Mindössze 40 centiméterrel áll magasabban a Duna vízszintje most novemberben, mint a valaha mért legkisebb vízállás (LKV). Ma Budapesten 89, Vácott -10 centiméteren állt a vízszint. Az eddig mért legalacsonyabb érték Vácott -51 cm volt, 2003 szeptemberében. A két érték közt mért 40 centis különbség jelentős ugyan, de azt jelenti: most is extrém kisvízi helyzet van a folyó mentén. Viszonylag kevesen gondolják úgy, hogy ez kihat az életükre, ennek ellenére a mi mindennapjainkat is befolyásolja a Dunai kisvíz.
 |
| 1. kép Kisvízi helyzetben gyakran szünetel a hajózás a Dunán. |
Ha a Duna vízszintje jelentősen lesüllyed, csökken a parti szűrésű csápos kutak vízhozama. Így zavarok léphetnek fel a főváros vízellátásában. Ha kevés a víz a mederben az gondot okoz a hajózásnak. Ha egy pillantást vetünk a Duna gázlóadataira egyből látható, hogy a csökkenő vízszint számos helyen nehezíti meg a hajózást (1. kép). Könnyen leromolhat a víz minősége is, hiszen kevesebb vízbe kell beleengedni ugyanannyi szennyvizet. Fennakadások lehetnek a gazdaság olyan területein, ahol Dunából vett vízzel öntöznek, vagy hűtenek erőműveket. A vízerőművek kihasználtsága gyakran a negyedére esik vissza.
 |
| 2. kép Kavicssivatag a Duna mentén. |
Vannak azonban olyanok is, akik számára lehetőség az alacsony vízállás. Gondolok itt azokra, akik a Duna kincseit kutatják. Számukra ideális ez a mostani helyzet, hiszen a visszahúzódó víz számos elsüllyedt hajót és egyéb roncsot hoz napvilágra. És kitűnő alkalom a geográfus számára is, aki a mederformákat kutatja és hordalékot vizsgálja. Hidrológiai szárazság esetén hatalmas partmenti területekről húzódik vissza a folyó (2.kép). Kővel, kaviccsal, homokkal, iszappal és agyaggal borított sivatagként kísérik a partot. Rájuk sötéttel szintvonalakat rajzol egy-egy tartósabb vízállás által lerakott humuszréteg. Ezek a szintvonalak azonban nem hasonlatosak a térképi szintvonalakhoz, ugyanis lépést tartanak a folyó esésével. Ha térképet rajzolnánk kisvízi helyzetben a parton talált üledékek szemcseméreteiből arra a következtetésre juthatnánk, hogy erős korrelációt mutat a folyó sebességével és áramlási viszonyaival.
 |
| 3. kép Hullámos felszínű kavicspad |
Kitűnően tanulmányozhatók a folyó áramlása során létrejött felszínformák is. A hullámos peremű és felszínű parti zátonyok sok helyen kísérik a sodorvonaltól távolabb eső partszakaszokon a Dunát (3, 4. kép).
 |
| 4. kép Parti zátony Felsőgödnél |
A Duna mederanyaga nem mindig áll folyóvízi hordalékokból. Gyakran a folyószabályozások és a házgyárak kavicsigénye miatti kotrások következtében előbukkannak olyan rétegek, amelyek évmilliókkal a Duna megjelenése előtt tengerekből ülepedtek ki (5. kép). Ezek jóval ellenállóbbak, mint a laza folyami üledékek, így gyakran okoznak gázlóként gondot a hajózásnak. Ezek az agyagpadok nem tartanak lépést az általános medersüllyedés ütemével, így relatíve kiemelkednek. Ezzel kereszirányú akadályokat képeznek a folyó medrében. Dunakeszi és Göd közötti oligocén rétegekről bővebben itt.
 |
| 5. kép 30 millió éves agyagsziget a Dunában Dunakeszinél. |
Az élőlények számára ugyancsak kritikussá válhat a helyzet egy-egy gyors apadásnál. Ha a télire elvermelt vízi élőlények arra ébrednek, hogy szárazra kerültek nem mindegyikük tud visszamenekülni a vízbe (6. kép).
 |
| 6. kép Partra vetett kagylók a Gödi-szigeten. |
A hajózást segítő sarkantyúkat úgy építették meg, hogy felszínük a parttól távolodva fokozatosan mélyül a mederbe (7. kép). Így kisvíznél is kifejtik hatásukat; a szűkült mederbe terelik az apadó folyót, hogy meglegyen a hajózáshoz szükséges vízszint. A kősivatagként nyújtózó sarkantyúk mögött létrejövő limányban kiülepedett zátonyokon madarak serege pihen.
 |
| 7. kép A sarkantyúk sosem merőlegesen állnak a partra. |
A mellékágak teljes kiszáradásának ideje ez (8. kép). Lehangoló látványt nyújtanak ilyenkor, főleg akkor, ha a helyiek gyorsulási versenyeket rendeznek itt, mint az amerikaiak a Nagy-Sóstó vízmentes területein. Szerencsés esetben a feliszapolódott ki és betorkollás gátként védi meg medrüket a teljes kiszáradástól. Így a mélyebb részeken megmaradó víz segít az élőlényeknek átvészelni a hidrológiai szárazság időszakát. Mellékágak rehabilitációjánál ezt figyelembe kell venni, mert előfordulhat, hogy a hordalékdugók elkotrásával éppen a mellékág teljes kiszáradását okozzák.
 |
| 8. kép A Gödi-sziget (balra) és a mellékág |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése