Piri admirális térképe a Duna-deltáról

Abban az évben, amikor Nándorfehérvárt végül elfoglalták a törökök, de még öt év volt hátra a mohácsi csatáig, elkészült az Oszmán Birodalom első ismert földrajzkönyve. Hadzsi Muhiddin Piri—ismertebb nevén Piri reisz—portolán térképekből álló atlaszának egyik lapja tartalmazza a Duna-delta környékét is. A maga nemében gyönyörű térkép érdekessége, hogy a ma ismert három Duna-ág helyett ötöt ábrázol. 

A Fekete-tenger nyugati medencéje a XVII. század közepén (forrás)

Mostani bejegyzésünk feleleveníti a régi kapcsolatot a Pangea bloggal. Piri reisz Tengerek Könyve című műve ugyanis ott kapott egy önálló bejegyzést, hiszen geográfiai-kartográfiai szempontból ez egy gyönyörűen kivitelezett atlasz, amely már a maga korában is a legteljesebb és legkorszerűbb térképgyűjtemény volt, ráadásul minden szempontból átfogó képet ad a Földközi-tenger vidékéről. Ebben a bejegyzésben kizárólag a Dunáról lesz szó. 

A Duna-deltát ábrázoló térképlap a kora újkori állapotokat ábrázolja, akkor keletkezett, amikor Piri reisz nagybátyja halála után Gallipoliba visszatérve elkezdte rendezni az addigi tengeri útjai során összegyűjtött tapasztalatokat és feljegyzéseket. A Tengerek Könyve (Kitâb-ı Bahriye) c. műve 1521-ben készült el, majd ezt követte egy bővebb kiadást is, amit 1526-ban bemutathatott I. Szulejmán szultánnak, mint a korabeli Oszmán hajózás, geográfia és térképészet összefoglaló művét. Ennek a nagyszabású műnek utolsó három lapjából kettőn szerepel a Duna-delta. Hátulról a harmadik portolán térkép ábrázolja részletesebben a Fekete-tenger nyugati medencéjét a Duna-deltával. Az utolsó előtti térképlapon pedig az egész Fekete-tenger látható, immár részletes névanyaggal. Elképzelhető, hogy a Fekete-tenger, valamint az utolsó oldalon szereplő Kaszpi-tenger későbbi betoldás, hiszen sokkal részletesebb információt nyújtanak a tengerészek számára, mint a nagyobb méretarányú Duna-deltát ábrázoló portolán. 

A portolánok tipikusan hajósoknak készült térképek, a szárazföldről gyakorlati szempontból csak annyit árulnak el, amire a hajósoknak feltétlenül szüksége volt. Jellemzőjük a szélrózsa és a belőlük kiinduló 32 irányvonal, melyek közül az északi irányt jelölték, emellett nem volt kitüntetett irány, ugyanis ezeket a térképeket használat közben forgatták. A portolánokon részletesen ábrázolták a tengerek jellegzetes tereppontjait; a part vonalát, rajta a kikötőket, folyótorkolatokat, lagúnákat, a nagyobb szigeteket, félszigeteket, fokokat, öblöket, sekélyebb, vagy éppen sziklás részeket. Részletesen ábrázolták a tengerek jellegzetes tereppontjait; a part vonalát, rajta a kikötőket, folyótorkolatokat, lagúnákat, a nagyobb szigeteket, félszigeteket, fokokat, öblöket, sekélyebb, vagy éppen sziklás részeket. Feliratozásuk a "szárazföldön" történt, nehogy kitakarják a hajósok számára fontos irányvonalakat. Piri reisz portolán térképeinek kiindulópontja Çanakkale település a Dardanellák partján, innen az óramutató járásával ellentétes irányban következnek a további térképek a part mentén. 

A két térképlap közötti különbség megmutatkozik a folyóágak ábrázolásában is. A nnevezéktan nélküli térképen az északról számított második ág további két ágra válik, miközben a feliratos térképen szereplő ágak közül a déli négy ágazik ki a legészakibb folyóágból. A különbség származhat abból, hogy a két térképet két különböző időpontban készítették és két, egymástól eltérő állapotot örökít meg. De jelentheti csupán azt is, hogy a térképészek csak annyit akartak közölni, hogy a Duna itt torkollik a Fekete-tengerbe, méghozzá öt különböző ágon. Egy jóval fontosabb eltérés az öt Duna-ág feliratának kérdése. A Fekete-tenger egészét ábrázoló térképlapon ugyanis szerepel a Duna öt torkolati ágának neve, amelyeket Sajó Tamás fejtett meg a blog számára: Keli, Sulina, Hazraliaš, Yotnadže, Kumkharman.  

