fennmaradt mocsaras mélyedéseket. Helyzetük nagyon hasonlított az óbudai Mocsáros medréhez. A fennsíkról déli irányba lefutó vízfolyások részben feltöltötték, a fennmaradt ágak a főváros terjeszkedésének estek áldozatul; egy szakaszon az M0-s autópálya követi a meder futását. 

A Duna mederváltozásai a felső-pleisztocénben és a holocénben.
a = a Duna jelenlegi medre, b = a Duna folyásának legnyugatibb helyzete,
c = magaspart, fennsíkszegély, d = települések
Forrás: Balázs Dénes: Érd környéke földtörténeti vázlata

Az bizonyos, hogy Aquincumhoz hasonlóan a nagytétényi Campona erőd már a ma is ismert Duna partján épült fel.  Hogy miért fontos ez utóbbi? Mert később az öblözeten belül, a Duna bevágódásának következtében egy újabb, kisebb területű öblözet alakult ki. Ebben található az érdi Beliczay-sziget, valamint további két, azóta eltűnt sziget. Az a Duna-ág, mely egykor körülölelte őket valahol Campona erődje alatt, azaz a Száraz-Rudnyánszky kastélykertnél szakadhatott ki a főágból és a Beliczay-sziget déli csúcsánál tért vissza. 

Elképzelhető, hogy a Nagytétény és Érd között található három sziget nem egykorú, hanem a Duna három bevágódási periódusának emlékét őrzi. Erre utalhat az a tény, hogy csak a legdélebbi Beliczay-szigetet őrizte meg a köznyelv szigetként. Ez nem is véletlen, a XVIII. században, a magyarországi térképezés hajnalán az első térképek csak ezt jelölték szigetként, azaz a másik kettő mellékága addigra végleg lefűződött a főágról.  Ugyancsak az egyidejűség ellen szól a mellékágak elhelyezkedése is. Az egyes számú sziget, melyet nevezzünk az egyszerűség kedvéért egy itteni dűlőnév alapján Körtvélyfa-szigetnek majdnem tökéletes félhold alakú. A tökéletességet a második számú sziget—nevezzük Bara-szigetnek— mellékága rontja el, mintegy lecsípve a felső szomszéd déli csücskét. Ugyanígy "csípi le" a Beliczay-sziget északi szomszédjának alsó szigetcsúcsát. Ez alapján a szigetek időben szükségszerűen dél felé fiatalodnak, ahol a fiatalabb forma mindig felülírja az idősebbet. 

A "bara" egy régies rác szó pocsolyát, tavacskát jelent. Ez a dűlő-elnevezés elég gyakori a Duna menti délszlávoknál.

Az egykori mellékágak mai szemmel kissé különösnek hatnak. Nem illik a tájba a szélességük, sem pedig az, hogy viszonylag nagy szögben ágaznak ki, illetve torkollanak vissza a főágba. Ennek oka az lehet, hogy a Budafoki-ágban korábban kevesebb víz vonult le, hiszen a Soroksári-ág elzárása viszonylag újabb keletű esemény volt. 

Érd három szigete sorrendben. (fentrol.hu 1979.)

Mélyebb helyzetüknél fogva a mellékágak napjainkban is felismerhetők, már ahol nem építették be őket. Vizenyős részeiken nádas található, illetve a belvízrendezés során gyűjtőcsatornaként hasznosították, melyben a környező csatornák és patakok vizét le lehetett vezetni a Dunába. Ennek ellenére a közigazgatási határok nem követték a folyóvízi morfológiát; Érd és Nagytétény, azaz Pest és Fejér vármegye határvonala egyenesen vágta keresztül a Körtvélyfa-szigetet (lásd a második ábrán).

A vizenyősség a belvízrendezés után is fennmaradt. Az egykori mellékágba vezették a Sulák-patakot. Érdekes vízrajzi jelenség, hogy a patak a torkolati szakaszán (a Beliczay-sziget felső csúcsánál) éppen ellentétes irányba folyik, mint a korábban a Duna vize. A Beliczay-sziget pedig nem csak azért különül el a két "testvérétől, mert még nemrég is körülölelte a Duna és a neve is fennmaradt, hanem azért is, mert még mindig ártér. Az árvízvédelmi töltés az egykori mellékága partján fut, de a Körtvélyfa- és a Bara-sziget annak ellenére, hogy az 1838-as, 1876-os és az 1941-es árvíz is elöntötte, manapság már töltés által védett mentett ártér. És mint ilyet erőteljesen fenyeget a beépítés veszélye.

