2010. október 28., csütörtök

Pusztuló tündérkert a Duna-mentén: a gödi Szakáts-kert

"Szakáts kert - így nevezték, ez volt a köztudatban. A tulajdonosa Dr. Szakáts Nándor nyugalmazott miniszteri tanácsos volt.
...
Ingatlanát 1924-ben vásárolta meg Göd  határában. A terület nagysága 8 kataszteri hold volt. Kelet felől a temető, déli oldalon a dunakeszi határ, nyugati oldalon a Duna, északi oldalon az I. utca, a VI utcam a IV. utca és az V. utca határolta.
A terület legnagyobb része völgy, csak egy kis része sík terület. Ebben a völgyben két forrás található, ami a Szakáts villa előtt egyesül, és táplálja vízzel a halastavat. A területen minden megtalálható volt. A temető mellett sárgahomok bányát, a Dunához közel sóderbányát nyitott. A tulajdonos foglalkozott tehenészettel. A 30-as években a helyi lakosság tejellátásához nagy mértékben hozzájárult. Reggel-este lófogattal szállította házhoz a friss tejet. Tyúkfarmot is létesített és friss tojással látta el a lakosságot. Termelt továbbá búzát, rozsot kukoricát és konyhakerti növényeket. Külön említést érdemel a gyümölcsöse. Meggyfa, cseresznyefa, kajszi-, sárga-, és őszibarackfa, mandulafa, körte- és almafa volt telepítve a területen. A gyümölcsfák tavaszi virágzása csodálatos látvány volt. Virágerdő volt az egész domboldal.

Földszeretet, szakszerű hozzáértés és kitartó szorgalom jellemezte a terület gazdáját..."


Angyal Lukács: A Szakáts kert, Gödi Almanach 1997. 37-39 pp.


 








Minél jobban beleásom magam a régi Göd múltjába, annál jobban szégyellem, hogy most itt lakom.

2010. október 19., kedd

Közmeghallgatás a Duna-kotrásról a Gödi Önkormányzatban

 
2010.10.19 14 h. Érdeklődők száma 12 fő.

Két rövid bevezető után - mely elhangzott az Önkormányzat és a KDVKÖVIZIG részéről - meghallgathattuk egy diavetítés keretében a Gödöt is érintő Duna kotrás paramétereit. Az előadó főként erre a témára fókuszált, ez lévén az elsődleges. A gödi megjelentek azonban főként a Gödi-sziget és mellékág tervbe vett kotrása iránt érdeklődtek. Ez csak utólag került bele a tervekbe, kicsit olyan "hangulatjavító" beruházásként. Érzésem szerint azért, hogy talán így a gödiek régi vágya teljesül, és emiatt kevésbé fognak tiltakozni a főági kotrás ellen. 
A témában már lezajlott az előzetes vizsgálat, és a környezeti hatásvizsgálat három hónapos időtartama is lezárult 2010.06.30-09.30-ig. Ezek során Gödön szakhatóság volt a Duna-Ipoly Nemzeti Park, később csatlakozott a WWF és a Fővárosi Vízművek. Utóbbi elsősorban a vízbázis védelme miatt, hiszen a fél Budapest a parti szűrésű kutakból kapja az ivóvizét.

A főági kotrás:

A korábban napvilágra került tervekhez képest (szept 14-i bejegyzés) talán nem lesz 180 méter szélességű a megkotort terület, a valószínű a 150 méter, de az Önkormányzat szerint elég lenne 120 méter is, mivel jól belátható szakaszról van szó, és két hajó még 120 méteren belül is bőven elférne. Az érintett szakasz továbbra is  a Szürkő-szigettől az alsógödi révig terjedő terület lenne. Az itt kikotort anyagmennyiség a nagyobbik Torda-sziget külső oldalára kerülne Vácott, a két sarkantyú közé, egy korábbi illegális kotrás nyomán keletkezett mélyebb mederszakaszba. 150 méteres szélesség esetén 53.000 köbméter anyagról lenne szó, mely elsősorban oligocén agyag, másrészt az ezt borító vékony üledék. 40-50 munkanapba kerülne, ennek következtében 3 cm-es vízszintsüllyedés jelentkezne. Ez főleg a dunakeszi Pihenő utcai lakosoknak rossz hír, akiknek jelenleg is mossa el a telkük végét a Duna. A kiszáradó és aprózódó agyagmárga könnyen áldozatul eshet a Duna sodrásának, míg ha ugyanez anyag a víz alatt marad sokkal stabilabb kőzetként viselkedik. 

