2016. december 28., szerda

Szőny öt szigete


1880. januárjában a jeges ár elvitte a komáromi híd új-szőnyi és erzsébet-szigeti hídfőjét. 1876 után pedig másodszor is megsemmisült a Vág-Dunán átívelő, nemrégiben újjáépített híd. A jeges árvizek utáni munkálatok alaposan megváltoztatták a város és környezete képét. A megrongálódott nagy-dunai híd helyén tíz év múlva már az állandó vashidat építették. Egy évvel a jeges ár után pedig már meg is kezdődött a jégtorlódás fő felelősének, a szőnyi medertágulatban képződött zátonynak felszámolása. 

Rés a Szőnyi-szigetek párhuzamművén

Komárom vára alatt ömlik a Vág és a Pozsony alatt kiágazó csallóközi Kis-Duna együttesen kb. 200 m³/s vízhozama a Duna főágába. A mostani kisvizes időszakban a főág vízhozama mindössze 1000-1200 m³/s, így viszonylag sok vízzel gyarapszik a Duna. A vízzel azonban hordalék is érkezik, amely az összefolyás miatt megváltozó vízsebesség hatására kiülepedhet. Így alakulhatott ki a folyószabályozás előtt a Szőny település mellett képződött zátonyos medertágulat, amelyen az 1880 telén fennakadó jégtáblák súlyos károkat okoztak Komáromban és Új-Szőnyben (Új-Szőny 1896, Ó-Szőny pedig 1977 óta Komárom része).

Szőnyi-zátony 1857.

Történetünk kezdetén, 1857-ben még a Budapest-Komárom vasútvonal sincsen készen, de Ó-Szőny mellett már ott látunk egy viszonylag nagy, 1400 méter hosszú zátonyt. Szemben, a harcsás-pusztai oldalon nem aknazárat, hanem hajómalmokat látunk, melyek a józan észt és a bejelölt hajózó útvonalat figyelembe véve valószínűleg a legnagyobb sodrású szakaszon őröltek. A Szőnyi-zátony 1857-ban viszonylag fiatal képződménynek számított, az előző, 1840-ben felvételezett Komárom környéki második katonai felmérésről ugyanis még hiányzott. 

Érdemes megemlíteni, hogy régebben is léteznie kellett egy Szőnyi-szigetnek. Ó-Szőny település nyugati vége egy ma is látható régi meder mentén fekszik. Ennek az ágnak a nyugati vége eltűnik a Csillag erőd alatt, de az ívből következtetve valahol ott szakadhatott ki a főágból. Kelet felé ma is ez az ág rajzolja ki a közben összenőtt település határát, visszatorkollását egy vasúti híd jelölte a katonai térképeken valahol ott, ahol a keresztgát megépült a vasútállomás alatt.  

Ugyancsak jelöli a Szőnyi-zátonyt a III. katonai felmérés, mely vízrajzi tekintetben pontatlanabb volt elődjénél. Ez a felmérés valamikor 1874 és 1880 között készülhetett, Ez volt az utolsó térkép, mely a szabályozás előtti állapotokat ábrázolja, ezen a Szőnyi-szigetek őse csak 700 méter hosszú, azaz feleakkora, mint a hajózási térképen szereplő mederforma.

1881 és 1884 között a komáromiak nagy megkönnyebbülésére nekiláttak felszámolni a szőnyi medertágulatot. Egyrészt ástak egy 40 méter széles vezérárkot a folyó közepén 2100 méter hosszúságban, másrészt két kőszórással összeszorították a Duna medrét. Harcsás-pusztától délre csak partvédő kőszórás, Szőny mellett egy nagyobb munka keretében egy szokatlan alakú, lekerekített végű párhuzammű épült, melyet egy keresztgát kapcsolt a parthoz, közvetlenül a vasútállomás mellett. 760 méterről 460 méterre csökkent a Duna szélessége. A párhuzammű egy része a fenti térképen látható zátonyon keresztül épült meg, azaz a keleti, lekerekített elvégződés keresztgátként is funkcionált - eleinte. Mindazt, ami a párhuzamművön kívül maradt a zátonyból elmosta a Duna, míg ami belülre került a kőszórással védett öblözetbe, megmenekült és idővel szigetté fejlődött, már amennyiben nem szigorú értelemben használjuk a sziget kifejezést. 

A párhuzammű keleti végére később egy, a fő kőszórásnál mélyebb helyzetben lévő kis "farok" került, feltehetően azért, hogy megakadályozza a nagyobb örvények kialakulását. Mivel örvények nem alakultak ki itt, a feliszapolódás idővel itt is szigetet épített, de erről majd később, ugyanis tennünk kell egy kis kitérőt.  

