Harmincéves sziget

Cirpi felett a római őrtorony nem sokkal az építése után már elhagyatottan állt a Duna partján, lassacskán romba dőlt, de a folyó 1600 éven keresztül ott kanyarodott kövei alatt délkelet felé. Az árvizek néha elöntötték, de mindvégig remek kilátása volt a túlsó partra. Aztán történt valami és az őrtornyot néhány évtized alatt elnyelte az ártéri erdő. 

Ami egy szigeten nőtt fel. Ez a sziget pedig hullócsillagként alig harmic év alatt feltűnt, létezett, majd eltűnt Dunabogdány alatt a Szentendrei-Dunán. Értelemszerűen ez nem a kezdőképen látható kavicsos földdarab, hanem a tőle balra, azaz délre található part. 2021. január 17-én délelőtt, Szentendrén mért 17 centiméteres, viszonylag alacsony vízállásnál (lassú apadásnál) nem volt egyszerű felfedezni, sem a Szentendrei-Dunáról, sem pedig az ártéri erdőn átlábalva. Utóbbi azért is lehet különös, mert ennek az ártéri erdőnek kellene rejtenie a sziget mellékágát. Mivel a sziget eltűnése nem is volt olyan régen, valami nyomnak kellett maradnia. Mármint a "26-os" folyamkilométer táblán kívül, ami egyértelműen mutatja a sziget közepét.

A "Harmincéves"-sziget mellékága pedig még megvan, elsősorban a felvízi, nyugati szakaszon. Egy-másfél méter mély, viszonylag keskeny árokként kezdődik, majd kelet felé fokozatosan kiszélesedik és ellaposodik. Alsó szakaszán már csak akkor felismerhető, ha valaki tudja, hogy mit keres. Erre nagyban rásegít az uszadék- és holtfa tömeg, amelynek nagy részét az árvizek sodorták be az erdőbe. Kifelé már csak korhadék formájában juthatnak legfeljebb. A mellékágban egyetlen helyen maradt némi vízfelület, de ez sem a Dunának, hanem inkább a vaddisznóknak köszönhető. 

Az egykori mellékágat délről, azaz a dunántúli part felől egy nyári gát kíséri, ami miatt jóval meredekebbnek látszik ez a partszakasz. A nyári gát egy olyan töltés, amely a kisebb árvizek ellen véd, de a nagyobb vizek átbuknak rajta. Ennek az ártéri oldalában rejtőzik a római őrtorony, fákkal sűrűn benőve. Építése az itt talált bélyeges táblák szerint I. Valentinianus császár idejére tehető, azaz a 370-es évek első felére. Szerencsére a szigethez hasonlóan ezt sem egyszerű megtalálni, de ez jól is van így…

Mint láttuk az őrtorony építését egy öt éves intervallumra be lehet időzíteni, de mi a helyzet a sziget keletkezésével. Mint minden rendes szigetnek, a Harmincévesnek is volt egy zátony előzménye. Ennek első nyoma 1841-ből származik, a második katonai felmérés pontozással jelölte a sekély medret Dunabogdány alatt. Ez az állapot viszonylag sokáig fennmaradt (már ha a sziget korából indulunk ki). Ugyanezt a helyzetet látjuk 1930 körül az alábbi, "Angyalos" vízisport térképen. A parti zátony ott húzódik végig a jobb parton, a Csódi-hegyi dácit bánya dunai rakodója alatt. Aztán ezen a zátonyon egyszer csak megjelent a növényzet; kialakult egy újabb fiatal dunai sziget. 

Ennek az időpontja is ismert, legalább olyan pontossággal, mint az őrtorony építése. A Hadtörténeti Múzeum térképtárában fellelhető légifotók közül az 1951-es képen (.gif sorrendben 1), középvízi helyzetben még csak a nyílt vízfelszínt látjuk. 1955-ben már három apró, homályos folt jelenik meg a zátonyon, amely növényzetre utal. A két apróbb pont egy-egy magányos fát jelez. Az alábbi .gif-en egy 1956-os kép látható, amelyen ez a foltok ugyanakkorák, de a kép élesebb (2). 1961-ben a három folt kiegészül egy újabbal, azaz még egy fa bukkan fel a légifotón (3). 1965-ben, egy térképen már két sziget látható, az alsó a három fa összeolvadásából alakult ki (4). Sajnos a sziget életéből legfontosabb korról, a '70-es évekből egyetlen légifotót sem találtam sem a Hadtörténeti sorozatban, sem a fentrol.hu-n. A '80-as évekből is csupán az utolsó évekből áll rendelkezésre kép, ezeken a "Harmincéves"-sziget már a part része, de egy keskeny csíkban még felismerhető a mellékág. A 2005-ös utolsó légifotó már nagyjából ezt az állapotot rajzolja ki (5). Tehát a sziget az 1950-es évek első felében alakult ki és valószínűleg az 1980-as évek közepére már a jobb partba olvad. Az őrtorony előtt, a mederben felnőtt erdő pedig tovább szűkítette a Szentendrei-Duna szélességét, méghozzá jelentős mértékben. 

Képek sorrendje: 1951 (ff), 1956 (ff), 1961 (ff), 1965 (térkép), 2005 (színes)

1951-ben a Szentendrei-Duna legnagyobb szélessége a bánya rakodója alatt körülbelül 350 méter volt. Ha abból indulunk ki, hogy a rómaiak az őrtornyot közvetlenül a Duna mellé építették, és a Duna azóta is mellette folyt láthatjuk, hogy viszonylag stabil partszakaszról van szó. 1778-ig visszamenőleg vannak pontos térképek erről a szakaszról, de a Duna képe nem sokat változott. Ehhez képest óriási változásnak számít a beerdősülő meder, amely 1951-1988 között az eredeti szélesség 60%-ra (210 méter) szűkítette a folyót (lásd alábbi ábra). 

A Harmincéves-sziget egykor és most (1951-2005)

Ez a változás — ugyanúgy mint láttuk Pócsmegyeren, a "Haldokló Kacsa" esetében — elsősorban a folyószabályozások és a kavicskotrás miatt következett be. Mivel a Szentendrei-Dunán a szigetcsúcstól számított első komolyabb szabályozási mű a Pankúti-domb alatt felépült T-sarkantyú volt, kilométerekkel a Harmincéves-sziget alatt. Ebből következtetve az a gyanú erősebb, hogy a kavicskotrás és az ennek következtében beálló átlagosan 0,5 méteres medermélyülés sokkal komolyabb szerepet játszhatott a Szentendrei-Duna arculatának megváltoztatásában. 

Dunabogdány alatt a jobb parton felnőtt a mederben 7 hektár ártéri erdő, de ebből a Harmincéves-sziget kevesebb mint 4 hektár területű volt. A parton álló őrtorony pedig kb. 150 méterre távolodott a középvízi medertől.