1627-ben, majd tizenöt évre rá 1642-ben is Komárom várával szemben kötött békét a Királyi Magyarország a törökökkel. Mivel egy hasonló aktus heteket, ha nem hónapokat vett igénybe és kísérők százairól kellett alkalmanként gondoskodni, ezért a felek a Szőny melletti Forró-szigetet választották ki a tárgyalás helyszínéül. A sziget neve Tholdalagi Mihály erdélyi diplomata naplójában maradt fenn, annak ellenére, hogy már a béketárgyalás idején sem valószínű, hogy valódi sziget lett volna. A sziget neve dűlőnévként a mai napig fennmaradt, sőt a sziget egykori mellékága is megvan, annak ellenére, hogy részben ezen épült fel a komáromi Csillagerőd.
 |
Legelő a Forró-sziget egykori mellékágában, a vasúti töltésről fotózva.
Kilátással a Szőnyi-szigetekre (Fortepan 91250/UVATERV)
|
A török háborúk korában a békeszerződések ellenére állandóak voltak a határvillongások Magyarországon. A frontvonal menti területeken hozzátartozott a mindennapokhoz a falvak felprédálása, a jobbágyok elhajtása, vagy éppen a katonai utánpótlás elleni támadások. Egymás várainak elfoglalása tiltott volt, de a sorozatos békeszegések miatt szükséges volt a korábbi szerződéseket megújítani. Mindkét szőnyi béke a korábbi békék megújítása volt. A tárgyalások ideje alatt a magyar fél Komárom várában szállt meg, míg a török és erdélyi küldöttek Szőnyben. A két település közötti félúton, a jobb parton fekvő Forró-sziget éppen ezért alkalmas helyszín volt az alkudozások lebonyolítására.
 |
| Komárom és a Forró-sziget mellékág-maradványa 1661-ben (forrás) |
Ugyan Tholdalagi Mihály konkrétan szigetként említi a tárgyalások helyszínéül szolgáló Forró-szigetet, azonban kérdéses, hogy a lefűződésnek éppen milyen állapotában volt. A lefűződés mindenképpen folyamatban volt, erre abból lehet következtetni, hogy nem tudunk olyan térképről, melyen a Forró-szigetet a Duna minden oldalról körülöleli. A korszakból származik a fenti, 1661-es dátumozású helyszínrajz Komárom környékéről, ahol a Forró-sziget hozzávetőleges helyén egy elnyúlt mocsarat látunk. Ez nagy valószínűséggel a Forró-sziget mellékága lehet, 34 évvel az első és 19 évvel a második szőnyi béke megkötése után. Ebből az következik, hogy a sziget ekkor már lefűződött, és a küldöttek sokasága száraz lábbal is át tudott kelni a tárgyalás helyszínére, hiszen nem lett volna értelme százával csónakba tenni a kísérőszemélyzetet, amikor a holtágtól délre a part menti országút mellett is tudtak volna tárgyalni. Igaz, a forgalom miatt kevésbé zavartalanul.
A Forró-sziget múltjának rekonstruálásához támpont lehet az a tény is, hogy a római korban Brigetio polgárvárosa (sárgával) Ószőny nyugati részén feküdt, a mellékágat kísérő magasabb térszínen. A régészet alapján a Forró-sziget területe ekkoriban még ártér lehetett. A római telepeket délről övező ős-Duna-ág és a római kori környezet jobban kutatott terület, éppen ezért az Újszőnytől Almásfüzítőig húzódó jókora sziget külön bejegyzést érdemelne.
Egy 1808-ban készült Komárom térkép jó közelítést ad a Vág torkolatával szemben fekvő Forró-sziget egykori kiterjedéséről. A mellette fekvő út íve kirajzolja a két csúcsát, amely nyugaton a mai hídig tartott, míg keleten Ószőny központjáig. Ez körülbelül 3,3 kilométeres hossznak felel meg (folyamkilométer szerint 1773-1770 fkm), legnagyobb szélessége 500-600 méter lehetett. Ugyanezen a térképen a régi meder középtájban kiszélesedik, melyben Ószőny szélső házai mellett két kisebb szigetet ábrázoltak a térképészek.
 |
| Komárom és környéke 1808-ban, középen a Forró-sziget (forrás) |
A Forró-sziget mint földrajzi név a lefűződés ellenére sem merült feledésbe, egyrészt tovább élt dűlőnévként, mint Forró rét, másrészt a Duna mappáció térképszelvényein a mellékág helyén maradt vizenyős területet Forró-érként jelölik. Erről az érről és az árvizek levezetésében játszott szerepéről 1826-ban az alábbi leírás született (németből fordítva):
"A már említett alacsony parton és az Új-Szöny település keleti részén az árvíz először is túlcsordul, és egészen a postaházig és az alatta lévő szántóföldekig és rétekig ömlik. Onnan a sáncok mögött az Ó-Szőny felé az úgynevezett Forró-érbe folynak, ha nem állná útjukat egy gát, amely a sáncokat a főúttal köti össze. [...] Itt még láthatók a házak nyomai, amelyeket a Duna erős eróziója miatt kellett elhagyni."
