Tökéletesebb illusztrációt nem is képzelhet az ember a látványhoz, mint ezt a fejvesztett MTK-szurkolót a Ferencz József híd tövében. Ez a szobor most éppen nem a szemetes part miatt búsul, bár búsulhatna azért is, most nem éppen a szétrohadó rakpart elemeiről lesz szó, egy kicsit távolabb kell tekinteni, de nem sokkal.
A helyszín ismerős lehet a blog olvasóinak, mint mondjuk egy formás almafa a kert végében, itt a Gellérthegy tövében található Magyarország leghíresebb éhségköve, az Ínség-szikla. Ez egy beszélő földrajzi név, megjelenése nem sok jóval kecsegtet. 2025. július első napján délután öt és hat óra között ez a kő nagyjából olyan látványt nyújt klímatörténeti szempontból, mint az említett kerti almafa virágba borulva egy szép szilveszteri éjszakán, miközben füstifecskék köröznek fölötte.
Igazából felesleges is ez a hosszú bevezető. A Dunai Szigetek blogon a klíma eddig nem sok teret kapott, valószínűleg ezután sem fog. Igen, a búsuló szurkoló mögött ott látható az Ínség-szikla. Igen, július első napján. Idén nem is először, hanem másodszor. Vészmadárkodásnak tűnt március 4-én arról írni, hogy ki fog bukkanni az Ínség-szikla, elvégre a vízrajzi előrejelzések tévedhetnek, csakhogy alig egy hétre rá, március 11-én már száraz lábbal lehetett rajta fényképezkedni. Ahogy az országos hírportálok helyesen át is vették, márciusban még soha nem fordult elő ilyesmi, amióta vízállást mérnek a Dunán. Ez egy hidrológiai szempontból rendkívüli helyzet volt, ugyanis a március egy árvizes hónap a Dunán, nem pedig kisvizes. Jellemzően ráadásul jeges árvizes. Wesselényi, árvíztábla és a többi.
Most itt állunk megint. Júliusban. Ebben a hónapban még soha nem fordult elő, hogy az Ínség-szikla előbukkant volna a Dunából, amióta vízállásméréseket végeznek a Dunán. Nem július végén, a hidrológiai év vége felé közeledve, hanem az első napján. Két napra a Nemzetközi Duna-naptól. A zöldárak levonulásának idején. 1965, Nagy Dunai Árvíz, és a többi. Ez egy hidrológiai szempontból rendkívüli helyzet. Idén másodszor. Úgy, hogy az év fele telt el. Vészmadár ül az Ínség-sziklán. Azaz már ketten vannak.
Lehet persze mondani, hogy fél méterre vagyunk az LKV-tól, és 2018 őszét is túléltük, ami már régen, hét éve volt. Csakhogy az a kisvíz "időben jött", amikor kellett, miután leürültek a vízgyűjtők, éppen az őszi esők előtt. Persze túléltük a 2022-es aszályt is, amikor azt kellett leírni, hogy augusztus 10-én még soha nem bukkant fel ilyen korán az Ínség-szikla Budapesten. Augusztus 10-én. Ami negyven nap múlva lesz. A "történelmi" aszály idején, ami alig három éve volt.
Az előrejelzések szerint pár nap múlva esni fog, négy nap és újra eltűnik az Ínség-szikla, elrepülnek róla a vészmadarak. Lehet még egy olyan nyarunk, őszünk, és telünk, mint "gyerekkorunkban", lágy eső, napozás bőrrák nélkül, aztán egy jó szánkózás, de ebből a duplán rendkívüli évből már nem lesz normális év. Hamarosan elesik majd a három megmaradt hónap, az április, a május és a június is. (Utóbbi épphogy megúszta most ezzel a fél nappal.) Majd azt is megfelelően dokumentáljuk.