Geológiai megfigyelések az Ínség-kőnél

írta: Palotai Márton

Annak ellenére, hogy geológusként „csak az” érdekes, ami kalapácsolható, egyszer azon kaptam magam, hogy egyre inkább érdekel a Duna és környéke. Ehhez köze lehet annak is, hogy néhány éve elkezdtem kajakozni. A vízi kalandokhoz pedig érdemes előre informálódni. Ennek kapcsán találkoztam először a Dunai Szigetek bloggal, ami mára alapvető hírforrás lett számomra.

2011 novemberének egyik ködös reggelén figyeltem fel arra, hogy a Szabadság híd budai hídfőjénél kicsit megváltozott a Duna áramlása. Gyanítottam, hogy a legendás Ínség-szikla kezd felszínre bukkanni. Néhány nappal később már kalapáccsal felszerelkezve érkeztem, hogy kicsit utána járjak ennek az apró „szigetnek”. A legendák és a híradásokban is megjelenő ellentmondásos vélemények világában szerettem volna rendet tenni néhány lelkes kollégám segítségével.

A Dunából a Szabadság híd budai hídfője közelében rendkívül alacsony vízállás esetén kiálló szikla az Ínség-kő vagy Ínség-szikla. Nevét a hagyomány szerint onnan kapta, hogy megjelenése aszályos időket jelez. A Dunai Szigetek blog már részletesen írt róla, így most csupán a legújabb földtani felismerésekről lesz szó.

A legtöbb leírás a Gellért-hegy triász korú (kb. 210 millió éves) dolomitjával megegyezőnek tartja a kibukkanást. Egy forrás homokkőnek írja le, de több szerző nem foglal állást, valószínűleg azért, mert nem sikerült megvizsgálnia, hiszen általában víz fedi. A XIX. századi megfigyelések és a vízi szeizmikus vizsgálatok alapján az Ínség-kő nagyjából a meder szélességének egyharmadáig követhető a mélyben. A blog korábbi bejegyzésében szeizmikus felméréseken alapuló térképek már szerepeltek, itt egy szeizmikus szelvényt mutatok be a területről, amelyet a Geomega Kft. bocsátott rendelkezésemre. Ezen szépen kirajzolódnak a Duna medréből kiálló sziklaszirtek.

 

2011 novemberében és decemberében az alacsony vízszint lehetővé tette a fő kibukkanás száraz lábbal történő megközelítését. 64 cm-es vízállás mellett a szálkőzet egy kb. 4 méter hosszú, ÉÉNy-DDK-i irányban elnyúlt, lapos háton bukkant 25-30 centiméterrel a vízfelszín fölé. Egy parttal párhuzamos, attól 10-15 méterre a meder középvonala felé húzódó sávban kb. 40-50 méter hosszan a kőzet a vízszint közelébe emelkedett. A sekély területet bejárva a vízmélység átlagosan fél méter volt. A sík domborzatból öt-hat helyen lapos sziklák emelkedtek ki, de többségük (5-10 centiméter híján) nem érte el a vízfelszínt, csak az észak-nyugat felé eső legmesszibb szirt bukkant ki. A képen ezen a sziklán állok. 

 

 

A kőzet szürke, jól osztályozott, középszemcsés homokkő. Szemcséinek anyaga zömmel kvarcitnak tűnt. A szemcsék közt világosszürke mátrix volt. A kőzet rendkívül kemény, ennek ellenére igen porózus. A fő kibukkanás felszínre emelkedő részét 5-10 cm-es sűrűséggel meredek törésrendszer tagolja. A legtöbb törés észak-déli, illetve északnyugat-délkeleti irányú.

Miután a helyszínen megvizsgáltam a kőzetet, laboratóriumban csiszolat készült belőle. Mikroszkóppal megvizsgálva látszott, hogy a már szemmel is jól látható kvarcitszemcsék közötti mátrix szintén kvarcból áll, csak ennek szemcsemérete sokkal kisebb, 100-150 μm körüli (ún. mikrokristályos kvarc). Ezt a mátrixot zegzugos lefutású repedések hálózzák be. A csiszolatban a szemcséknél nagyobb méretű üregek, illetve nyitott pórusok is láthatók. 

