2014. április 6., vasárnap

Mi történt a Kompkötő-szigeten?



Ugyan nem egy Pál utcai fiúk vagy Tüskevár de mindenképpen ajánlott ifjúsági regény Tamás Lajos "Mi történt a Kompkötő-szigeten?" c. regénye, főképpen a váciak számára! A múlt század harmincas éveiben játszódik a történet, amikor a Kompkötő még valódi sziget volt a Duna kellős közepén. Egy igazi paradicsomi hely, ahová még nem épült meg a Duna egyik legnagyobb mellékágelzáró keresztgátja. Aktualitása a témának, hogy részben váci olvasóinknak köszönhetően az év dunai szigete megtisztelő címet a Kompkötő-sziget nyerte el 2013-ban.


"Ismeritek a Kompkötő-szigetet?
A Duna visegrádi hajlásán alul, a folyó váci ágában zöldel, szemben a szentendrei szigettel.
A Kompkötő-sziget tulajdonképpen tilos terület.
Ősszel vadászok csörtetésétől és kopók csaholásától hangos, de télen csak néha-néha pukkan bokrai között egy-egy puska. Tavasszal és nyáron csendjét vadász-zaj nem veri fel. Az öreg Márkus a sziget vadőre és ezért díjmentesen lakhat ott. Tehenen és lovan kívül háziállatot is tarthat magának és művelheti a kunyhó körüli területet.  [...]
Menjünk és nézzünk szét kissé a szigeten. [...]
Márkus bácsiék hajléka és földje a sziget déli részét foglalja el, reszkető levelű nyárfák és szürke-zöld fűzfák közé bújtatva.A sziget középső része legelő, telehintve bokrétának való mezei virágokkal, miknek tarka-barka csokrát ha meglengeti a májusi szellő, olyan illatfelhőt áraszt a kunyhó lakóira, hogy annál különb szagot még a patikában sem árulnak. Itt csilingel kora tavasszal a kikeleti hóvirág, itt szerénykedik a bokrok alatt a kék ibolya, itt berzenkedik a kékszirmú szarkaláb és itt várja fehér bóbitájának kifejlődését a gyermekláncfű, hogy aztán rábízza ejtőernyős csemetéit a nyári szél sodrára. Olyan pompás látvány ez, mintha repülő-ünnepen a fényes gépekről aláhulló fehérernyős pilóták százai lebegnének a kék ég alatt.Van itt még gólyahír, vérehulló fecskefű, vadszekfű, kenyérmorzsavirágú pásztortáska és más egyéb. Csak a gimnázium növényismerő tudós professzorai tudnák a nevüket mind felsorolni.
A tarka-barka virágszőnyeget, melyhez hasonló szépségűt nem szőnek gyárban, fehérhasú nyírfák, égrekapaszkodó jegenyenyárfák és partkötő fűzfák szegezik a földhöz. Ezt a gazdagon terített fűasztalt tépi naphosszat Gedeon, a kecske. Meg is fizet érte hálával és bőséggel, mert van úgy, hogy esténként három liter tejet is kiemel alóla Péter.
A sziget északi része vad, szinte áthatolhatatlan bokros, fás terület.
Itt is fűzfa és nyárfa az uralkodó, de kifehérlik itt-ott közülük virágos mellényével egy-egy nyírfa is. Köztük a járást bodza- és tüskés szederbokrok nehezítik.
Itt víg élet folyik.
A gombák, ibolyák, gyöngyvirágok birodalmában egyáltalán nem gyáva nyulak százai baktatnak, fülelnek.
Mitől is félnének? Ellenségük csak az ember, ő is csak a vadászat idején.
A tavaszi süldő nyulak még nem ismerik a puskadörrenést; őszig szabad a vásár és a bukfenc.
Egyszer történt meg, hogy egyik téli napon rókát tett közéjük egy parthoz ütődő jégtábla. A nagy riadalomnak aztán Bundi vetett véget. Megszimatolva a hivatlan vendéget, addig hajkurászta, míg nyakszirten nem ragadta a vörös rokont. Márkus bácsi szögredobott rókaprémes kucsmája a tanu rá.
A bokrok között cserren, riadozik a fácán, a faágon ugrándozik a mókus és a fakéreg kunyhóajtóján kopog a harkály. A fák csúcsán az őrgébics figyel és a lombok között vadgalamb turbékol.
 - "Turri úrr turrót furr" - pletykálkodik naphosszat, míg csak az előbb alattomosan keringő, majd kilőtt nyílként egyenesen rácsapó vércse el nem némítja.
Énekesmadarakban sincs hiány. Itt gyakorol a fülemile-dalárda és ha partraszállsz dühösen kiált rád az emeleteslábú nádiveréb.
"Kara-kara ki-ki-ki..."
A homokos parton búbos vöcsök és pipaszárlábú gém bóbiskol. Lusta mozdulatlanságukból csak egy-egy csónak közeledtére lebbennek a légbe.
Egyszóval, ezen a részen zajban, rikácsolásban nincs hiány.
Az már természetes, hogy esténként a parti füzes között békák ezrei ungolnak és brekegnek.
A szigeti szemlének ezzel vége. Ha valamit most nem vettünk volna észre, majd rábukkanunk az elbeszélés folyamán..."

