Eltűnő budapesti árvíztáblák

IN ENGLISH

"És lészen ha megkérdezik holnap gyermekeitek   

 mi ez a kő templomotokban,  

 így szóljatok:   

Az utolsó nemzedék is hallja,   

hogy a Duna vize eddig ért."   

Utoljára 1977-ben készült összefoglaló tanulmány Budapest árvíztábláiról. Rajna György "Árvíztáblák Budapesten" c. műve csak két évvel később, 1979-ben jelenhetett meg a Tanulmányok Budapest Múltjából 21. kötetében. A szerző már ekkor kénytelen volt rövid kiegészítést illeszteni a végére, miszerint az eltelt két év alatt két 1838-as, ferencvárosi árvíztábla tűnt el meglévő épületekről, valamint kettőt házzal együtt bontottak le Újpesten. A tanulmány publikálása óta 35 év telt el. Mi lett azóta a gondosan összegyűjtött és dokumentált táblák sorsa? Ennek próbáltam meg utánajárni.  

Egy szép példa az árvíztáblák megmentésére: Ferencváros, Bokréta utca 32.

 

Rajna György tanulmányában dokumentálta a Nagy-Budapest területén található valamennyi árvíztáblát, kezdve a Havas utca 4. szám alatt álló 1732-es legidősebb példánnyal folytatván a sort az 1945. évi egyen-árvíztáblákig, melyekek az Északi Összekötő Vasúti híd felrobbantása miatt képződő jégtorlasz okozott Csillaghegyen és Újpesten. A legfiatalabb tábla 1979-ben készült és az 1965. évi árvíznek állított emléket. A tanulmány legértékesebb része a függelék, ahol valamennyi árvíztábla táblázatba szedve szerepel. Szám szerint 139 darab. Nem csupán a létezők, hanem mindazok az elbontott, eltűnt példányok is, amelyről a szerzőnek tudomása volt. Pontos cím, dátum, felirat, külalak, méter szerepel ebben a táblázatban, sőt helyenként utcaszinttől mért magasság és abszolút (tengerszint felletti) magasság is.

Az összegyűjtött 139 árvíztábla közül 81 készült a fővárost sújtó eddigi legnagyobb árvíz, az 1838 márciusi kapcsán. A budapestiek kollektív emlékezetében is ezek maradtak meg leginkább. Mindenki ismeri azokat a kőbe vésett ujjakat, melyek egy vonalra mutatnak valamilyen gót- cirill- vagy éppen latin betűs felirat mellett, melyek magyar, német, latin vagy éppen szerb nyelven íródtak. Hogy összesen mennyi készült belőlük annak idején szinte lehetetlen megállapítani. A város hatalmas ütemű fejlődése során a táblák eltünedezése már a XIX. században megkezdődött, amikor a földszintes városból a Birodalom második központja lett.

Valószínűleg már az 1838. év során elkezdték kihelyezésüket az újjáépített és megmaradt épületek falaira. Hogy ezek központi utasításra kerültek fel az épületek falára, már nem bizonyítható. Az árvíztáblák eltérő alakja, felirata, szövegezése arra utalhatnak, hogy ezt mindenki magánszorgalomból intézte. Elképzelhető, hogy ez egy korabeli divathullám része volt, mely keresztülsöpört az összes dunamenti településen. A legalacsonyabb árvíztáblák térdmagasságban tanulmányozhatók, pl a nagytétényi 53 cm magasan van, de a VI. ker. Desewffy utcai sem sokkal magasabb. Egy későbbi feltöltés miatt kerülhettek ilyen szintbe, de az biztos, hogy ennél lejjebb már nem volt szokás táblákat kihelyezni. Éppen ezért Pest azon szárazon maradt területei, mint például a Bazilika környéke, a Ferenciek tere és a Szabadság tér környéke nélkülözni kénytelenek az árvíztáblákat. A legmagasabb árvíztábla a Szerb utcai templomon található, ahol a korabeli talajszinttől mért 270cm lemérése sem volt egyszerű feladat.

Az 1838-as árvíztáblák kihelyezése nem zárult le a XIX. század első felével, tudjuk, hogy néhány árvíztábla a XX. században került mai helyére. Ilyen a Műegyetem rakpart falába beépített tábla, amely egészen biztosan másodlagos, hiszen a kopaszi töltés megépítése előtt 1838-ban ott még bőven a Duna hullámzott. Sőt még az új évezredben is volt kőműves, aki elmondhatta magáról, hogy ilyen falazott fel egy újonnan épült házra. Hogy lehetséges ez?

