Eltűnt szigetek nevei sokféle módon fennmaradhatnak az utókor számára. Átöröklődhetnek dűlők, rétek, nyaralótelepek nevében, irodalmi művekben található névanyagban és más módokon. Számtalan olyan sziget van, amely az ember megjelenése előtt már eltűnt, ezeknek esetleg a holocén korral foglalkozó geográfusok adhatnak fantázianeveket. És nagyon sok olyan sziget van, melynek neve nemes egyszerűséggel kiveszett a közös emlékezetünkből. Ha belegondolunk számatalan ilyen memória törlés létezhetett a történelemben. Amikor felbomlott a római birodalom határvidéke a Duna mentén, amikor a népvándorlás hullámai sorozatban lepték el a Kárpát-medencét, és amikor a tatár, török egész megyéket tett lakatlan pusztasággá.
Ahogy József nádor ajándékba kapott térképlapjait böngésztem - melyek annyi éven át voltak magántulajdonban, majd lappangtak a Bécsi Állami Levéltárban - meglepődve vettem észre két felírást Káposztás- és Békásmegyer között.
Medgyesi-sziget.
A meglepődés első oka a név tökéletes ismeretlensége volt. Soha egyetlen Szentendrei-sziget térképen nem találkoztam ezzel az elnevezéssel. Nem is valószínű, hogy a Medgyesi-sziget neve más térképen előfordulhat. Hogy miért? Mert a Dunai Mappáció térképszelvényei nem a nagyközönség számára készültek, polgári forgalomba még a mai napig nem kerültek. A hihetetlenül pontos és minden részletre, dűlőnévre, árvízszintre, felszínborításra kiterjedő felmérés (térképszelvények+leírás) eredménye a bécsi Állami Levéltárba került, ahol iktatták és valószínűleg rövid használat után feledésbe merült. A XIX. század folyószabályozási munkálatai fokozatosan tették elavulttá, így eredeti célját, a hajózás megkönnyítését egyre kevésbé tudta ellátni. Mindeközben nem csupán a térképek merültek feledésbe, annak névanyaga is kikerült a köztudatból. Ezen a mellékelt szelvényen is olyan dűlőnevekkel találkozhatunk (minden falu mellett a helybéli lakosság nyelvén megírva, lásd Békásmegyer környéke), melyekről még a ma ott lakók sem hallhattak soha.
A meglepődés második oka az elnevezés valószínűtlensége. Medgyesi-sziget. Békásmegyer és Káposztásmegyer között, a Megyeri révtől kissé északra, a ma Székesdűlőnek nevezett Megyeri-hegyektől átellenben. Ráadásul ma a Megyeri híd ível át fölötte. Nem véletlen tehát, ha az ember fejében megfordul az a gondolat, hogy ez az ismeretlen sziget egykor talán a Megyeri-sziget nevet viselhette. Majd egyszer, apró névmódosulással az idők során (talán az ott felnőtt ártéri gyümölcsös miatt) Medgyesi-sziget vált belőle.
A XIX. század mérnökeinek keze nyomát dícsérik a szelvényeken feltüntetett elhagyott medrek. Olyan elfeledett vízrajzi emlékeket örökítettek meg, melyek nyomát ma már hiába keresnénk. Ezekben a vízzel borított mélyedésekben, egykor a Duna folyhatott. Ilyen területet látunk Dunakeszi alatt az Erejáró földeknél és a békásmegyeri foknál, mely a Luppa-szigettől délre szakad ki a főágból és a római kor előtt még a Filatori dűlő és a Mocsáros vízi világát táplálták. Ez utóbbi ág valahol az Aranyhegyi-patak torkolata és a Margit sziget között csatlakozott vissza a főágba. Talán nem túl merész azt feltételezni, hogy valamikor az Óceán-árok lefűződése után (ahol ma a dunakeszi tőzegláp van) a Duna közvetlenül a Dunakeszi magaspart alatt kanyargott, majd nyugat felé vette az útját és az egykori Medgyesi-szigettől északra vágta át a Szentendrei-sziget ma egységes tömbjét. A Luppa-szigettől déli irányban folyt tovább, majd a Donau Aeck mezőtől északra ismét két ágra szakadt. A két sziget közti mellékágat később a Duna ágak feltöltötték, így az utolsó nagyobb szigetmag is hozzáforrt a Szentendrei-szigethez. Nagy valószínűséggel honfoglaló őseink a megyeri révhez érkezve még különálló szigetet láthattak északi irányban, melynek emlékét az utolsó pillanatban, a XIX. század harmadik évtizedében császári mérnökök mentették papírra.
A sziget területét napjainkban a vízművek hasznosítja, kiváló minőségű Duna vízzel látva el a budapesti lakásokat. Számtalan csápos kút található a 103 méter fölé alig emelkedő sziget-nyúlványon. 2008 óta itt ível át Magyarország legfiatalabb hídja, a Megyeri-híd.
Köszönhetően néhány lelkiismeretes császári szolgálatban álló hadi mérnöknek a vízrajzi múlt egy darabja őrződhetett meg az utókor számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése