Hódok formálják a Zebegényi-szigetet

Közös, francia–magyar kenus expedícióban jártuk be 12 év után újra a Zebegényi-szigetet. Szerencsére nem sok minden változott ennyi idő alatt, még mindig a kevés valódi dunai szigethez tartozik, melyet egész évben folyóvíz ölel körül. Fából viszont kevesebb lett, a hódok megtelepedése miatt. 

Lerágott, letarolt fűzek a Zebegényi-sziget északi csúcsán.

Az expedíció másik tagja a bordeaux-i származású, de Bécsben élő Eric Baude volt, aki szabadidejében a francia nyelvű Danube Culture honlapot szerkeszti. A vízállás éppen megfelelő volt, Nagymarosnál 178 centimétert, Vácott 207 centimétert mutatott a vízmérce. 12 évvel ezelőtt ennél 1,5 méterrel alacsonyabb vízállásnál jóval több látszódott a szigetből. Most a májusi árhullám után már apadt a Duna, és kilátszódott a szigettől délre található sóderzátony legmagasabb része. Nagyjából a 160-180 centiméteres (Nagymaros) intervallum az, amikor a Duna éppen a növényzet elterjedésének határán hullámzik, ennél a szintnél lejjebb már a csupasz kavicsanyag bukkan elő. 

A sziget megkopasztott északi csúcsa.

A sziget északi részén a növényzet is jelzi, hogy egy valamivel alacsonyabb térszíntől van szó. A kavicszátonyon megtelepedett fűzfák közül már sokat megrágtak a hódok, de a főágból meredek szögben beáramló víz által szállított uszadék is komoly károkat okoz bennük. A rajtuk fennakadó uszadékfa érdekes, sövénykerítés-szerű alakzatokat formál. De ezek a fűzfák bírják a gyűrődést, évről évre újra kihajtanak. A gyökereik között áramló víz miatt ezen a részen finomabb szemcséjű üledék nem képes lerakódni. 2023. május 31-én legalább három helyen volt átfolyás az alacsony zátony felszínén.

Uszadékfogó.

Néha előfordul, hogy nem a víz felé dől a fa.

Hódok étterme a főág mentén.

Az élet megy tovább.

Az elmúlt 12 évben visszatelepült hódok feltehetően nem a szigeten, hanem a parton laknak. Táplálékszerzési területük elsősorban a sziget északi részén található. Elsősorban a combvastagságú fűzfákat rágják meg, a legjobban azt szeretik, ha ezek a fák meredeken a víz fölé hajolnak. A sziget belső részén legutóbb nem lehetett közlekedni az ilyen fáktól, no meg a bokáig süppedő iszaptól. Ebből már csak az iszap maradt meg, a fák mind egy szálig kidőltek. Míg a mellékág partján ezek a kidőlt fák megmaradtak, a főági részen jobbára csak a csonkokkal találkozni. Valószínűleg a vízáramlás hamar elvitte a törzsüket. A rágásnyomok között nem találni frisset, így elképzelhető, hogy a hódok azóta más helyre költöztek.

Hódok nyoma a kisebbik ág mentén.

A szigeten nem csak a hódok, az ember is rajta hagyta a keze nyomát. A sziget közepén az árvíz meghagyott egy érdekes létesítményt, ami első ránézésre vagy egy pottyantós vécé, vagy egy fából eszkábált fürdőkabin lehetett. Szemétnek érdekes módon nyoma sem volt, pedig az árhullám után lehetett erre számítani. Viszont a Zebegényi-szigeten is megfigyelhető a Duna magyarországi szakaszán szinte mindenhol megfigyelhető üledékhiány. A főág mentén álló idős fák gyökerei közül kimossa a kavicsot a Duna. 

Üledékhiány.

Búcsúpillantás a zátonyról.

Ekkora vízállásnál a Zebegényi-sziget déli kavicsos nyúlványa egy különálló szigetecskét alkot, ahonnan térdig érő gumicsizmában sem lehet átlábalni a szigetre. A két felszínforma közötti csatornában a víz erős sodrással tér vissza a főágba, miközben déli irányban a víz örvénylése jelzi a zátony kiterjedését. A 12 éve, tavasszal megfigyelt zöld juhar csemeték elpusztultak, a rendszeres alacsony vízállás ellenére azóta is csak néhány ellenálló lágyszárú (például nád) telepedett meg a kavicsban. Ez a rész még várhatóan sokáig megmarad zátonynak. Ám a zátony vizsgálatához majd egy újabb expedíció szükséges, jóval alacsonyabb vízállásnál. Lehetőleg nem 12 év múlva...

Köszönet a kenuért Bereczky Bencének és Máté Endrének!