Egy megkésett evezőspálya terv a Trianoni-gát tövében

A szennyvíztelep alá temetett Palotai-szigetről már sokat írtunk. Legutóbb éppen egy 1944-ben készült légifotó kapcsán sikerült rá vetni egy pillantást. Úgy tűnik ez az év meghatározó volt a sziget története szempontjából, hiszen azóta előkerült róla még egy külön (angolszász) légifotó sorozat ugyanebből az évből, ráadásul most egy filmhíradó részletet is kaptunk. Ebben szerepel egy olyan soha-meg-nem-valósult terv, amely összekapcsolja a Palotai-szigetet egy Olimpiai pályázattal és a Hermann Göring művekkel.

A Palota-sziget mellékágában kialakult homokos strand, háttérben Újpest gyárkéményei (Fortepan)

A Palotai-sziget sorsa 1905-ben dőlt el, ekkor a Földművelésügyi Minisztérium terveket készített az észak-budapesti elzátonyosodott, sekély Duna-szakasz szabályozására. A tervezési terület az újpesti part és a Római part között húzódott, az újpesti vasúti híd és a Szentendrei-sziget déli csúcsa között. A tervek szerint a Megyeri csárdától párhuzammű épült volna a Palotai-szigetig, lezárva az egész bal partot. A lezárt területen a parti ipartelepek számára kikötőt hoztak volna létre. 

A terv ellen a Fővárosi Vízművek igazgatója, Kajlinger Mihály élesen kikelt, ugyanis a feltöltődő part tönkretette volna a megyeri oldal vízműkútjait, ahonnan akkoriban a főváros az ivóvize jelentős részét nyerte. A 15 éven keresztül húzódó vita kompromisszummal zárult, 1920-ban úgy döntöttek, hogy a párhuzammű és a kikötő nem épül meg, de egy keresztgát igen. A folyószabályozás érdekében végzett és a döntés évéről "trianoninak" becézett beruházás 1922-ben készült el, de mivel nem hagytak rajta átereszt a Palotai-sziget északi részén erőteljes feliszapolódás indult meg. Ennek alig két év alatt városszerte látható eredménye lett, az addig kitűnő vízminőségű kutak zavaros vizet kezdtek adni, amiben háromféle vasbaktériumot mutattak ki. 

"A mangán- és vasszennyeződés egyes kutakban olyan nagyfokú, amelyhez hasonló eddig szakirodalomban nem volt fellelhető. Egy liter vízre 8 milligramm vas- és mangánszennyeződés esik." (forrás)

A Lidó a Palotai-sziget mellett, háttérben az újpesti vasúti híd. (Fortepan)

Ekkoriban már száraz lábbal lehetett átkelni a Palotai-szigetre. A sekélyebb mederrészeken 1940-ben már mellig érő fűzerdő nőtt. Az iszapos, szervesanyagban dús hordalék oxigénszegény állapotot idézett elő a part mentén, ami megkönnyítette a víz fémoldó képességét. Így került az ivóvízhálózatba a vas és mangán, amelyet csak higított kénsavas átöblítéssel lehetett akkoriban eltávolítani. A megyeri vízműtelep 124 kútja közül 7 volt szennyezett és további 39-et fenyegetett a feltöltés következtében megjelenő vízminőség-romlás. 

A megoldásra három változatot dolgoztak ki 1930-ra (a legolcsóbbtól a legdrágább megoldásig): 

1. Az érintett 12 ivóvízkút felszámolása.
2. A keresztgát megnyitása, a párhuzammű és a kikötő megépítése, melyet szűrőkkel kellett volna ellátni a hajókról származó szennyezések kiszűrése miatt
3. A Szentendrei-sziget déli csúcsán 5 kilométer hosszan feltárt szakaszon vízművek ivóvízkutak létesítése, Duna alatti alagúttal új főgyűjtőcsatornával 36 millió pengő értékben. 

A kérdés tehát leegyszerűsítve az volt, hogy Újpest nyerjen-e egy kikötőt, vagy a főváros veszítse el az ivóvízbázisának egy jelentős részét. A történelem során érdekes módon mindegyik terv megvalósult, a kikötőt leszámítva, pedig annak a tervei még 1944 szeptemberében is felbukkantak egy filmhíradóban: 

"Újpest város 30 év előtti hajóállomásának helyén a folyómeder természetes fejlődése következtében homokpadok és zátonyok keletkeztek és így a partszegély hajózhatatlanná vált. Ugyanekkor a sport és fürdőélet éppen a sekély víz miatt élénken fellendült. A fontos gazdasági, sport és egészségügyi követelményeket a kormányzat oly módon hangolja össze, hogy kereskedelmi kikötővel összefüggő evezős versenypályát létesít. A parttal párhuzamosan a megyeri csárda vonalától mintegy 2 km hosszúságban széles kiterjedésű gát épül. A versenypálya a kikötő meghosszabbításában húzódik. Az északi részen épülő versenypályát tribünök fogják szegélyezni, délen pedig rakodópartot létesítenek. A munka befejezése után Újpestnek első osztályú kikötője és hajóállomása lesz. A feltöltött területen csónakházakat, fürdőmedencéket és versenypályákat helyeznek el. A nagyszabású feltöltési munkát jelképesen Wünscher Frigyes dr. felsőházi tag, az Evezősszövetség elnöke indította meg."

Manno Leonidas 1921-ben megjelent "A Nemzeti Stadion ügye" könyvében egy stadion építését javasolta az újpesti Szúnyogszigetre, amely otthont adhatott volna az 1928-as Budapesti olimpiának. A mellékágban kapott volna helyet az evezős pálya, amely egészen a Rákos-patak torkolatáig nyúlt volna. Az evezőspályát a Dunai oldalon tribünökkel szegélyezték volna. Ugyancsak ide szánták az öböl vizén ringó úszó uszodát is. A tervekből mint tudjuk nem lett semmi. 

Budapesten az evezőspálya tervei folyamatosan napirenden voltak a két világháború között. Szóba került Lágymányos és a Soroksári-Duna is. A Magyar Építőművészet c. újságban 1941-ben felmerült az Óbudai-sziget is. A Közmunkák Tanácsa egy 2,5 kilométer hosszú pályát kotort volna a sziget hossztengelyébe megszüntetve a Dunagőzhajózási Társaság, akkori nevén Göring-művek gyárépületeit a Hajógyári-szigeten. A német hadiüzem megszüntetésének a II. világháború háború harmadik évében semmiféle realitása nem volt, ezért további helyszín után kellett nézni.

A Palotai-sziget dél felől, a hordalékon felnövő erdővel

1944. szeptemberében, amikor a szovjet csapatok már a Kárpátokon belül voltak egy filmhíradóban újra előbukkant a Palotai-sziget melletti kikötő terve megspékelve egy vízisport teleppel. A kikotort part menti területek északi végén épült volna az evezpőspálya, délen pedig a gyárak igényeihez alakított kikötő. A Palotai-szigethez felépült volna a párhuzammű, a kikotort üledékből pedig a mögötte lévő területeket töltötték volna fel a sporttelep és tribünök számára. A főváros felett gyülekező fellegek alatt ez is egy irracionális terv volt, talán még békeidőben sem valósulhatott volna meg, legalábbis az előzmények alapján ez a legvalószínűbb.

A budapesti evezőspálya volt a talán legtöbbet tervezett és soha meg nem valósult sportlétesítménye. Mintha a két világháború között vagy mindig túl korai, vagy mindig kései lett volna létrehozni. 1945 után is többször leporolták az ötletet, de a megvalósítás valószínűleg kitolódott a végtelenbe.