Transdanubialis

...avagy Magyarország Bécsből nézve.... Tulajdonképpen Budáról is.

Dunán innen és Dunán túl (forrás: a Duna fölfedezése)

 

"Az igazi Magyarországot tehát, miként korábban mondtuk, útja során folyónk Dunán inneni és Dunán túli részre osztja, természetesen Bécshez viszonyítva... A Dunán túl a tulajdonképpeni Magyarország határai: keleten Erdély és Oláhország. Északon a Kárpátok, délen a Duna" 

Írja Luigi Fernando Marsigli az 1726-ban Amszterdamban latin nyelven kiadott Danubius  Pannonico-Mysicus című művében, melyhez a mellékelt térképeket csatolta. Ez az áttekintő térkép könyvének elején szerepel és annak kevésbé idézett része, holott már csak a Dunához viszonyított tájegységek miatt is figyelemre méltó. 

Címe Danubius quotquot in ipsum se exonerant fluviis auctus, azaz a Duna teljes folyásáról és a belé ömlő folyókról ad áttekintést a 17. és 18. század fordulóján. A folyóneveken kívüli névírás egyik célja, hogy szakaszokra tagolja a Dunát. A forrásnál látjuk a Fekete-erdőt, Bécsnél a Kahlenberget, amely a bulgáriai Jantra folyóval együtt Marsigli művének kezdő és végpontját jelölik. e két végpont között látjuk a Trans Danubialis, illetve a Cis Danubialis régiót, ami szembemegy mindazzal, amit a Dunán innen és a Dunántúl földrajzi nevekről tudtunk. 

A Duna növekedése, ahogy a folyók gyarapítják (forrás)

Mint sok minden a világban és a földrajzban ez is nézőpont kérdése. Bécsből, amíg a császárváros kizárólag a Duna jobb partjára terjedt ki, a Dunán innen a jobb partot jelentette, minden ami a bal parton volt, a Dunántúlnak számított. A jelenlegi magyar Dunántúl földrajzi név nem ezzel szemben, valami kuruc nézőpont alapján jött létre, hanem egészen prózai és némiképp mára elavult okai vannak. A középkorban és az újkor kezdetén a Dunántúlt Pannónia, vagy Alsó- és Felső-Pannónia néven  jelölték, mint például Lázár deák térképén. Ez az antik név ugyanakkor kiterjedt az egész országra is, azaz lehetett Magyarország szinonimája is. A török korban a három részre szakadt Magyarország Habsburg uralom alatt álló része (Horvátországot és Szlavóniát most nem idevéve) két része tagozódott, Alsó-, és Felső-Magyarországra. E kettő között a határ bizonytalan volt, de általánosságban elmondható, hogy Alsó-Magyarország vizei a Dunába ömlöttek, míg Felső-Magyarországé a Tiszába (és persze a Dunajecbe is). Ez egy észszerű, hidrológiai alapon (is) álló felosztás volt. E helyett, még a török kiűzése előtt lassan tért hódított egy hasonlóan hidrológiai szempontú felosztás, a Dunán innen és a Dunán túl. Mivel Buda ekkor még török kézen volt egészen biztosan nem innen ered ez a nézőpont. Már csak azért sem, mert Budáról mindez ugyanúgy nézett volna ki mint Bécsből, hiszen a két uralkodói székhely a Duna ugyanazon partján feküdt. Mivel ekkoriban a Magyar Királyság székhelye Pozsony volt, amely a Duna bal partján feküdt, értelemszerű, hogy a jelenleg használatos felosztás csakis ebből a nézőpontból születhetett. És sikeresen át is ment a köztudatba még mielőtt Pozsonyt elcsatolták volna Magyarországtól, elhomályosítva a korábbi elnevezéseket. 

Vármegyei beosztás Franz Müller 1792-es térképén (forrás)

Ausztriában sem ismert már a Marsigli-féle felosztás. Az Alsó- és Felső-Ausztria földrajzi név ellenben létezik, de ez a két tartomány egyaránt kiterjed a Duna mindkét oldalára. Azaz elmondható, hogy Marsigli felosztása nem ment át a köztudatba, de az mindenképpen érdekes, hogy annak idején miért nem a már Magyarországon általánosan használatban lévő felosztást használta az áttekintő térképén.