A legelső fénykép Ada Kaleh szigetéről

"Mára ezt az egész tájat víz alá temette a haladás" - írja Partick Leigh Fermor az Erdők s Vizek közt epilógusában egy elmerült orsovai kávéház asztalánál a Vaskapu-szorosról. A záró mondat lakonikus realista pesszimizmusánál nem is lehetne jobban kifejezni, ami itt történt: "Mindennek nyoma veszett". A veszteséget sokféleképpen ki lehet fejezni, de ha csak egy képen kellene mindezt bemutatni, akkor keresve sem találhatnánk megfelelőbbet Amand Helm valamikor 1867-ben készült fotográfiájánál. 

Ada Kaleh és Fort Elisabeth 1868 előtt. Fénykép forrása: Bibliothèque Nationale de France.

A Dunai Szigeteken néhanapján külön bejegyzést kaphat egyetlen fénykép is, ha kellően unikális. Különlegességen azt értjük, hogy az ábrázolt folyószakasz, táj valami olyan többletjelentéssel bír, mely nem csak a tájat ábrázolja, hanem háttér-információit szálanként kifejtve azzal is fenyeget, hogy a bejegyzés könyvnyi hosszúságúra nyúlik. Amand Helm (1831-1893) osztrák fotográfusnak Ada Kaleh erődjét ábrázoló felvételén a sziget nyugati csúcsa látható, háttérben a tulajdonképpeni Vaskapu-szoros bejáratával a magyar, azaz az orsovai partról fotózva, szemben a szigettel egy erőd fehérlik a szerb parton, az Erzsébet erőd (Fort Elisabeth) a fénykép készítése idején a szigethez hasonlóan nagy valószínűséggel még török fennhatóság alatt állt. 

Mostanában egy millió forint körüli áron (2500 €) adják Amand Helm 1868-ban megjelent eredeti "Donau Album" c. dunai fotógyűjteményét, ahonnan ez a fénykép eredetileg származik. Persze nem az egész albumért kérnek ennyit, a forrástól a torkolatig, hanem a több részre bontott sorozat egyetlen szekciójáért. Helm fotóinak egy része online is böngészhető, csakhogy az Albertina gyűjteményében a dunás képek között ez a konkrét kép nem található meg.

Amand Helm a Habsburg-birodalom Cseh tartományában Teplitz-Schönau-ban született, első fényképészeti műtermét a prágai Vencel téren nyitotta, de az 1860-as évek közepétől Bécsben és Alsó-Ausztriában dolgozott, volt, hogy vasúti építkezéseket fotózott, pl. az oszták Rudolf koronaherceg vasutat. 1868-69-ben a forrástól a torkolatig végigfényképezte a legnevezetesebb Duna-menti helyszíneket, ezekből állította össze a már említett Donau-Album sorozatot. Képein a táj festményszerűen jelenik meg, szinte az utolsó természetközeli, sokszor ódon pillanatokat rögzítve, mielőtt a Közép-Európába megkésve érkező ipari forradalom hatásai megjelenhettek volna. 

Azonban az al-dunai kép származása kapcsán van még egy csavar a történetben, ez a példány Élisée Reclus (1830-1905) francia földrajztudós birtokában volt, aki 1886-ban a Francia Nemzeti Könyvtárnak (Bibliothèque Nationale de France) adományozta. Mivel a párizsi kommün alatti aktivitása miatt száműzetésbe kényszerült, Svájci tartózkodása idején írta, a Librairie Hachette kiadásában megjelent Általános Földrajz (Nouvelle Géographie Universelle) című, 19 kötetes monumentális sorozatát, melynek harmadik kötetében, "Közép-Európa, Ausztria-Magyarország, Németország, 1878." szerepel ez a fénykép. 

Fort Elisabeth Miloš Petrović szerb történészprofesszor szerint 1736-ban épült a Duna jobb partján, a mai Tekijától nem messze, amikor a Dunának a túlsó, szerb partja is Habsburg fennhatóság alatt állt a Pozsareváci békét követően. Az építési munkálatokat Johann Andreas von Hamilton, skót származású katonatiszt vezette, mint a Temesi Bánság parancsnoka és katonai kormányzója irányította, a névadó pedig nem más volt, mint III. Károly magyar király felesége, korának legszebb asszonya, Mária Terézia királynő édesanyja, Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő. 

Az erőd valószínűleg részét képezte az Ada Kaleh szigetén épült erődkomplexumnak, melynek célja a Duna határának és az azon keresztül zajló hajóforgalomnak az ellenőrzése volt. Több szintes volt, az erőd központi része a Duna szintjén helyezkedett el, felette egy őrtorony épült a meredek hegyoldalban. A szokásos dunai babonás hiedelmek szerint egy víz alatti alagút kötötte össze Ada Kale szigetével, ezzel szemben ha alagút nem is, ideiglenesen híd köthette össze a két erődöt. Az Erzsébet-erőd az osztrák kézre oszmán kézre való átadás után is tovább élt és bővült, rendszeresen szerepelt az al-dunai térképeken, legutoljára a II. katonai felmérés 1858-ra datált szelvényén. Bár az erőd környéke 1833-ban a Szerb Hercegség része lett, továbbra is az Oszmán Birodalom közvetlen igazgatása alatt állt, a XIX. század közepéig mintegy 500 török ​​katona állomásozott benne.

Amit az ember alkotott, az ember is pusztította el ezen a környéken. Az Erzsébet-erődöt 1868-ban éppen török kérésre rombolta le a frissen függetlenedő Szerb állam. A romokat a lakosság bányászta szét, aztán tovább pusztította egy part menti út megépítése, majd az alsó részek romjai kerültek víz alá a szomszédos Ada Kaleh szigettel egy időben, a Vaskapu I. erőmű megépítése után. A Duna vízszintjét ezen a szakaszon körülbelül 30 méterrel emelték meg, az elárasztott parti utat ennyivel magasabban építették meg, helyrehozhatatlan tájsebeket vágva a háttérben magasodó hegyek oldalában. 

Végezetül, amennyiben egy mondatban kellene összefoglalni Amand Helm egyedülálló fényképének a jeletőségét: ismereteink szerint ez a legelső fénykép Ada Kaleh szigetéről és a legutolsó, egyben az egyetlen ismert fénykép amelyen az Erzsébet-erőd szerepel.