Érd és Batta közös szigete

Dunánk folyása, medrének vonala sokat változott a földtörténeti korok alatt, ám még a legutóbbi párszáz évben is figyelemre méltón alakult. A régi térképek tanulmányozása során olykor meglepő változásokra figyelhetünk fel, hiszen akár egy emberöltő alatt átalakulhat a táj. Évtizedek alatt inkább a természeti katasztrófák vagy az utóbbi időkben az emberi beavatkozás következményeit fedezhetjük fel, így az egykori híradásokban kutatva sejthető meg ezek oka. E térképek részleteiben öröm az elmélyedés, különösen, ha az lakóhelyünk környékét, jól ismert, netán kedvenc helyeinket ábrázolja.

Írta: Süle Zsolt és Szávoszt-Vass Dániel

Térképek: mapire.eu, maps.hungaricana.hu

Hamzsabég szigete 1825-ben (forrás: maps.hungaricana)

Érd (Hamzsabég), Tököl és (Százhalom) Batta között volt régen egy sziget. Majdnem Tököl is birtokosnak mondhatta magát, de a határ éppen a sziget keleti partján húzódott. Batta és Érd testvériesen megosztoztak a Sánc-hegy tövében álló szigeten. Az északi része Érdé, a déli Battáé volt. Aztán ez a sziget valamikor 1862-1880 között eltűnt a térképekről és a Dunáról is, valószínűleg mindörökre. Ebben a cikkben térképek segítségével állítunk emléket ennek a kicsiny szigetnek, amely mint jéghegy csúcsaként egy jóval nagyobb zátony víz felé kerülő része volt, amíg minden bizonnyal a hajózás érdekében el nem kotorták.

Az 1783-ból származó alábbi térképpel mintegy 8 emberöltőre, 235 évre tekintünk vissza folyónk életére Érd –Százhalombatta környéki részén. A Duna íve mentén jól felismerhetők rajta a környék ma is meglevő tájékozódási pontjai:

• az akkor még szabályozatlan Benta patak völgye,
• Érd Óvárosa, a Beliczay-sziget,
• a ma Érd – Százhalombatta közötti magaspartnak nevezett Sánchegy és Attila vár.

A magaspart vonalában ekkor még két sziget volt félig látható, az egyik a tököli part mentén.

Mappa territoria Érdiense, et Tárnokense, praedia item Berke 1783 (forrás: maps.hungaricana)

  

Rengeteg térképen szerepel a sziget, de különös módon csupán egyetlen olyat találni, ahol a nevét is feltüntették. Ez a név pedig több kérdést vet fel, mint amit megválaszol: Kátsás-sziget. Kácsás-sziget ugyanis létezik most is Százhalombattánál, bár egy párhuzammű kapcsolja a parthoz, de ez a Kácsás-sziget a várostól délre fekszik, Dunafüred városrészben. Elképzelhető, hogy az elkotort sziget neve öröklődött át a másik battai szigetre?

Az alábbi képen még feltüntették az 1834-es kisvízi állapotokat, amikor a sziget és a zátony a legnagyobb terjedelmében mutatkozott a Dunán. Nagyvíz esetén nem rajzoltak be semmit, nyilván az árvizek teljesen ellepték a Kátsás-szigetet.

Kátsás-sziget 1850 (forrás: maps.hungaricana) 

Egy további speciális térkép példa 1862-ből, amin feltüntették a kiterjedt zátonyokat és szigeteket, a Bercsik Alajosné és Stigler Ferenc érdi molnármester malomhelyeit mutató térrajz:

Zátonyok Érd alatt 1862-ben (forrás: maps.hungaricana)

A területtel ismerkedésként a következőkben tekintsük át régiónk legkorábbi professzionális térképeit, az Osztrák-Magyar Monarchia idején készült katonai felmérések modern technológiával digitalizált változatait.

Az Első Katonai Felmérés (1763-1787) titkos anyagként készült, ezért nem ismert pontosan egyes részeinek a keletkezési időpontja. Érdemes az 1783-as állapotokat bemutató térképeket az eredeti oldalon (kép aláírásában a link) böngészni! Itt kipróbálható az elektronikus térkép megjelenítés látványos funkciója: a korabeli és a jelenlegi térképek egyidejűleg, egymásra vetítve tekinthetők meg. Ehhez a képernyő jobb felső sarkában levő vezérlő dobozban az ’Opciók’-ra kattintva a két csuszkával az alaptérképek és a történelmi térképek átfedésének/áttetszésének mértéke állítható be az egyidejűleg nézegetéshez.

