 |
| Vindobona legiotábora a III. század előtt egy idealizált képen (forrás) |
42 lépcsőfok. Ennyit kell megmásznia annak, aki a Salzgries utcából szeretne eljutni a Folyóparti Mária római katolikus templomhoz, a korábbi birtokos passaui püspökségről elnevezett Passauer Platzra. De ugyanennyi lépcsőfok magasodik azok előtt is, akik a Tiefer Graben (Mély Árok - újabb beszédes földrajzi név!) felől érkeznének ugyanide, de valószínűleg még ennél is nagyobb szintkülönbséget kellett legyőznie a középkori dunai hajósoknak, akik a partfal alatti dunai kikötőből kapaszkodtak fel a magasparton álló templomhoz, hiszen az azóta végzett feltöltések jelentősen csökkentették a szintkülönbségeket az évszázadok során. Ez a lépcsőkkel kijelölt magaspart kelet felé egészen a Schwedenplatz-ig követhető, ezen a magasparton áll Bécs legöregebb temploma is, a legenda szerint 740-ben alapított Ruprechtskirche is. A Folyóparti Mária templom, és a közvetlenül mellette húzódó középkori városfal évszázadokon keresztül meghatározta Bécs dunai látképét, kezdetben a Duna fölé magasodó alámosott magasparton épülő fakápolnát, majd a XIV.-XV. század fordulóján gótikus stílusban átépített templomot, és az 56 méter magas tornyát még a tizenöt méteres szintkülönbség is tovább emelte.
 |
| A Mária-lépcső 42 foka a Passauer Platz felé. |
Bécs Duna jobb parti területét általánosságban egy laposabb görög színházhoz lehetne hasonlítani, ahol a térszín fokozatosan és arénaszerűen lejt a Duna felé. A jégkorszak végén ez a lejtés még kevésbé volt egyenletes, laposabb felszínek váltakoztak meredekebben leszakadó részekkel, mintha ezek is lépcsők lettek volna. Ezt a lépcsőzetes, teraszos formakincset a Duna változó vízhozama alakította ki a jégkorszakban, főként klimatikus és tektonikai okokból, a magasabban fekvő teraszok kavicsanyagát a jégkorszakban löszrétegek is befedték. Csakhogy ezek a terasz-generációk kialakulásuk óta fokozatosan ki voltak téve a Duna rendkívül erőteljes oldalazó eróziójának, ami a Duna helyi fonatos, ágakra szakadozó mederviszonyai okoztak. Bécs városmagja is egy ilyen ármentes dunai teraszon jött létre, méghozzá a legfiatalabb ún. Práter teraszon. A Práter terasz a jégkorszak végén, a Würmben alakult ki, kavicsanyaga Bécsben a tengerszint felett 145-153 méteres magasságban rakódott le.
 |
| Bécs folyóteraszai. Lilával és hatos számmal a legfiatalabb Práter terasz. (forrás) |
A római katonai mérnököknek meglehetősen jó érzékük volt a táborhelyek megválasztásához, jellemzően folyami átkelések mentén, ármentes térszínen, utak kereszteződésében, jól védhető területen és friss ivóvízforrások mellé telepedtek. Bécsben is a lehető legközelebb építkeztek a folyóhoz, ahol Pannonia provincia meghódítása után a Római Birodalom az ármentes Práter teraszon egy palánktábort épített segédcsapatai számára. Vindobona esetében kissé problematikus volt a dunai átkelés a 6-10 kilométer széles, szigetekkel, zátonyokkal tarkított ártéren, ahol a Dunának sokszor konkrét főága sem volt. A rómaiak a ma jobbára már csak a sörmárkáról ismert, a löszös felszínbe mélyen bevágódó Ottakringer-patak dunai torkolatát választották ki a katonaság számára, amely a már említett Tiefer Graben eróziós nyomvonalán folyt, természetes várárkot biztosítva Vindobona katonai tábora számára. Annak is komoly oka volt, hogy nem a Wienfluss partján épült fel az erőd, ugyanis a Bécsi-erdő márgás kőzet és talajviszonyai miatt a csapadék csak kisebb mértékben tud elszivárogni, így a nagyobb esőzések pusztító árvízként hömpölyögnek a Duna felé, a mederben lerakódott hordalékkúp pedig nemcsak a hajózást is akadályozta, de a Duna-ágak kanyarulatfejlődését is alapvetően befolyásolta a jobb parton.