Jó lenne, ha visszakerülne az Óbudai zsinagógára!  (jelenleg Duna Múzeum, Esztergom)

A Dunai Szigetek blogon 2011 óta zajlik a megmaradt budapesti táblák összeírása. Nem csupán az eredeti helyén látható táblákat sikerült dokumentálni, jónéhányra gyűjteményekben, kiállításokban sikerült rábukkanni. Kettő archív fényképre például a Fortepan.hu oldalon bukkantunk rá. A táblák lefényképezése gyakran meglehetősen nehéz volt, a ferencvárosi Kinizsi u. 31. alatti ház belső udvarába például csak 2 év (kb. 8*30 perc várakozás) után sikerült bejutni. Volt jópár kudarcélmény is, főleg a szépen felújított régi épületekben, mint egy Corvin téri vagy egy Mókus utcai ház. Előbbi ma egy hotel hátsó irodája, ahol szépen megtartották az 1876-os árvíz fémtábláját, de a Rajna Györgynél még meglévő 1838-as eltűnt. Utóbbi pedig ma zeneiskola, nagyszerűen felújítva, azonban három (utcafront, kapualj, belső udvar!) nagy reményekkel felkeresett árvíztáblájából egyetlenegy sem maradt fenn. Volt, hogy magyar és volt, hogy német nyelvű misén vettünk részt egy-egy árvíztábla kedvéért és volt, hogy könyörögni kellett a portán, hogy nem lopni jövünk, tényleg csak a Papnövelde utcai árvíztábla érdekelne. Felforgatták a kedvünkért szinte az egész Dohány utcai Zsidó Múzeumot egy Magyar Nemzet cikk miatt, melyben a rabbi sajnos nem tudta, hogy a zsidó nyelvű árvíztábla nem ott, hanem az esztergomi Duna Múzeumban van. Értek minket kellemes meglepetések is, amikor a teljesen átépített Ferencvárosban alig néhány éves épületekre visszaépítették közel eredeti helyére az árvíztáblát. Vajon a többit miért nem sikerült?

Frissítés 2024.10.24.: Dr. Lászlóffy Woldemár A Duna Budapestnél (in. Hidrológiai Közlöny "Budapest kötet 1940.) c. írásában arról ír, hogy a publikáció idején 51 db 1838-as árvíztábláról van tudomása. Tanulmányában négy fényképet közöl, kettőt a Döbrentei u. 15. számú házról és kettőt a Fő utca 41. szám alatti kolostorról, ahol dupla árvíztáblák voltak (1838. és 1775., ill. (1838. és 1876.) A képaláírásban utal dr. Pilászy György árvíztábla-fénykép gyűjteményére, amely Lászlóffy W. egy korábbi cikke szerint (Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása - 1938.) a Vízrajzi Intézet múzeumában található. A Vízrajzi Intézet gyűjteménye részben megsemmisült a háborúban, a maradékot több más gyűjtemény között osztották szét, így a fényképek sorsa ismeretlen, és kisebbfajta csoda lenne, ha valahol felbukkannának. 

A Rajna-féle felmérés óta nem tudni arról, hogy valaki utánanézett volna a megmaradt árvíztáblák sorsának. A Dunai Szigetek blog felmérése sem volt teljes, ugyanis egyelőre kimaradt az olyan gyűjtemények raktárainak átnézése, melyek már nem is biztos, hogy léteznek vagy nem az 1977-es néven futnak. A Kiscelli Múzeumból az a válasz érkezett, hogy vannak náluk árvíztáblák, de a pontos származási helyük és darabszámuk bizonytalan. Felbukkantak kiállított árvíztáblák az esztegomi Duna Múzeumból is, ide valószínűleg a Vízügyi Múzeum örökségeként kerülhettek. Rajna tanulmánya például nem említi az Óbudai Zsinagógán állt, a maga nemében párját ritkító héber nyelvű táblát, szerencsére ez is előkerült. 

Meglévő, elpusztult és múzeumi árvíztáblák száma kerületenként 1977, 2014

Az elmúlt 37 év változásait budapesti kerületekre bontva a fenti táblázatban összesítettem (kiegészítve az 1979-es publikálásig bekövetkezett eltűnésekkel). 1977-ben összesen 81 db 1838-as árvíztábla szerepelt Rajna György tanulmányának mellékletében. Közülük 7-nek ismeretlen a származási helye, ezek már akkoriban is gyűjteményekben voltak. A pontos utca/házszám adatokkal azonosítható 74 közül 41-et (55%) talált eredeti helyén, 27 (36%) elpusztultat dokumentált, de ez utóbbi szám valószínűleg töredéke a kinyomozhatatlan számú, már elpusztult árvíztábláknak. 6 darab olyan tábla volt gyűjteményekben, mely beazonosítható volt földrajzilag. 

