A leggyorsabb szigetképződés a Dunán

Kevés olyan dunai sziget létezik, amelynek évre pontosan ismerjük a szigetté alakulásának időpontját. A Dunakanyarban kettő ilyen is létezik egymás szomszédságában, most e páros keletebbi tagjának fejlődését vizsgáljuk meg. A folyamat bemutatását kissé megnehezíti, hogy a szigetnek valószínűleg a fiatal kora miatt nincsen hivatalos neve, de mire kitalálnak egyet addigra akár el is tűnhet. 

A Marosi-sziget születése, 1989.

A Dunai Szigetek blogon már foglalkoztunk a fiatal szigetek névadásával kapcsolatos kérdéssel, éppen a Nagymaros alatti szigetek kapcsán. Korábbi bejegyzéseinkben a Marosi-sziget elnevezést használtuk erre az 1691. folyamkilométernél található földdarabra, ugyanis a szigetté formálódó zátony a legkevésbé sem volt tekintettel a Kismaros és Nagymaros közötti közigazgatási határra. Ádám Szilvia dunai szigetkataszterében a saját, "Mezítlábas-sziget" elnevezést használja, mivel a sekély mellékágon könnyedén át lehet lábalni rá. Ez az elnevezés azonban túl általános, vízállástól függően akár a legtöbb dunai szigetre elnevezésére alkalmas lehet. Ezért maradnánk a Maros-sziget elnevezés mellett (ameddig elő nem kerül egy, már használatban lévő helyi elnevezés).

A névadásra nagyjából harmincöt éve volt a helybélieknek, nyaralóknak, errefelé kerékpározóknak. Ugyanis a légifotók alapján elmondható, hogy a Marosi-szigeten a legidősebb fa sem lehet idősebb ennél az életkornál. 1984-ben még a zátony sem volt meg eredeti formájában és méretében, 1992-ben pedig már fiatal erdőt látunk az alaposan meghízott homok- és kavicszátonyon. 

A zátonyon felnőtt ártéri erdő jelenlegi állapota alapján aligha lehet következtetni a sziget fiatal korára és drasztikusan gyors kialakulására. Hiszen a mellékágban már előrehaladott a feltöltődés, miközben a sziget főági oldalán az erózió sorban dönti be a fákat a mederbe. Ez a kettősség általában jellemző a Nagymaros-Verőce közötti bal parti szakaszon. A szomszédos, már a parthoz kapcsolt Kismarosi-sziget mellékága is töltődik, miközben a főági partján erőteljes elmosódás zajlik. 2021. július 31-én, 170 centiméteres nagymarosi vízállásnál volt vízáramlás a maros-szigeti mellékágában. Mindeközben északi sziget-szomszédjának mellékágában 2020-ban már mederkotrást kellett végezni. 

A Marosi-sziget mellékága 2021. július 31-én

A Marosi-sziget keleti (alsó) csúcsa 2021. július 31-én

Egészen az 1930-as évekig kell visszamennünk az időben, hogy megérthessük, hogyan alakulhatott ki a Marosi-sziget alig 2-3 év alatt. Ebben az évtizedben épült fel a Kismarosi-sziget mellékágát lezáró, terméskőből falazott, masszív gát. Ez a keresztgát az 1930-ban kiadott angyalos vízisport térképen még nem szerepel, de Magyarország 1941-es katonai felmérésén már igen. Felépítése azzal járt, hogy a balpart mentén lecsökkent a vízáramlás sebessége és a holtág felső végének feliszapolódásával párhuzamosan felgyorsult a felette lévő medertágulatban a zátonyképződés is. 

1955 az első olyan év, amikor légifotón felbukkan az első bizonyítható mederforma. Persze elképzelhető, hogy korábban kialakult már, de kézzelfogható bizonyíték csak az 1955-ös évtől van. Ekkor egy körülbelül 50 méter hosszú szigetecske volt, közvetlenül a Kismarosi-sziget nyugati csúcsa mellett állt további egy évtizeden keresztül. Bátran lehet szigetnek nevezni, ugyanis 1962-ben körülbelül nyolc darab fát számolhatunk meg rajta. Az 1965-ös légifotóról már hiányzik, elképzelhető, hogy az 1962-1963 ill, az 1963-1964 telén zajló jég tarolta le. 

Az 1965 és 1984 között eltelt két évtized alatt egy változó formájú zátonyt láthatunk a part mellett. A zátony formája és kiterjedése természetesen a vízállás függvényében igencsak változó volt, de az biztosan elmondható, hogy ekkoriban még nem telepedett meg rajta a növényzet.

