A 2026. augusztusi kisvíz felszínre hozta a Dunakanyar egyik legnagyobb parti kavicszátonyát Váccal szemben. A Tordai-zátony kisvíznél többnyire szigetként viselkedik, azaz a Duna vize öleli körül, de a rendkívül alacsony vízállásnál a parthoz közeli ág is szárazra kerül, kialakítva egy kifejezetten sivár, közel sík felszínű, 200 ezer négyzetméteres kavicssivatagot.
 |
| Roncsok a váci rév fölötti iszapos szakaszon. |
Annak ellenére, hogy maga a zátony sivár, nagy kiterjedésű, a hozzá vezető három kilométeres, szigetekkel tarkított gyalogút a váci rév "gombájától" akár összefoglalója is lehet, mi történt 2026 nyarán a Dunával. És itt nemcsak a Váci-ág menti nyílt zátonysorozatokra kell gondolni, hanem az itteni három sziget kiszáradó-feltöltődő mellékágaira is, melyekben meglepő módon kettőben még akadt nyílt vízfelület.
A 2026. augusztus 15-én, Vácnál mért -63 centiméteres vízállás már 7 centiméterrel múlta alul a 2018-as legkisebb vízállást (LKV), de még 15 centiméterrel volt magasabb, mint az augusztus 19-én mért új, -78 centiméteres rekord. Ilyen vízállás esetén a Váci-Duna Tahitótfaluhoz tartozó jobb partja végig járható, viszont át kell mászni a partszakaszt négy részre osztó, és a sodorvonalat a váci oldalra terelő három sarkantyún, amelyeket a váci gázló felszámolása érdekében építettek meg. A partszakaszon végzett folyószabályozási munkálatokra ebben a cikkben nem térünk ki, sok korábbi írásban volt erről szó. E régi írások képanyaga összevethető a jelen állapotokkal:
A sarkantyúk közti partszakaszok egy feltöltődési sorozatot követnek, a váci révhez legközelebbi részen jelentkezik a leginkább a feltöltődés, míg a legtávolabbi szakaszon a Tordai-zátonyon még a növényzet térhódítása sem kezdődött el. A kettő között fokozatos az átmenet, ott találjuk még az önálló mederformaként jellemezhető kisebbik Torda-szigetet és a már jobbára feltöltődött idősebb Torda-szigetet. A rengeteg Torda név ezen a szakaszon nem véletlen, nincs köze az erdélyi Torda városhoz, sokkal inkább egy török korban elnéptelenedett, hasonló nevű szentendrei-szigeti településhez. A névanyagot tovább bonyolítja, hogy a horgászok és az itt strandolók teljesen más neveket használnak, mint az ugyancsak többféle névalakot használó térképek. Az alábbi légifotó talán segít eligazodni.
 |
| Földrajzi névanyag 1953-as állapotokra vetítve. |
 |
| Az előbukkanó kavicszátonyok amellett, hogy tagolják, változatosabbá teszik a Duna medrét, menedéket is nyújtanak a madárvilág számára. |
 |
| Az átbukó víz által mélyített gödör a sarkantyúk alvizén még ilyen alacsony vízállásnál sem szárad ki. Néhány tíz méterrel távolabb azonban a kimosott, elsősorban finomszemcsés hordalék már ki tud ülepedni. |
 |
| A kisebbik Torda-sziget és a javarészt kiszáradt mellékága a második sarkantyúról fényképezve. |
 |
| A második sarkantyú végén pihenő kormoránok. Ez a sarkantyú nyúlik be legmesszebb a folyóba, alig 180 méterre szűkítve a medret. |
 |
| Ennyi víz maradt a Torda-sziget mellékágában. Háttérben a kiszáradó fák. |
 |
| Kilátás a második sarkantyún túli Vácra, a torda-szigeti kavicsos mellékágból. |
 |
| A Torda-sziget északi csúcsa (jobbra) és a mellékág felső torkolatában beerdősült zátony. |
 |
| Kilátás a sóderzátonyra a harmadik sarkantyún fennakadt fatörzsek közül. Háttérben a Kompkötő-sziget. |
 |
| Felhalmozódás és kimosódás. A harmadik sarkantyú felvizén felhalmozódott hordalék szinte a csúcsig ér, de az alvízen is több kisebb zátony bukkant felszínre. |
 |
| Csak a Dunát itatónak használó állatok trágyája töri meg a kavicssivatag egyhangúságát. |
 |
| A parti zátony felülete nem teljesen egyenletes, a felső részen egy magasabb kavicspad csatlakozik a parthoz. Ezt az anyagmennyiséget részben a Kompkötő-szigetnél lezárt fél Duna miatt megnövekedett vízhozam mosta ki a Szentendrei-sziget oldalából. |
 |
| Az egyetlen vízzel borított mélyedés a kavicszátonyon emberi eredetű, itt található az a vízügyi kifolyó, amiért annak idején megkaptuk a magunkét, hogy ne nevezzük a Szentendrei-sziget egyetlen forrásának. Kiegyezhetünk az itatóban. Pedig még egy kb. 10 méteres vízfolyás is tartozik hozzá, ami a Szentendrei-sziget egyetlen felszíni vízfolyása (lenne). |
 |
| Az első sarkantyú alatt kiágazó (régi) torda-szigeti mellékág mederformái a sarkantyútól távolodva egyre markánsabbak, a partfal meredekebb, a meder pedig mélyebb, és ebben jelentős szerepet játszanak itt az aljnövényzetet legelő birkák. |
 |
| Nagy meglepetésre még ebben a holtágban is van némi nyílt vízfelület, ráadásul ez is a keresztgát alatt kimosódott meder miatt fordulhat elő, éppen úgy, mint Kismaroson (meg még sok más helyen). |
Ez a 3,5 kilométer hosszú partszakasz annak ellenére, hogy Váccal éppen szemközt van, kifejezetten nehezen megközelíthető, sok helyütt járhatatlan, vagy látogatásra nem javasolt terület. Középvíznél a váci révtől északra elterülő partszakasz víz alatt van, kisvíznél pedig homokos-iszapos tele mindenféle ismeretlen vashulladékkal. A Révész-szigeten az első sarkantyúig vezet ugyan út az ivóvízkutak miatt, azonban ezt is elég nehéz megtalálni. Aztán ott vannak az állatok, amiket a közeli majorságból terelnek le rendszeresen a Duna-partjára itatni és lelegelni az aljnövényzetet. A birkák és tehenek jobbára ártalmatlanok, de a terelőkutyákkal jobb nem összefutni. A kisebbik Torda-szigetet leginkább a parti útról leágazó ösvényen lehet megközelíteni, ami a keresztgáton át vezet ki a második sarkantyúhoz. A legfelső sarkantyú (Rőzse-gát) felett pedig már a szentendrei-szigeti vízbázis védett, parti szűrésű ivóvízkútjai kezdődnek.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése