Az elenyésző Pap-sziget Szentendrén

 
Szentendrén a városbeliek kedvelt szabadidőközpontja, a  Pap-sziget látott már szebb időket is, ami a sziget mivoltát illeti. Egykor mellékágában még hajókat is vontattak hegymenetben, olyan széles és mély volt a ott a Duna vize. Most így novemberben kisvizes időszakban néhány mélyebb gödörtől eltekintve kiszáradt a Szentendrei-Dunából táplálkozó kis ága. A szigeten tett kirándulás megerősített abban, hogy hamarosan ez a sziget is eltűnhet a térképről, hacsak nem történik valami beavatkozás. A Pap-sziget északi csücskén kiterjedt bokorfüzes köti össze a parti és szigeti ártéri erdőket. Legalább egy méter magas az a zátony, amely megakadályozza, hogy friss víz juthasson a kiszáradó mellékágba.

A Pap-szigeten még a XX. század első felében is csupán legelő és kaszáló terült el. A terjeszkedő Szentendre azonban elérte ez a szigetet is, szükségessé vált a terület hasznosítása. Ma nagyobb részét strand és kemping foglalja el, többi területen vállalati, önkormányzati üdülők állnak. Erdeinek nagy része telepített, csupán az északi csúcson és közvetlenül a vízparton találni természetes faállományt, főként fűz- és nyárfaligetet. Mindenesetre nagyon hangulatos hely. Fejlesztése ismét küszöbön áll; talán ha felépül a szálloda és konferenciaközpont, a pap-szigeti mellékág revitalizációja is napirendre kerül.

 

Ha a Budapest-Visegrád-Esztergom viszonylatban közlekedő busszal érkezünk, a papszigeti bejáróig kell a jegyet megvenni. A buszmegálló tábláján a sziget településrészként szerepel, így egybeírandó, lásd: Margitsziget.

Nagyon nehéz ma már elképzeni, hogy az alig pár méternyi széles, fűzfákkal benőtt mederben (kép jobb oldalán) áruval megrakott lomha bárkákat húztak egykor lovakkal a régi római limesúton folyásirány szerint hegymenetben. 

Rossz hír a sziget szempontjából: a főág oldali részen alig találunk homoknál nagyobb szemcseméretű üledéket, ami arra utal, hogy a csendes víz már az iszapot sem tudja elhordani. Így hamar megjelennek az első növények a friss hordalékon. Természetesen a nyílt vízfelület rovására.

Itt még a nyolcvanas években is 20 méter széles nyílt vízfelület fogadta az erre látogatókat a Pap-sziget északi csúcsánál. Mára ennyi maradt belőle, annak ellenére, hogy a mederben nem épült mellékágelzáró kőszórás, csupán egy cölöphíd. A folyamatot csak drasztikus emberi beavatkozással, mederszélesítéssel, erdőirtással és kotrással lehetne megállítani. 

Az árvizek rendszeresen elöntötték a kis szigetet, így a strand és kemping megépülése miatt kissé megemelték a térszínt. A kép jobb oldalán látható nyaralóházak erre a feltöltésre épültek. 

A pad megépülte óta a Duna áradásai körülbelül 20-30 centiméter üledéket halmoztak föl a környéken, így már csak az igazán rövid lábúak tudnak kényelmesen üldögélni ezeken a padokon. 

Azonosítatlan tereptárgy a strand területén belül. Lezuhant műhold, vagy csak egy egyszerű zuhanyzó?...

 

A pap-szigeti mellékág déli része még viszonylag természetes állapotban van, bár a bokorfüzesek térhódítása itt is jellemző. A partok irányából záródó mederban alig csillog nyílt vízfelület. Ellentétben a  sziget északi részéről készült felvétellel a háttérben itt még látható a Szentendrei-Duna.

 

 

A Pap-sziget déli részén néhány nyaralóépület áll, stégekkel nyújtózva a Duna felé. Igazán kellemes nyaralóhely, bár ebben az évszakban csupán a falevelek üldögélnek a masszív, hegesztett nyugágyakon. A kőszórás és a betonfal egyaránt szolgál árvízvédelmi célokat és partbiztosítást a sodrással jelentkező elmosódás ellen.

A sziget legelőjét felváltó üdülőtelep korát könnyen beazonosíthatjuk az épületek stílusából. Az elöntések miatt egy emeletnyi lábazatra építették őket. A biztonság kedvéért ugyanilyen magas töltés húzódik az épületek és a Duna között. Ez az árvízvédelmi töltés meglehetősen szabálytalan módon épült, anyaga nem agyag és homok, hanem kőzettörmelék, melyben öklömnyi andezitdarabokat is találni.

Az épületek állaga hagy némi kívánnivalót maguk után, de sokkal jobb helyzetben vannak, mint sok más társuk, szerte az országban. Még a graffiti-k is mintha valami tervezettséget mutatnának...

 

 

A szigeten található nyárfaerdők őshonosak ugyan, de szemmel láthatóan emberi kéz nyomát viselik magukon. Korábban a szigeten nem sok fa állhatott, hiszen az egész területet legelőként hasznosították. 

 

      
A szigeti strand bejáratánál érdekes szoborkompozíció látható, a hét vezér, fejükön felmosóvödörrel. Ők fogadják a Pap-szigetre látogatókat. Nyáron bizonyára sokkal nagyobb a tömeg és a zsivaj a strandon, de így ősszel néhány sétálót és horgászt leszámítva nem jár erre senki sem.