Még az olyan rendszeresen meglátogatott dunai szigetekről is kerülhetnek elő időnként új információk, mint például a Zebegényi-sziget. Ezek bemutatása fontos, különösen azért, mert a korábbi leírásokkal, adatokkal nem minden esetben egyeznek. Ádám Szilvia szigetkataszterében a sziget kialakulásának idejét pontosította, valamint 2012-ben egy növénzeti felmérésre is sor került, ami a biogeográfiai ismereteinket gyarapítja. Az új adatokat új képek illusztrálják; 2021. szeptember 25-én dél körül viszonylag alacsony vízállásnál Szobnál 26, Nagymaroson 45 centimétert mutatott a vízmérce.
A Zebegényi-sziget egyszerre egy viszonylag fiatal sziget és viszonylag idős mederforma. Ez csak látszólag ellentmondás, ugyanis a Zebegényi-sziget Ádám Szilvia kutatása szerint már egy 1771-es térképen is felbukkan. Közel két évszázadon keresztül zátonyként lapult a Duna mélyén, akadályozva a hajóforgalmat, és csak kisvizes időszakban bukkant a felszínre. Ez a periodikus vízborítás sokáig gátolta a növényzet megtelepedését. Valamikor az 1940-es években változott meg ez a helyzet és alakult át a zátony szigetté. A szigeten felnőtt növényzet fejlődését csak egy rövid intermezzo, egy jelentős árvíz akasztotta meg, amely valamikor az ötvenes években konkrétan leborotválta a sziget felszínét. Ez a zavaró tényező mondatta velünk korábban, hogy a sziget valószínűleg valamikor az 1970-es években válhatott szigetté, holott ez jó három évtizeddel ezelőtt már egyszer lezajlott.
 |
| A déli zátonyos részen megtelepedett fűzfák. |
Ezután a növényzetnek a nulláról (gyepszintről) kellett kezdenie a sziget újboli meghódítását. Ez a folyamat pedig szinte a tankönyvi leírás szerint zajlott. A szigeten található két fás ártéri társulás közül először a csigolya bokorfüzesek nőttek fel; de ezen a fajon kívül egyaránt megtalálható itt a fehér-, ill. a mandulalevelű fűz is. Ez a társulás foglalja el a sziget parti területeit, kinyújtózva a sziget két csúcsa felé. Miközben a déli kavicszátonyon csak egy-két csenevész fűzfa vert gyökeret, addig a Zebegényi-sziget áramlásnak jobban kitett csúcsán lassan teret hódítanak a fűzfák. Ebben segítségükre van az is, hogy 2013 óta nem vonult le nagyobb árvíz a Dunán. A szukcesszió következő lépcsőfokán a puhafás, fekete nyáras társulás áll. A fekete nyárfák elsősorban a keskeny sziget középső, legmagasabb részét foglalják el szinte vonalszerűen, időnként elegyesen fűzfákkal.
 |
| A Zebegényi-sziget déli csúcsa |
 |
| Fűzfák, nyárak a sziget középső részén. |
 |
| A Zebegényi-sziget északi csúcsa |
Éppen kilenc éve, 2012. szeptemberében Ádám Szilviáék 57 növényfajt írtak le a Zebegényi-szigeten, annak ellenére, hogy a növényekkel borított terület alig több egy hektárnál. Fajokban gazdag a gyepszint, annak ellenére, hogy az egyedszám a sziget kiterjedéséből adódóan alacsony. Megtalálható itt a vízi kányafű, a nádképű csenkesz, a göcsös görvélyfű, a sövényszulák, vörös ribizke, sőt a köszvényre gyógírként használt podragfű is. Ekkoriban az invazív fajok térhódítása lassabb volt, a folyamat monitorozása mindenképpen célszerű lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése