Zeiselmauer - Cannabiaca

Zeiselmauer egy álmos, alsó-ausztriai dunaparti osztrák falu képét mutatja az átutazóknak. Lakosságszáma alighanem fordított arányosságban áll a történelemben betöltött szerepével. Egyes feltételezések szerint itt született Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje. A falu világirodalmi szerepéről tanúskodik, hogy szerepel a Nibelung-énekben, Kézai Simon fontos csatatérként említi, de felbukkant a falai között Walter von der Vogelweide is. Honnan ered ez a kitüntetett szerep? 

Zeiselmauer a XIX. században (Ludwig Halauska festménye)

Ha mindenképpen vissza kell menni a kezdetekhez, elég egyszerűen kijelenteni, hogy elsősorban a Duna miatt. A meglepő kijelentés mögött a földrajzi környezet meghatározó jellemzői húzódnak, hiszen a Duna alakította ki azt a patakvölgyekkel tagolt magaspartot, amely a Tullni-medence árterét kíséri a folyó déli oldalán. Ez az ármentes térszín, valamint a közeli patakvölgy keltette fel a római hadmérnökök érdeklődését, akik alkalmas helyet kerestek Noricum provincia legkeletibb segédcsapat-táborának, valamikor az első évszázad vége felé. 

Ma már nincs a településnek közvetlen kapcsolata a Dunával, mederváltozásai miatt már jóval északabbra folyik. A folyószabályozás és az 1985-ben átadott greifensteini vízerőmű által megzabolázott kanyargós folyóból egy csatornázott meder lett, melyet több kilométer széles, holtágakkal kísért ártéri erdő kísér, főként északról, ahol annak idején a markomann törzsek tanyáztak. Kelet felé a Bécsi-erdő (akkoriban Mons Cetius) vonulatai szűkítik le a Tullni-medencét, Greifenstein váránál a hegység már közvetlenül a Duna fölé magasodik. Az ókorban ez a vonulat képezte a határt Noricum és Pannonia között. Keletebbre, Klosterneuburg tábora Vindobona irányában már Pannóniában feküdt. 

Cannabiaca tábora a mai utcahálózatra vetítve. (forrás)

Miután Róma felszámolta és bekebelezte a kelta Noricumi Királyságot, és egységes provinciává szervezte a Dunáig terjedő területet, megkezdődött a dunai határ katonai birtokbavétele. A kelta népességet a Dunától délre romanizálták, miközben a bal parton a germán markomannok vették át a helyüket. Velük szemben, az első század vége felé épült fel Cannabiaca kb. 500 fősre tervezett segédcsapat-tábora a Duna fölé emelkedő kavicsteraszon, félúton Tulln (Comagena) és Klosterneuburg között. 

Első építési periódusában még földből és cölöpökből épült sáncok övezték a két hektáros, téglalap alapú tábort. Sáncfalai a két méter mély külső árokból kitermelt anyagból épültek fel. Négy kapuja volt a téglalap négy oldalán. A második században a tábort átépítették kőből. A sánc előterében kőfalakat emeltek, és a katonai épületek egy része is kőből épült újjá. Mivel a sánc megmaradt a kőfal belső oldalán ez viszonylag vékony volt, mindössze egy méter széles. Ez a vékonyka fal a felszínen tanulmányozható a zeiselmaueri községi iskola mellett. Anyaga főként a Bécsi-erdőben bányászott homokkő. Téglákat és tetőcserepet Vindobonából hozattak az építkezéshez. A katonai tábor lakott épületei alá padlófűtést építettek. A katonai táborhoz délről egy polgári település csatlakozott. Ennek nyomai egészen a Ferenc József vasút vonaláig nyomozhatók. Az ókor békésebb periódusaiban Cannabiaca több lakossal rendelkezett, mint manapság. 

