Mostanában mindenféle új természetvédelmi terület létrehozásának örülni kell, még akkor is, ha az helyenként mindössze öt méter széles sáv. Különösen akkor, ha ez a terület a főváros közepén található, egy dunai szigeten, ahol a távolságokat nem folyamkilométerben, hanem fejbe kólintó gallyakra figyelmeztető táblákban mérik.
2022. január elsején hozták létre a leginkább a fesztiváljáról nevezetes Óbudai-szigeten az "Óbudai-szigeti ártéri erdő" természetvédelmi területet. A rákolló alakú, két részből összeforrasztott dunai sziget ötöde (25 ha/125 ha) került így természetvédelmi oltalom alá. A városháza döntéshozói gyakorlatilag egy zöld sapkát húztak a szigetre, ami—folytatva a hasonlatot—sok helyen igencsak vékony anyagból kötöttek, így nem is véd eléggé a hidegtől. Négy kilométer hosszúságban, a Hajógyári-szigettől kiindulva észak felől fedi be a sziget csúcsát és egy vékony nyúlványa a keleti oldalon egy megszakítással majdnem az Árpád hídig húzódik.
A TVT alakját érdemes részletesen megvizsgálni, ugyanis mind a régi, mind a jelenlegi ártéri viszonyokra lehet belőle következtetni, sőt még a sziget régi partvonalát is kirajzolja. Elöljáróban érdemes felidézni a természetvédelem és a beruházók folytonos harcát ezért a központi fekvésű, máig többnyire beépítetlen területért. Terveztek ide "Álomsziget" néven kaszinóvárost, amit 2010. után a kormányváltással lefújták. Nem is csoda, hiszen a sziget árvízvédelme nem megoldott, a 2013-as rekordárvíz például teljesen elöntötte. 2016-ban úgy volt, hogy a Hajógyári-sziget északi részén található Hadrianus palota több más magyarországi helyszínnel együtt a Világörökség része lesz, de miután a kormány kivette ezt az értékes területet a pályázatból, az UNESCO az egész nevezés elbukott, és az UNESCO nem nyilvánította világörökségi helyszínné a dunai limes-t (pontosabban ripa-t, azaz a római folyami határt). 2020-ban egy árvízvédelmi töltés tervei borzolták a környékbeliek idegeit, az ármentesítés megnyitotta volna a terület "haszosítását" különféle ingatlanspekulánsok előtt, ráadásul több mint ezer fa kivágásával járt volna. A tiltakozásba a civilek mellett a WWF is bekapcsolódott, a terv visszavonására kényszerítve az Országos Vízügyi Hatóságot. Aztán nem valósult meg a sziget északi csúcsára tervezett kajak-kenu központ sem, ezt végül a Velencei-tóra telepítették.
Az Óbudai-szigeten jelenleg is létezik kajak-kenu telep, a Honvéd-DOMINO telep stégjénél, a főág mentén a természetvédelmi terület folytonossága kb. 10 méteren megszakad. Ugyancsak alaposan elvékonyodik a védett terület a K-híd mentén, ahol csak a híd alatti rész került oltalom alá. A K-hídtól északra éri el legnagyobb szélességét, a sétány és a Duna között van ahol meghaladja a 180 métert. Ezen a nyugati szakaszon, a parkosított és védett terület határán haladó sétány íve egyben kirajzolja az Óbudai-sziget folyószabályozás előtti partját (ugyanez megfigyelhető a Margit-szigeten is), azaz a védett terület tulajdonképpen egy kiszáradó korábbi Duna-mederben jött létre. Ugyanez igaz a K-hídtól délre eső részre, mely alig 200 éve is nyílt vízfelület volt az Óbudai- és Hajógyári-szigetek között.
Jelenleg az ártéri terület meglehetősen szűk, helyenként alig öt méter szélességű, ennyire közel építették meg az árvízvédelmi töltést a Duna partjához. Ez a szűk ártér szinte a teljes, 4 kilométeres szakaszra jellemző, a szigetcsúcs kivételével. Az árvízvédelmi töltés gerincén halad a látogatók számára kijelölt útvonal, a kihelyezett hét ismertető táblával. Ez a töltés választja el a valódi és mentett árteret, ezért a vízhatás nagyon eltérően érvényesülhet. A sétányon és a töltésúton kívül létezik egy ösvény is a szűk ártéren, ezeken keresztül lehet lejutni a rendkívül meredek partra, ahol éppen a meredekség miatt a vízjáték csak szűk területen képes kifejteni a hatását. Itt előfordulhat, hogy a fejünkre dől egy-egy fa, erre figyelmeztetnek a szokatlanul nagy sűrűségben (van belőlük vagy 100 db) kihelyezett táblák. Városiak számára szokatlan jelenség lehet egy kidőlő fa, még szokatlanabb az, hogy egy elvileg parkosított szigeten ezeket ott hagyják, ahová dőltek. Dunai ártéren valójában ez egy mindennapi, természetes jelenség, annak ellenére is, hogy a fák egy része éppen emberi hatás miatt dől bele a folyóba. Nem csak a hódok, vagy viharok döntik a fákat, a motorcsónakok által keltett állandó hullámzás okozta parterózió, vagy a kirándulók felelőtlen magatartása (mászás, tűzgyújtás, rongálás, stb.) szinte ugyanekkora súllyal esik latba. Az emberi terhelés nem egyenletesen éri a védett területeket, míg a keskeny parti rész, a kidőlt fákkal szinte járhatatlan, addig a sziget csúcsa kiemelten terhelt a rendkívül sok látogató miatt.
|
A sétányt és a töltésutat összekötő ösvény határtáblával. |
|
Mintha nem is Budapest kellős közepén járnánk I. |
|
Mintha nem is Budapest kellős közepén járnánk II. |
|
Mintha nem is Budapest kellős közepén járnánk III. |
|
A szigetcsúcson kitaposott aljnövényzet |
|
Ez a fok biztosítja az árvízvédelmi töltés nyugati oldalán fennmaradt mélyedések vízutánpótlását. |
|
Természetes "zöldhulladék" a holtfa, antropogén eredetű a hűtőláda |
Ugyan még csak két éve védett a zöld karéj az Óbudai-szigeten, de a növényzet térhódítása már szembeötlő. A sétány mentén már nem kaszálják az aljnövényzetet, éles a határ az ápolt gyep és a dús aljnövényzetű "susnyás" között. A partra vezető ösvények lassan benövényesednek, de a töltésút két oldalán is szembeötlő a különbség a korábbi állapothoz képest. 2013-ban, a nagy árvíz után, alig egy hónappal az Óbudai-szigeten rendbe hozták és megmagasították az árvízvédelmi töltést, jól érzékelhető a változás összevetve az ekkor készült fényképet a jelenlegi állapottal, még akkor is, ha a két kép nem pontosan ugyanott készült.
|
2013. július 23. Töltésmagasítás
|
|
2024. május 11. A növényzet térhódítása |
Szerencsére az Óbudai-szigeten van arra lehetőség, hogy idővel a természetvédelmi oltalom tovább bővüljön, a Hajógyárival párhuzamos déli szigetcsúcsra nem feltétlen kell újabb lakónegyed, ipartelep, vagy éppen kaszinó, a lepusztult ipartelepet akár vissza is lehetne vadítani, vagy csak hagyni, hogy a természet elvégezze ezt a munkát. Kevesebbet kellene költeni fűkaszálásra, és ettől még a sziget fesztivál is bőven elférne.
Az írás szerkesztett formában megjelent az Élet és Tudomány 2024. június 21-i számában (LXXIX. évf 25. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése