A Festő-sziget vége

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis szigetecske a Margit-sziget déli csúcsánál. Ezt a szigetet ma már hiába keresnénk a Margit híd szárnyhídjának nyugati oldalán, fokozatosan feltöltötték párhuzamosan azzal a folyószabályozási munkálattal, ami végül a Margit-sziget is alaposan átformálta. Ebben az írásban a Festő-, avagy Budai Kis-, megint más nevén Alsó-sziget történetének utolsó két évtizedét tekintjük át. 

A Festő-sziget 1870 körül (Alois Beer felvétele)

Ellentétben a Fürdő-szigettel, a Festő-szigettel szerencsénk van abban a tekintetben, hogy később tűnt el, ezért fennmaradhatott róla korabeli fénykép. Ezek többnyire a Várnegyedből készültek, fő témájuk a Lánchíd, és jellemzően 1870 előtt készültek. Ugyanis az 1872-76 között felépült Margit híd a várból nézve már kitakarta volna a Margit-sziget alsó részével együtt. Alois Beer 1870 körül készült fényképén a Lánchíd felett látjuk a különálló Budai Kis-szigetet, ami a nevével ellentétben nem is volt olyan kicsi, legfeljebb a mellette fekvő Margit-szigethez képest. Hossza 600 méter körül lehetett, legnagyobb szélessége elérte a 100 métert, területe pedig a 4 hektárt. 

Tervezett feltöltések a Margit-szigeten és környezetében 1870. (forrás)

A Margit-szigettől csak egy keskeny és sekély Duna-ág választotta el, amelyen a korabeli leírások alapján kisvízkor át lehetett lábalni, ezzel pedig meg lehetett "úszni" a belépőjegy váltását. A sekély ág egy része már 1870 körül beerdősülhetett, erre utalhat a fenti képen a sziget keleti oldalán látható alacsonyabb növésű növényzet. A Festő-sziget felszíne alacsonyabban volt szomszédjánál, ezért az árvizek gyakrabban elborították.  A Festő-szigetet ebben a korban az "elhanyagolt" jelzővel volt szokás illetni, ugyanis a rajta burjánzó ártéri erdő éles kontrasztot alkotott a rendezett, parkosított Margit-szigettel, ami összefüggésben lehetett azzal, hogy míg a Margit-sziget magántulajdonban volt, addig a Festő-sziget tulajdonosa Buda városa volt. Néhány 100 forintnyi díjért használhatták bérlők. 

Mivel Buda városa nem nagyon tudott mit kezdeni a szigettel, a képviselőtestület 1873. szeptember 19-i határozatában a Margit-sziget tulajdonosának, Habsburg–Lotaringiai József Károly főhercegnek ajándékozták, azzal a céllal, hogy kapcsolja össze a két szigetet. A főherceg cserében vállalta, hogy elvégzi a szükséges szabályozást, beleértve a feltöltést, és parkot alakít ki az így nyert földterületen. A terv beleillett a már évtizedek óta szorgalmazott fővárosi Duna-szabályozás keretébe, valamint lehetőséget adott, hogy hosszabb távon a Margit-sziget összeköttetést nyerjen a Margit híddal, azaz száraz lábon megközelítővé válhasson. József főherceg megköszönte szépen az ajándékot és cserébe átutalt a budaiaknak 25 ezer forintot közhasznú célra: 

"Buda szab. kir. főváros tekintetes közönségének. Örömmel tapasztaltam f. é. [1873.] szeptember hó 26-án kelt s Buda szab. kir. főváros szeptember 19-én tartott közgyűlésének határozatára alapított föl- iratból a tisztelt közönségnek az iránt való meleg méltánylását, hogy a Margit-szigetet közélvezetnek megnyitottam. A visszaemlékezés boldogult atyámra, ki a testvér-fővárosok iránt oly előszeretettel viseltetett, ösztönzött a Margitszigetre nézve úgy intézkedni, mint intézkedtem. Örvendek, hogy ezt tehettem; hiszem és remélem, hogy örököseim már csak irántam való kegyeletből is törekedni fognak, amig csak lehet, folytatni azt, mit én kezdettem. Nemes hálaérzületének ad a tisztelt közönség kifejezést, midőn az úgynevezett „festő-szigetet“ a Margit-sziget nagyobbitására és kikerekitésére nekem tulajdonomul fölajánlja. Jól esett nekem ez, Buda városától különösen, melyhez gyermekkori minden édes emlékeim elválhatlanul kötnek. Szívélyesen köszönöm s elfogadom az ajánlatot, másrészt azonban fölkérem a tisztelt közönséget, hogy szíveskedjék tőlem viszonlag 25 ezer frtot elfogadni s azt bölcs belátása szerint Buda szab. kir. főváros bármely közhasznú czéljára fordítani. És ha ezen viszonajánlatom — mint reményiem - elfogadva lesz, a nevezett kis szigetet bekebelezem nagy szigetembe, s biztosítom Buda főváros közönségét, hogy az a Margit-szigettel egyenlő gondozásban fog részesülni. Különös hajlandósággal váltig maradván a tisztelt fővárosi közönségnek, Buda 1873. október 2-dikán, őszinte tisztelője, József s. k."