Pisztráng a fán

Ebben a bejegyzésben felkeresünk egy újszülöttnek számító dunai szigetet, végignézzük a születése eltelt időt és a végén megpróbálkozunk egy keresztelővel is. Mindezt a Szentendrei-Dunán, Dunabogdányban, a Pisztrángos alatt. Talán még nem késő, mielőtt végleg eltűnik.

2020. december 13-án, Luca napjának reggelén, Szentendrénél mért viszonylag alacsony 36 centiméteres vízállásnál száraz lábbal be lehetett járni az apró szigetet és a hozzá tartozó kiterjedt kavicszátonyt. Annak ellenére, hogy igencsak fiatal mederformáról van szó, egy harmadik szintet is meg lehet figyelni; mintegy átmenetként a zátony és a sziget között. Elsőként nézzük meg a fákkal borított részt, azaz magát a szigetet!  

Víz a holtágban

Annak ellenére, hogy maga a sziget az első és az utolsó fa között sem éri el a 180 métert, széltében pedig az 50 métert igencsak változatos a felszíne. És ez a változatosság nem kizárólag a beomlott hódvárnak köszönhető. A sziget esetében is hármas tagolásról beszélhetünk. Ha a Pisztrángos alatt kezdődő (vagy végződő – nézőpont kérdése) kerékpárútról közelítjük meg gyorsan leérünk az alig 10 méter széles mellékághoz. Amelyben ilyen vízállás idején nem áramlik a víz, de azért a holtágban még volt víz bőségesen. A köves, kavicsos meder túloldalán egy valamivel magasabb helyzetben lévő fátlan, ívelt medret látni, amely körülölel egy kisebb szigetmagocskát a mellékág és a főág között. Ebben a mederben helyenként még csillogott a fekete víz, de ami a legérdekesebb, ebben a parányi víztestben egy meredek falú apró sziget áll (lásd alábbi képet) Ez az ág kapcsolatban van a főággal egy hasonlóan fátlan meder révén. Azaz a tulajdonképpeni sziget három szigetmagból forrt össze. Ezek a sziget-kezdemények jól láthatók a még fátlan 2005-ös állapoton. Feltűnő továbbá a szigeten található fűzfák kis törzsátmérője; ez jelzi, hogy viszonylag fiatal szigeten járunk.

A sziget közepén húzódó ívelt meder legmélyebb pontja

A sziget felső csúcsán, azaz nyugati irányban a fák elfogynak és lágyszárú, derékig érő aljnövényzetbe jutunk, amely emlékeim szerint kanadai aranyvessző, vagy valami hasonló invazív özönnövény lehetett 
– alaposan letaposva. Ez a rész átmenet a zátonyból a sziget felé, várhatóan ezt a területet is meghódítják hamarosan a fásszárú növények. A lágyszárúakkal benőtt zátony elhelyezkedése egyben arról is árulkodik, hogy a sziget a folyásiránnyal szemben növekedik. 

Bár ez utóbbi a csupasz zátonyon járva is szembeötlő. Ennek mérete ugyan függ a vízállástól, de 2020. december 13-án körülbelül ugyanakkora volt a kiterjedése, mint magának a szigetnek. Közel sík térszín ez, mindössze néhány pár tíz centiméter magas parti kavicshát ad neki változatosságot. Ez sajnos igaz a holtág medrére is, mely nem mélyül be számottevően a zátony felszínébe. Ennek valószínűleg az lesz a következménye, hogy az egyenletes térszínen egyszerre fog megjelenni a növényzet, a sziget és a zátony parthoz kapcsolódása gyorsan fog lezajlani. 

Szigetnek nyoma sincs az Ökörállási-földek mellett, 1880. (forrás)

Ez az apró sziget Dunabogdány mellett valamikor az 1980-as évek végén kezdett előbukkanni a Szentendrei-Duna egyik, nem is túl tágas öblözetéből. Ennek mindössze a második katonai felmérés (1842) mond ellent, ahol már parti zátonyként ábrázolták. Sem előtte, sem utána nem bukkan fel a sziget másik térképen vagy légifotón. Egészen 1989-ig, amikor a medertágulat vize alatt megbúvó zátonyként fényképezték le repülőgépről. 

Zátony dereng a mélyben. 1989. március 22. (fentrol.hu)

Kiemelkedése összefügghet a Szentendrei-Dunán lezajlott ipari kavicskotrások miatt bekövetkező medersüllyedéssel. 2005-ben már némi növényzet is látható a zátony három legmagasabb pontján. Mint láttuk, a köztük lévő mederformák ma is megvannak.

Három zátony, 2005.

