Horány keresztje

Manapság már senki nem épít útszéli feszületeket, sem Isten nagyobb dicsőségére, sem pedig a vízenjáró emberek lelki épülésére. Míg az előbbi típusból viszonylag sok van még, ezeket olykor-olykor renoválják is, utóbbiból tudtommal egyetlen egy van, éppen Horányban, a Duna partján.

Elsirathatnánk a feszületállítások mellett a két világháború között fellendülő horányi vízisport élet hanyatlását, vagy éppen a hozzá szorosan kapcsolódó észak-budapesti csónakházak eltűnését, de nem lenne sok értelme. Nemrég három kisméretű, kissé életlen fénykép jutott el hozzám. A képek hátulján szereplő ceruzás felirat szerint Szigetmonostorban fényképezték őket, pontosabban Horányban, kettőt 1940 júliusában, a harmadikat pedig 1942-ben. Az utóbbi felirat valószínűleg téves, hiszen a két vízről készült kép úgy tűnhet, egy időben készült. A nagy tömeg származhat a partra húzott számos evezősből, mintha egy nagyobb túra résztvevői pihentek volna meg ezen a partszakaszon. 

Ekkoriban a horányi üdülőtelep már javában épült, az 1930-as vízisport térképek már jelölnek házakat a homokbuckákon. A nyaralók Szigetmonostor középkori falu helyén épültek fel, amely csak a török idők kezdetén költözött a mai helyére, a sziget belsejébe. Valahol itt állhatott a névadó monostor is, melynek alig pár köve maradt fenn. Helyére a környező térszín töltéshez viszonyított magassága utal csupán. 150 méterre délre állunk a Horány-Alsógöd révátkeléstől. A helyiek által egyszerűen kőkeresztnek nevezett feszületet már egy éve felavatták, kapott két zászlótartó rudat, amellyel hamar viszonyítási és találkozási ponttá vált a helyben nyaralók és a vízitúrázók számára. Időről időre tartottak itt ünnepségeket, egyházi rendezvényeket a templommal nem rendelkező Horányban.

A feszület felavatása idején, 1939. szeptember 13-án már két hete dúlt a háború Lengyelországban. A nevezetes eseményről a korabeli turista lapok is megemlékeztek: 

Felavatták a vizenjáró turisták keresztjét. Lent a síkságon, útkereszteződéseknél, az erdők mélyén, fenn a hegyek között apró ösvények mentén, vagy a hágók tetején gyakran találkozunk fából, vagy kőből emelt kereszttel. A vándor vagy a természetjáró hosszabb-rövidebb időre megáll az ilyen kereszt előtt, feltekint a Megváltó kiszegezett testére, kikapcsolódik a környezetből és kér, vagy köszönetet mond. A vizenjáró turistáknak lelki épülését szolgáló emlékművet eddig nem emelt senki. A szentendrei sziget pesti partján, Alsó-Göddel szemben a kompátkelésnél a napokban szentelték fel az első ilyen hatalmas kereszt-emlékművet Szigetmonostor lakosságának, a hatóságok és a dunai evezősök jelenlétében. A költségeket Täuber Vilmos és családja adományozta, magát az emlékművet Visnyovszky Lajos szobrászművész készítette. Az avatóünnepségen evezős turisták álltak felemelt evezőlapátokkal díszőrséget a kereszt körül. A kereszt előtt Puszta Sándor leányfalusi plébános tábori szentmisét mondott, majd felszentelte a keresztet. A bensőséges szép ünnepség mély hatással volt a jelenlevőkre, a vizenjáró turista pedig főhajtással megy el a kereszt előtt. [forrás] 

A feszület felszentelése 1939. szeptember 13-án

A horányi kőkereszt 2024. február 13-án,

 

A kissé megkopott felirat.

A horányi kőkereszt ma is ott magasodik a Nagyduna sétány töltésének dunai oldalán, a szabadstrand felett. Rajta pedig a régi felirat:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE 

ÉS A VÍZEN JÁRÓ EMBER LELKI ÉPÜLÉSÉRE

EMELTETTE

TÄUBER VILMOS

ÉS FELESÉGE, SZÜLETETT

WESSETZI WESSETZKY VILMA

TERVEZTE ÉS ÉPÍTETTE

VISNYOVSZKY LAJOS

SZOBRÁSZMŰVÉSZ

MCMXXXIX