Szentjánosbogár és Katica - IV. Károly magyar király és Zita királyné utolsó útja a Dunán

A Glowworm Baján

H. M. S. Glowworm, nov. 1.

Egész éjjel haladt vonatunk, s az állomásokat nem tudtuk felismerni, mert mindenütt, ahol megállottunk, az állomáson kivül, teherkocsik között vesztegeltünk. Hatkor reggel Bajára értünk. Pompás őszi reggel volt, az ég derüsen, sugárzó-kéken, mintha a magyar földtől való nehéz bucsut akarta volna vidámabbá varázsolni, a bucsut, melyet az emberek oly komorrá tettek.
A vonat Baja állomása előtt nyílt pályán állott meg, a Duna partján, s amint az ablakból kitekintettem, láttam lent két kis hajót horgonyozni. Nem mertem elhinni, hogy ezek közül valamelyikre szándékoznak a királyi párt szállítani. Annyira nem nyújtottak fejedelmekhez méltó látványt, hogy bárki is meggondolta volna, hogy rászánja-e magát rajtok hosszabb ut megtételére. A szalonkocsi ablakai alatt a magyar és entente-tisztek között véget érni nem akaró tárgyalás indult meg, melynek tartalmáról nem tudtunk meg semmit. Végre láttuk, hogy a kocsitól a hajóhidhoz vezető rövid úton teljesen szoros kordont vonnak magyar katonákból, s mikor ezzel elkészültek, Siménfalvy ezredes felszólított, hogy menjünk a hajóra. Elől ment Siménfalvy ezredes, utána a felséges pár, s utánok én. Ez volt az egész kiséret! A szuronyos kordonon belül haladt a fogoly király és királyné a Dunapartig, hol leirhatatlanul meredek kőlépcső vezet le emeletmagasságról a vizig. Itt keskeny deszkából álló, rögtönzött hajóhidon, melyen félelmetes volt átmenni gyakorlatlan lábbal, jutottunk a Glowworm fedélzetére. A sürü kordonból egy katona, amint a király előtte elhaladt, odaszólt hozzá: "Viszontlátásra, Felség!" - Nem hiszem, hogy e becsületes magyar katona ezt parancsnokságának kívánságára tette volna! Ellenben a felségek annál jobban örültek neki.
A másik hajó, melyet a vonat ablakából láttam, a Lady Bird volt, mely kísérni fogja a Glowwormot. A Glowworm parancsnoka érkezésünk pillanatában még nem volt a hajón, s igy a Lady Bird parancsnoka fogadott. A felségek azonnal a számukra kijelölt kabinokba mentek, s kellemesen meglepődtek a  kis hajó ragyogó tisztaságán. Közelről nézve mégis sokkal barátságosabb volt, mint ahogy a vonatból látszott.
A királyi pár rendelkezésére bocsátották a parancsnok lakosztályát, mely egy nagyobb kabinból állott, - ez volt a szalon és ebédlő, - mellette egy kis hálófülke, mely oly szük vol, hogy őfelsége ágyán keresztül kellett a fürdőszobába átmenni. Alig voltunk a hajón, midőn láttuk, hogy vonatunk helyet ad egy másik vonatnak, melyből a pápai nuncius, Msg. Schioppa és a királyné főudvarmestere, Esterházy Sándor gróf szállottak ki. Esterházy Sándor itt csatlakozott hozzánk, hogy mint egyetlen ur kisérje őfelségét szomoru utjára. A nunciust azonnal a király elé bocsátották, ki őt már kabinjában fogadta.
Mialatt a nuncius a felségeknél volt, a magyar tisztek az entente-tisztekkel jegyzőkönyvet vettek fel a király és királyné kiadatásáról, de a jegyzőkönyv tartalmát velünk sohasem közölték.
Nemsokára ezután hozzám jött Selby angol ezredes, az egyik entente-tiszt, ki már Tihanyban volt, s ki férjemet régebbről ismeri. Beszélgetés közben sajnálkozásának adott kifejezést, hogy Tihanyban nem engedték meg neki férjem meglátogatását. Igen elcsodálkoztam ezen, mert hisz nekünk Tihanyban mindig azt mondották, hogy az entente-tisztek őrködnek a foglyok teljes izoláltsága felett., s magyaráztam neki, mennyire hozzájárult az ő rendelkezése is ahhoz, hogy nem látogathatta meg férjemet. Ez ellen Selby a leghatározottabban tiltakozott, s mondotta, hogy kifejezetten kérte az engedélyt férjem meglátogatására, mert szeretett volna vele találkozni, azonban a magyar kormány tisztjei ezt határozottan megtagadták.