Alig 15 évvel később már egy "klasszikus" dunai szigetet látunk egy folyásiránnyal szemben gyarapodó zátonnyal megtoldva. Szigetté serdülése viszonylag gyorsan játszódott le és ez a sebesség valószínűleg extrapolálható a hátralévő életére is. Eltűnése hasonló ütemben zajlik majd le; Dunabogdánynak ezen a dunapartján egy 70-80 méter széles ártéri erdőt fogunk találni, némi maradvány-medrekben megmaradó vízfelülettel tarkítva. 

Zátony és sziget 2020.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen mint az a bejegyzésből eddig kiderülhetett, a szigetnek még nincs is hivatalos neve. Tarthattunk volna most is egy szavazással egybekötött névválasztó ünnepséget; legyen-e Ökörállási-, Dunabogdányi-, Bogdányi, vagy Pisztrángos-sziget? Mivel a sziget viszonylag szerves részét képezi a dunabogdányi partnak elképzelhető, hogy létezik már helyi elnevezése és a helyi olvasóink megsértődnének azon, hogy jöttmentek akarnak nevet adni a szigetüknek.

Pisztráng a fán

Frissítés 2020.12.21.! 

A dunabogdányi emlékezetben a sziget egy korábbi állapota ragadt meg: egyszerűen Homokzátonynak hívták. Mivel a település korábban német többségű volt, az idősek körében elterjedt a hasonló értelmű "Szandrigli" név is. 

Frissítés 2022.11.26.!

Szentendrénél mért 71 centiméteres vízállásnál áramlik a víz a dunabogdányi szigetnél. Mérés nélkül megállapított mélysége a vádli-szint, ami körülbelül 20-25 centiméter lehet. Ez azt valószínűsíti, hogy a vízáramlás 50 centis szentendrei vízállás idején indul meg, illetve szűnik meg apadáskor. Az adatot természetesen szükséges ekkora vízálláskor leellenőrizni, de addig is ~10 centis hibával vehetjük ezt az értéket a Pisztrángos-sziget, vagy Szandrigli küszöbszintjének.

A dunabogdányi küszöbszint 2022. 11.26-án, délután 1 óra körül.

Adománygyűjtés az alsógödi Huzella-kert javára

Bízva a közösségünk erejében, a Dunai Szigetek blog adománygyűjtést szervez és egyúttal felajánl 200 000 forintot a Füvészkertért Alapítvány javára, hogy a befolyó összegből rendbe lehessen hozni az alsógödi Huzella-kert az augusztusi nagy viharban súlyosan megrongálódott dunaparti kerítését. 

A Huzella-villa a Dunáról nézve, az 1930-as években (Fortepan)

Arra szeretnénk biztatni kedves olvasóinkat, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez! Akármilyen kis összeg nagy segítség lenne a fenntartó Füvészkertnek, hogy a patinás alsógödi kert kerítése megújulhasson!

Az adománygyűjtés időtartama: 2020. december 5. - 2021. február 28.

Az adományokat a Füvészkertért Alapítvány bankszámlaszámára kérjük átutalni!

Kedvezményezett neve: A Füvészkertért Alapítvány
Bankszámlaszám: 11708001-20549985-00000000
Közlemény: Adomány a Huzella-kert kerítésének javítására

Az Alsógödi Biológiai Kutatóállomás területe 1976-ban. (fentrol.hu)

Mi lesz a beérkező adományok sorsa?

Az Füvészkertért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Papp László ígéretet tett, hogy a 2021. február 28-ig befolyó összegből felmérik a javítandó kerítés állapotát és adományból megvásárolják az anyagot, továbbá a javítást végző kollégák többletfeladatát rendezik belőle. 

Amennyiben nem jön össze elegendő pénz, a Füvészkert igyekszik a hiányzó összeget saját, szűkös forrásaiból kipótolni, ha pedig több folyik be, az összeget fel tudják használni sok más sürgető feladatra a Huzella-kertben.

Miért van szükség az adománygyűjtésre?

A 2020. augusztus 29-én a Gödre lecsapó légzuhatag hatalmas károkat okozott a településen, annak is főként a dunaparti részein. A vihar utáni reggelen a kidőlt fák, a leszakadt villanyvezetékek és a túlfolyó szennyvízcsatornák miatt lehetetlen volt lemenni a Dunához. Hatalmas volt a pusztítás Alsógöd legnagyobb telkén, a Füvészkert kezelésében lévő Huzella-kertben is. A dunaparti sétányt hetek megfeszített munkájával sikerült úgy-ahogy rendbe hozni és elhárítani az életveszélyt. Mivel a COVID-19 járvány miatt a Füvészkert is bezárt, bevételei jelentősen megcsappantak, így a gödi helyreállítási munkálatok megakadtak, ahogy a parti ösvény mellett húzódó kerítés rendbetétele is. 

A drótkerítés állapota fokozatosan romlott a korábbi években is, hol az ártéri erdő elöregedő fái dőltek rá, hol a partfalból fakadó vizek mosták alá a betonalapot. Az augusztusi vihar során a kerítés hosszabb szakaszokon súlyosan megrongálódott, helyenként teljesen megsemmisült. Az illetéktelen behatolás, rongálás és egyéb károkozás megelőzése miatt nagyon fontos lenne, hogy a kerítést mielőbb sikerüljön rendbe hozni. 2020. november 29-én így nézett ki a felújításra szoruló kerítés: 

Miért különösen fontos a Huzella-kert a Dunai Szigetek blog számára?

Az alsógödi Huzella-kertben számos dolog, amelyről a blogon külön-külön szoktunk írni, megvan egyben. A parton álló régi villa, amely már nem úgy néz ki, veszélyben lévő helytörténeti és természetvédelmi értékek, a folyóparti egybefüggő zöldfelületek fontossága. És ott van a Duna tanulmányozása is. Ugyanis ez az arborétum adott otthont 1958-2014 között az 1957-ben létrejött MTA Magyar Dunakutató Állomásának. Az ELTE tulajdonában álló telephelyen a hidrobiológiai kutatók mellett a Természettudományi kar biológus hallgatói szereztek gyakorlati képzést az itteni laboratóriumokban, egészen 2000-ig. 

A Gödi Biológiai állomás Maróti Mihály docens vezetésével épült ki. Először az ő vezetése alatt álló növényszövet-fejlődéstani részleg kapott itt helyet, majd az 1970-es években került ide az immunológia és a magatartás-genetikai osztály. Ez utóbbiban kutatott Csányi Vilmos etológus professzor is; trópusi paradicsomhalakon vizsgálták, hogy a viselkedésük jellemzői mennyiben tanultak illetve mennyiben öröklöttek. 

A kert korai története ellentmondásokkal teli. Meg nem erősített helytörténeti források szerint a kert első tulajdonosa Arany László volt, aki villát épített itt. Az 1846-os építési dátum kétséges, hiszen Arany János költő fia ekkor még csak két éves volt. Annyi bizonyos, hogy 1892-ben Huzella Elek vásárolta meg a birtokot, melyből fia, dr. Huzella Tivadar orvosprofesszor hozta létre az Alsógödi Biológiai Kutatóállomást. 1939-ben ebben a kertben látta vendégül az Anatómiai Világkongresszusra érkező nemzetközi kutatókat. Villájuk rendszeresen szerepelt az Alsógödről készített képeslapokon. A helyi legendák szerint a II. világháborút követő államosítások közeledtével Huzella Tivadar professzor az ELTÉ-nek adományozta a telket azzal a kikötéssel, hogy kizárólag tudományos kutatómunkát folytathatnak itt. A berendezkedő egyetem a romantikus Huzella villát átalakította, 1972-re befejezték az új épületek berendezését. A professzor sírja a mai napig a kertben található, mely a Nemzeti Sírkert része. A leszármazottak rendszeresen felkeresik egykori kertjüket.

Sajnos miután a Dunakutató Állomás és az ELTE három egyetemi tanszéke elköltözött a kert elvesztette tudományos funkcióját, épületei üresen állnak, csak kertjében és az egyik üvegházában folyik kutatás. Elsődleges szempont lenne a területnek visszaadni az eredeti kutatási funkcióját, de addig is fontos, hogy a még meglévő értékeket megőrizhessük! A gödiek kifejezetten szívükön viselik a kert sorsát, civil kezdeményezésből rendeztek már itt önkéntes kertészkedést, helytörténeti sétákat, sőt kerti hangversenyt is. 

Az arborétum kezelője az ELTE Füvészkert, emellett helyi természetvédelmi oltalom alatt áll, ártéri szomszédsága NATURA 2000-es terület, a szemközti Gödi-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Területén számos forrás fakad az oligocén agyagból felépülő magaspartból. Ezek a források egy tórendszert táplálnak, melyben Huzelláék egykor pisztrángot is tenyésztettek. Területe 5,5 hektár, Alsógöd második legfontosabb védett zöldfelülete a Gödi-sziget után. Arborétumként számos külföldi fafajnak ad otthont, 1985-1995 között 85 madárfajt figyeltek meg itt. Látogatása előzetes bejelentkezéshez kötött.