A szemfüles olvasó észreveheti, hogy 2014-re egy táblával gyarapodtunk, ez pedig a Rákóczi út 41. épületre kihelyezett tábla volt, mely nem szerepel az 1977-es listán. Azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy egy gyűjteményből került kihelyezésre vagy egy reprodukcióról van szó. Jelen pillanatban 34 budapesti árvíztáblát találhatunk eredeti helyén (45%). Közülük nem mindegyiket egyszerű meglátogatni, sokuk kapualjakban, templomokban, kerengőkön, zárt udvarokon található. Szomorú, hogy számuk 37 év alatt 10%-kal csökkent, 8 darab tűnt el közülük és csupán egy új "keletkezett".

Meglévő (zöld) , gyűjteményben lévő (kék) és az összes ismert elpusztult árvíztábla (piros)

Ha viszont az eredeti állapotnak a Rajna-féle tanulmányban szereplő összes árvíztáblát tekintjük és mindezt térképen ábrázoljuk szépen kirajzolódnak a múlt század városrehabilitáviós munkálatai. A legsúlyosabb károkat itt is, éppen úgy, mint 1838-ban a Ferencváros és Óbuda szenvedte el. Komplett negyedeket tüntettek el a föld színéről városfejlesztés címen. A Krúdy által olyannyira kedvelt kisvárosias Óbuda helyén panelek nőttek ki, de az Árpád hídnak vágott útrendszernek is számos árvíztábla esett áldozatul. Ferencvárosban pedig a háború, 1956 és a városrehabilitáció okozott helyrehozhatatlan károkat. Az Üllői úttól délre megmaradt mindkét árvíztábla alig 10 éves épületre került vissza.  

A legjobb helyzetben az V. kerület van. Itt 10 árvíztábla maradt meg és Rajna Györgynek nincs tudomása korábban eltűntekről. Azonban egészen biztos, hogy itt is többnek kellett lennie, hiszen az Erzsébet híd és a Kossuth Lajos utca kialakítása során sok régi épületet tüntettek el az előző századfordulón.

Általánosságban megállapítható, hogy a templomokban a legnagyobb az esély a fennmaradásra. Egyetlen kivétel volt, az I. kerületi Görög utcai görögkeleti templom volt, a Döbrentei téren, amely a világháborúban megsérült, nem sokkal később lebontották. A legnagyobb veszély pedig a külvárosi földszintes épületeket fenyegette, közülük alig néhány maradt fenn, ilyen például a Salétrom utcai református parókia kapualja.

Árvíztáblák elhelyezkedése és a maximális elöntés Budapest korabeli térképén.

Rajna György máig aktuális gondolataival így zárta tanulmányát:

"Az árvíztáblák az egész Főváros életére kiható, nagy természeti katasztrófákat jelölnek meg és így azok megőrzése az utókor részére elsőrendű kötelességünk. A helyes megoldást a II. Gyorskocsi utca 44. sz. háznál láthatjuk, ahol a modern épület falán az eredeti magasságban helyezték el másodlagosan az ott volt és lebontott ház eredeti árvíztábláját. [...] Sajnos azonban a lebontott házak árvíztábláinak jelentős része eltűnik, vagy azokat összetörik. Rendeletileg kellene szabályozni ezen árvíztáblák védelmét. Jelen tanulmányomhoz csatolt részletes jegyzék alapján kellene felhívni a műemléki és kerületi tanácsi szervek figyelmét a táblák védelmére, azok sérüléseinek kijavítására és amennyiben mód van rá az eredeti árvíztáblát szanálás esetén a régi helyére épülő új épületen megfelelő szövegű utalással az eredeti szintmagasságnak megfelelően elhelyezni, vagy megőrzésre és bemutatásra az illetékes múzeumnak megküldeni."

A Dunai Szigetek blog szeretné elérni, hogy a közgyűjtemények raktáraiban porosodó kibontott árvíztáblák - amennyiben azonosítható származási helyük - geodéziai szintezéssel kerüljenek vissza az ott álló épületekre, hiszen ezek szervesen hozzátartoztak a budapesti utcaképhez! Egy így visszakerülő tábla a lakóközösség, az egész utca és Budapest büszkeségévé válhatna. Jó lenne ha eredeti helyükre kerülhetnének egy senki által sem látogatott múzeumi raktárból.

----xxxx----

E cikk szerves folytatása Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Budapesten c. gyűjteménynek, ahol az itt szóba került táblákat lehet böngészni. A második legszebb gyűjtemény Esztergomban található, itt sokkal kisebb területen koncentrálódnak a táblák.

És köszönet Rajna Györgynek, hogy erőt és fáradságot nem kímélve összeállította 1979-ben megjelent tanulmányát, amely remek kiindulási alap lehet a jövőben e témakörben elmélyedni kívánóknak.