„Az Kanda pediglen eltöltessék, közönséges akarattal el végezték és annak eltöltése Dobszóval publikáltassék”
 |
| A Kanda fok és a bári kanyarulat 1778-ban. A. pontozott vonal, amely a legnagyobb vízmélységeket köti össze. B. Örvény, amely egyaránt veszélyes a hajózásra és alámossa a partot. E. 1,5 kilométeres átmetszés (forrás) |
Mohács mezővárosa 1777. augusztusában vitatta meg a Kanda fok elköttetését. 1782. januárjában hasonló határozatot hoztak, tehát a fok még mindig megcsapolta a mohácsi Duna-ágat. De mi is ez a Kanda fok és miért volt fontos az elköttetése? Mostani bejegyzésünk apropóját egy 1778-as térkép adja, amely egy azóta elfeledett, szokatlan ívű kanyarulat emlékét is őrzi a Baranya vármegyében, Bár település alatt.
Ezt a kanyarulatot manapság hiába keresnénk, nyoma sincs már. Sorsa tükrözi a magyarországi Duna-szakasz Paks alatti állapotát, ahol egyes kanyarulatfejlődések a laza üledéken egy emberöltő alatt végbemehettek. Főként úgy, hogy erre maga az ember is rásegített; például 1778 után Bár alatt.
Bárnál, a Véméndi-patak torkolata alatt valamikor a XVIII. század derekán szokatlan módon fajult el a Duna medre. A jelenség leginkább egy turzásra hasonlít, ahol a folyó hordaléka egy lagúnát képezett az egykori mederből. Mintha egy sziget mellékága záródott volna el egy holtágat létrehozva, majd aztán a balparti meder a laza üledéken elfajult. Pontozott világos szakaszok jelzik az épülő partot, míg az erdős részeken az erózió volt a jellemzőbb. Ennek is kitüntetett pontja volt a Kanda fok, ahol a Duna árvizei átszakították a magasabb folyóhát vonulatát és egy fokot hoztak létre. 1778-ban a Bár alatti Duna egyenesen ennek a foknak vezette a vizét, ami egyfelől tovább erodálta a fok bejáratát, másrészt félő volt, hogy a Duna kanyarulatváltozásai következtében a Duna új medret alakít ki magának a Mohácsi-szigeten keresztül. A Dunájuk elvesztésétől való félelem is késztethette a mohácsiakat arra, hogy ezt a veszélyes kanyarulatot és fokot megszüntessék.
 |
| A Kanda fok 1808-ban (forrás). |
A beavatkozás remekül sikerült, habár a pontos évszám ismeretlen. Alig harminc év alatt a Bár melletti átvágást birtokba vette a folyó a régi magaspart mellett, a kanyarulatból pedig nem maradt más, mint egy zátony és egy holtmeder (Fűzfa-tó) a Kanda fok előterében. Elmosta a folyó az orr alakú "turzás jelentős részét is. A jobb parti szakasz rendbetétele már csak azért is fontos lehetett, mert ott haladt a hajóvontató út a bári telkek alsó végében. Ennek ellenére az 1818-as térkép részlete szerint a Kanda fokon továbbra is átjutottak az árvizek.
 |
| A Kanda fok és a rajta keresztülvezetett töltés nyomvonala 1865-ben. (mapire.eu) |
De mi történt azzal a víztömeggel, ami árvíz idején a fokon átzúdulva bejutott a Mohácsi-sziget területére? Igen, víztömeggel, ugyanis a Kanda fok jelentőségét az is mutatja, hogy a mohácsiak a nyugati részét Kandafokon innennek, a keleti részt pedig Kandafokon túlnak nevezték. Amíg 1870-ben le nem zárták a Baracskai-Dunát, megnyitva a lehetőséget a mezőgazdaság térhódítása előtt a Mohácsi-szigetre számtalan fok nyílt mind a Mohácsi-, mind pedig a Baracskai-Dunáról. Ezek összeköttetésben voltak egymással, létrehozva egy szövevényes vízrajzi labirintust, amely az egész szigetet behálózta. A Kanda fokon az ártérre kiáramló víz összeköttetésben volt A Riha-tóval, utat talált keletre a Baracskai-Dunába és voltak ágai, amelyek a Bédánál tértek vissza a Mohácsi-ágba.
Ez az összeköttetés új értelmezést nyert 1965-ben, a három hónapos árvíz idején. Annak ellenére, hogy a Kandát lezárták és árvízvédelmi töltést is keresztülvezettek rajta a folyó nem feledkezett meg egykori medréről. A lezárt fokok mindkét oldalán hasonló üledék található a mederben, amelyben a víz továbbra is összeköttetésben maradt a felszín alatt. Nagyárvízi helyzetben a lezárt fokok óriási veszélyt jelentettek a mentett ártérre. A víz túlnyomása a folyóvízi üledékben megindította a vízáramlást a töltés alatt. Ha ez a nyomás elég nagy volt, az áramló víz az üledéket is megmozdíthatta; buzgár formájában töltésszakadást okozva annak ellenére, hogy a felszínen ott állt a töltés.
Ez történt meg 1965-ben Kandafokon is, ahol százezer homokzsákkal, kettős szádfallal, fóliával és kővel fogták meg a magyarországi szakasz legnagyobb buzgárját.
 |
| Medrek labirintusát rajzolják ki a parcellák a Mohácsi-szigeten, 1940-ben. |
A következő évben látszólag egészen más esemény kapcsán került be a Kanda fok a hírekbe, ami azonban mégiscsak kapcsolatban volt a helyszín fok jellegével. 1966-ban itt állították üzembe a Mohács-sziget második vízkivételi művét (1454.1 fkm). Az öntözés szolgálatában felépült nyomócső percenként 120 köbméter Duna-vizet juttatott a fok által kialakított medrek helyén kiépített rendszerbe. A vízkivételi mű egyik feladata volt a Riha-tó ingadozó vízszintjének stabilizálása.
Annak ellenére, hogy a bári kanyarulat több mint két évszázaddal ezelőtt eltűnt, és a Duna is egy kilométerre távolodott a településtől, a Kanda fok és a hozzá kapcsolódó mohácsi-szigeti vízrendszer a mai napig megvan és szolgálja az ármentesített terület mezőgazdaságát.
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- Andrásfalvy Bertalan: Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya egyében az ármentesítés befejezéséig http://www.dunamappacio.hu/tanulmanyok/andrasfalvy.pdf
- https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1966_03/?pg=106&layout=s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése