30 millió éves agyagrétegek magasodnak a Duna fölé Göd és Dunakeszi között

Írta Horváth Tibor. Fényképezte: Horváth Tibor és Szávoszt-Vass Dániel

Általános iskolás koromban, talán a harmadik osztályban az egyik környezetismeret órán a tanárnő megkérdezte, hogy Gödöt miért nem önti el soha árvíz, még akkor sem, ha magas lesz a Duna. Segítségképp annyit mondott, hogy gondoljunk arra, hogyan lehet lejutni az alsógödi strandra. Erre rögtön beugrott a "tudományos" válasz, és már jelentkeztem is: "Mert sok lépcső van!"

Aki pedig ismeri a gödi folyópartot, az jól tudja, hogy az egykori szeszgyár helyétől, a Köztársaság út végétől dél felé végig magas part szegélyezi a Dunát. Ez a közvetlen magaspart szinte megszakítás nélkül egészen a dunakeszi Duna sorig tart. Legtöbb helyen több mint 10 méterrel emelkedik az átlagos vízszint fölé, így valóban egyetlen árvíz sem képes elönteni a már beépített, bőven biztonságos magasságban lévő területet.

Miért ilyen Gödnél a part? Miből áll ez a fal és miért nem mosta még el lankásra az évezredek óta itt hullámzó Duna? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ.

A beépített magaspart Dunakeszi északi részén, előtte a közvetlen part kisvíznél.

A magaspart részlete Gödön a Kossuth utcánál (11-es)

A Dunától már eltávolodott terasz-perem a dunakeszi Tabán temetője alatt

Az utóbbi hónapokban két régi íráshoz is hozzájutottam, amelyekben szó esik erről a magaspartról. Böckh Hugó (1874-1931) nemzetközileg is elismert geológus professzor volt, aki az 1899-ben megjelent Nagy-Maros környékének földtani viszonyai című értekezésében már rögtön az első oldalakon külön kis fejezetet szentel a gödi partszakasznak: "Alkalmam volt továbbá Gödnél is egy érdekes feltárást megfigyelhetni, a mely ugyan területemen kívül esik, azonban mindazonáltal igen figyelemre méltó vonatkozást tüntet fel a Nagy-Maros környékén fellépő felső-oligocén lerakódásokhoz." Először a Nemeskéri-Kiss Pál szeszfőzője melletti, a Gödi-sziget mai északi végével egyvonalban lévő dunaparti feltárásról ír, mely csak kis vízállásnál tanulmányozható. Részletesen taglalja, milyen felbukkanó rétegeket figyelt meg. Majd leírja, hogy a Floch-féle téglavetőben (ma: Feneketlen-tó) szintén kiváló lehetőség van a rétegek megfigyelésére. Lejjebb, Dunakeszi felé, a sűrű parti növényzet miatt nem igazán tudott részletes feltárásokat véghezvinni. Böckh a hangsúlyt az egykoron élt állatvilág különböző rétegekben fellelhető maradványaira helyezte.

A másik művet Dr. Szabó József (1822-1894), szintén elismert geológus, tanár, az MTA tagja írta 12 évvel korábban, 1887-ben. A Göd környéke forrásainak geológiai s hidrográfiai viszonyai címéből következően az itt található parti forrásokkal foglalkozik elsősorban, de ezzel együtt a magaspartról is rengeteg megfigyelés és információ található benne. Már rögtön a bevezetőben olvashatjuk: "Budapesttől Vácz felé menve a Duna bal partján, mindenütt alsíkon járhatunk, mely a Duna árterét közvetlenül képezi, az egyedüli kivétel csak vagy 20 kilométer távolságban van Gödnél, hol ellenkezőleg 10-12 méter magas partot mos a Duna melynek tövénél csak alacsony vízálláskor lehet szárazon járni." Majd részletesen taglalja Göd tágabb környezetének geomorfológiáját, és a források alapos vizsgálata alapján az alábbi következtetést vonja le. A környék aljzatát egy víznemeresztő, itt-ott kimozdulásokkal szabdalt agyagréteg képezi medence szerűen, amelynek nyugati felső pereme a gödi magasparton például kibukkan a felszínre. Az agyagrétegben a törések által keletkezett felszín alatti völgyekben futnak a vizek a legnagyobb mélyedmény, a Duna-meder felé. Az említett medence legjobban megfigyelhető vízkifolyásai a Göd és Dunakeszi közötti dunaparti források.