Alig váltam el Selby ezredestől, midőn visszajött a hajó parancsnokának megbizásából s bocsánatot kért, hogy négy karikaturát Vilmos német császárról a felségek cabinjában felejtettek. Most, hogy a pápai nuncius nálunk van, nem mernek bemenni, de biztositott, hogy amint a nuncius elment és a felségek egy percre elhagyják a kabint, eltávolítják azokat. Azzal mentegetőzött, hogy a hajó csak tegnap kapott parancsot a király és királnyé felvételére s igy rengeteg tatarozni és rendezni való volt. A nagy készülődésben egész megfeledkeztek e karikaturákról, melyek a háboru alatt kerültek a hajóra. Csakugyan a képeket el is távolitották onnan azonnal, amint a felségek a fedélzetre jöttek és ők észre sem vették azokat.
A parancsnok jelentette, hogy a hajó indulásra készen áll. A magyar tisztek és Kánya követ, aki titkárával együtt a mi vonatunkon utazott, s rögtön utánunk a hajóra is feljött, elhagyták a hajót. Leszállott Schioppa nuncius is, miután néhány percig beszélhettem vele. Schioppa szintén rendkivüli elragadtatással beszélt a felségek bámulatos lelki erejéről, s tiszta megitélésükről, mellyel a helyzetet nézték. Megigérte, hogy fogságban lévő férjem sorsa iránt a legmelegebben fog érdeklődni, hisz férjem a szentszék melletti követség ügyvivője volt akkor, midőn őt a budapesti nunciaturára küldték ki, s igy már Rómában jó viszonyban volt vele. A nuncius igérete igen megnyugtatott, mert természetesen aggódtam kissé férjem sorsa miatt.
A Glowwormon megérkezésünk után hamarosan elkészültek az utra és elindult lefelé a Dunán. Nemsokára reggelit kaptunk, ami igen jól esett, hiszen utoljára tegnap délben étkeztünk az apátságban, mert a vonaton feltálalt sajtot nem lehetett a legjobb akarattal sem étkezésnek minősiteni!
Reggelinél a királyné két levelet mutatott nekem, melyeket abban a pillanatban kapott, amint Tihanyban vonatra ültünk. Az egyiket két osztrák polgárember irta, melyben megbotránkozásuknak adtak kifejezést afelett, hogy a "magyar királyság" hogyan bánik királyával, s mit várjanak még hajdani testvérállamuktól ily gyászos tett után. A másikat hasonló tartalommal egy svájci ember küldötte, azzal a megható hozzáfüzéssel, hogy szeretne valamit a Svájcban maradt fenséges gyermekek érdekében tenni. A királyi párt ezek az ismeretlen kézből származó közvetlen sorok mélyen meginditották! Istenem, természetes is, ilyen pillanatban!
Gyönyörű őszi nap volt. Az étkezések kivételével folyton a fedélzeten ültünk. Esterházynak részletesen elmeséltük az eseményeket, melyek Sopron óta lejátszódtak, s a király, mint vadászember, nagy érdeklődéssel szemlélte a Dunában uszkáló és a partokról felrebbenő sokféle és érdekes szárnyast.
Délután elhelyeztek engem is az alsó fedélzeten egy kis kabinban, mely bizony nagyon szük volt. Esterházyt a Lady Bird-ön szállásolták el. Öt óra tájt megérkezett a Glowworm parancsnoka, Snagge kapitány, ki azonnal bemutatkozott a felségeknek. Remek szép napnyugta volt, de az idő hüvösre fordult, hiszen már késő őszben vagyunk. El kellett hagynunk a fedélzetet, s a hajó hat óra felé horgonyt vetett a folyam közepén, mert a csekély vizállás mellett a holdtalan sötét éjjelen nem mertek hajózni, féltek, hogy zátonyra juthatnánk. Hét óra körül az esetbédet szolgálták fel, és velünk evett Snagge parancsnok is. Igen mulatságos ember, ebéd alatt sok érdekeset mesélt utazásairól. Az asztalt üvegtartályban két szép uszkáló aranyhal disziti, Snagge kedvencei, vele voltak valamennyi utján a háboru alatt is

A H.M.S. Lady Bird

H.M.S. Glowworm, nov. 2.

Reggel korán nagy vizesés ébresztett fel, mely a kabinablakon át fülkémbe ömlött. A fedélzetet mosták s miután éjjelre nyitva hagytam az ablakot, mely valójában csak szellőztetőlyuk, az egész áradat bezubogott a kabinba. A matróz, akinek kötelessége lett volna mindenhová beszólani, hogy a nyilásokat zárják el, nem mert kopogásával felébreszteni, miért a steward nem győzött eléggé bocsánatot kérni. Sokat nevettünk ezen reggeli alatt.
Közeledtünk Ujvidékhez. Hallottuk, hogy ott egy motorcsónak partra megy és feladja a postát. Mennyire örült a szegény királyné, hogy ismét hirt küldhet gyermekeinek! S én is boldog voltam, hogy irhatok férjemnek, ki bizonyára nagyon várja már a fogházban levelemet!
Ismét gyönyörű idő volt és a fedélzeten tartózkodhattunk egész nap.
Snagge kapitány a nap folyamán a király becsületszavát kérte, hogy mig hajóján van, nem fogja megkisérelni a Magyarországra való visszatérést, illetve nem fogja hajóját saját elhatározásból elhagyni. Őfelsége ezt megtette.
Hallottuk, hogy reggel egy szerb tiszt szállott a hajóra, ki azt az akkoriban még hazug hirt hozta, hogy a pesti nemzetgyülés detronizálta Károly királyt, s minden áron be szeretett volna hozzá menni, hogy lemondási nyilatkozat aláirására szólitsa fel. E szerbnek nem sikerült a király elé jutnia, azonban a detronizálásról szóló hirt, mely igen pauzabilis volt, elhittük, mert minden hirforrástól el voltunk zárva. A magyar kormánynak ez az eljárása természetesen nagyon keserüen érintette a felségeket, bár a mult napok tapasztalatai alapján egyebet nem vártak. Annál jobban örültek a magyar nép újra és újra megnyilatkozó hüségének, mely a kormány eljárását meghazudtolta. Az angol kapitány mesélte, hogy semmi áron nem tudott még a szerbek által megszállott területekről sem magyar révkalauzt kapni, mindannyian azt mondták, hogy ők bizony nem kalauzolják ki a magyar királyt elhurcoló idegen hajót! Végre nagy összegért szerb kalauzt fogadott fel.

H.M.S Glowworm (wikipedia.org)

H.M.S. Glowworm, nov. 3.