A lakossági hozzászólók ezzel kapcsolatban elsősorban az ingatlanok értéke, a révnél tapasztalható partfalsüllyedés és a megnövekvő hajóforgalom kapcsán fejezték ki aggályaikat. Való igaz, hogy az alsógödi szakaszon a hullámzás hatására már nem található a kavicsnál kisebb szemcseméretű üledék. Igaz az is, hogy a partfal süllyed folyamatosan, és ezáltal az ingatlanok értéke csökkenhet. 

A mellékági kotrás:

Ebben a kérdésben egyenlőre két álláspont ütközött. Egyfelől az Önkormányzati, amely a teljes és állandó vízáramlás pártján áll, és a Nemzeti Park álláspontja, miszerint a ki és befolyásnál meghagyandó a küszöb, ami alacsony vízállásnál is a mederben tart vizet, ellenben e két pont között lehetségesnek tartják a kotrást. Ennek szélessége - sajnos csak - 5 méter lenne, 1/3-as rézsűvel, hajózási kisvízszint alatt 1 méterrel. Ez még nem garancia arra, hogy szélsőségesen kis vízállásnál marad víz a mellékágban. A kitermelendő anyag mennyisége (elsősorban iszap, de van ott kavics is) kb. 13800 köbméter lenne, melyet a sziget oldalában raknának le.  

A mellékág kotrásában úgy tűnt még a bizonytalan helyzet miatt lehetőség van változtatásokra.

Én inkább a Nemzeti Park álláspontját osztom, teljes kotrás esetén ugyanis olyan mértékű partpusztulás jelentkezhet, melynek mértéke egyenlőre megjósolhatatlan. Teljes kotrás esetén egészen az alsógödi révnél kellene kezdeni a mellékági kotrást, egészen a felsőgödi töltés déli sarkáig, ez nagyjából 1,5 km. Mivel a főág sodorvonala a helyén marad, valószínűleg a feltöltődés újra jelentkezne pár év elteltével. 
Ha meghagynánk a két küszöb között egy kimélyített szakaszt, amelybe visszavezetjük vízfrissítés céljából az Ilka-patakot, az még nem jelentene akkora beavatkozást, melyet esetleg utólag ne tudnánk korrigálni. Az MHSZ füves telkétől tartana a kotrás föl az északi küszöb sóderzátonyáig. Ez lényegesen rövidebb szakasz, viszont nem ártana a lehető legszélesebb keresztmetszetet kikotorni a keresztgáttal együtt. Azonban ha mindennek az az ára, hogy a kitermelt menyiséget a szigeten rakják le, semmiképpen nem lenne jó ötlet a beavatkozás.

Az engedélyek beszerzése 2011. első negyedévében zajlanak majd, utána írják ki a közbeszerzést. Jó lenne, ha az Önkormányzat leülne a Nemzeti Parkkal tárgyalni ebben a kérdésben, ugyanis a kivitelező azt fogja csinálni, amit ők ezzel kapcsolatban döntenek. Így esély van arra, hogy egy ésszerű megoldással mielőbb kitalálni, hogy mi legyen a Gödi-szigettel és annak a mellékágával. Ebben szívesen segítenék én is, és ezúttal felajánlom az adataimat is a cél érdekében.

Linkajánló: Országos Vízügyi Informatikai Szolgálat

 
Az Országos Vízügyi Informatikai Szolgálat honlapja nagyszerűen kiegészíti a hydroinfo.hu-n található információkat. Az Oldaltérkép menüpontban megtaláljuk az Operatív Vízállás részt. Itt tudunk keresni Vízügyi Igazgatóság és vízmérce szerint is, hogy megtudjuk az adott észlelőhelyen az aktuális vízállást, akár 3 hétre visszamenő trendekkel. Sajnos csak a törzsállomások, és azoknak adatai vannak fenn. Így például a Szentendrei-Duna ágból nincsen információ, pedig Dunabogdányban és Szentendrén is végeznek méréseket. Külön öröm, hogy minden vízmércének közlik a pontos adatait is, úgymint a 0 pont tengerszint feletti magasságát (ún. abszolút magasság), és elhelyezkedését folyamkilométer alapján. Ezeket már ki is gyűjtöttem, lesz belőle egy külön táblázat. Jobb oldalra mellékeltem a linket, úgy, hogy egyből az Operatív Vízállás oldalra mutasson. 

Egyéb fontos linkeket is találtam, ezek inkább a fotók miatt lehetnek érdekesek:

egykor.hu - itt érdemes Dunaparton fekvő településekre keresni. Vácról vannak fenn fontos képek, pl. a Ferences templom előtti mederfeltöltésről.

foto.mti.hu - ez az MTI fotó adatbázisa. Én eddig csak a Duna címszóra kerestem rá, de annyi képet adott ki, hogy szűrni kell őket. 1938-2006-ig terjedő időintervallumot fednek le a képek, amelyek vízjel nélkül megvásárolhatók a honlapon.

fortepan.hu - itt nincsen sajnos mód keresésre, viszont ajánlom, hogy mindenki küldje be ide a régi családi fotókat is akár, mert ennek az oldalnak a hangulata egyszerűen leírhatatlan. Odaszögezi az embert órákra a képernyő felé egy végtelennek tűnő időutazás formájában.

