A Torda-sziget régi csúcsa

Váccal szemben, a kisebbik Torda-sziget mellékágából nyílik egy fokszerű, 1,5-2 méter mély árok. A főágra merőleges, kissé ívelt nyomvonalon vezet át a nagyobbik Torda-sziget mellékágába. Első ránézésre mesterséges vízpótló csatornának tűnhet, pedig nem holtág-revitalizációról van itt szó. Ez a csatorna nagyon is természetes eredetű.

2022. november 26-án, dél körül, Vácott mért 86 centiméteres vízállásnál a kisebbik Torda-szigetet nem ölelte körül teljesen a Duna, körülbelül 30-40 centiméternyi áradás kellett volna még. Éppen ezért a sarkantyú feletti mellékágból, a fokszerű résen nyíló meder is száraz volt, vastagon betakarva a felette összeboruló ártéri erdő avarjával, jelezve, hogy a lombhullás óta nem is volt benne vízáramlás. 

A csatornát részben benőtte a fű, mindössze egy helyen volt benne némi víz, az ív legmélyebb pontján, ahol az áthaladó birkanyáj rendszeresen dagonyáz. Ezen a szakaszon az állati taposásból eredő erózió megbontotta az eredeti mikrodomborzatot, azaz az árok viszonylag meredek peremét, de ezen kívül az árok jól járható és így a víz is akadálytalanul mozoghat benne a holtág irányába. Az ív a Szentendrei-sziget felé ellaposodik és csatlakozik ahhoz a holtág-rendszerhez, ami a XX. század második felében meglehetősen gyorsan beerdősült. Száz éve még nyílt Duna hullámzott errefelé.

Mivel a helyszínen lehetetlen megállapítani mi lehetett ez a csatorna, illetve hogyan alakult ki, némi utólagos kutatásra volt szükség. A Fentrol.hu honlapon és a Hadtörténeti Intézet Térképtárában található légifotók nyújtottak ebben segítséget. Hogy el tudjuk helyezni a csatornát térben, szükséges bemutatni a Váccal szemközti, rendkívül változatos névanyagú szigetvilágot: 

A félköríves ág helyzete és a Torda-szigetvilág elnevezései 1953-ban (Hadtörténeti Térképtár)

Az érdekes, árokszerű mélyedés kialakulása szoros összefüggésben van a Duna kisvízi szabályozásával. A Váccal szemközt felépült a három sarkantyú lassú halálra ítélte a tahitótfalusi oldalon lévő szigetvilágot. Eredetileg nem ez volt a cél, csupán a váci gázlót szerették volna hajózhatóvá tenni, ami meg is valósult a meder szűkítésével (és a két soknevű sziget megszűnésével). A jobb parton meginduló üledékfelhalmozódás szerencsés hozadéka volt a kisebbik Torda-sziget megjelenése. Viszont a két keresztgáttal lezárt Szentendrei-sziget melletti mellékág fokozatosan összeszűkült és az erdő kiszorította a nyílt víztükröt. A Torda-sziget felső, azaz nyugati csúcsánál lelassuló vízben is megindult a zátonyképződés, de valószínűleg a szigetcsúcsnál felgyorsuló vízmozgás és rendszeres átöblítődés révén megmaradt egy csatorna a főág és a mellékág között. Ezzel koránt sem zárult le a feltöltődés.

A Torda-sziget csúcsán képződött zátonyok 1961-ben (fentrol.hu)

A Torda-sziget csúcsán képződött zátonyok 2022-ben (googleearth)

Később, az egyre gyarapodó zátony a folyásirányban felette található sarkantyúig nyújtózott, messze túlnyúlva az 1961-es helyzetén, amikor még nem érte el a Kis-Torda-sziget csúcsát. Az erdő terjeszkedése manapság is zajlik, és ez érdekes kontrasztot alkot a hatvan évvel korábbi kopár állapothoz képest. A szárazföldi élővilág szempontjából nézve ez egy üdvös fejlemény, azonban a vízi élőhelyek változatosságának rovására történik. A növényzet szukcessziója egyértelműen az emberi beavatkozás eredménye; a mederkotrást és a kisvízi szabályozást azonban tetézi a Duna tartós alacsony vízállása. Mindezek a tényezők előrevetítik az ártéri erdők további előrenyomulását a Duna rovására. Az ártéri erőkben megbújó mikrodomborzat azonban megőrizhet valamit a Duna-szabályozás előtti állapotból.