Egy hete indította útjára aláírásgyűjtő kampányát a WWF természetvédelmi szervezet a Duna-Dráva-Mura ártereinek megmentéséért. A nyilvánosságra hozott horvát tervek szerint komoly veszély fenyegeti a Duna egyik legnagyobb, egyben megmaradt ártéri vízivilágát, a Kopácsi-rét Nemzeti Parkot (Park Prirode Kopacki Rit). Honlapjukon azonban meglehetősen kevés konkrétumot találtam a készülő folyószabályozási munkálatokról. Mivel látatlanban senkinek sem tanácsolnám, hogy bármit aláírjon, rövid utánajárással sikerült részleteket is megtudnom a horvát Duna-szakaszon tervezett beruházásról. Lássuk tehát mi készül!
A mostani szerb-horvát határ nem a Duna folyását követi, hanem a régi Baranya-Bácska határvonalát. Ez a mai szemmel ésszerűtlenül kanyargó, a Dunát többször keresztező girbe-gurba vonal nem más, mint a szabályozások előtti folyó kanyarulatainak közigazgatási lenyomata. Egy hidrológia-történeti pillanatfelvétel, valamikor a XVIII. századból, vagy még régebbről.
Miután a Duna elhagyja a Báni-hegyek és a Bácskai löszplató által alkotott szorost, újabb süllyedékterületre ér. A Magyarországon Gemenc, Sárrét, Mohácsi-sziget által megkezdett holocén süllyedékterület déli folytatása a Kopácsi-rét, azaz Baranya vármegyének a délkeleti, Drávaszögnek is nevezett sarka. Ez a fiatal bezökkenés vonzotta magához a hordalékkúpját Szeged felé építgető Dunát. Mivel az Alpokból szállított nagy mennyiségű hordalék ide már nem jutott el, a területet a folyó nem tudta mivel föltölteni. A süllyedés révén ember számára csak néhány kitüntetett helyen áthatolható mocsárvilág jött létre. Talán ez a kiterjedt ártér tette lehetővé a magyar népesség túlélését a török időkben. Tény, hogy Délkelet-Baranya napjainkig magyarlakta terület Vörösmart és Eszék között.
A szétterülő folyó számtalan, hatalmas, túlfejlett kanyarulata nagyban nehezítette a hajózást. Egy-egy komolyabb áradás után nem volt ritka, hogy a Duna teljesen új utat talált magának. A XIX. században a szabályozás első lépéseként a nagyobb kanyarulatokat vágták át. Míg azelőtt a folyó a lapályt magasparttól magaspartig (keleten Bácskai löszplató, nyugaton a római limesútra felfűzött települések) bekalandozta, az átvágások során kiegyenesített meder egyre kevésbé szakadt fokokra, mellékágakra. A Kopácsi-rét nagy szerencséje volt, hogy az árvízvédelmi töltést nem közvetlenül a parton vezették, hanem az árteret délnyugat-északkeleti irányban kettévágva, helyenént 10 kilométernyire a Dunától. A töltés és a Duna közé eső területet nevezzük ma Kopácsi-rétnek (lásd mellékelt google térképet). Magyar területen a Gemenc menekült meg hasonló módon, a kalocsai érsek jóvoltából. A százötven éve kezdődött szabályozások következtében zajlott le a Kopácsi-rét első szárazodási periódusa.
A Kopácsi-rét a XIX. században a Habsburg család tulajdonában állt, mint a Bellyei Uradalom egy része. Főhercegi kastélyuk sokszor adott otthont a királyi családnak is, akik rendszeresen jártak ide vadászni. A Bad Ischlben található császári trófeagyűjtemény nem egy kapitális szarvasagancsa származik innen, a Drávaszög kiterjedt ártéri erdeiből.
A második világháborút követő tulajdonosváltás után az Uradalom egy jelentős része 1967-ben állami védettséget kapott, akkor még csak kb. 20 000 hektáron. Hosszú harcok után Horvátországban maradva 1993 óta Ramsari terület, 1999 óta (sajnos csak) várományosa az UNESCO Világörökség címnek, 2008-tól a Natura 2000 hálózat egyik gócpontja. Tavaly, 2011. március 25-én öt ország (Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Magyarország és Szerbia) kötelezte el magát a határokon átívelő Duna-Dráva-Mura UNESCO Bioszféra Rezervátum védelme mellett.
A Duna és a Dráva eltérő időpontban bekövetkező áradásai táplálják, így a vízborítottsága időben kitolódik. 40 féle növénytársulás otthona ez a folyózug. 55 féle halfaj él vizeiben, köztük a nagyon megritkult tokfélék is képviseltetik magukat. 11 kétéltű és 10 hüllőfaj számára jelent menedéket, valamint ideális szaporodási és telelési területet. Különösen kiemelt jelentősége van a Kopácsi-rétnek a vonuló madarak szempontjából. A gazdag madárvilágból nehéz lenne minden fontosabb fajt felsorolni, 40 pár rétisas, kb. 20 pár fekete gólya él itt, de ugyancsak előfordul 5-6 pár kerecsensólyom is. Az emlősállatok szempontjából is fontos táj ez, hatalmas gímszarvasok, vaddisznók élnek itt. A farkasok ugyan kipusztultak már, de a ragadozók nem maradtak képviselet nélkül, sok róka és aranysakál talál búvóhelyet.
A Kopácsi-rét a XIX. században a Habsburg család tulajdonában állt, mint a Bellyei Uradalom egy része. Főhercegi kastélyuk sokszor adott otthont a királyi családnak is, akik rendszeresen jártak ide vadászni. A Bad Ischlben található császári trófeagyűjtemény nem egy kapitális szarvasagancsa származik innen, a Drávaszög kiterjedt ártéri erdeiből.