 |
| A bécsi folyóteraszok keresztmetszete. Lila: feltöltés, szürke: lösz, zöld: teraszkavics (forrás) |
Az I. és II. század fordulóján épült fel a szabványos és szabályos római legiotábor, a Duna mentén számtalan helyről ismerős elrendezéssel, de fontos megjegyezni, hogy a táborok tájolása nem mindig igazodott a fő égtájakhoz, Vindobonában 45 fokos elérés tapasztalható, azaz nem a tábor oldalai adják ki a fő égtájakat, hanem a sarkai. Falon belül a parancsnoki épületek, kaszárnyák, fürdők raktárak egy megszabott rendben helyezkedtek el a téglalap alaprajzú, három kapuval ellátott kb. 450*500 méteres, elegyengetett (18,5 hektáros) területen. A tábor 3 méter széles kőfalát tornyok tagolták, ezeket a nagyobb háborúk után a romokból új formában újjáépítették. A legiótábor belső területén szabályos utcahálózatot alakítottak ki, és ez az utcahálózat a városfalakkal, árkokkal együtt a mai napig meghatározza Bécs város utcahálózatát és elrendezését. Azonban a régészeti feltárások során a kutatók nem tudták rekonstruálni ezt a szabályos alaprajzot, az északi részről nem kerültek elő leletek, és épületek alapjait sem sikerült azonosítani. A feltárt római városfal ezen a szakaszon egy természetes leszakadást követett a Maria am Gestade és a Ruprechtskirche között. Mivel nem valószínű, hogy a rómaiak Vindobonában szándékosan eltértek volna a jól megszokott sémáktól, feltételezhető, hogy az erődfalat valami helyrehozhatatlan pusztító hatás érhette, ami nem tette lehetővé, hogy az erődöt a megszokott formában állítsák helyre. Ilyesmire egyetlen korabeli barbár ellenfél sem volt képes, csak a Duna.
 |
| A Salzgries-Dunaág által alámosott partszakasz az erődfalon belül. (forrás) |
Két különböző forgatókönyv jöhet szóba; fokozatos erózió, ami évtizedről-évtizedre fejtette ki hatását fokozatosan elmarva a magaspart oldalát és rajta az erőd falát, valamint egy egyszeri, rendkívüli esemény. Utóbbi a valószínűbb. Valamikor a III. század során egy extrém magas árvíz vonult le az ágakra szakadó bécsi Dunán és annak akkori legnyugatibb ágában, amelyet a tudomány a mai nyomvonalán haladó utcáról Gonzagagasse-ágnak nevezett el. Ez volt az a Duna-ág, melynek partján eredetileg Vindobona felépült, amikor a Práter terasz a mai helyzetnél keletebbre végződött el. A római legiótábor azonban a kanyarulat külső ívén feküdt, ahol a sodorvonal közelsége miatt már középvíznél is jelentkezhetett partelmosódás. Itt valószínűleg nem egyszerű partelmosódásról volt szó, hanem egy Duna-ág áthelyeződéséről, melynek volt tektonikai előrejelzettsége a teraszanyag feküjét alkotó pannon agyagrétegek törésvonalaiban, azaz csuszamlások is súlyosbíthatták a helyzetet.