Mint az előző bejegyzésben láthattuk, 1832-ben már készültek olyan terv a pest-budai Duna szabályozására, amely nem számolt a dunai szigetekkel, még a Margit-szigetet is a pesti parthoz csatolták volna egy egységesen kialakítandó 150 öl széles (285 m), csatornázott meder mentén. Győri Sándor tervéből végül (szerencsére) nem lett semmi, de a többi változat is a meder jelentős szűkítésével számolt. Mihálik János, 1871-es terve 200 öles (380 m) általános mederszélességgel számolt, a Margit-szigetnél összesen 250 öllel (475 m): a budai ág mint főág szélesebb lett volna a pestinél. A Margit-sziget melletti budai ágat 150, a pestit 100 öl (190 m) szélességűre kívánták szűkíteni. A szükséges mederszélességet jelentős mértékű feltöltéssel kívánták elérni nem csak a pesti és budai parton, de a Margit-sziget nyugati oldalán is. Egyik terv sem kalkulált a Festő-sziget megtartásával. 

A végleges szabályozási terv 1872-ben készült el. Végül külföldi szakértők véleménye alapján a Margit-sziget melletti két Duna-ágat egyenlő szélesre vették (érdekes módon a második ábrán, 1870-ben már az egyenlő szélességű medrek szerepelnek). Mivel a Duna 1876. évi árvize komoly károkat okozott a szigeteken szükségessé vált a sziget felszínének megemelése is. Eredetileg a Margit-sziget felszíne ~102,5 méterrel volt a tenger szintje felett, ez napjainkban megközelíti a 105 m.B.f értéket. 

A feltöltés első lépése, töltés az alsó hajóállomáshoz. 1891. (forrás)

Hogyan és mikor tűnt el a Festő-sziget a budapesti Duna-szakaszról? Annyi bizonyos, hogy csak fokozatosan, méghozzá a XIX. század legutolsó évtizedében. Budapest 1890-es térképén még önálló szigetként ábrázolták. Rá egy évvel már egy töltést látunk a mellékágon keresztül. A Festő-sziget nyugati oldalán lévő hajóállomást kapcsolták össze ilyen módon a nagyobb szomszéddal. Az elkészült töltés lehetővé tette, hogy rövidebb úton és száraz lábbal lehessen eljutni József főhercegnek a nagyközönség számára látogathatóvá tett birtokára. Az 1891-es térképen szerepel a leendő szárnyhíd nyomvonala, valamint a Margit-sziget és a rakpartok szabályozási vonala. 

A feltöltés második fázisa, a Festő-szigetnél 1895. (forrás)

Ezt követően a töltéstől északra eső mederrész magától is feltöltődött volna, de a Budapest térségében zajló mederkotrások elegendő nyersanyagot biztosítottak a szigetek szintjének megemeléséhez, valamint a mellékág feltöltéséhez. 1895-ben még megvolt a mellékág déli része, miközben az északi feltöltést már részben parkosították. Azzal, hogy a Margit-sziget feltöltését a csúcsoktól kezdték, a sziget különös formát nyert. Az eredetileg szabályos, orsó alakú sziget északi csúcsa olyan lett, mint egy tintahal farka, miközben a déli része a feltöltés miatt aszimmetrikussá vált. 

Épül a szárnyhíd. Szó szerint és átvitt értelemben is: a Festő-sziget vége (balra)

József főherceg 1898-ban 200 ezer forinttal járult hozzá a szigeti szárnyhíd felépítéséhez és alig egy év alatt el is készült, 1899-1900 között. Ezáltal a sziget száraz lábbal megközelíthetővé vált. A szárnyhíd által a Margit hídba tervezett törés is új értelmet nyert (mindkét oldal merőleges a két Duna-ág sodorvonalára), és ma már egyértelműnek tűnhet, hogy a törést a szigeti lejáró miatt építették így. Ezt a szárnyhidat nem érintette a második világháborús pusztítás.

A "majdnem kész" Margit-sziget 1918-ban.

A szabályozással összesen 100 ezer négyszögöl területet nyert a Margit-sziget a Duna rovására. A nyugati oldal feltöltése később lelassult, 1914-ben pedig le is állt a világháború miatt és csak 1920-tól folytatódott. A Margit-sziget végső formáját három évtizeddel a munkálatok megkezdése után, 1925. év végén nyerte el. 

A Margit-sziget egészen 1908-ig állt a Habsburg-Lotaringiai család nádori ágának birtokában, ekkor József főherceg fia, József Ágost tábornagy eladta a szigetet a fővárosi pénzalapnak, de 13 hektárt a kincstár kapott meg. A Festő-sziget napjainkban ott hever eltemetve valahol a Margitszigeti Atlétikai Centrum alatt, leszámítva kissé kilógó a déli csúcsát, amit a Duna elhordott.