Vízszínek Dévény alatt

Miben hasonlít egymáshoz vízrajzi szempontból a felvidéki Dévény, a brazíliai Manaus és a bajorországi Passau? A válasz meglehetősen egyszerű, ha légifotókat is csatolunk a kérdéshez illusztrációképpen. Hatalmas a kontraszt ugyanis a szőke Amazonas és a fekete Rio Negro találkozásánál, illetve a sötét Ilz, a szőke Duna és a fehér Inn között Ausztria határán. Dévényről ugyan nincs légifotó, de a szikláról letekintve hasonló látvány fogadja az embert. 

Az Apáca-torony Dévényben, 2022. szeptember 8.

A látvány olyannyira váratlan, hogy a hidrológia legyőzi a történelem iránti érdeklődést és a vár helyett inkább erről a jelenségről születik cikk. A régi szlovák 50 helleresről ismerős Apáca-torony tövében a Duna és a Morva folyó három részre osztja a képet. Nyugat felé tekintve a várhegyről, a kép bal oldala és a vár előtere egyaránt Magyarországhoz, azon belül is Pozsony vármegyéhez tartozott 1918 előtt. Jelenleg a várhegy töve Szlovákia, míg a másik két harmad Ausztriához tartozik, ugyanis Pozsony vármegyének a folyó kanyargása miatt Dunántúlra szakadt szigetecskéit és ártéri erdőit Ausztria kapta meg. 

A stratégiailag rendkívül fontos hely 1945 után is két világot választott szét. A szögesdróttal is megerősített határszakaszon nyugatra menekülő emberek százait lőtték a Morva folyóba. Dévényben az emlékezetpolitika látszólag kissé túlteng, valószínűleg egy főre itt jut a legtöbb szobor, emlékmű egész Szlovákiában. Ezek java része a várat pettyezi körbe, egy részük gócba sűrűsödik a Morva folyó lezárt ártere mellett, a vártól északra.

Egykori osztrák-magyar feles tulajdonban lévő zátonyok.
Az államhatár valahol a felső sarkantyúnál lehetett. 

Visszatérve a Duna és a Morva folyó vizének keveredéséhez beszélni kell arról, hogy milyen tényezők befolyásolják a folyók színét. Először az Amazonas vízrendszerének folyóit kategorizálták szín szerint a XIX. század derekán, talán éppen a Rio Negro torkolata által ihletve. Három kategóriát állítottak fel, vannak a fekete-, a fehér-, és a tiszta vizű folyók. Elsősorban a szállított hordalék, a vízsebesség, a víz kémhatása, illetve az oldott ionok aránya dönti el melyik folyó melyen színt kap. Ezen felül a vízállás is hatással lehet a folyó színére, nem beszélve az aktuális időjárásról, bár ez utóbbi nehezen mérhető komponens. Árvíz idején megnő a hordalékszállítás, amit az ártéren felkapott szerves eredetű anyag tovább színez, míg kisvíz idején a kavicságyában csordogáló Dunának szinte a fenekét is látni a hajózó útvonal mentén. 

A fekete vizű folyók jellemzően lassú folyásúak, mocsaras, benövényesedett ártéren haladnak keresztül, ahol a szerves anyagok bomlása miatt a víz savas. Ionösszetételét tekintve kevés az oldott nátrium, kalcium, kálium és magnézium, ami hatással van az élővilágra is, például a csigák életkörülményeit alapvetően megnehezíti a savas kémhatás, ill. a kalcium hiánya. Elnevezését onnan kapta, hogy az ilyen folyók vize fekete teához hasonló színű, min például az Ilz Passaunál. 

Ezzel szemben a fehér vizű folyók jellemzően több oldott és lebegtetett hordalékot tartalmaznak, ezt a nagyobb vízsebesség teszi lehetővé. Ilyen fehér vizű folyó például az alpesi Inn, melyet az ún. gleccsertej színez meg. 

A tiszta vizű folyók abban különböznek a fekete vizűtől, hogy kevésbé savasak és rendkívül kevés hordalékot szállítanak. Az ilyen folyók völgye nehezen oldható kőzeteken halad keresztül, mint például a gránitos ősmasszívumok. Természetesen a kategóriák között vannak átmenetek, így például a Dévényi vár tövében találkozó Duna és Morva folyók sem típuspéldái a fent felsoroltaknak.

Nép-, tartomány és mező névadó folyója. Balra a Morva-mező, jobbra a Kárpátok.

Míg a Morva középhegységi tájon ered, majd dombságon keresztül éri el a Morva-mező síkságát és a mellékfolyói is hasonló morfológiai tájon kanyarognak, addig a Duna hiába halad az Alpok előterében hasonlóan középhegységi jellegű tájon, ha a déli mellékfolyói szinte mind fehér vizű folyók, jelentős hordalékszállítással. A Dévényi vár tövében a Duna rendkívül gyors folyású volt már a folyószabályozás előtt is, de a kanyarulatok és az Au-rendszer megszüntetése óta a vízsebesség csak nőtt. Erről tanúskodnak az ökölnyi méretű kavicsok a mederben és a hegymenetben meglehetősen szenvedő hajóforgalom. 

A két folyó eltérő színű vize idővel összekeveredik, de jellemzően hosszú folyamkilométereken keresztül jól felismerhető csóvaként viselkednek.