A Fekete-tenger és mellékfolyói feliratokkal (forrás)

Ezek közül kettő azonosítása viszonylag könnyű. Napjainkban három nagyobb torkolati ágra bomlik a Duna; a Kiliai-, a Sulinai-, és a Szent György-ágakra. Ez már a folyószabályozás utáni állapot, ugyanis a mederkotrások és a kanyarulatlevágások ezt a területet sem kerülhették el. E három ág közül kettő szerepel a XVI. sz. első évtizedeinek állapotát tükröző portolán térképen; a Keli feltehetően a Kiliai-ág, a Sulina, pedig bizonyosan a Sulinai-ág. Ezt erősíti az a tény is, hogy velük szemben a tengeren ott látjuk a jelenleg Ukrajna fennhatósága alá tartozó Kígyó-szigetet. De melyik lehet a másik három? 

A Kiliai-ág a legészakabbi, utána dél felé rögtön a Sulinai-ág jön, ebből az következik, hogy a további három azonosítatlan ág a Sulinaitól délre helyezkedett el. Egyikük valószínűleg a Szent György-ág korabeli elnevezése lehet, ugyanis ez a Duna-ág minden térképen szerepelt. De, hogy ezen belül melyik melyik, az még azután is bizonytalan marad, hogy ha olyan XIX. századi Duna-delta térképeket böngészünk végig, ahol még szerepel a török névanyag. Szent György település török neve több formában maradt ránk: Kederille, Chedrile, Gederile, de ezek közül egyik sem hasonlít a Tengerek Könyvében szereplő névanyagra. 

Az öt Duna-ág (j-b): Keli, Sulina, Hazraliaš, Yotnadže, Kumkharman (forrás)

A Duna-delta szabályozása előtti időkből származó térképeken ismerünk még egy további folyóágat, amely a delta déli részén található Razim-tóba ömlött. A Dunavácz a Szent György-ágból vált le és építette a deltát déli irányban.

A Kumkharman-ág Piri reisz térképén a legdélebbi. A Deltában és a Deltától délre található pre-román török névanyagból számos hasonló név bukkan elő. Ez főként a kara=fekete szóra vezethető vissza. A Sulinai és a Szentgyörgyi-ág között található homokdűne vonulatot a mai napig Karaormannak hívják, ami fekete erdőt jelent. Azt nem tudni, hogy ez a szándékos névadás volt-e, ami egyben utal a Duna eredetére, de annyi bizonyos, hogy a környék több más földrajzi nevében is előfordul a török kara szó, ami visszavezethető a jó minőségű termőtalajra. 

Karaherman, vagy Kara Arman egy tengerparti kikötővárosként bukkan elő ezen, és ezen a térképen. Karaherman mai neve Vadu és egy ismert üdülőtelep. Karamanköy falu a Razim-tótól nyugatra található egy 1867-es térképen. Ezt a falut 1934-ig így hívták, de azóta kétszer is új román nevet kapott, mostanában Sălcioara néven ismert. Délebbre tőle felbukkan egy Karaburun nevű település is. Ebből talán következhet az, hogy a legdélebbi Kumkharman-ág a Razim-tó (egyik) túlfolyója lehetett a Fekete-tenger felé. 

Piri reisz kapitányi működése alatt számtalan helyre eljutott, nagybátyja kapitánysága alatt talán még a Kanári-szigetekre is, de amerre járt, az összes ismert világtengerről gyűjtött információkat. Az is előfordult, hogy a török flottával olyasvalakit ejtettek foglyul, aki korábban részt vett Kolumbusz Kristóf egyik amerikai útján. Ezért feltételezhető, hogy a Duna-deltával kapcsolatban is pontos információi lehettek, hiszen a torkolat Konstantinápolytól sem esett messze. Ebből kifolyólag az öt torkolati ág akár pontos szám is lehet. Szabályozás előtti Duna-delta térképeken általában 4-6 között változik a fő torkolati ágak száma, ezek mellett azonban számos kisebb ág is létezhetett, melyeket azonban Piri reisz már nem tüntetett fel korszakalkotó navigációs munkájában.