I. kat felmérés 1783. (mapire.eu)

Ebben az időszakban feljegyeztek egy nagy árvizet a Dunán: „1775. február 15‐17. között a Duna elárasztotta és összedöntötte Pest és Buda lakóházainak felét (611 házat). A 764 cm‐es tetőző magasságot elért árvíz nyomán kezdett hozzá Pest vezetése – a mai Lehel tértől a Soroksári útig húzódó – árvízvédelmi töltés megépítéséhez. Ezzel a város vezetése Pest árvízvédelmét megoldottnak tekintette. Pedig a veszély nem múlt el. Az 1824‐től készített Duna Mappáción dolgozó mérnökök tudták, hogy a folyó szabályozatlan volta bármikor hatalmas árvíz előidézője, kiváltó oka lehet. A jeges árvíz veszélyeire a pest-budai állóhíd tervei hívták fel a figyelmet. A szakértők állásfoglalása egyértelmű volt: "nem a hídpillérek, hanem a Pest‐Buda alatti rendezetlen, zátonyos Duna‐szakasz ad okot félelemre.”

A Második Katonai Felmérés (1806-1869) között készült, a saját korában szintén titkosként kezelték. Az érdi szelvények egészen pontosan az 1859-es állapotokat tükrözik.

II. kat felmérés 1859. (mapire.eu)

A magasparttal szemben a sziget láthatóan egyre kisebb. Vajon milyen változások voltak az áramlási viszonyokban, ami ezt eredményezte?

Erre az időszakra esett az 1838 évi nagy pest-budai jeges árvíz, amiről érdemes tudni, hogy az nemcsak a fővárost érintette súlyosan:

„Az árvíz a Duna‐völgyben roppant károkat okozott. Volt olyan falu (pl. Albertfalva), ahol egy ház sem maradt,…”, „A gyors pest-budai apadásnak azonban nagy ára volt: a hatalmas jégtömeg a Budafoki Dunaágban újra meg újra elakadt, a víz pedig oldalirányban tört utat magának, elöntve Albertfalvát, Tétényt, Érdet, a teljes Csepel‐szigetet és a Duna bal parti síkságának mélyfekvésű területeit.”

Az árvíz 100. évfordulójára készült Budapest Székesfőváros kiadványa sok érdekes további részlettel szolgál: http://mtdaportal.extra.hu/books/nemethy_karoly_a_pest_budai_arviz.pdf

A Harmadik Katonai Felmérés (1869-1887) érdi és battai szelvényeit 1880-ban térképezték fel. Ebben az évben már nem lelték meg a térképészek a szigetet. Hová tűnhetett? 

III. kat felmérés 1880. (mapire.eu)

Ezen térkép részleten már mesterséges mederszabályozást, nagyobb volumenű áramlás szabályozási munkák eredményét láthatjuk, miszerint a Csepel sziget partjainál párhuzamművek épültek. Ezek mára teljesen eliszaposodtak, feltöltődtek és beerdősödtek, azaz a pert részévé váltak.

A Sánchegy alatt jól megfigyelhető, milyen változás történt a partvonalban az első felméréstől napjainkig. Ugyanez a második és a harmadik felmérésnél is megvizsgálható. Ezek alapján az látható, hogy az első és a második felmérés között jelentős partvonal és nyilván meder változás volt, aminek következtében a szigetek fokozatosan eltűntek valamikor 1862-1880 között!

A Kátsás-sziget eltűnése gyanúsan egybeesik a Soroksári-Duna gubacsi teljes lezárásával, melyre 1872-ben került sor. Ha nem a Duna egyharmaddal megnövekedő vízhozama mosta el, akkor a hajóutat kotró hajók termelhették ki.

Végül még egy aktuális, a vízügy által időszakosan aktualizált hajózási és gázló információkat tartalmazó térképet mutatok meg. Ez az aktuális vízállás adatok mellett a hajózásra alkalmas medret mutatja meg. Amin már nyomát sem látjuk a mederben az egykorvolt Kátsás-szigetnek; a kotróhajók remek munkát végeztek...

E jegyzetemmel bíztatom a kedves olvasókat, a lakhelyükhöz közeli, vagy más általuk ismert vízfolyásoknál tájékozódjanak hasonlóan: az interneten elérhető térképek és szöveges információk felhasználásával kerüljenek közelebb környezetük múltjához. Kívánok sok élményt a keresésben és meglepetéseket, amiről van mit beszélgetni, közeli és távolabbi ismerősökkel megosztani!