Az alábbi képen látható légifotókhoz tartozó vízállásadatok:

• 1955. - 
• 1956. - 
• 1962. július 27. 273 cm
• 1965. május 3. 427 cm
• 1969. november 12. 66 cm
• 1975. március 1. 110 cm
• 1984. - 
• 1992. július 3. 110 cm
• 2005. -
• 2015. -

Az igazi változás 1984 után következett be. Ebben az évben még egy elnyúlt parti zátonyt látunk, amely egybefüggött a tőle nyugatra lévő sziget csúcsával. 1992-ben pedig már a jellegzetes telt, félholdhoz hasonlító alakot látjuk, rajta kiterjedt növényborítással. 

60 év egy képen (1955-2015)

Légifotók alapján nagy valószínűséggel elmondható, hogy a lágyszárú növényzet valamikor 1988-ban telepedhetett meg a zátonyon, ugyanis az alábbi 1988-ra datált légifotón már barna folt jelzi ezt a legmagasabb térszínt. Ez a sziget születésének pillanata. 1992-ben már három, egymástól sekélyebb medrekkel elhatárolt erdősülő részt láthatunk. Az egyetlen bizonytalanságot egy 1989-as légifotó jelenti. A fentrol.hu 007-8942 1989. március 22-i képén ugyanis még nem lehet növényzetet felfedezni. Ennek oka lehet a vegetációs időszak előtti felvétel, illetve a képek eltérő színtartománya. 

A Marosi-sziget 1988-ban még zátonyként.

Utoljára maradt a legérdekesebb kérdés megválaszolása: mi okozhatta ezt a rendkívül gyors kiemelkedést és szigetté alakulást? 

Három válasz létezik: egy rövid, egy hosszú és egy olyan, amely más kutatásán alapul, de mindhárom összefügg egymással. Kezdjük a rövid válasszal; a Marosi-sziget és a környezetében található más szigetek gyors kiemelkedését a nagymarosi erőmű-beruházással összefüggő óriási volumenű mederkotrások okozták. Ezt a tevékenységet és a kotrások következményét két hosszabb bejegyzésben tárgyaltuk, lásd: 22 millió köbméter és 64 millió köbméter. A mederkotrások miatt ebben a szelvényben sorra dőltek meg a Duna kisvízállási (LKV) rekordjai. A negatív rekordok pedig azt eredményezték, hogy a meder süllyedésével párhuzamosan a homok- és kavicszátonyok relatíve kiemelkedtek és a növényzet élt az adódó lehetőséggel és kitöltötte a létrejövő "vákuumot" (zátonyt). 

Ádám Szilvia kutatásai alapján elmondható, hogy Nagymarosnál 1983-ig egyszer sem mértek negatív vízállást, sőt a legkisebb vízállások átlaga kb. 100 centiméter volt 1876-1970 között. A negatív rekord ebben az időintervallumban 33 cm volt, amit 1947-ben mértek. Aztán jöttek a kotrások és 1983 és 2019 között 22 esetben mértek negatív vízállást és további hét esetben volt 10 cm alatt a LKV. Ebben az időszakban a negatív rekordot 2018. október 25-én mérték, ekkor az LKV -73 cm volt. 2015 őszén mi magunk is bejártuk a szigetet és tágabb környezetét -30 centiméteres nagymarosi vízállásnál. 

A régi sziget helyzete (narancssárgával) térképre vetítve.

A Marosi-sziget tehát egy ugyanolyan emberkéz alkotta természetes táj, mint például a Tisza-tó, csak itt nem egy pozitív, hanem egy negatív forma hozott létre olyan drasztikus változást, amely természetes úton nem valószínű, hogy kialakult volna. Persze a szándékban felfedezhetünk különbséget, hiszen a Tisza-tónál a tározó létrehozása volt a cél, míg a Marosi-sziget csak járulékos következménye volt a mederkotrással tetézett medermélyülésnek, ami már amúgy is zajlott a folyószabályozás folyományaként. Jelenleg, az 1988-ban született Marosi-sziget fűzerdeje Natura2000-es védettség alá tartozik, amin az sem fog változtatni, ha esetleg a mellékága a közeljövőben a folyamatos medermélyülés következtében feltöltődne. Ami a jelenben zajló folyamatok alapján nagy valószínűséggel be fog következni.