Jó lenne, ha unokáink is látnák még!

További érdekességek és irodalom az arborétumról:

• Riport a Kossuth Rádió "A Hely" c. műsorában: https://mediaklikk.hu/kossuth-radio/cikk/2019/04/30/a-hely-god-huzella-kert/
• A kert ismertetője a Füvészkert honlapján: https://www.fuveszkert.org/godi-huzella-kert/
• Tanösvények (14.) - Huzella-tanösvény https://www.youtube.com/watch?v=aq1huXtiLMo
• Huzella-kert Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Huzella-kert
• Gáhy Kornél: A gödi Huzella-kert fejlesztési terve. Szakdolgozat, 2012. http://diploma.uni-sopron.hu/2012/1/jav%C3%ADtottszakdolgozat_3.pdf
• Pásztor Balázs: A Dunát tanulmányozni kell. A Duna Kutatóról. Gödi Almanach XVI. köt. 2014. http://god.hu/_site/doc/text2010410199/2014_almanach.pdf
• Nosek János-Oertel Nándor (szerk.): 50 éves az MTA Magyar Dunakutató Állomása. MTA ÖBKI Göd-Vácrátót, 2007.
• Pető Gábor Pál: Három budapesti tanszék — vidéken, Látogatás az ELTE Gödi Biológiai Állomásán. Népszabadság 1981. október 31. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Nepszabadsag_1981_10/?pg=365&layout=s

Haldokló Kacsa

Avagy így kezdődött meg a pócsmegyeri Kacsa-sziget pusztulása az 1980-as években. A sziget történetének második része következik, melyet korabeli fényképekkel illusztrálunk. 

A Kacsa-sziget mellékágában kialakult zátony a pócsmegyeri töltésről fényképezve.
A sziget orrán a vízművek csillagrombolója sejlik fel. 

A mellékág alsó szakasza dél felől, a Szentendrei-Dunáról fényképezve.

Iszapos hordaléklerakódás a mellékágban, az ivóvízkút csővezetékét megerősítő kőszórástól délre.
Háttérben Pócsmegyer református templomának tornya.

A mellékág dél felé tekintve, kisvízi időszakban. Még nem kezdődött meg a növényzet térhódítása

Távolban a Kacsa-sziget. Kilátás a leányfalusi parton felnőtt ártéri erdőből.

Lágyszárú növényzet megtelepedése a mellékágban lerakódott zátonyokon.

Ugyanaz a helyzet kissé tágabb perspektívában

És ismét ugyanaz a nézőpont, magasabb vízállás esetén.

Miután a miértet megtárgyaltuk az előző bejegyzésben, most arról lesz szó, hogy hogyan töltődött fel a pócsmegyeri Kacsa-sziget mellékága. Ehhez segítségül hívjuk a fentrol.hu remek légifotó-gyűjteményét, ahol a leányfalusi Duna-szakaszról szerencsére sok anyag található. Miután térinformatikailag kissé helyretettük a légifotókat, a georeferált képekből kisfilmet lehet készíteni a sziget 1961-2005 közötti történetéről. Azért ez a két dátum a kezdő és végpont, mert 1961-ben a Kacsa sziget még "természetes" állapotában látható, 2005-re pedig gyakorlatilag beérett az összes antropogén beavatkozás hatása; a kavicskotrás, a vízmű csővezetéke a mellékágban. Azaz alig negyven év alatt a Szentendrei-sziget részévé vált az addig "valódi sziget" státuszú földdarab. 

Az alábbi .gif-et érdemes úgy nézni, hogy a kurzort egy adott pontra helyezzük és figyeljük az adott pontban bekövetkező változásokat. Ilyen kitüntetett pont a leányfalusi part a szigettel szemben, a vízműkút és kőszórása, a szigetcsúcsok fejlődése, valamint a mellékág záródása. 

Képek sorrendje:
1961 (ff), 1965 (ff), 1966 (ff), 1968 (ff), 1971 (keretes), 1978 (ff), 1988 (zöld), 1992 (hamisszínes), 2005 (színes)

Két fő tényezőről beszélhetünk a Kacsa-sziget enyészetével kapcsolatban, úgymint:

• A vízmű által a szigetcsúcsra felépített kút, valamint a hozzá tartozó, kőszórással fedett csővezeték (amit építhettek volna mondjuk két méterrel mélyebbre is)
• Az ipari és folyószabályozási célú mederkotrások (ami 1970 óta legkevesebb 4 millió köbméter anyag kitermelésével járt)

Kezdjük az elsővel! 1961-ben már áll a vízművek csillagrombolója a szigetcsúcson, de egy év még kevés volt ahhoz, hogy a meder morfológiáját befolyásolja. A kisvizes képek alapján lehet megfigyelni a mellékágban lezajló változásokat az 1960-as és az 1970-es években. A mélyben bekövetkező változások felszínre kerülése; azaz a mellékág benövényesedése korrelál a folyami, ipari kavicsbányászat rendszerváltozás körüli megszűnésével. 1988 és 1992 között alig négy év alatt egy komplett ártéri erdő nő fel a kőszórás feletti szakaszon. Ezzel párhuzamosan megkezdődik a déli zátonyok beerdősülése is, majd később az ártéri erdő a partok felől, keletről és nyugatról is elkezd a mellékág rovására terjeszkedni. 2005-re mind északról, mind pedig délről bezárul a mellékág; kialakul a kacsa-szigeti holtág. 

Ebben a folyamatban szerepet játszott a második tényező is, hiszen a kavicskotrás egyik hozadéka a meder mélyülése. A Szentendrei-ágra vonatkozóan valószínűleg jó közelítést adhat a Nagymarosnál és Budafoknál mért fél méteres átlagos medermélyülés. Mivel a mellékág mélységét a pócsmegyeri lakosság saját célú sóderkitermelése (lásd alábbi képet) számottevően nem befolyásolta, ez a meder relatív kiemelkedést szenvedett el, azaz egyre kisebb vízállások mellett vonult le benne a víz. Ezt tetézte időnként az álló vízben kiülepedő hordalék. 

Ma már a tűzifa-szükségletüket elégítik ki a helyiek az egykori sóderbányájuk helyén.

A kavicskotrás hatása azonban ezen a szakaszon a leányfalusi parton figyelhető meg teljes "szépségében". Karinthyék nyaralója 1960-ban még közvetlen dunaparti lejárattal rendelkezett a Kacsa-szigettel szemben, azonban 2005-re 65 méter part nőtt a sétány mellett; ennyivel szűkült a Szentendrei-Duna medre. Ha a teljes keresztszelvényt nézzük a szűkülés még drasztikusabb: a Kacsa-szigettel együtt mért 430 méter széles meder 40 évvel később már csak 200 méter széles. Azaz felére csökkent a Szentendrei-Duna szélessége a Pócsmegyerrel szemben lévő Dóra-patak hordalékkúpja alatt kitáguló szakaszon. 

A Kacsa-sziget egykor és most (1961-2005)

Ez a folyamat mindenképpen örömteli az ártéri erdők élővilága szempontjából, hiszen a szentendrei-szigeti part mentén, a hullámtéren közel háromszor olyan széles az erdő, mint 1961-ben. A Duna szempontjából nézve már kevésbé örömteli a helyzet; csökkent a vízfelület, a meder homogenizálódott, az ártéri erdőkben lerakódó hordalék emelheti az árvizek szintjét. És végül, de nem utolsósorban, itt egy dunai sziget tűnt el, gyakorlatilag egy emberöltő alatt, a szemünk láttára. 

Csillagrombolók Karinthyékkal szemben

Karinthy Ferencnek köszönheti nevét a pócsmegyeri Kacsa-sziget, annak ellenére, hogy elnevezése idején már legalább két évszázada ott állt, a falutól kissé délre, a Szentendrei-ágban. Sorsát a vízművek által felépített "csillagromboló" pecsételte meg, melyet tetézett az ipari kavicskotrás is.

1. kép Csillagromboló Pócsmegyeren (fentrol.hu)

Tulajdonképpen egy pócsmegyeri fantomról beszélünk, hiszen a sziget hol felbukkan, hol eltűnik a történelem során. Ez akár összefüggésben is lehetne a sziget fizikai eltűnésével és megjelenésével, azonban a zátonyból szigetté és újra zátonnyá alakulását olyan hektikusan dokumentálják a különféle térképek, hogy abból nehezen lehet kiindulni, ha a sziget történetét szeretnénk rekonstruálni. Általános térképeken jellemzően feltüntették, míg a fontosabb hidrológiai térképekről hiányzik, még leírás szintjén is. 