2010. október 9., szombat

Ártéri Tanösvény, Vác









Vácott, a város déli határában, ahol a Gombás-patak keresztezi a kerékpárutat érdemes letérni a Göncöl Alapítvány által létrehozott Ártéri tanösvényre. Magasabb vízállásnál nem látogatható ugyan, de ma (2010.10.09) délelőtt 148 centiméteres Váci vízállásnál a pallókból ácsolt ösvény mintegy 50-60 cm-rel emelkedett a vízszint fölé. A tanösvény első néhány száz méteren egy ártéri ligeterdőben halad, és csak fokozatosan szakadozik föl a lombkorona ahogy haladunk déli irányba. A keskeny deszkaösvény mindenütt víz fölött halad, ám ez a víz nem a Dunából származik, hanem a Gombás patak vizét duzzasztja föl az Égető-sziget északi részén épült zátony. A Duna csak magasabb vízálláskor önti el a területet, amely az 1826. évi Dunai Mappáció során készített leírások alapján még nyílt vízfelület volt. Igaz, hogy zátonyos és sekély  folyószakaszt írtak le, de állandó növényzet a területen csak a folyószabályozás és a váci Ferences-templom előtti feltöltés következtében telepedett meg a XX. század második felében.
A dunai oldalon beerdősült zátony védte meg a mellékággá fajult egykori parti oldalon található mélyebb részeket a teljes feltöltődéstől. Itt viszonylag nyílt vízfelületeket találni, elsősorban lágyszárú vízi növényekkel.
A tanösvényen haladva fokozatosan érünk el az ártéri ligeterdőn keresztül a nyílt vízfelülethez, jól megfigyelhető a fokozatos átmenet. Az ártéri erdő után vizenyős rét, majd sűrű nádas keresztezi utunkat.
A fákon elhelyezett ismeretterjesztő táblákat sajnos az árvizek nagyon megrongálták, több helyen olvashatatlanok. Mivel ártérről van szó, talán műanyaggal fedett papírlapoknál vélhető, hogy nem lesz tartós. Ezek a táblák hivatottak tájékoztatni a látogatókat a terület élővilágáról, ha jól emlékszem a legtöbbje madarakat ábrázolt. Ottjártamkor egy két halivadékon kívül csak kevés madárral találkoztam.

2010. október 5., kedd

Lussonium


 

Lussonium, Dunakömlőd későrómai erődjének igényesen megszerkesztett animációját látva felmerülhet az olvasóban, hogyan is függ össze mindez a Dunai Szigetekkel? A Dunai Limest nemrég felterjesztették az UNESCO világörökségi listájára. Ez a nevezés nem országos szintű, mint például Pannonhalma, hanem felöleli az összes dunamenti országot, Németországtól Romániáig, forrástól a torkolatig. A Dunai Limest közelebbről tanulmányozva megállapítható, hogy állapota és elhelyezkedése mintegy leképezi az elmúlt 1600 évben bekövetkezett mederváltozásokat. A központi akarat szerint, nagyjából egy időben létesített római határvédelmi erődöket vizsgálva következtetéseket vonhatunk le a Duna korabeli vízszintjére, gázlóinak elhelyezkedésére, partvonalának futására. 

Ebben a 8 percben tökéletes összhangban van a történelem, a térinformatika, térképészet és a régészet. E rövid film elkészülte reményt ébreszthet az emberben, hogy lehetne hasonlót készíteni a korabeli Duna futásáról, melyen természetesen az összes római tábor, őrtorony, colonia és municipium fel lenne tüntetve. Ez a munka egészében bemutathatná a vélhetően Világörökségi címet elnyerő Dunai Limest.

2010. október 3., vasárnap

Egykori Duna-meder a Nagykörút alatt - A Rákos-árok



A Pesti-síkságot a Dunakanyarból kiérkező lassuló sebességű Duna hordaléka építi föl. A földtörténeti múltban a Duna ingadozó vízhozama miatt voltak bevágódó és feltöltődő szakaszok. Ezeknek révén alakultak ki az ún. terasz szintek. A pleisztocén korban a folyó kiérkezve az alluviumra, egyenesen Szegednek tartott, homokos üledékei építik föl napjainkban a Duna-Tisza közét. Csak fokozatos vándorlással került a Duna a mai medrébe, melyet napjainkban ugyancsak jellemez a nyugat felé vándorlás. Kitűnő példa erre a Dunántúli löszfalak pusztulása. A dunaszekcsői Lugio római tábornak mindössze a fele van már csak meg, keleti része a folyamatos alámosódás miatt már elpusztult. 
 A terasz szintek megtalálhatók a Pesti-síkságon, kelet felé egyre idősebbek és magasabbak. Napjainkban is tart képződésük bár elsősorban ez már antropogén hatásokra vezethető vissza, mint például a folyószabályozások, mederkotrás, és kavicsbányászat.