Reggel áthaladtunk Belgrádon, Snagge kérte a királyi párt, hogy mig a város alatt elmegyünk, maradjanak a kabinjokban, nehogy a fedélzeten megpillantva őket a szerbek tüntetést rendezzenek. Egész délelőtt nagyon szép időnk volt, de délutánra beborult az ég, hideg őszi szél kerekedett, s igy a kabinokban maradtunk. Olvastunk és a királnyé a változatosság kedvéért patience-t rakott. Igen szomoru és levert voltam. Semmi reményem nem volt, hogy valahol hirt kaphatok férjemről, s abban sem biztam, hogy az én leveleim el jutnak hozzá. A királyné érezhette bánatomat, mert egyszerre csak minden előzmény  nélkül a legbájosabban elkezdett vigasztalni, s biztatott, hogy beszéljek Snagge-el, akinek biztosan módjában lesz férjemről hirt szerezni. Igazán nagy asszony a királyné! Saját gondja és bánata nem tölti el annyira szivét, hogy környezetének személyes bajaival ne törődjék és vigasztaló, jóleső szavakat ne találjon számunkra! Kimondhatatlanul jól esett igazán anyai szivjósága és rokonszenve!
Kissé megvigasztalva lementem Snagge-hez, ki készségesen megigérte, hogy az angol követség révén kisérletet tesz és hirt küld férjemnek a fogságba és róla is szerez értesitést. A válasz Turnu-Severinbe jöhet meg. Snagge ezután elbeszélte, hogy a hajón időző szerb tiszttől érdekes dolgokat hallott. Közölte a tiszt, hogy a király Magyarországra érkezésének hirére a belgrádi állomáson ismeretlen tettesek több benzintartályt felrobbantottak, ami nagy tüzet idézett elő, ugy hogy a belgrádi állomás - a mozgósitás szempontjából a legfontosabb gócpont - nagy veszélyben forgott. Egyáltalán Snagge-nek az volt a benyomása a szerb tisztekkel folytatott megbeszélésük után, hogy a hadjárat, melyet a szerbek esetleg inditani szerettek volna őfelsége Magyarországa ellen, rájuk nézve kevés sikerrel járt volna.
Snagge bevallotta, hogy tegnapi leveleink nem mentek el Ujvidékről, mert azt a parancsot kapta, hogy egész postánkat valamelyik angol követségnél személyesen adja le továbbitás végett, s ezt majd csak visszafelé jövet teheti meg. Természetesen igen elszomoritott ez a hir. Azonban elgondolkodtam, hogy a királyné a nálaménál sokkal nehezebb sorsát mily lelkierővel viseli. Ő sem kap hirt gyermekeiről már napok óta, s azért van elválasztva tőlük, mert hazajött, s itthonról kikergették.  Most hontalanul bolyong, s gyermekeit nem is tudja mikor és hol fogja viszontlátni. Az ő példájából erőt meritettem, s könnyeimet leküzdve, visszamentem a kabinba.
Esterházy ma szintén a mi hajónkon, a Glowwormon kapott helyet s igy nem kellett többé ebéd után a Lady Birdre átcsónakáznia, ezért kissé tovább maradtunk este a királyi párral. Snagge kapitány mindent elkövetett, hogy időnket kellemesen megrövidítse. Igazán figyelmes háziur volt, el akarta velünk felejtetni, hogy tulajdonképpen börtönben vagyunk.

IV. Károly rakpart, Baja (szoborlap.hu)

H.M.S. Glowworm, nov. 4.

Tegnap este óta Moldava előtt horgonyzunk. Éjjel mindig állt a hajó, csak nappal haladtunk, mert a vizállás rendkívül alacsony. Ma reggel pedig el sem indultunk. A Vaskapunál a vizállás olyan csekély, hogy hajónk semmiesetre sem mehet rajta keresztül. Azon tanakodnak, nem lehetne-e motorcsónakkal áthatolni a Vaskapun, s azután egy elénk küldött hajóra átszállni. A román kormány azonban azt akarja, hogy autókon menjünk Orsováig, s onnan vonaton. Ennek eleinte Snagge kapitány ellenszegül, mert nem akar román területre menni az őrizetére bizott királyi párral.
Annyi bizonyos, hogy a Glowwormon nem folytathatjuk utunkat. Az öreg Duna, a magyar folyó, a Vaskaput alkotó magyar hegyóriások ellenszegültek annak, hogy Magyarországot korcs ivadékok meggyalázzák, s e természetes védőfalon keresztül vihessék ki idegenek a magyarok felkent királyát és királynéját! Szegény ősi Duna, szegény ősi hegyek, ti a magyar becsület fogalmát egy évezreden át más nemzetektől tanultátok, mint a mostani, de sajnos, ellenállásotokat és becsületeteket ma le tudják küzdeni a technika eszközeivel!
Egész nap folytak a tanácskozások Snagge és a román kormány között továbbutazásunkat illetőleg. Snagge mindenáron azt akarta, hogy a Vaskapu túlsó oldalán hajóra szálljunk, mely azután egyenesen Sulinába megy az ott várakozó angol hadihajóhoz. A románok ezzel szemben ujból és ujból hangoztatták azt a kivánságukat, hogy Orsovától Galacig vonaton menjünk.
A moldvai francia révparancsnok, minthogy hajónk egész nap ott vesztegelt, eljött jelentkezni, s gyönyörü chrysanthemeket hozott a királynénak.
A nap folyamán azt a biztosnak látszó hirt kaptuk, hogy a számüzetési helyül Malta szigetét állapitották meg, aminek a királyné rendkivül megörült, mert gyermekei, különösen a még nem is egy éves Charlotte királyi hercegnő meg volnának kimélve hosszabb tengeri uttól.
Borus, esős őszi nap volt, már nem lehetett a fedélzeten maradnunk s egész nap kabinjainkban kellett tartózkodnunk. Este még mindig nem tudtunk semmi biztosat holnapi sorsunkról.