Noricum dunai határvidéke (forrás)

Cannabiaca mai formáját a második átépítés során nyerte el. Ekkor a tábor legyező alaprajzú tornyokat kapott a négy sarkán, miközben a kapuk és a fal mentén további 8-8, patkó alaprajzú torony épül. Az erődítést a IV. század elején romló katonai helyzet tette szükségessé. Ebben a korban született itt Szent Flórián, akit később, már leszerelése után a légióstáborban, Lauriacumban az Enns folyóba dobtak malomkővel a nyakán (vannak olyan források is, mely szerint Flórián St. Pöltenben, azaz Aelivm Cetivmban született).

A barbár betörések következtében a táborban állomásozó katonaság létszáma folyamatosan csökkent. Valentinianus császár uralma idején, 370 körül a helyzet már olyannyira kétségbeejtő volt, hogy a 2 hektár területű tábor védelme a rendelkezésre álló csekély hadi létszámmal kivitelezhetetlenné vált. Emiatt a romos tábor északnyugati sarkában egy 20x21 méter alapterületű burgus épült, tíz méter magas, 1,9 méter vastag falakkal, és egy szűk kapuval, ahonnan a dunai határ ellenőrzése úgy-ahogy még megoldható volt. Ez egy általános jelenség volt ekkoriban a dunai határon, a közeli Traismauer (Augustianis) jóval nagyobb táborában egy hasonló burgus épült. Cannabiaca keleti kapuját ugyancsak egy erődített toronnyá építették át.

A római uralom körülbelül fél évszázaddal tovább fennmaradt ezen a határszakaszon, mint pl. a népvándorlásnak jobban kitett Pannóniában. A 400-as években még egyszer átépítették a burgust, és III. Valentinianus császár aranypénze alapján azt feltételezik, hogy Zeiselmauer területén a lakosság egészen 450-ig helyben maradhatott, a romos táborfalak között tengődve. Ez után körülbelül 80 centiméternyi humusz rakódott le a romokra, ami arra utalhat, hogy lakói végleg elhagyták.

A zeiselmauer-i római rommező később, a Karoling-korban, feltehetően Nagy Károly avarok elleni hadjárata után a passau-i püspök birtokába került, aki felhasználva a viszonylag jó állapotban fennmaradt keleti kaputornyot itt udvarházat alakított ki, a tábor központjában álló principia romjain pedig plébániatemplom létesült. Az erőd falait természetesen a kor gyakorlata szerint kőbányaként hasznosították, ennek ellenére Cannabiaca romjai Carnuntum mellett a legjobb állapotban fennmaradt római emlékek Ausztriában. 

Cannabiaca nevét a történelem viharai elsodorták. Zeiselmauer már egy későbbi, germán névadás, bár visszavezethető a romos antik falakra. Csak a XIX. században sikerült indirekt módon beazonosítani a tábor ókori nevét. Ami azt jelenti, hogy feliratos, helyben talált kövek ezt nem támasztják alá, de a Notitia Dignitataumban szereplő noricum-i tábornevek és távolságadatok alapján Cannabiaca nagy valószínűséggel megegyezik a zeiselmauer-i segédcsapat-táborral.

Ez annyiban tartozik a történetünkhöz, hogy a település világirodalmi említései során mindig a középkori, germán nevén nevezik. A Nibelung-ének "A" kéziratában Zeizenmûre az a hely, ahol Krimhilda négy napra megpihen, mielőtt Tullnban találkozna egy V. századi lovagi torna keretében Attilával. Tulln ugyancsak a középkori és nem az ókori nevén szerepel a költeményben. A kézirat pontos idézése pedig azért fontos, mert más kéziratok Zeiselmauer helyett egy nyugatabbra fekvő római katonai tábor, Traismauer szerepel, ugyancsak a középkori és nem az ókori nevén. 

[1272] Si was Zeizenmûre vntz an den vierden tac 

div molde vf der straze die wile nie gelac 

si enstvbe sam ez brvnne allenthalben dan 

da riten durch oesteriche des kvnic Ecelen man [...]