A második világháborút követő tulajdonosváltás után az Uradalom egy jelentős része 1967-ben állami védettséget kapott, akkor még csak kb. 20 000 hektáron. Hosszú harcok után Horvátországban maradva 1993 óta Ramsari terület, 1999 óta (sajnos csak) várományosa az UNESCO Világörökség címnek, 2008-tól a Natura 2000 hálózat egyik gócpontja. Tavaly, 2011. március 25-én öt ország (Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Magyarország és Szerbia) kötelezte el magát a határokon átívelő Duna-Dráva-Mura UNESCO Bioszféra Rezervátum védelme mellett.
A Duna és a Dráva eltérő időpontban bekövetkező áradásai táplálják, így a vízborítottsága időben kitolódik. 40 féle növénytársulás otthona ez a folyózug. 55 féle halfaj él vizeiben, köztük a nagyon megritkult tokfélék is képviseltetik magukat. 11 kétéltű és 10 hüllőfaj számára jelent menedéket, valamint ideális szaporodási és telelési területet. Különösen kiemelt jelentősége van a Kopácsi-rétnek a vonuló madarak szempontjából. A gazdag madárvilágból nehéz lenne minden fontosabb fajt felsorolni, 40 pár rétisas, kb. 20 pár fekete gólya él itt, de ugyancsak előfordul 5-6 pár kerecsensólyom is. Az emlősállatok szempontjából is fontos táj ez, hatalmas gímszarvasok, vaddisznók élnek itt. A farkasok ugyan kipusztultak már, de a ragadozók nem maradtak képviselet nélkül, sok róka és aranysakál talál búvóhelyet.
Miután a Kopácsi-rét a XIX. századi beavatkozások után hellyel-közzel regenerálódott, most újabb folyószabályozási tervek kerültek a napvilágra. Az 2012-ben tervezett horvát mederbeavatkozások előzményei 1978-ig nyúlnak vissza, ekkor a jugoszláv Jaroslav Černi Intézet dolgozott ki konkrét terveket a Duna hajózhatóvá tételére. Később ezt fejleszette tovább a horvát Hidroing cég, megtámogatva részletes műszaki vizsgálatokkal. A beruházást támogatja a horvát Belföldi Víziút Ügynökség, a fő döntéshozó pedig a Horvát Környezetvédelmi Minisztérium. 2012-ben kerültek nyilvánosság elé a tervek, végső döntés 2012. áprilisában várható.
Lássuk, mi is okozta ezt a hatalmas felháborodást a természetvédők oldaláról.
A Nemzetközi Duna Bizottság megköveteli, hogy alacsony vízállásnál is álljon rendelkezésre a 180 méter széles és 2,5 méter mély hajózási útvonal. Ennek fenntartása a Duna-menti országok nemzetközi feladata, mint például Horvátországé jelen esetben. A tervezett beavatkozások az 1433-1380 folyamkilométerek közti szakaszt érintenék. Ezen az 53 folyamkilométeren épülne föl 92 szabályozási műtárgy; 72 T-sarkantyú (lásd fenti kép), 2 párhuzammű, 15,5 kilométernyi töltés és partbiztosító kőszórás. A hajózási út kialakításához a meder kotrására is szükség lesz, a kitermelendő homok és sóder mennyiségéről nem találtam információt. Komolyabb mederbeavatkozások a korábbi években is zajlottak, mindenféle egyeztetés nélkül; eddig 4 új T-sarkantyú épült fel. A mellékelt tervrajzon a vajdasági Apatin környékére tervezett műtárgyakat láthatjuk egy légifotóra berajzolva. Magyarországi tapasztalatokra támaszkodva kijelenthető, hogy néhány éven-évtizeden belül a szabályozási művek és a mostani partvonal közti terület feltöltődik és hamarosan beerdősül.
A mellékelt képen is látható T-sarkantyúk feladata, hogy kijelöljék az hajózási meder új partjait és a lefolyó vízmennyiséget egy szűkített keresztmetszetbe tereljék, ahol a víz sebessége és a kotrások hatására mélyülni fog a meder. A felgyorsuló víz által kimosott hordalék hiánya következtében könnyen belátható, hogy a Duna vízszintje a környező területekhez képest csökkenni fog. A Kopácsi-rétet tápláló jelenlegi árvízszintek egyre kevésbé fogják megközelíteni a korábbi évekét, ez pedig végső soron az ártéri erdők átalakulásához, kiszáradásához fog vezetni. A part menti töltések további akadályt képeznek majd az árterek vízutánpótlásában. Az elárasztott területek csökkenése miatt bekövetkező degradáció kihatással lesz az állatvilágra és rajtuk keresztül az emberre is. Átalakul majd a halászat. Csökkenni fog a talajvízszint. Mindez csupán azért, hogy a Dunán kényelmesebben tudjanak közlekedni a teherhajók és a kirándulóhajók. Ha végigtekintünk a magyar Duna-szakaszon már nem találunk olyan folyamkilométert, ahol a természetes árterei kísérnék a folyót. Nálunk mindez már megvalósult. Most Horvátországon van a sor.
A március 22-én átadandó petíció aláírásához kattintson ide: LINK
A Kopácsi rét N.P. honlapja
A tervdokumentáció elérhetősége (horvát nyelven)
További dokumentumok, térképek itt
Érdeklődőknek ajánlott olvasmányok a Drávaszögről:
Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon (Fejezetek a Drávaszög történetéből), 1977. Forum, Szabadka
Albrecht főherceg Ő Fensége bellyei uradalmának leírása. Bécs 1883. http://old.lib.pte.hu/elektkonyvtar/ekonyvek/elibrary/Bellyei1883/htm/index.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése