Jellemzően Budapestet szokták felhozni rossz példaként azzal kapcsolatban, hogyan lehet egy település lakóit közlekedési infrastruktúrával elzárni a Dunától. Kisebb léptékben ez máshol, vidéki városokban is megtörtént. Pakson a mai napig fájó pont ez, annak ellenére, hogy a kérdéses beruházás, a 6-os út megépítése hetven évvel ezelőtt történt.
 |
| A 6-os főút átadása, balra a ma is meglévő szovjet emlékmű. (Fortepan / UVATERV) |
Valamikor 1952. év végén készülhetett a fenti kép, a 6-os út paksi avatásán. A pontos dátum bizonytalan, az eseménnyel kapcsolatban nem írt a korabeli sajtó. A Tolnai Napló is mindössze annyit írt 1952. november 2-án, hogy "a Paksi Betonútépítő Vállalat dolgozói kollektíván kötelezettséget vállaltak, hogv november 22-re, a III. Magyar Békekongresszusra összekötik Szekszárd és Budapest közöli a 6-os műutat." Sőt, még az is elképzelhető, hogy az avatás átcsúszott a következő évre. Sajtóhírek szerint 1953. májusában adták át teljes hosszában a Budapestet Péccsel összekötő útvonalat, és ekkor is volt avatóünnepség az érintett településeken. Az építkezés nem ment zökkenőmentesen, a munkások gyakran igazolatlanul hiányoztak, vagy önkényesen elhagyták az útépítést, feltehetően a kegyetlen és erőltetett munkakörülmények miatt. Ugyanis nem csak az út épült, hanem a hozzá csatlakozó kiegészítő létesítmények is, pl. hidak, felüljárók, úton átvezető csillesorok. Ezeket a munkásokat hónapokra nevelőtáborokba zárták. Helyiek visszaemlékezése szerint az út északról, Dunakömlőd felől érte el Paksot, ahol már 1951-ben elkészült a helyi szakasz.
Paksnál bizonyos földrajzi körülmények is nehezítették az építkezést. Pakstól északra Bölcske irányába, valamint délre Fadd és Tolna felé több kilométer szélességben kitágul a Duna ártere. Paksnál azonban a Mezőföld kibillent löszös tömbjei közvetlenül a Duna fölé magasodnak, a téglagyári szelvénynél például több mint hatvan méterrel a Duna 0 szintje fölött, de említhetjük a Kömlődön található Lussonium erődjét is (később Bottyán vár), melynek egy részét alámosta a Duna. Paks elsősorban ennek a Duna mellett közvetlenül elterülő ármentes helyzetnek köszönheti előnyét, a többi környékbeli településhez képest. Ezzel együtt a Mezőföld meredeken leszakadó pereme, valamint az imsósi kanyarulat eróziós tevékenysége megnehezítette a dunaparti közlekedést. Régebbi térképeken a Kömlőd felé vezető utat a löszplatón, a Malomhegytől nyugatra jelölték. A helyzeten az Imsós-kanyarulat 1841. évi levágása javított, ami ugyan megfosztotta Kömlődöt a Duna-partjától, ellenben ezzel párhuzamosan a Dunát is megfosztotta egy jégtorlaszok kialakulására kifejezetten alkalmas hajtűkanyartól.
A szinte függőlegesen leszakadó partfal, és annak biztosításának tetemes költsége volt az oka, hogy a Pusztaszabolcs-Paks vasútvonal nem készült el az eredeti tervek szerint Tolnáig. Az 1896 decemberében átadott vasútvonal paksi végállomása a településközponttól messze északra, a téglagyárnál volt.
Ekkoriban Paks fő közlekedési ütőere a városközponton keresztülhaladó Deák Ferenc utca—Szent István tér—Dózsa György út—Tolnai út volt. Ez az ütőeret helyezték át 1952-ben a Duna partjára. A 6-os út a Rókus kápolnától egészen a Kölesdi útig új nyomvonalon létesült, melynek jelentős szakasza közvetlenül a Duna mellett épült meg. Az új nyomvonal déli szakaszához töltést is kellett építeni, ugyanis itt egy mélyen fekvő területen vezetett keresztül (konzervgyár környéke), ahol a néhány száz évvel ezelőtt tavat és mocsarat jelöltek a térképek. Paksot ezáltal egy árvízvédelmi töltésként is funkcionáló, egyre forgalmasabb út választotta el a Dunától, az új út miatt kellett felszámolni a számtalan képeslapon megörökített dunai parkot. A város egykori fő közösségi terének számító duna-parti parkot Flórián János telkéből alakították ki. A pergolákkal és rózsaágyásokkal díszített rózsakert mellett később japánkertet is kialakítottak, majd 1898-ban, Erzsébet királyné meggyilkolásának évében gesztenyefasort ültettek a Duna mentén. Az útépítés során mindez elveszett, csak az Erzsébet sétány fasora menekült meg.
1976-ban újabb beruházás nehezítette a nagyközség kapcsolatát a Dunával. Az atomerőmű építése miatt szükségessé vált az 1896-ban félbehagyott vasútvonal meghosszabbítása, de csak az építési területig. 80 év után folytatódott a vasút építése, a 6-os úttal párhuzamosan, annak a dunai oldalán. A Pusztaszabolcs-Dunaújváros-Paks vonalon volt vasúti személyszállítás is, de ez 2009 óta szünetel.
Pakson időről-időre felmerül a
város dunai kapcsolatának rendezése, de ez az út és a vasút áthelyezése nélkül nem valószínű, hogy megvalósulhat. Mostani bejegyzésünket egy visszatekintéssel zárjuk: milyen volt a dunai élet Pakson az út és vasút megépítése előtt, kosáruszodával, hajómalmokkal. Ehhez 1945 előtti képeslapok és Kenedi János 1937-re datált paksi képeit használjuk a Fortepanról.
 |
| Paks, Dunai park. A 6-os út építése során felszámolták. |
 |
Paks, dunai látkép hajómalmokkal.
A mezővárosban feljegyezték, hogy 1861-ben 56 hajómalom őrölt a Dunán. |
 |
| Hága-féle dunai kosáruszoda a gesztenyefasor mellett |
 |
| A dunai kosáruszoda és hét hajómalom |
 |
| Teltház az uszodában |
 |
Paks, hajóállomás. Az első gőzhajó 1846-ban érkezett Paksra.
A személyhajó-forgalom 1964-ben szűnt meg, ezt követően a kikötőt a Halászati Szövetkezet hasznosította. |
 |
| Paks, Dunarészlet |
 |
| Hajómalmok a hajóállomásnál |
 |
| A hajóállomás |
 |
| A hajóállomás a másik irányból, balra a gesztenyefasor |
 |
| Az Erzsébet királyné emlékére ültetett gesztenyefasor. A dunai parkból ennyi maradt napjainkra. |
 |
| Az Erzsébet sétány fái fiatalkorukban |
 |
| Gőzhajó Pakson, a kikötőnél |
 |
| A hajóállomás a gesztenyefasorral |
 |
| Hajómalmok alkonya (Fortepan / Kenedi János) |
 |
| Átkelés (Fortepan / Kenedi János) |
 |
| Mosás a hajóállomásnál(Fortepan / Kenedi János) |
 |
| A nagy folyó partján (Fortepan / Kenedi János) |
 |
| Száradó halászhálók (Fortepan / Kenedi János) |
 |
| Várakozás (Fortepan / Kenedi János) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése