2014. április 30., szerda

Bécs Ördögárka


A XIX. századi városfejlődések együtt jártak a csatornázás fejlődésével. Addig jobbára a folyók voltak a fő gyűjtők és a kisebb vízfolyások szolgáltak csatornaként. Felszámolásuk előtt már elviselhetetlen bűzt árasztott Budán az Ördögárok és Pesten a Rákos-árok. Az Osztrák-Magyar monarchia második fővárosa egyrészt betemette, másrészt föld alá kényszerítette a dögletes bűzt árasztó csatornákat, melyek legtöbbször szemétlerakóként is funkcionáltak. Kevesen tudják, hogy ez időben a Birodalom fővárosa hasonló gondokkal küszködött, itt a város névadója a Wien-folyó áradásai és járványveszélye miatt volt szükség határozott és drasztikus beavatkozásra. 

Burkolják Bécs Ördögárkát, 1895 körül.

A bécsi várostervezés - a csatornázás révén magvalósuló rohamos vízminőségjavulással egy időben - új kihívások elé került. Már nem tekintenek ellenségként a folyóra, és lassan megteszik azokat az első lépéseket, melyek átvitt és szó szerinti értelemben is rehabilitálhatják a Wien-folyót. Azt a folyót, mely nem csak nevét adta a városnak, hanem történelme során védelmezte az ellenségtől.

Tyúk és tojás esete - Melyik Wien volt előbb? 

A Wien elnevezés először a Salzburgi Évkönyvekben jelenik meg 881-ben, ad Uueniam formában (ad Weniam), az azonban nem derül ki, hogy a városról, avagy a folyóról van-e szó. Alsó-Ausztriában kifejezetten gyakori, hogy egy-egy dunamenti települést az ott beleömlő mellékfolyóról nevezzenek el (pl. Enns, Ybbs, Aggsbach stb.), így a történész-etimológusok valószínűsítik, hogy Bécs a Wien folyóról kapta nevét.   

A Wien-folyó, mint Vindobona természetes védelmi vonala

A folyó kiemelt jelentősséggel bírt Bécs kialakulásában és fejlődésében. Stratégiai szerepe volt a város délkeleti védelmi vonalában. Az ókorban Vindobona légiós táborát a Wien és az Ottakring-patak övezte két irányból, alkotva természetes vizesárkokat a település körül. A római korban a Duna ágas-bogas mellékágai valóságos szigettengert alkottak a kiszélesedő ártéren, a Wien ezen mellékágak egyikébe ömlött.

A Wien (jobbra) torkolata és Bécs városfala 1686-ban

Éppen úgy, mint a Csallóközben a Duna főága itt sem volt alkalmas a hajózásra. A középkorban az egyik Duna-mellékágból kezd kialakulni már a ma is ismert Donaukanal, ahol a hajósok egy viszonylag állandó szélességű és mélységű folyóágban közelíthették meg a várost, úgy, mint a Mosoni-Dunán a magyar szakaszon. A Wien folyó Bécs városának legkeletibb bástyája tövében ömlött a Dunába, mely torkolata fölött egy rövid (keleti) szakaszán kitöltötte a Grabennek nevezett egykori várárkot.

A szabályozás előtti meder

Erzsébet királyné itt is járt.

A Wien folyó a Bécsi Erdőben ered, egy Rekawinkel falu fölött emelkedő hegy oldalában, 540 méter tengerszint feletti magasságban. Forrása foglalt, rajta emléktábla őrzi a Kaiserbründl-t 1882-ben meglátogató Erzsébet királyné emlékét. A forrás kifolyójának mérete csalóka, mintha csupán egy békés csermely eredne útnak innen, nem pedig az a folyó, mely többször fenyegette özönvízzel Bécs városát.


A Wien folyónak (a Dunához hasonlóan) két forrásága van. A Száraz (Dürre)-Wien és a Hideg (Kalte)-Wien Pressbaum község házai között egyesül, az an der Wien utca végében. A meder Bécs város határáig nagyjából egyenesen, kelet-északkeleti irányban fut. Ezt tekinthetjük a folyó természetes szakaszának. Purkersdorfot elhagyva a Wien folyó kelet-délkeleti irányt vesz fel és szabályozott-kiépített mederben jut el a Donaukanal-ig.


Bécsben a Wien "kerületválasztó" folyó, azaz egyik kerület sem nyúlik át a folyó másik oldalára. A városi szakasz - hasonlóan a budapesti Ördögárokhoz - részben fedett, a szabályozás óta.


Bécs Ördögárka

A Bécsi Erdő (Wienerwald) középhegység fő tömegét alkotó homokkő jelentősen meghatározza az alig 34 kilométer hosszú Wienfluss vízhozamát. A csapadékvizeket ez a kőzet igencsak nehezen nyeli el, ezért a lehulló csapadék komoly hányada a völgyekben talál magának lefolyást. Mivel a 230 négyzetkilométeres vízgyűjtő jelentős része homokkő alapkőzetű, a másik része pedig városi, azaz lebetonozott területre esik, a Wien folyó közel jár ahhoz, hogy torrens vízfolyásnak (vadpataknak) nevezzük. A torrens vízfolyások jellemzője, hogy száraz időszakban is van vízhozamuk, azonban a csapadék (és a sziklás vízgyűjtő terület) hatására ez akár száz, vagy ezerszeresére is emelkedhet. A lefutó árvizek gyorsak, és a digitális korszak előtt gyakorlatilag előrejelezhetetlenek voltak.

Várható legnagyobb árvízek a Mauerbach és Wienfluss esetében

A Wien folyó esetében az átlagos vízhozam mindössze 200 liter másodpercenként, azaz 0,2 köbméter. Árvíz esetén ez az érték felkúszhat 450 köbméterre. Egy ilyen kiszámíthatatlan vízhozamú folyót egy nagyváros általában semennyire sem tűr el maga mellett. 

1785-ben a folyó árvize elöntötte a Schönbrunn kastély pincéit és földszintjét. Mivel ez már egy igen komoly fenyegetés volt a nemrégiben elkészült császári rezidenciának, nem várhatott tovább; a Wien folyót meg kell regulázni! A francia forradalom és az azt követő háborúk azonban közbeszóltak ezért csak 1814-17 között indulhatott meg az első szabályozási munkálat Schönbrunn és a torkolathoz közel eső Stubentor között. Az 1830-as árvíz után kolerajárvány tört ki a városban, melynek köszönhetően egy év alatt szennyvízcsatornákat építettek a folyó mindkét oldalán. Ezeket a bécsi népnyelv Kolera-csatornának nevezte el. A két párhuzamos csatorna a Donaukanal-ba ömlött a Wien folyó torkolatánál.

Ebben a korban Budának és Pestnek is megvolt a maga természetes szennyvízcsatornája: az Ördögárok és a Rákos-árok. Budapest terjeszkedésével mindkét árok sorsa megpecsételődött, ugyanis patakvíz és régi Duna-víz helyett jobbára már csak kommunális és ipari (mészárszékek, cserzőműhelyek, stb) szennyvíze áramlott medrükben. A Rákos-árok a mai nagykörút helyén haladt, az 1838-as árvíz után végleg feltöltötték. Az Ördögárkot pedig befedték, bár 1875-ben egy hatalmas villámárvíz felszakította - a ráépült házakkal együtt - ezt a boltozatot. Az Ördögárokra már csak Nepomuki Szent János horváthkerti szobra emlékeztet.


A folyó ma is látható képe az 1895-99 között lezajlott munkálatok következménye. A városi hatóságok két fő szempontot vettek figyelembe. Az első és legfontosabb: a medret úgy kell kialakítani, hogy a Wien többé semmiféle kárt ne okozhasson a gyors fejlődésnek és terjeszkedésnek indult császárvárosban. Ennek érdekében az 1000 évente várható legnagyobb árvízi hozamot vették alapul, amikor a város határán belül gyakorlatilag teljes egészében kőmederbe terelték. Tervben volt a teljes városz szakasz befedése, ám ez végül anyagi okok miatt csak néhány helyen valósult meg, például a belvárost délről övező Naschmarkt-Karlsplatz-Stadtpark között. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a városi vasutat, amely ma a 4. számú metróvonalként funkcionál a Wien folyó medre mellett vezették. A vasutat csupán egy betonfal választja el az időnként hatalmas vízhozamokat produkáló folyótól.