A Forró-érnek nevezett Duna-meder fennmaradásában szerepet játszott a relatív mélysége, melyben a csapadékvíz, talajvíz felgyűlt, de Ószőny irányából a déli ős-Duna medrekből is érkezett vízutánpótlás. E csatorna torkolata a katolikus templomtól kissé keletre volt, a Hősök tere környékén. Árvizek idején fokszerűen működhetett; ezen a ponton lépett ki a medréből a Duna, és öntötte el a mögöttes területeket és a levonulás után itt tért vissza az áradat a középvízi mederbe.
 |
| A Forró rét és a Forró-ér Ószőny mellett (Duna Mappáció) |
A meder későbbi elzáródása az idézetben már említett sánc építésével is összefüggésben lehet. A Szent Péter palánk a komáromi erőddel átellenben a jobb parton már a török időkben felépült. A hídfőt az átkelés biztosítása érdekében hozták létre. Ezt a leromlott palánkot kezdték 1848 előtt komoly erőddé átépíteni, az építkezés azonban a szabadságharc idején szünetelt. A Csillagerőd mai formájában 1850-1870 között épült fel, kőből és téglából, az alábbi térkép szerint valószínűleg a mellékág kellős közepén. A sánchoz felhasznált töltőföldet közvetlenül a falak mellől termelték ki, így két legyet ütöttek egy csapásra, hiszen egy füst alatt elkészült a várárok is. Nem ez volt az egyetlen beavatkozás. Kényszerű okokból (pl. helyhiány) az erőd sáncon és a régi medren is átvezették az 1860-ban átadott Újszőny-Székesfehérvár vasútvonalat. Ezek a földmunkák alapvetően átformálták a Forró-sziget nyugati részét és teljesen felszámolták azon a szakaszon a régi Duna-medret.
 |
| A Duna mellékágra épült Csillagerőd 1854-ben (forrás) |
A meder felszámolásában egy következő lépés a Kelenföld-Újszőny vasútvonal megépítése volt. 1884-ben a vasút töltését átvezették a mellékág alsó torkolatánál, egy áteresznyi szélességre szűkítve a medret. A helyszínen a vasúti töltés magassága indokolatlanul nagynak tűnhet, azonban nem árt tudni, hogy a világon sok más helyen tervezték úgy a vasúti pályát, hogy az egyben árvízvédelmi töltésként is hasznosuljon. Ezzel párhuzamosan a Forró-éren keresztül dűlőutak is létesültek, hogy a falusiak könnyebben megközelíthessék a Forró-réten lévő földjeiket. A részmedencékre tagolódott meder végül két halastó létesítésével nyerte el mai formáját. Az 1970-es évek első éveiben az almásfüzitői Timföldgyár felajánlotta, hogy kikotorja és rendbe tesz a szőnyi Selye János Kórházzal szemben lévő mocsaras, lápos területet. A Duna régi medrében két halastavat alakítottak ki és parkosították a területet. A partján horgászkunyhók épültek, a magántulajdonért cserébe vállalták, hogy rendben tartják a környéket. Manapság a tavak a Kállay Ödön emlékpark részét képezik. Végül 1990 után több ütemben bányató létesült a Halastó utcától nyugatra. Az öt különálló részmedencéből álló, a tulajdonosról elnevezett Bocska-tó részben a Forró-sziget kavicsanyagába mélyül és jelenleg ez is horgásztóként működik.
 |
| Sötéttel a vizenyős területek. Komárom 1960. március 23. (fentrol.hu) |
2018 tavaszán szőnyi civilek létrehoztak egy tanösvényt a Forró-ér maradékának bemutatására. A Bocska-tó és a Szőnyi-szigetek közötti szakasz tájképileg három részre tagolható, nyugaton a mederben nőtt nádas, középen a halastavak és a park, keleti végében pedig a vasúti töltés által kettévágott ártéri legelő tanulmányozható. Alig öt évvel később a tanösvény emlékét csak a leszakadó táblák, a mellig érő csalán közepén felbukkanó híd őrzik. A Kállay Ödön park melletti keskeny mederszakaszban frissen lerakott építési törmelék jelzi, hogy az antropogén felszínformálás ideje még nem zárult le. A lerakott téglák között itt-ott oszladozó haltetemek gondoskodnak róla, hogy a tanösvénnyel bemutatni kívánt természetet minél több ember kerülje el, lehetőleg jó messziről.
Ezt az egy helyszínt leszámítva a Forró-ér egykori medre viszonylag rendezett képet mutat. Ez egyaránt értendő a természetközeli nádasokra, ahol nem látható a mederbe hordott szemét, illegális feltöltés, vagy éppen útszéli sittlerakó, és értendő a horgásztavak környezetére, ami gyakorlatilag egy gondozott városi park.
 |
| Az eltűnő tanösvény hídja (2018-2023) (forrás) |
 |
| Karhosszúságúra szűkült egykori Duna-holtág a legelő melletti nádasban |
 |
| Földhíd a két horgászó között a Kállay Ödön emlékparkban |
 |
| Falu végén, kertek alatt folydogál a Forró-ér |
 |
| Szűk keresztmetszet. A Forró-ér eltömődő áteresze a Bocska-tavaknál |
A Forró-sziget tehát nem csak a történetírók jóvoltából maradhatott fenn. A természetes és mesterséges feltöltések ellenére holtága, a Forró-ér révén a sziget természetes formája is nyomozható még a terepen. A békedelegációk sátrainak helyét felszántották, de a barázdák között rejtőző cserepek emlékeztetnek a régmúlt időkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése