Dürnsteini legendárium

A történészek általában nem szeretik a "mi-lett-volna-ha" jellegű kérdéseket, viszont a világtörténelemben van jónéhány olyan mozzanat, amely később egész népek, országok sorsát befolyásolta. Még a harmadik keresztes hadjárat során is történt egy ilyen - abban a pillanatban - talán jelentéktelennek tűnő esemény. Később ez az egy mozdulat jelentősen átformálta a Felső-Duna-völgy elkövetkező évszázadait.

Dürnstein vára Wachau keleti végén található, nevét Szárazkőként fordíthatnánk magyarra. Egy meredeken a Duna fölé emelkedő sziklaszirten építette fel még a XII. században a Kuenringer család. A Duna egy hatalmas kanyart ír le a vár tövében, a déli parton emelkedő Vorderwald hegytömegét kerüli meg. A 2008. folyamkilométernél emelkedő vár tövében a Duna északról dél felé folyik, majd egy kiszélesedő völgyben kanyarodik ismét keleti irányba. A Duna itt számtalan szigetet épített a földtörténet során, melyeket a folyószabályozás nagyrészt eltüntetett. Túlzás lenne azonban azt állítani, mint azt gyakran hallani magyar fórumokon, hogy Ausztriában már nem is maradtak árterek és szigetek. Dürnstein várhegyével szemben, a kanyarulat domború balpartján is megmaradt két fattyúág, s a szigeteket is mindössze egy keresztgát köti össze a parttal. Dürnstein várhegyéről kitűnő kilátás nyílik Wachau legkeletebbi szigeteire. A látogató közel ugyanazt a tájat és Dunát láthatja, mint Oroszlánszívű Richárd 1192-1193 telén.

Hogy került rabságba Anglia lovagkirálya ebben az Isten háta mögötti várkastélyban? A történetünk előzményei egy fél évvel korábbi időpontra nyúlnak vissza, a szentföldi Akkon (St. Jean d'Acre, röviden Acre, ma Akko, Izrael) városának győzedelmes ostromáig. Az erőd hosszas ostrom után Oroszlánszívű Richárd megérkezése után adta meg magát. Az évekig tartó ostrom érdekessége, hogy maguk a keresztény ostromlók is Szaladin szultán ostroma alatt álltak. A keresztes tábort széthúzás gyengítette, minden nemzet lenézte a másikat, külön hadvezérek alatt külön haditervek alapján harcoltak. A pisaiak gyűlölték a genovaiakat, az angolok a franciákat és kívülállók voltak a németek is. Akik Barbarossa Frigyes császár szerencsétlen halála óta javarészt szétszéledtek elpusztultak vagy hazatértek. A hatalmas német keresztes sereg maradványait Frigyes császár fia, Sváb Frigyes vezette el a Szentföldre, ahol Akkon ostroma idején, 1191 januárájában ő is meghalt. A német seregrészek feletti hatalmat rangidősként Sváb Frigyes unokatestvére, Babenberg Lipót, Ausztria e néven ötödik hercege vette át. Lipót az ostrom során olyan súlyos sebesülést szerzett, hogy fehér köpenyege csurom vér lett. Amikor saját lábán szállt le a lováról és leoldotta övét, alatta fehér maradt a köpenye. A legenda szerint ettől kezdve lett piros-fehér-piros Ausztria zászlaja.

A keresztesek ellenségeskedései a győztes ostrom után a városfalakon belül folytatódtak. Miután a hadvezérek kitűzték lobogóikat a város falaira, az angol király dührohamot kapott, amikor ott látta lobogni a Babenbergek zászlaját a sajátja mellett. Utasítást adott és a zászló hamarosan az erőd árkában végezte. Ez mostanában nem tűnhet olyan "nagy ügynek", akkoriban azonban ez halálos sértésnek számított. Nem véletlen, hogy Lipót ezt sohasem bocsátotta meg; azonnal összeszedte embereit és gyűlölettel a szívében velencei gályákon elhagyta a keresztesek táborát. 