Mikroszkópos felvételek az Ínség-kő kőzetéből. A, Zegzugos lefutású repedésrendszer. B, Sugaras-szálas kristályok. C, Kvarc szemcse (fehér) a mikrokristályos mátrixban. D, Szép kvarc kristályok egy üreg belsejében, felületükön saját alakú agyagásvány pikkelyekkel (pásztázó elektronmikroszkópos felvétel)

Mit mondhatunk el tehát erről a kőzetről? Honnan származik? Milyen korú lehet?

A kibukkanás semmiképp nem azonosítható a Gellért-hegy dolomit tömegével, illetve a XIX. századi rakpartépítés előtt nagyobb számban ismert folyóbeli dolomitszirtekkel, amelyek a mélyben most is megtalálhatóak, de a felszínre a folyószabályozás óta nem bukkannak.
A vizsgálat kezdetekor felmerült a gondolat, hogy esetleg mesterséges eredetű anyagról lenne szó. A rakpart építésekor rengeteg betont használtak, amelynek ún. portlandcementje hasonló megjelenésű lehet a fent leírt kőzethez. Néhány egyéb bélyeg mellett a mátrix jellegzetes repedéshálózata, valamint a kőzet rendkívüli keménysége ellenére igen porózus volta elbizonytalanított. Csak egy darab beton lenne az, ami minden alacsony vízállásnál emberek tucatjait vonzza a partra? Számos szakemberrel egyeztetve a következő lehetőségek merültek fel:

• a rakpart építésekor feleslegessé vált betontömbö(ke)t dobtak a Dunába 
• a Duna medrében megcsapolódó szökevényforrásokat próbálták betonozással „elzárni”
• természetes eredetű homokkő, amely a korábban ismertnél nagyobb mértékben át van kovásodva

A mesterséges eredet ellen szól, hogy az Ínség-kőn észlelt törésrendszer jól illeszkedik a Gellért-hegyen tapasztaltakhoz. Végül a részletes mikroszkópos megfigyelés és a műszeres anyagvizsgálatok adták meg a választ. A kovásodás mértékétől eltekintve a kőzetalkotó ásványok és a szöveti bélyegek megegyeztek a Gellért-hegy oldalában gyűjtött mintákéval. Sikerült meghatározni, hogy az Ínség-kő kőzetanyaga azonos a hegy oldalában is megtalálható, a dolomitot fedő eocén korú (kb. 40 millió éves) rétegsor középső-felső szakaszán megjelenő kovás márgával cementált, tűzkőtörmelékes homokkővel. Ez a felismerés lehetővé teszi a Gellért-hegyi Duna-part földtani felépítésének pontosítását.

A szerző:

Palotai Márton vagyok, geológusként az ELTE-n oktatok. Leginkább tektonikával és geofizikai adatok földtani értelmezésével foglalkozom, de a földtan egyéb - elsősorban terepi - vonatkozásai is érdekelnek.

__________________________________________________

Jelen írás létrejöttéhez pótolhatatlan segítséget kaptam Mindszenty Andreától, Kopecskó Katalintól és Poros Zsófiától.

Részletesen megjelent a Földtani Közlönyben (142 évf./3 szám): Palotai M., Mindszenty A., Kopecskó K., Poros Zs. 2012: : Az Ínség-kő geológiája. Földtani Közlöny 243-250. pp.

Felhasznált irodalom:
 

Korpás L., Fodor L., Magyari Á., Dénes Gy., Oravecz J. 2002: A Gellért-hegy földtana, karszt- és szerkezetfejlődése. Karszt és Barlang 1998–1999 (2002), I–II, 57–93.

Magyari Á. 1996: Eocén szinszediment tektonikai jelenségek és üledékképződésre gyakorolt hatásai a Budai-hegységben. Doktori értekezés, ELTE Általános és Történeti Földtani Tanszék, 288 p.

Raincsák Gy.-né 2000: A Budapest 4. sz. metróvonal és környezetének földtani viszonyai. Földtani Kutatás XXXVII/2, 4-19.

Schafarzik F., Vendl A. 1929: Geológiai kirándulások Budapest környékén. Stadium Sajtóváll. Rt. Budapest, 341 p.

Szenthe I. 2004: A Duna medrében illetve a partvonal mentén tervezett műszaki beavatkozások valószínűsíthető következményei a Gellérthegy térségében fakadó vizekre. tagszem.hu/file.php?fid=34

Tóth T. 2003: Folyóvízi szeizmikus mérések. Doktori értekezés, ELTE Geofizikai Tanszék, p. 107-131.