Szőnyi pártvédelmi művek - tévesen berajzolva, 1898.

Mintha 17 évvel később teljesen megfeledkeztek volna a zátonyról és a védművekről, Vályi Béla 1898-as "A Dunavölgy átnézeti térképe" c. művében előző nem szerepel, utóbbi pedig partbiztosításként jelenik meg, nem pedig a Duna közepén, ahol lennie kellene. Nem tudok másra gondolni, minthogy az átnézeti térkép méretaránya nem tette lehetővé a pontos ábrázolást, mindenesetre ezentúl érdemes fenntartásokkal olvasni Vályi Béla mérnök összefoglaló térképművét. 

A szőnyi szabályozási művek és az első két sziget, 1930.

Szőny mellett ma öt jól elkülöníthető sziget található, közülük négy a párhuzammű ölelésében, egy pedig azon kívül, annak keleti elvégződésénél. Közülük az elsőként létrejött az egykori zátony maradéka lehetett. A második 1930-ban már megvolt, az Angyalos térkép szerint. A keresztgáttól nyugatra képződött, a kőszórás belső oldalán. Ez nem lehetett a zátony maradéka, az egyik térképen sem nyúlt a vasútállomáson és a keresztgáton felül. Természetesen elképzelhető, hogy a zátony víz alatti része került felszínre a mederszűkülés révén létrejött mélyülés miatt. 

Három sziget 1941.

A harmadik sziget 1941-ben már látható. Az első sziget belső oldalán jött létre. Kialakulása összefügg a kőszórással határolt terület feliszapolódásával. A nagyvizek idején bejutó hordalék itt csapdába esett, apadás idején már nem tudott kiürülni a főágba, így évről évre sekélyebbé vált. Mivel az 1941-es légifotó árvíz idején készült, nem tudhatjuk, hogy a negyedik sziget zátonyként megvolt-e már. Az árvíz azt sem teszi lehetővé, hogy megállapítsuk megvolt-e már az a rés a párhuzamművön, a keresztgáton felül, amely az összes későbbi felvételen látszódik. Ez a rés friss vizet enged a mai napig a mellékágba az első, valamint a második és harmadik sziget között. 

A szőnyi öt sziget, 1960 (fentrol.hu).

Könnyű dolgunk van, ha a Szőnyi-szigetcsoport második világháború utáni történetére vagyunk kíváncsiak. A fentrol.hu oldalon 1960-tól 1976-ig négy különböző időpontban jó minőségű légifotókat találunk. Közülük az elsőn, 1960-ban már szerepel a negyedik és ötödik sziget. Negyediknek azt nevezem, amely a kőszórás által körbeölelt öbölben, a harmadiktól délre képződött. 1960-ban, középvíznél már 260 méter hosszú volt, de csak az alsó és felső csúcsán látunk növényzetet. Ekkoriban az ötödik sziget a dunai egyfás-szigetek népes táborát gyarapította, a kép jobb szélén. A keresztgáton felüli szakaszon a feliszapolódás nem a meder közepén, hanem a partok irányából jelentkezett fokozatosan, évről évre szűkítve a medret. Volt a feltöltődésnek egy harmadik iránya is, az öböl nyugati csücskéből keleti irányba. 

A szőnyi szigetcsoport 1976-ban (fentrol.hu).

Ha 1976-ban három helyen átvágják a kőszórásokat ma a Duna gazdagabb lehetne öt szigettel. Ekkor már önálló földdarabként, erdővel borítva látjuk őket, bár az ötödiken még mindig csak egy fa található. A folyó sodrását bizonyítja, hogy a párhuzamműn kívül nem alakulhatott ki a legkisebb zátony sem, a part itt nyílegyenesen követi a száz éve leszórt köveket.

A szőnyi szigetek, 2014.

Az utóbbi évtizedekben tovább folytatódott a feltöltődés, az ártéri erdő egyre nagyobb területeket hódított meg és a szigetecskék is egyre jobban egymásba olvadnak. A keresztgát alatt újabb zátony növekedik, holott 1976 után a párhuzammű alsó végét is átvágták, hogy a víz akadálytalanabbul áramolhasson. Az átvágás alatt az eddig egyfásként ismert szigeten újabb fák telepedtek meg és a zátony összenőtt a parttal. A szűkülő, egyre sekélyebbé váló medrekben hatalmas tömegű uszadékfa gyorsítja a feltöltődést. 

Jelenleg az erdő kiterjedése körülbelül 25 hektár, a Natura 2000 hálózat révén kiemelt természetmegőrzési terület. Csak remélni tudjuk, hogy az erdők és a folyóágak egyensúlya a jövőben is fennmarad. 

Ajánlott irodalom: 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...