   
Mindezek olvasása után kezdett egyre jobban érdekelni, hogy hogyan is formálódott Göd környéke az évmilliók során, pontosan milyen rétegek húzódhatnak a felszín alatt, amelyek részletei a magasparton itt-ott előbukkannak. Az emberi képzelet erejét próbára tévő időtávot kell visszafelé haladnunk, hogy minderről képet kapjunk. Témánkhoz kapcsolódóan a körülbelül 50-60 millió évvel ezelőtt kezdődő és máig tartó, több földtörténeti korszakot is magában foglaló időre érdemes jobban odafigyelni. Göd területét hol tenger borította, hol szárazulat volt. A nagyjából 56 millió éve kezdődő eocén folyamán területünk egy része lassan ismét tenger lett, amelyből itt-ott magasodtak ki szigetek például a Dunántúlon. A Pesti-síkság helyén medence volt, amelyben az eocén vége felé, 34 millió éve az üledékképződés során a Budai márgának elnevezett formáció alakult ki. Ennek lerakódása áthúzódott a következő korba, az oligocénbe (34-23 millió éve) is. Ennek a kornak az elején a nyugati területeken kiemelkedés kezdődött, keleten pedig maradt a tenger, amelyben tovább folytatódott az üledék-lerakódás. A Budai márgából átmenettel elkezdett lerakódni a Tardi agyagnak nevezett formáció. Ez általában sötétszürke, mikrorétegzett agyag, amely kisebb sótartalmú vízben ülepedett le, ugyanis ekkor a tenger lefűződött a nyílt óceánról. Majd még az oligocén első felében újra összeköttetésbe került a Paratethys (beltenger) a Tethyssel (óceán), amikortól is a Kiscelli agyagnak keresztelt formáció kezdett lerakódni, a budai vonaltól keletre. Ez viszonylag mély és sós vízben rakódott le, sok helyen több száz méter vastagságban. Nagyjából egyidős, de sekélyebb vízi, partközeli képződmények a Hárshegyi és a Törökbálinti homokkő formációk. Az oligocént a miocén korszak követte (23-5,4 millió éve), amelyben a tenger tovább sekélyesedett. Körülbelül 20 millió évvel ezelőtt a mélybeni lemezmozgásoknak köszönhetően tengerfenéki vulkánosság alakult ki, mely nyugatról húzódott kelet felé: a mai Visegrádi-hegységtől a Zempléni-hegységig. A hozzánk legközelebb eső vulkánok, mint a Visegrád környékiek és a Börzsöny) kb. 15 millió éve hunytak ki, de addig több hullámban riolit-szórásokat hoztak létre.

A Visegrádi-hegység vulkáni vonulatai Szentendre felett

A miocén folyamán továbbra is változó volt a vízzel borított területek nagysága, valamint azok mélysége, de a miocén közepére a beltenger teljesen lefűződött az óceánról. Ekkortól nevezzük Pannon-tónak. Jellemző üledékfajták ebben a korban: homokkő, agyag, márga, lajtamészkő. A következő kor a pliocén volt (5,4-2,5 millió éve). A Pannon-tó területe egyre zsugorodott és egyre délebbre szorult vissza. A környező, kiemelkedő területekről érkező folyamok rengeteg hordalékot hoztak, melyek lassan feltöltötték a mélyebb medencéket. 2,5 millió éve kezdődött és 10000 évvel ezelőttig tartott a pleisztocén kor, melynek során a Pannon-tó teljesen feltöltődött. Második felében 4 eljegesedési időszak volt, de Magyarország területén nem volt jégtakaró. A kor jelentős eseménysorozata, hogy a folyók szorgalmas feltöltő munkájukkal kialakították a mai folyóvízhálózatot. Ez pedig Göd környékét is jelentős mértékben érinti, mivel a Duna is a pleisztocén folyamán foglalta el mai helyét. A pleisztocént megelőzően nem sokkal a Duna a Kisalföldre beérve rögtön déli irányt vett, és az akkorra már kisméretű tóvá zsugorodott Pannon-tóba ömlött. A Dunántúl kiemelkedése kényszerítette szépen lassan egyre keletebbre. Megjárva a Balaton völgyét is, végül a pleisztocén legelején megjelent a mostani Dunakanyar akkor még lankás dombjai között. Ezek az azóta tartó kiemelkedés következtében lettek egyre magasabbak. A Duna vízgyűjtőterülete akkor még jóval nagyobb volt, így lényegesen több víz folyt le benne, és az egyes eljegesedési fázisok közötti időszakokban is megnövekedhetett a vízhozam. A Duna ekkoriban szélesen elterülvén valószínűleg egy szigetekkel tarkított területet alakított ki a Pesti-síkság nyugati felén. Több ütemben hatalmas kavicsos-homokos teraszokat rakott le, szám szerint 5 ilyen térszínt határoztak meg Göd környékén. Ezek észak-déli sávokban helyezkednek ma el, az idősebbek (a Duna megjelenésével kb. egyidősek) viszonylag távolabb fekszenek már a Duna mai vonalától, és nem egy helyen 100 méter körüli magasságot érnek el a Duna szintje felett. A kavics- és homokteraszok a síkság nyugati peremén közvetlenül az oligocén-miocén rétegekre települtek (átlagosan 5-20 méter vastagságban), mivel ezeken a területeken a Duna letarolta az azoknál fiatalabb pliocén üledékeket. Az oligocén-miocén rétegek erózióval szembeni ellenállása nagyobb, ezek azért tudtak megmaradni. A pleisztocén legvégén, az utolsó eljegesedést követően indult meg a futóhomok mozgás. A folyómederből kifújt homok vándorlása - ennek látványos képződményei Göd környékén a Nevelek-dűlőben tanulmányozható homokbuckák és halmok.

A földtörténetet áttekintve már kitűnik, hogy miért is számít különlegesnek a gödi magaspart és miért foglalkoztak vele többen is a geológusok közül. A Pesti-síkság helyén valaha létezett tengeri medencében leülepedett rétegek egyedül itt, a magaspart oldalában bukkannak a felszínre. Ez a közel 30 millió éves vízzáró réteg Szentendrétől egészen Gödöllőig megtalálható a mélyben. A rétegek a leülepedéskor még vízszintesek voltak, de az azóta eltelt időben lezajlott kéregmozgások felszabdalták és kibillentették őket. A nagyobb törések északnyugat-délkeleti irányú vetők mentén találhatók, a rétegek enyhén déli irányban dőlnek. Felsőbb szintjei a kiscelli agyag (melyre itt-ott agyagos homokkő települt később), alatta pedig a tardi agyag rétegei húzódnak. 

A tardi agyag kibúvása, amelyen látszik a déli irányú dőlés

    Helyenként a miocénben működő vulkánok hamujából kiülepedett tufarétegek is megtalálhatók. 

Tufa-pad alacsony vízállásnál

Tufa-pad kipreparálódott rétegfeje

A Duna bevágódása során elérte ezeket a rétegeket, lehordta róluk a fiatalabbakat, így a medrét ma Gödnél az ellenálló oligocén-miocén agyagok képezik. A kiscelli agyag kékes-szürkés színű, viszonylag sok ősmaradványt tartalmaz, és jó alapanyaga a téglagyártásnak. Feltehetően ilyet bányásztak Gödön a Feneketlen-tónál is. Böckh Hugó a XIX. század végén több helyen találkozott ennek előbukkanásaival, de mára alig maradt ilyen. Leginkább alacsony vízállásnál találhatunk ilyeneket. Kutner László úr jó ismerőse a gödi Duna-partnak. Nála volt szerencsém megtekinteni több ősmaradványt, melyeket ezekből a rétegekből emelt ki. Ezek megegyeznek azokkal a fajokkal, amelyeket Böckh Hugó mutatott be 1899-es kiadványában. 

Oligocén fauna Böckh H. gyűjtéséből

 

Kagylók Kutner László gyűjteményéből

 

Ritka szép tengeri sün Alsógödről, Kutner László gyűjteményéből

Továbbá megmutatta azokat a helyeket (többségében az alsógödi komptól délre), ahol kisvíznél ma is könnyedén találkozhatunk a kiscelli faunával.  Tóth Tamás geofizikus szeizmikus méréseket végzett az érintett területen, és megállapította, hogy a Duna medrét szintén azok az oligocén-miocén rétegek alkotják, melyek Göd és Dunakeszi között néhány helyen felbukkannak a parton is. Megfigyelései kimutatták a már említett törésvonalakat, melyek a balparton is jól látható felszíni eredményei az északnyugat-délkelet irányú mély völgyek. Ilyen völgy pl. a gödi Szakáts-kert, Dunakeszin a Csurgó és a Malomárok. 

A Malomárok szurdokvölgy Dunakeszi északi részén

Az alsógödi Szakáts-kert

Nagymarosi András geológus vizsgálatokat végzett az előbukkanó rétegeken, amely alapján állítható, hogy azok tardi agyag formációk, a kékes-szürke színűek a kiscelli réteghez tartoznak, valamint a néhol felbukkanó rétegfejek anyaga miocénbeli riolittufa.
 

Az egymáshoz gyűrődött különböző agyagrétegek

A XIX. század végén lefestett állapothoz képest történt némi változás a part arculatában. A mederkotrások és a Duna máig tartó lassú bevágódása miatt már nem csak egészen alacsony vízállásnál lehet végigsétálni az érintett partszakaszon. Ugyanakkor a Duna üledékeinek áthalmozódása miatt, valamint partmenti emberi beavatkozásoknak köszönhetően már kevesebb helyen tanulmányozhatók az oligocén-miocén rétegek. A kibukkanások sok helyen pedig erősen aprózódtak (elsősorban a Tardi agyag formáció hajlamos erre).

Jól rétegzett tardi agyag

A Duna mentén házzal rendelkezők nem egy helyen egészen ráépítkeztek a magaspart peremére, emiatt kénytelenek ilyen-olyan megoldásokkal megerősíteni az alattuk húzódó partfalat. Erre több helyen egészen komoly építészeti megoldásokat is láthatunk, amelyek talán kicsit hosszabb időtávra jelentenek majd megerősítést, mint az egyszerű kőszórás, de ugyanúgy elveszik a part természetes mivoltát és elrejtik ezt a geológiai kuriózumot. Ráadásul a régebbi, mára már szétbomlott és szétterült kőszórások darabjai ma ott hevernek a partoldalban és a meder szélén, elcsúfítva a tájat és az agyagkibúvásokat.

A lefedett, megerősített partoldal

Elmosott kerítéselemek fedik az agyagétegeket

A part teljes rehabilitációja valószínűleg már lehetetlen vállalkozás lenne. Az épületeket nyilván nem lehet lebontani, valamint a - még álló - partoldali védműveket sem. Az említett egykori kőszórásokból itt maradt darabokat lehetne eltüntetni a Duna-part szépítése és az ősi réteg-felbukkanások környékének megtisztítása érdekében, de ez is hihetetlenül nagy feladat lenne.

Mindenestre így is kellemes hétvégi programként ajánlható, hogy viszonylag kis vízállás esetén tegyünk egy sétát az alsógödi és a dunakeszi rév között. Érdekes és látványos útban lesz részünk!

Felhasznált és ajánlott irodalom:

• Szabó József: Göd környéke forrásainak geológiai s hidrográfiai viszonyai. 1887.
• Böckh Hugó: Nagy-Maros környékének földtani viszonyai. 1899.
• Burján Balázs: Budapest-környéki idős Duna-teraszok nehézásvány-tartalmának statisztikai vizsgálata. 2003.
• Fürt Renáta: A Dunakanyar hajózási problémái. 2010.
• Nagymarosi András: Magyarországi oligocén
• Tóth Tamás: Folyóvízi szeizmikus mérések. 2003.
• Vass Dániel: A Gödi-sziget és mellékág hidrológiai viszonyai. 2008.