 
Másik szempont volt egy esetleges rekordvízhozam tárolása, visszatartása. Ennek érdekében a városon kívül, Weidlingauban 7 medencéből álló záportározó készült. A hétből 6 a Wien folyó számára, egy pedig az északi mellékpatak, a Mauerbach-on közvetlenül annak torkolata fölött. Betonfalak osztják a tározókat kazettákra, melyek összesen 1160000 köbméter vizet képesek befogadni. Normál esetben csak átcsörgedezik rajtuk a két patak, amikor azonban átlép egy határértéket a vízhozam, a medencéket elkezdik feltölteni. 

A záprtározókban építésük óta visszatelepedett a növényzet, némelyikben egy kisebb erdő is felnőtt. Ez igencsak kedvezett a hódok megjelenésének. A XIX. században kihalt rágcsálókat száz évvel később tervezett telepítéssel honosították vissza az ausztriai Duna-szakaszon. Néhány elkóborolt hódcsalád aztán felúszott a kikövezett mederben és kolóniát alapított a bécsi záportározókban.


Vissza a természethez

Bécsben már sohasem lesz újra természetes medre a Wien folyónak, a lezúdló árvizek kőfalak hiányában azonnal alámosnák a környező utcákat, hidakat és házakat. Éppen ezért minden erre irányuló törekvést éles viták kísérnek az osztrák fővárosban. Ez történt azzal a kezdeményezéssel is, mely egy 300 méteres szakaszt varázsolna újra élővé a záportározók alatti szakaszon, a XIII. (Hietzing) -XIV. (Penzing) kerület határán található Ferdinand Wolf Park és a Brauhausbrücke között. 


A terv szerint a betonmedret szélessége meghagyása mellett tagolják gyorsabban és lassabban folyó szakaszokra. Partjaira őshonos növényeket telepítenének, őshonos állatokkal együtt. A meder szélén futó kerékpárút megmaradna és új lépcsők építésével válna jobban megközelíthetővé a helyiek számára. A Wien folyó revitalizációja nem valószínű, hogy mélyebbre hatol majd a városi betondzsungelbe. Habár ez a háromszáz méternyi szakasz rövidnek tűnhet, a 34 kilométeres folyó legalább valamennyit visszakap régi medréből. A revitalizáció a bécsi Universität für Bodenkultur tervei alapján valósul meg. Hogy mennyire lesz tartós ez az emberkéz által létrehozott rövidke természet csak néhány kiadósabb árvíz után tudjuk meg.


Ugyan nem revitalizáció, csupán városrendezés, de mégis szorosan kapcsolódik a Wien folyóhoz az a terv, mely három szakaszban fedné be a mederrel párhuzamosan - egyelőre szabad ég alatt - futó városi vasútpályát. Ez mindenesetre új értelmet adnak a folyóterasz kifejezésnek. A három, egymástól független ún. terasz közül az első 2015-re készül el a Pilgramgasse és Nevillebrücke között. A terv megvalósítását különösen indokolttá teszi az a tény, a környező, sűrűn beépített kerületek zöldfelülete csupán 3-6 százalák között változik. Ugyancsak különbséget jelent a fentebb vázolt tervekkel, hogy itt elsősorban nem a természet igényei kerülnek előtérbe, sokkal inkább az embereké. Ezek a tervek ugyan nem bontanák meg az egységes kibetonozott medret, de a vasútpálya befedése révén mindenképpen közelebb kerülhetnének a bécsi emberek a városuk névadó folyójához.

Új értelmet nyernek a "folyóteraszok" Bécsben

Remélhetőleg a trend idővel Budapesten is megfordul és bizonyos külvárosi szakaszokon szabadon engedhetjük végre betonbazárt patakjainkat.

Felhasznált források:

http://www.wien.gv.at/umwelt/wasserbau/gewaesser/wienfluss/
http://taj-kert.blog.hu/2010/05/15/a_becs_partjan_becsben
http://www.buergmann.net/penzing/wf_info.htm
http://www.wien.gv.at/english/transportation-urbanplanning/river-wien-valley-terraces.html


E cikk eredetileg az Élet és Tudomány LXIX. évfolyam 12. számában jelent meg 2014 március 21-én. 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...