Mikovinyi Sámuel 1737-es térképén még jól látszanak az egykori Duna-medrek. Megfigyelhető a széles főág, mely ekkoriban Lágymányosnál több, mint egy kilométer széles volt. Létezik a Margit-sziget, az Óbudai (Hajógyári)-sziget két részben, a Népsziget, a Palotai-sziget és az 1775-ös árvíz által elpusztított kis Fürdő-sziget. A Rákos-patak szabályos torkolati íve is egykori Duna medret sejtet.

Pest visszafoglalásakor még létezett a Fossa Magna, a Nagy-árok, mely neve bizonytalan, általában a Pesti várfal előtt húzódó várárokra használták. Ebben az árokban a Duna vize folyt, védelmet nyújtva Pest városának. Az 1700-as években fokozatosan feltöltött árok nyomvonalát ma Kiskörútnak nevezik.
Kelet felé következik a Rákos-árok, mely az újkorban már erősen feltöltődött állapotban volt, csak a legnagyobb árvizek öblítették át medrét. 1740-ig Pest város esővíz levezetőjeként és szennyvízcsatornájaként funkcionált, a lakosság ugyancsak ebbe az árokba hordta a szemetet, komoly fertőzésveszélyt hordozva magában.
Mivel Pest szűknek bizonyult, a lakosság a várfalakon kívül is letelepedett, fokozatosan építve be a mezőgazdasági területeket. A majorságok helyét átvették a lakóépületek, ezért szükségessé vált 1740-re a bűzlő, mocsaras Rákos-árok szabályozása, ugyanis a kis esésű meder a megnövekedett igényeket már nem tudta kielégíteni. (http://www.bpcsatornazas.hu/tortenet.htm)

A Rákos-árok sorsát az 1838-as jeges árvíz pecsételte meg, amikor is Pest városát, a magasabban fekvő területek kivételével elöntötte a jeges ár. (Lásd mellékelt térképet, forrás: A Földgömb 2009/2) Ilyen magasabb terület volt Pesten a Bazilika környéke, ettől kelet felé azonban lejtett a térszín, és a mai Nagykörút nyomvonalán már 2 méteres mélységet is elért a Duna vízszintje. A maximum 2,6 métert a Ferencvárosban mérték. Az ok az egykori Duna-meder, a Rákos-árok volt, melyet ekkor töltött ki a folyó utoljára. 
A pusztítás után ezt a mellékágat feltöltötték, Pestre nem hajthatott be üres szekér, földet kellett szállítaniuk a környező területekről, hogy Pest egy magasabb térszínen épülhessen újjá. A feltöltést kitűnően szemlélteti, ha a Margit-híd pesti hídfőjétől visszatekintünk a Nyugati Pályaudvar irányába. Ma itt a térszín kelet felé lejt, de 1838-ban a pályaudvar területe az áradás során szárazulat maradt. 
Az árok nem követte pontosan a mai Nagykörút vonalát. A Margit-sziget alsó harmada táján szakadt ki a Duna fő medréből, tartott a Jókai utca nyomvonalán a Csengery  utca felé, aztán a Rákóczi tér irányában a Boráros tér táján tért vissza a fő mederbe. A korabeli utcahálózat ezt a nyomvonalat követte, azonban a Nagykörút tervezőasztalnál készült szakaszai már több ponton eltérnek ettől. A Nagykörút alatt húzódik ma is Pest fő szennyvíz főgyűjtő csatornája. A Rákos-árok, mint földrajzi név 1874-ben tűnt el, amikor a Rákosárok utcát Csengery utcává nevezték át.


Egyszer még felmerült az egykori mellégág "revitalizálása" Reitter Ferenc ötlete alapján, miszerint a Nagykörút helyén egy csatornát kellene építeni, két oldalán rakodó partokkal, és a csatornán átívelő hidakkal. Az ötletet pénz hiányában elvetették így a Nagykörút a mai formájában épült fel. 
A betemetett meder azonban napjainkban is érezteti hatását, a 4-es metró építésekor a Rákóczi térnél vízbetörés hátráltatta a munkát. Valószínűleg az egykori meder napjainkban is egyfajta föld alatti áramlási rendszer része, mely levezeti a rendkívüli csapadékokat. Kitűnő cikk a korabeli törekvésekről itt.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...