Richárd még egy évig hadakozott Szaladinnal és sikerült jópár tengerparti várost elfoglalnia, de Jeruzsálem bevételéhez már nem maradt elegendő hadereje. Otthonról is nyugtalanító hírek érkeztek, így hát egyre sürgetőbb lett számára a hazatérés. Miután szentföldi ügyeit a lehető legjobban elrendezte hajóra szállt 1191. október 9-én. Túl későn ahhoz, hogy elkerülhesse a mediterráneum téli viharait.

Mintha Richárd királyt Jeruzsálem falai alatt elhagyta volna a jó szerencséje, egy vihar következtében Korfu partjainál rekedtek. Mivel a kelet-rómaiakkal igen rossz volt a viszonya félt, hogy esetleg fogságba ejthetik, ezért egyszerű templomos lovagnak öltözve négy fős kísérettel egy kalózhajóra szállt és azt tervezte, hogy a lehető legrövidebb időt tölti a tengeren és szárazföldön próbál eljutni Angliába. Aquileia közelében hajótörést szenvedett, de szerencsésen megmenekült. Gyalog folytatták útjukat a Duna felé Stájerországtól kezdve immár ellenséges Babenberg területen. Nem valószínű, hogy Richard király az álcázás mestere volt, és egész útján nem tudta levetkezni királyi szokásait. Vagy gesztusai, vagy ujján felejtett gyűrűje, vagy olyan lovagok leplezték végül le, akik láthatták harcolni a Szentföldön. A Duna partján, a Bécsből Magyarország felé tartó országút mentén (Landstraße) egy erdbergi fogadóban felismerték, elfogták és átadták halálos ellenségének, V. Lipót hercegnek, akit a történelem az "erényes" (der Tugendhafte) jelzővel illetetett. 

Így került Dürnstein fogságába Anglia királya, s bámulhatta börtöne ablakából a Dunát decembertől márciusig. Egészen addig - amennyiben hihetünk a legendának - amíg hű trubadúrja Blondel, aki uralkodója után kutatva végigturnézta a Német-Római Birodalom megannyi várkastélyát. Repertoárjában egyetlen nóta szerepelt, Richárd kedvence, amelyet a hosszú út alatt meg nem unva Dürnstein vára alatt is előadott. S láss csodát, a vár egyik ablakából valaki elénekelte neki a második versszakot. Így derült ki a király holléte. A legenda szerint. Richárd király többé nem látta a Dunát, Dürnsteinből a pfalzi Trifels várába szállították, ahol Lipót hűbérura, VI. Henrik császár vette gondjaiba, míg a kívánt váltságdíj meg nem érkezett. A váltságdíjat az angolok végül kifizették, ennek történetét nem én hanem a Robin Hood legenda fogja elmesélni. A váltságdíj összege is legendás volt, Angliában mindenki köteles volt az éves jövedelemének negyedrészét befizetni János király adószedőinek.

A történethez hozzátartozik még, hogy tettéért Lipótot a pápa kiátkozta, öröm volt viszont az ürömben, hogy Henrik császár tartotta a szavát és kifizette a hűbéresének járó részt: hatezer vödör ezüstöt, mai súlyban kifejezve ez összesen körülbelül 23,3 tonnának felelne meg.

Sokat hallani olyan lottónyertesekről, akik egy éven belül elherdálják ezt a vagyont aztán ott álnak ugyanolyan szegényen. Lipót azonban osztrák herceg lévén inkább őrgrófságból kinőtt hercegsége fejleszésébe fektette ezt a vagyont. Felépült belőle az alsó-ausztriai Bécsújhely és a stájerországi Friedberg városa a magyar határon, a bécsiek pedig nem csupán az új pénzverde miatt jutottak új munkalehetőségekhez, hanem a felépülő első városfal révén is.

És itt, a történetünk végén kanyarodunk vissza a Dunához és a pogányokhoz, ez volt az a keresztes király pénzén épült városfal, amelyen később kétszer is megtörtek az ostromló török hadak.

(Felmerülhet a kérdés, vajon mi lett volna, ha Anglia királya lenyeli hirtelen haragját és békénhagyja a Babenbergek zászlaját Akkon falain?)