Néhány gondolat a Buszistáról

Az 1876. évi tököli töltésszakadásról írt cikkünk apropóján kaptunk egy kis kiegészítést, mely a Buszista-tó történetét és sorsát írja le. Hogy Duna-mederben, egy kimélyített fokban, vagy egy szélfútta mélyedésben alakult ki ez a tó már nagyon nehéz lenne megállapítani. Tény viszont, hogy a csepel-szigeti töltés nyomvonalát óvatlan módon ezen a tavon vezették keresztül. Mint ahogy az lenni szokott az áradó Duna utat talált magának a töltés alatt és 1876-ban elmosta azt, megmentvén a fővárost egy 1838-as méretű katasztrófától. A sziget túloldalán ekkor alakult ki hazánk legnagyobb vízmosása, a Bobonkov-szakadék. 

Írta: Pletser József

nyugdíjas középiskolai igazgató

Tököl

Gyerekkori emlékeim szerint a Buszista már két részből állt, amit a védőgát választott ketté. Tökölről délre haladva jobboldalon volt egy kisebb vízfelület egy buzgár, a baloldalon volt a tó. Nagy valószínűséggel vagy föld alatt vagy föld felett valamilyen összekötetésben voltak a nagy Dunával, mert a vízszint emelkedése vagy csökkenése a tóban is érzékelhető volt. A jobboldali buzgárt valamiért agyagtalpakkal feltöltötték, így talán a termőföldeket nem veszélyeztette. A baloldali rész majdnem kör alakú volt. Tökölön azt mondták a Buszista egy tengerszem.

A gátoldal melletti és a szemközti rész nádas volt és erőteljesen hínáros. A középső résznek déli oldalára jártunk fürödni, nem egy alkalommal még a Tsz-esítés előtt, hazafelé a határból jövet is sokszor fürödtünk benne. Szemben, a másik oldalon, a tököli parasztok fürdették lovaikat. Nagyon sok vízimadár élvezte a tó tényét. Aztán jött a TSZ, nem kellett a lovakat sem fürdetni. Pedig a tó környéke nagyon szép volt. Azt is egy védőgát vette körül. Igen nagy mélységű terület volt. És ahogy az lenni szokott, hozzá nem értő, valószínűleg a TSZ vagy a tanácselnök hozzájárultak a tó megszüntetéséhez. Ez a 60-as évek végén vagy a 70-es évek elején lehetett. Megszüntetését, a településünkön működő, szovjet lakótelep kommunális hulladékának behordásával kezdték. ZIL teherautók hordták oda a felgyülemlett szemetet. De még ezzel sem lett teli. Még mindig volt hely. A teljes halálát a 90-es évek elején hozták, amikor kiderült, hogy nincs szükség Budán a MOM gyárra, melynek épületét lebontották, mely épület több helyen azbesztszigetelésű volt és veszélyes hulladéknak volt tekinthető. Na, ezzel gyorsan feltöltötték, a majd termőfölddel beborították és egy erdőt telepítettek rá. Egyes emberek szerint azonban most is süllyed a föld, ami valószínűsíti az alatta mozgó vizet. Írásom gyerekkori emlékeimből, a településen lévő véleményekből erednek. Szakember nem vagyok, tehát a pontosítás érdeklődő szakember véleményéhez lenne köthető. A gyerekkorom szép tava, az biztos, szovjet kommunális hulladékkal és a MOM gyár maradványaival lett feltöltve. A tó környékén kutattak meleg víz után is. Állítólag 38 fokos vizet találtak, de ennek mi a sorsa, nem tudom.