Nehéz napok járnak a városban az alkoholistákra, állatkínzókra és egyéb gazemberekre. A rejtélyes Fehér Kéz falragaszokat hagy a tettesek ajtaján, világgá kürtölve bűnüket, hogy kocsmában isszák el a gyerekek elől azt a kevés pénzt is, hogy verik a szerencsétlen lovat, vagy azt, hogy dohos kenyeret szállítanak nyerészkedésből az iskolába. A városiak hiába találgatnak nem tudják kideríteni kik állhatnak az ügy hátterében, akik még arra is képesek, hogy valamennyi kalitkában tartott madarat egyszerre szabadon engedjék.


Nyár van, a Kompkötő-sziget a helyi gyerekek Balatonja, ide járnak úszóversenyt rendezni, indiánosat játszani. Mindegyiküknek saját jellemző tréfa-neve van, Kajakos, Bogaras, Lombik, stb. És ott van gól, aki péksegédként onnan kapta a nevét, hogy tésztából gyúrt focilabdát sütött magának, amiért később járt a pofon. Iszappal bekent indiánok támadnak az ólakra, ahol a sápadtarcúak elkeseredetten védekeznek. Csata után pedig irány a folyó, hiszen mindenki csurom sár lesz a végére. Végig nyomukban lohol ez elmaradhatatlan Bundi kutyus, akinek később komoly szerepe lesz a történetben.


Titkos hely is van a szigeten, ahol a csősz által örökbefogadott Péter tanulószobát rendezett be magának és a fiúktól kapott könyvekből titokban tanul és jár be vizsgázni a gimnáziumba amikor letelik a tanév. Nehogy megtudja az öreg Márkus!...


Pezseg a vízi élet a városban. A Dunán evezős és úszóversenyeket rendeznek, ott van a polgármester, a püspök és mindenki más aki számít. Péterke is rajthoz áll és megnyeri az első díjat. Jó tanuló, jó sportoló.


Miközben a város rendőre, Bunkó nyomozást folytat a sokak számára kellemetlenné váló Fehér Kéz után a városban újabb bűncselekmény történik. Kirabolnak egy trafikot, a tulajdonos idős nénit pedig megkötözik. A helyszínen pedig felbukkan egy újabb Fehér Kéz. Lehet, hogy ők állnak a rablás hátterében? Mindenesetre az ügyefogyott Bunkó detektív már a szigeten is nyomoz az egyik fiú árulása nyomán.


Nem csupán Péter tanulószobája az egyetlen titkos hely a szigeten. Az északi rész bozótosában két szökött fegyenc húzta meg magát, a környékbeli földeket dézsmálva. Péter kihallgatja a beszélgetésüket. A rablók a székesegyház kincseire pályáznak, aztán iszkiri, át a határon. A fiú egyedül van a szigetenk, gyorsan ki kell találnia, hogyan tudná értesíteni a városbélieket. Aztán a rablók fogságába esik.


Lelepleződik a Fehér Kéz, kiderül kik plakátozták tele a várost a felnőttek gonoszságával. A zord rendőrfelügyelő a kihallgatás végére azt kívánja, bárcsak a saját semmirekellő, lusta fia is a Fehér Kéz tagja lenne! A trafik kirablását azonban nem ismerik be.


Péternek sikerül értesítenie a várost a rablók terveiről. A csendőrség már várja őjet a székesegyházban. Az árva Pétert ünnepli a város, a városbeliek etetik és ruházzák eztán. A püspök komoly összeget fordít egy árva gyerekek részére felállítandó otthon javára, melynek helyszíne nem is lehet más, mint a Kompkötő-sziget!


A történet itt akár véget is érhetne, de sajnos távol a Dunától folytatódik. Hogy hogyan? Inkább nem árulnám el!... 

A szerző saját rajzaival. 

2 megjegyzés:

Kovács-Sinkó Levente írta...

Ma érkezett meg az én példányom, már alig bírok magammal, hétvégén elkezdem olvasni. :))

Névtelen írta...

Hamarosan újra sziget lesz a Kompkötő, kíváncsi vagyok ki örül és ki bánkódik majd emiatt. A keresztmű legkevesebb 15 m-en megnyitásra kerül... Üdv: ska

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...