 [1276] Bi der Treisem hete der kvnich vz Hûnen lant 

eine burch wite div was wol bekant 

geheizen Zeizenmvre vrov Helche saz da ê

vn– pflac so grozer tvgende daz wetlich nimmer mer erge

Azt nem tudni, hogy Kézai Simon olvasta-e a Nibelung-éneket, vagy valahol máshol hallott Veronai Dietrich-ről, aki a germán mondavilágban sok helyen előfordul, még Skandináviában is. Az viszont tény, hogy Kézai a magyarok cselekedeteiben a hun ősök haditettei között felsorol egy Zeiselmauer mellett megvívott csatát, ami a római-germán seregek vereségével végződött, ahol a későrómai tetrarchia két tagja is életét vesztette.

"Miután tehát a hunok megismerték nyugat népének fegyveres erejét és bátorságát, összeszedve bátorságukat, s kiegészítve hadseregüket, Tulna felé Ditricus és Macrinus ellen indultak, hogy megütközzenek. Ditricus, mihelyt értesült jövetelükről, Zeiselmauernél szállt szembe velük, és reggeltől egészen a kilencedik óráig oly heves és ádáz ütközet dúlt, hogy Béla, Rőv és Kadocsa, a hunok híres kapitányai negyvenezer más harcossal együtt elestek ebben a csatában. Az ő holttestüket is elszállították innen, s a többi bajtársukéval együtt az említett szobornál hantolták el. A német seregből azon a napon elesett Macrinus is, valamint nagyon sok német fejedelem; Ditricust a homlokán egy nyíl sebezte meg halálosan; s szinte nyugat egész hadserege elpusztult vagy megfutamodott." (Bollók János fordítása)

Kézai 1280 körül lejegyzett művében a Nibelung-énekhez hasonlóan a középkori német és nem az ókori latin településneveket használja. Mivel az alsó hangon negyvenezer halottat eredményező zeiselmauer-i csatáról a hadtörténelem mit sem tud, feltételezhető, hogy Kézai egy nyugati forrásból választhatta ki ezt a helyszínt a képzeletbeli hun-római csata helyszínéül. Ha a Nibelung-ének volna ez a forrás, akkor egészen biztos, hogy az "A" kézirat valamelyik verziója lehetett, amiben Zeiselmauer szerepelt. 

Sokan a Nibelung-ének szerzőjének feltételezik Walther von der Vogelweidét, aki ausztriai származásából kifolyólag jól ismerhette a passau-i püspökség dunamenti birtokait. A költőlegendáról éppen Zeiselmauerből származik az egyetlen életrajzi adat, amikor 1203-ban a passau-i püspöktől egy szőrmekabátot kapott munkája ellentételezése fejében. Hogy milyen munka lehetett ez, nem tudni. Az biztos azonban, hogy a nevezetes esemény emlékére táblát avattak a "Vidám Paraszthoz" címzett, látszatra igen régi fogadó falán.

Cannabiaca tábora a mai utcahálózatra vetítve.

A XIII. század elején Walther von der Vogelweide még a mainál monumentálisabb romokkal találkozhatott. A felszínen látható építményeket sokáig még a történészek is középkori eredetűnek gondolták. Változást csak a Ferenc József vasút építése hozott, amikor a nyomvonal kialakításakor római eredetű leletekre bukkantak. Az első tervszerű ásatásra csak 1910-ben került sor. Azóta sikerült nemcsak a tábor méreteit, de az elnevezését is meghatározni, sőt az 1581-es dátumozású felirata miatt sokáig középkori eredetűnek vélt Körnerkasten magtárról is kiderült, hogy egészen az ereszig római konstrukció. A tábor keleti kapujának 4. századi átépítésével jött létre. Ez az épület jelenleg az egyik legépebb római épület a Duna mentén, jelenleg magántulajdonban van.  

A Körnerkasten, a porta principalis dextra helyén.

1970-ben Zeiselmauer község megvásárolt egy gazdasági épületet a település északi részén, nem messze a dunai ártértől. Egészen a lebontásáig fogalmuk sem volt róla, mekkora méterű római falak felhasználásával épült. A kiszabadított római falakat egy Valentinius császár idején épült kiserődként azonosították, majd a tervszerű ásatások után konzerválták. Cannabiaca északnyugati sarkában épült, egy korábbi legyező alakú saroktorony lebontása után. Az építés körülményeire utal a sok másodlagosan befalazott római kőanyag, köztük oltárkövek és sírkövek. A belső szerkezete fából épült, a földszinten nem voltak ablakai, csak egy szűk bejárata. A rekonstrukció (videó) szerint az alsó szinten raktár volt, felette a csekély számú katonaság szállása, míg a tetejét megfigyelőállomásként használták. Pusztulása valamikor az 5. század derekán történhetett.

A tábor ÉNY-i sarkában kialakított kiserőd.

Cannabiaca központja az ókorban a Principia épülete volt, azaz a katonai parancsnokság (videó). Itt találkoztak az észak-dél és kelet-nyugati irányú utak, ez az épület volt a császárkultusz helyszíne, és itt tárolták a csapatjelvényeket. Ennek déli maradványai jelenleg a zeiselmauer-i plébániatemplom alatt találhatók, az északi része a templom mellett Bécsből Tulln felé kanyarodó út alatt van. 

Mesterségesen kialakított patakmeder Zeiselmauertől északra, a Duna árterében.

Ugyancsak fennmaradt Cannabiaca északkeleti, legyező alakú saroktornya. Egy magántelek rendezett kertjében található jelenleg egy római sírkő szomszédságában, gondosan körbeszórva kaviccsal és körbeültetve virággal. Felmenő falai elérik a három méteres magasságot, eredetileg, a 4. századi átépítéskor — amikor utólag, kívülről építették hozzá a már létező táborfalhoz — még 9 méter magas lehetett. Ausztriában jelenleg ez az egyetlen ilyen építmény, ami a felszínen fennmaradt. 

Legyező alakú saroktorony egy magánház kertjében.

Zeiselmauer önkormányzati hivatalában kapott helyet egy helytörténeti kiállítás, amely hétvégente az épületben működő kisbolt nyitva tartásához igazodik. Ezen helybéli ásatásokból származó, Bécsből kikölcsönzött leletek láthatók. Tegulák, tetőcserepek, edények és fém használati tárgyak. Látható itt római sírkő, valamint egy jókora fantáziarajz arról, hogyan is kell elképzelni Cannabaca segédcsapat-táborát annak fénykorában. 

Kiállítótér az önkormányzat előterében.

Bronz dísz. Lelet Zeiselmauerből.

Zeiselmauer hírnevét valószínűleg annak köszönhette, hogy a viszonylag kis területen fennmaradt viszonylag monumentális romok a passau-i püspökség birtokába kerültek. A püspöki hivatalban az egyházi iratok mellett talán világi munkákat is másoltak, melyekbe beleszőhették Zeiselmauer emlékét, olyan eseményeket kapcsolva hozzájuk, amely jelentőségében megegyeztek az itteni romok méretével. Érdekes irodalomtörténeti vizsgálódás tárgyát képezhetné, hogy aztán Zeiselmauer híre hogyan jutott el Magyarországra, Kézai Simon krónikáshoz.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• https://www.zeiselmauer-wolfpassing.gv.at/Tourismus/Roemische_Geschichte
• https://www.lernhelfer.de/sites/default/files/das_nibelungenlied.pdf
• http://www.nibelungenlied-gesellschaft.de/03_beitrag/weithmann/donau.html
• https://www.loc.gov/resource/gdcwdl.wdl_04116/?st=gallery
• https://www.cannabiaca.com/en/roemische-geschichte/
• https://torrejonestudio.com/en/project/fortress-at-the-roman-limes-zeiselmauer/
• https://de.wikipedia.org/wiki/Kastell_Zeiselmauer