Először az első katonai felmérés térképszelvényén bukkan fel 1783-ban, aztán ott találjuk Pócsmegyer mellett 1800-ban (2. kép), de hiányzik az 1826-ban végzett Duna Mappáció térképeiről, sőt még a szöveges leírásában sem szerepel, pedig ott a hajózást nehezítő tényezőket részletesen és rendszeresen feljegyezték. Feltűnik viszont az 1834-ben kiadott Rauchmüller-féle térképen (3. kép). Ott van a második (1841) és harmadik (1882) katonai felmérésen, de hiányzik az egy (!) évvel későbbre datált pócsmegyeri kataszteri térképről (4. kép), ahol minden talpalatnyi földnek névvel szerepel a tulajdonosa. Ugyancsak hiányzik a Duna 1911-ben készült helyszínrajzáról, de felbukkan zátonyként az 1930-as Duna vízisport térképen. Hogy aztán újra eltűnjön a Hadtörténeti Múzeumban található 1941-es légifotó-sorozatról. 1961-től már végleg megvan az akkor még cserjés-fás sziget a fentrol.hu légifelvételei között. 

2. kép A létező Kacsa-sziget 1800-ban (forrás)

3. kép A létező Kacsa-sziget 1834-ben (forrás)

4. kép A nem létező Kacsa-sziget 1883-ban (forrás)

5. kép A Kacsa-sziget kisvíz idején 1965. október 7-én (fentrol.hu)

Ha csak Szeberényi Lehel cikkéből tájékozódnánk, mely a 1969-ben, a Magyar Nemzetben jelent meg azt hihetnénk, hogy a pócsmegyeri sziget meglehetősen fiatal mederforma [1]. 

"Amolyan sóderzátonynak indult, csücskén a Vízművek erődítményével, de hogy évről évre gyarapodik rajta az iszapos homok, s a bolyhosodás lassanként bokrosodássá hatalmasodott, sőt egyes bokrok már magasan a többi fölébe szöknek nagyralátón, hogy még tán fa is lehet belőlük — a zátony immár csakugyan szigetnek léptethető elő." 

Mi állhat a stroboszkópszerű fel- és eltűnések hátterében? A dunai szigete esetében már megszokhattuk, hogy zátonyok keletkeznek, benövényesednek, aztán vagy a sodrás, vagy a folyószabályozás áldozatául esnek. Ebben az esetben nem ez a helyzet. A pócsmegyeri sziget feltehetően többször váltott a sziget és zátony lét között. Ha éppen kibukkant a víz fölé feltették a térképre, ha ellepte a víz még a légifotós sem vehette észre. Ha fa nőtt rajta 1834-ben letarolódhatott 1838-ban, hogy aztán pár évvel később újra szigetként ábrázolják. Korabeli beszámolókból azonban feltűnően kevés van, enélkül azonban lehetetlen rekonstruálni pontosan mi is történt itt az elmúlt kétszáz évben. 

Sőt, éppen ezért vagyunk gondban a sziget nevével is. Feltehetően a zátony-lét határán történő egyensúlyozás miatt nem kaphatott nevet a sziget. Erre csak később kerülhetett sor, amikor már stabilizálódott a hidrológiai helyzete és társadalmi igény is mutatkozott a keresztelőre. Például a filoxéra-járvány miatt kipusztult régi leányfalusi szőlők helyén szárba szökkenő nyaralótelep miatt. 

Ugyancsak Szeberényi Lehel írja egy későbbi cikkében, hogy a pócsmegyeri sziget első nevét egy budapesti bútorgyárosról kaphatta, az 1912-ben leányfalusi praedicatummal nemessé emelt Lingel Károlyról, vagy fiától, Lingel Jánosról [2]. A Lingel család egykori villája ma is megvan Leányfalun, mostanában Sorg-villa néven ismert, de korábban köztársasági elnöki rezidencia, illetve állampárti üdülő is volt. [Érdekesség: Az népszerű építész, Sorg Antalnak köszönhetjük a Dunai Szigetek blog facebook csoportjának logóját is!] A Lingel-sziget elnevezés azonban csak ebben az egy cikkben fordul elő, ezért hitelessége további források előkerüléséig megkérdőjelezhető [3].

6. kép Leányfalu. Karinthy Ferencé a sárga ház és a kispolszki, 
a szomszéd házban forgatták a Linda néhány jelenetét. Takács István képe.

Aztán 1963-ban felépült az első ház a Petőfi sétányon, vagy másképpen a Móricz Zsigmond út 76. szám alatt (6. kép). Tulajdonosa Karinthy Frigyes fia, Ferenc volt, akit Cininek is becéztek. Az apró telken felépült nyaralóval éppen átellenben volt a sziget, melynek a korabeli újságcikkek szerint nagyon rövid idő alatt új neve lett: Kacsa-sziget. A legenda szerint a névadás Karinthy érdeme, legalábbis már ezen a néven ír róla az 1965-ös rekord tartósságú árvíz kapcsán:

"Hatalmas, tág horizont, szemben a cserjés, parányi Kacsa-sziget teljesen víz alatt, mögötte a Szentendrei-szigetet friss nyúlgátak védik, többszörös erődrendszer." [4] 

Hogy a Karinthy Ferenc adta, vagy valaki más a nyaranta itt összegyűlő, vagy a szigeten táborozó nagyközönség tagjai közül, ma már nehezen kinyomozható. 

Annyi biztos, hogy 1963-ban már három éve ott állt Karinthyék nyaralójával szemben az a "csillagromboló", melynek talán a szigetromboló pontosabb elnevezése lenne.

   

7. kép Ivóvízkút Pócsmegyeren (Hidrológiai Közlöny 1965/4. sz.)

1934 óta húzódott a pócsmegyeri vízműtelep kiépítése, ugyanis a vízműterülethez szükséges 863 katasztrális hold terület kisajátítása a birtokosok közbelépése nyomán kudarcba fulladt [5]. Hasonló probléma az 1950-es években már értelmezhetetlen lett volna, így gond nélkül felépülhetett a Duna medrében három ivóvízkút (II. telep) Szigetmonostor és Pócsmegyer között. Közülük a 3. számú a Kacsa-sziget csúcsára került, pontosabban a tulajdonképpeni szigetcsúcstól majdnem száz méterrel északabbra. 1960-as elkészülése idején ez a kút úszó erődítményként emelkedett ki a Szentendrei-Duna kellős közepéből. A kút később, 1965-ben a Hidrológiai Közlöny szakfolyóirat címlapján is megjelent (7. kép). 

8. kép Kacsa-szigeti idill csillagrombolóval (Fortepan/Szalay Zoltán)

A kút központi része betonból készült. A hengeres felépítmény folyásirány felől kapott egy hatalmas terméskő élt, megfelelő vasalással. Erre azért volt szükség, hogy a jégzajlás ne tehessen kárt az építményben. Nem csak a mederben épült 3. számú kút, de a parthoz közelebb, a Kacsa-szigetet délről keretbe foglaló 2. számú és a Határ-csárdánál lévő révátkelésnél épült 1-es számú kút is hasonló jégtörőt kapott. Mindhárom szürreális látványt nyújt az ártéri erdő közepén, mintha valakik a működésképtelen űrhajójukat hagyták volna hátra. 

9. kép A Kacsa-szigeti csővezeték gátja 1984-ben (Farkas József képe)

A pócsmegyeri beruházás teljes mértékben kielégítette a Budapest vízellátásához fűzött reményeket. Viszonylag alacsony összegből (70 millió forint, akkori értéken) sikerült nagy mennyiségű, napi 40 ezer köbméter vizet nyerni [6]. Ezeknél a kutaknál szifonrendszer nem épült, az egyes kutak saját szivattyújukkal termelték ki és emelték át a vizet a gravitációs csatornákba [7]. 

Üröm az örömben: a 3. számú kutat a Kacsa-sziget csúcsán egy olyan kőszórással megerősített csővezeték kötötte össze a parttal, mely kisvíz idején keresztben elzárta a mellékágat (9. kép). Ezek a kisvizek pedig a Szentendrei-Duna kotrásával párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak a medermélyülés következtében. Ennek ellenére a sziget a rendszerváltásig valahogy megőrizte sziget jellegét, minden oldalról a Duna vette körbe. Az addig vízszín alatt zajló feliszapolódás és a látványos beerdősülés ezután vette kezdetét, és tart napjainkban is. Olyannyira, hogy az iszapos hordalék már teljesen betemette az egykori kőszórást.

10. kép Búcsúpillantás a Kacsa-szigetre (Fortepan/MHSZ)

Felhasznált irodalom: 

[1] Szeberényi Lehel: A Kacsa-sziget. Magyar Nemzet 1969-11-15 / 266. szám 

[2] Lingel-féle bútorgyár: https://egykor.hu/budapest-vi--kerulet/lingel-butorgyar-kezdete/3667

[3] Szeberényi Lehel: Móricz Leányfaluja. Népszabadság  1979-06-17 / 140. szám  

[4] Karinthy Ferenc: Víz. Magyar Nemzet 1966-04-17 / 90. szám

[5] Budapest székesfőváros vízmüveinek bővítése. Közgazdasági Értesítő, 1934. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

[6] Hajdu György:  A vízellátás és üdülés fejlesztésének összehangolása a Dunakanyarban. Dunakanyar tájékoztató, 1966 (2. évfolyam, 2-3. szám)

[7] Selényi Pál: Budapest vízellátási rendszere. Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam) 4. szám