2015. július 24., péntek

Hajtűkanyar a Dunán - Schlögener Schlinge


Kétségkívül Ausztriának jutott a legszebb Dunakanyar. Passau és Linz között félúton a Duna egy olyan hajtűkanyart rajzol, mint amilyeneket a Tiszától szoktunk meg az Alföldön a folyószabályozás előtt. Csakhogy itt az övzátonyok és sarlólaposok helyett meredek erdős hegyoldalakat találunk, azokon túl pedig mezőgazdaságilag hasznosított fennsíkokat. 

Kilátás a hurokra (forrás)

A Duna itt s, éppúgy mint Wachauban Werfensteinnél és Jochensteinnél a Cseh-masszívum gránit és gneisz tömegét vágja át. A Dunától délre eső része, a Sauwald az Alpok előhegységének számít, de geológiailag a Cseh masszívum lepusztult variszkuszi hegytömegének része. Elnevezése az itt honos vaddisznóktól származik, legnagyobb magassága 895 méter. Északra a Mühlviertel központi fennsíkja terül el. Ez a fennsík átlagosan 260 méterrel emelkedik a Duna vízszintje fölé és mindenhol meredek hegyoldalakkal szakad le a Duna-völgyébe. Ezért fordulhat elő, hogy a folyópart itt meglehetősen gyéren lakott, a települések a fennsíkra koncentrálódnak. A táj képén is megmutatkozik ez a domborzati kettősség. A magas és meredek part két oldali erdősávval kíséri a folyót, mintegy zöld kontúrral kiemelvén a kék szalagot. Odafenn pedig a szántóföldek, erdőfoltok, legelők és települések foltjai alkotnak egy mintás takarót. 

Schlögen hurka odafentről (forrás)

Schlögennél a Duna vízszintje körülbelül 280 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, de ez nem természetes állapot, ugyanis a körülbelül 20 kilométerrel lejjebb lévő aschach-i vízerőmű visszaduzzasztó hatása itt is érvényesül. Szükség is volt a vízszint megemelésére, ugyanis a schlögeni kanyarulat az egyik legveszélyesebb része volt a felső-ausztriai Dunának a hajósok számára.

A hajózás győzött, és ennek a kanyarulat szigetei zátonyai itták meg a levét. Érdemes összehasonlítani az alábbi képet a többivel. A Nagymarosnál majdnem felépült duzzasztó hasonló módon tüntette volna el az összes szigetet egészen Esztergomig.

Schlögen a duzzasztás előtti kisvíznél (forrás)

Kanyarulat domború részén épül a part, míg szemközt régebben elmosódott, de ezt a luxust ma már nem engedheti meg magának a Duna az itt kanyargó, turisták százezrei által használt kerékpárút miatt. A schlögeni hurokban található emberek túlnyomó többsége turista, helyiekkel csak egészen elvétve találkozni, ez a jelenség a domborzati viszonyokra vezethető vissza.

Kilátás a Schlögener Blickről (forrás)

Mindössze öt település található a schlögeni hurok mentén, folyásirányban ezek közül az első Freizell, majd következik Schlögen, Au, Inzell és Grafenau. Összesen nem rendelkeznek 200 lakossal, de valószínűbb, hogy 100-zal sem. Schlögenben 15, Au-ban 4, Inzellben 19 fő lakik. Hely sem lenne sokkal több embernek a meredek sziklafalak tövében alig találni sík vidéket, ami a szabályozás előtt ne lett volna ártér is egyben. A közlekedésbeli nehézségekről ne is beszéljünk...remetéknek való vidék volt ez egykoron.

Így ír a környékről az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben Felső-Ausztriát leíró kötete:

"A haichenbachi vár komor, félig szétomlott bástyatornya, melyet egykor egy testvérgyilkos alapított, hogy ebben a vad magányban vezekeljen s melyet Miksa császár romboltatott szét, hogy a vakmerő Oberhymerek rablásait meggátolja, magas bükkfák közt tűnik el s most a folyam partjának egyik legnevezetesebb helyéhez érünk. A keskeny sziklakönyöknél oly hirtelen kanyarodik a folyó, hogy azután körűlbelől fél mérföldig imént elhagyott medrével egyközűleg visszafelé fut. E kanyarúlatnak a túlsó oldalán feküdt egykor Joviacum, melyet a rómaiak a Duna jobb partjának oltalmára alapítottak; e helyen szálltak át az összeszorúlt folyamon egy éjjel a herulok s az erődben levő összes katonákat és lakosságot legyilkolták. Ma a buja növényzet elfeledteti a kellemetlen zug borzalmait; a még ma is fölismerhető sánczokat eltakarja a magas növényzet, s a köztök épűlt Schlägen-major barátságos házikóit csaknem teljesen elfödik az óriási dió- és körtefák zöld lombjai; a nép azonban megőrízte azt a regét, hogy egykor e helyen egy pogány város sülyedt el, mialatt lakosai féktelen ünnepi tobzódásba voltak merűlve." (forrás)


Felső-Ausztiában nem túl bonyolult római kori limes (helyesen: ripa azaz erődített folyószakasz) létesítményeket kutatni. A már leírt mindkét oldali meredek part nem tette lehetővé nagyobb csapatok átkelését. Éppen ezért a rómaiak arra törekedtek, hogy minden Dunára lefutó völgy torkolatában álljon legalább egy őrtorony. Joviacum kiserődje sem véletlenül épült pont ott, ahol ma is megtekinthetők romjai. Közel s távol itt volt az egyetlen völgy amin le lehetett jutni kényelmesen a folyóhoz. A helyzetéről sokat elárul, hogy az innen Passauig tartó kb. 25-30 kilométeres folyószakaszon csupán egyetlen másik kiserőd állt Noricum provincia védelmére, Oberranna mellett.  

A schlögeni római kiserőd elhelyezkedése

A markomann háború alatt épül kiserőd éppen a markomann fenyegetésnek köszönheti a felépülését. Már már tipikusnak nevezhető az erőd elhelyezése, a völgyben csordogáló patak torkolatától jobbra épült. A trapéz alakú kiserődhöz egy kisebb település is csatlakozott nyugatról, a patak túloldalán. Körülbelül 300 évig állt fenn, ez idő alatt a II. Italica légió dunai flottillája és a Cohors V Breucorum állomásozott itt. A népvándorlás során feledésbe merült, csak 1833-ban egy itt talált aranypénz után indult meg a lelőhely feltárása.

Haichenbach öregtornya (forrás: Steidl Normann, panoramio)

A Római Birodalom bukása után a Duna többé nem képezett tovább határvonalat. Joviacum erődjével szemben immár a markomannok leszármazottai építettek várat a XII. században. Nem is lehet véletlen, hogy a rablólovagok éppen ezt a tájat választották székhelyüknek. Bár ha végignézünk az osztrák Duna történetén ez semmiképpen sem kuriózum, sőt inkább általános jelenség. Esetünkben Haichenbach az a vár, amely Schlögen hosszú félszigetén rettegésben tartotta a hajósokat. Ha hihetünk a legendáknak feltehetően dunai hajósok találták fel az erővágót, hogy átjuthassanak a vasláncokon, melyet minden egyes útba eső rablólovag kifeszített a Dunán keresztbe. 

Schlögen nagyvíznél (forrás)

Első írásos említése még Eichenbach néven 1160-ból származik, ekkor a von Eichenbach család volt a tulajdonos. 1337-ben végleg eladták az összes birtokukat, köztük a várat is a passaui püspökségnek. Haichenbach vára fokozatosan vesztette el jelentősségét, 1529-ben a várat végleg elhagyták, később még a neve is feledésbe merült. A XIX. század romantikusai Kerschbaumerschlössl, azaz Cseresznyefa kastélynak nevezték el. Mostanában látogatható, mindhárom égtáj felé lenyűgöző kilátás a Dunára.



A Schlögener Schlinge igazi dunai kuriózum, bakancslistás helyszín! Két szóban összefoglalván a bejegyzést: Látni kell!


Ajánlott és felhasznált irodalom:


  • http://burgenkunde.at/oberoesterreich/haichenbach/haichenbach.htm
  • http://www.limes-oesterreich.at/php/site.php?ID=127
  • http://austria-forum.org/af/Wissenssammlungen/Limes/Fundorte/Schl%C3%B6gen/Hafenanlage_Schl%C3%B6gener_Schlinge
  • http://journals.cambridge.org/action/displayAbstract?fromPage=online&aid=8402346
  • http://www.sagen.at/texte/sagen/oesterreich/oberoesterreich/div/dasraubgut.html
  • http://de.wikipedia.org/wiki/Kleinkastell_Schl%C3%B6gen


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...