A királyi pár (illusztráció a könyvből)

H.M.S. Glowworm, nov. 5.

Hajnali négy órakor zörögnek és jelentik, hogy reggel kilenckor autókon indulunk tovább Moldaváról, mig a podgyászt már reggel hétkor előreküldik. Gyorsan összecsomagoltam s aztán tovább aludtam, de az indulástól majdnem elkéstem, mert elfelejtettem órámat a keleteurópai időre állitani, mely időszámitás tudvalevően egy órával megelőzi a középeurópait. Nyolc órakor reggeli volt s kilenckor csónakon Moldvára mentünk, hol egy csomó gépkocsi várt bennünket.
Kiséretünkben volt Snagge kapitány és titkára és 20 angol tengerészkatona Roberts hadnagy parancsnoksága alatt. Tehát nem a románok őrizetében voltunk. Csupán egy román tiszt jöhetett velünk s csatlakozott egy francia tengerész-tiszt is az illető Duna-szakaszról.
Megindultunk. Elől egy gépkocsin Roberts hadnagy négy tengerészkatonával, utána az egyetlen csukott gépkocsin a királyi pár Snagge kiséretében, a vezető mellet egy fegyveres angol katona ült, a következő kocsin Esterházy és én, velünk Snagge titkára és a román tiszt, végül, mint utóvéd az angol tengerészkülönítmény többi katonája.
Moldova teljesen csendes volt. Itt-ott nézett ki az ablakon egy-egy kiváncsi arc; azt hallottuk, hogy Moldavát két nappal ezelőtt jórészt kilakoltatták.
A Dunamentén, a Vaskapun átvezető pazar szépségü országut, melynek megragadó regényességéről boldogult Erzsébet királyné nem tudott eleget beszélni környezetének, elhagyatott volt. A Dunán mindenütt homokzátonyok bukkantak elő és egy hajó vagy csónak sem kavarta fel a hatalmas sima viztükröt. A hegyek némán tekintettek le az alattok elsikló szomoru menetre. Gyönyörü őszi napsütés volt ismét! Nagymagyarország csodálatos szépségeit mégegyszer megbámulhattuk és megsirattuk! Az országuton sürün találkoztunk csendőrjárőrökkel, akik a forgalmat az uton feltartóztatták, ugy hogy alig láttunk az egész idő alatt élő lelket.
Beérkeztünk Orsovára. A város teli volt az utcákra kisereglett lakossággal s oly meleg tüntetést rögtönöztek a fogoly királyi pár mellett, hogy nem birom leirni. Mindenünnen harsogott az "éljen", integettek és hivták a királyt, jöjjön már őket felszabaditani. Ugylátszik, nem osztották szegény elszakitott honfitársaink a "budapesti magyarok" nézetét.
Az állomáson kivül szálltunk a vonatra, mely szalon, háló, étkező-kocsiból, egy rendes személykocsiból és podgyászkocsiból állott. A szalonkocsi természetesen a Mávtól lopott magyar kocsi volt.
A királyi pár azonnal beszállott a szalonkocsiba, én a komornyikkal a podgyászkocsiba mentem kézipodgyászukért, melyre a huszórás utazás alatt szükségük lesz. A szalonkocsiban kaptunk helyet Snagge és én is.
Orsova után áthaladt vonatunk a régi magyar határon. Miután ezt a vonalat könnyes szemmel elhagytuk, őfelsége visszavonult és levetette egyenruháját. Most már külföldön volt, tehát a régi szokás szerint polgári ruhába öltözött...

Boroviczény Aladárné: Az entente fogságában /részlet/