A Duna több mint 100 métert hordott el a folyóteraszból, lerövidítette az Ottakringer-patak alsó szakaszát, akár több millió köbméternyi teraszanyagot elhordva a Práter teraszból, egyúttal Vindobona nyugati külvárosából és Vindobona castrumának északi sarkából. Sőt, az is elképzelhető, hogy a külvárosi amfiteátrum is ezen a helyen állt, és az is a Dunába omlott. Hasonló mederváltozások egyáltalán nem voltak ritkák a szabályozás előtti időszakokban Bécs környékén, gyakran előfordult, hogy uszadék, vagy más mederanyag lezárt egyes ágakat, ezek új utat keresve szigeteket zátonyokat, sőt városrészeket, hidakat is lebontottak. Severin Hohensinner ábrái ezt a folyamatot mutatják be az elmúlt két évezredben.
 |
| 42 lépcső a Maria am Gestade templomhoz |
Vélhetően a tábor leomlott kőanyagával még a római korban sikerült stabilizálni a leszakadt partfalat, és újjá lehetett építeni a tábor északi falát az újonnan kialakult folyóág mentén, amit a tudomány egy másik utcáról Salzgries-ágnak nevez. Ez az utcanév is beszédes földrajzi név, az itt kikötő sószállító hajók emlékét őrzi. Vindobona ekkor már túl volt a fénykorán, nagyjából hasonló hanyatlás ment végbe gazdasági-társadalmi tekintetben, mint Aquincumban. A történelem egy pontján az egyre fogyó és szegényedő lakosság beköltözött az erőd falai közé, mígnem valamikor az V. század elején megszűnt a római közigazgatás és a tábor a külvárossal együtt romba dőlt. Ha volt is kontinuitás a lakónépességben, erre a régészet nem talált nyomot, a legkésőbbi érme 408-ból származik és a század közepe után egy régészeti leletnek híján lévő réteg képződött a római romok felett.
 |
| Lépcsők a Ruprechtskirchéhez, Bécs legöregebb templomához |
A Salzgries Duna-ág azonban maradt, ahol volt, a kicsorbult, romba dőlt római erődfalak északi előterében, sőt ezer évvel később a Maria am Gestade templom róla kapta a nevét. Éppen időben történt ez a névadás, ugyanis a korábban egész biztosan hajózható méretű folyóág a XII. század során fokozatosan feliszapolódott, lefűződött, és a meder a magasparttól eltávolodva északkelet felé helyeződött át az úgynevezett Porzellangassen-ágba, de nyugaton még mindig belül maradva a mai Donaukanal nyomvonalán.
 |
| Ókori és középkori mederváltozások Bécs belvárosában. 1. Gonzagagasse-ág 2. Salzgries-ág 3. Porzellangassen-ág 4. Ottakringer-patak 10. Wienfluss 11. Vindobona árokrendszere (forrás: Wasser | Stadt | Wien) |
A III. századi Duna-meder áthelyeződés olyan elegyengethetetlen nyomot hagyott Bécs városszerkezetén, ami nemcsak az szintkülönbségekre, de a város úthálózatára is hatással volt. Sem a több ezer éves emberi felszínformálás, sem az 1875-ös nagy bécsi folyószabályozás nem volt képes eltüntetni az éppen a beépítés miatt konzervált dunai forma kincset. És ha figyelmesen hallgatjuk a beszélő földrajzi neveket, azok elbeszélik nekünk az évezredek alatt végbemenő történelmi és földrajzi változásokat.
- https://tobias-lib.ub.uni-tuebingen.de/xmlui/bitstream/handle/10900/61026/CD71_Gietl_et_al_CAA_2003.pdf?sequence=2&isAllowed=y
- https://www.wgm.wien.at/hydrogeologische-forschung/news/flut-von-vindobona
- https://www.geschichtewiki.wien.gv.at/Salzgries
- https://www.wien.gv.at/kulturportal/public/grafik.aspx?bookmark=0nZLRk2zFUYHn7dFw-aI3RRwpAtZGVBFvuBteonQ1N1C4dSRsFu7fFg-b-b
- https://de.wikipedia.org/wiki/Vindobona
- https://www.wgm.wien.at/fileadmin/docs/hydrogeo-forschung/2022/Vortr%C3%A4ge/Pr%C3%A4sentation_WGM2022.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése