2013. július 15., hétfő

Sáraranyat mostunk a Lovadi-réten!

 
Aki korán kel, aranyat lel. Kétszeresen is igaz volt ez ránk, ahogy az Ács melletti Lovadi-rét felé szerveztük kirándulásunkat. Egyfelől a korai indulás, másrészt a mindennap ellenőrzött vízállásadatok miatt. Hiszen, amint a vízszint egy bizonyos érték alá süllyed előbukkannak azok a Duna-szakaszok, ahová a hullámzás előszeretettel halmozza fel a friss hordalékokat. Nem csupán ágakat, szemetet és iszapot, hanem nehézásványokat és aranyat is. Az elméletről már volt szó a blogon, most következzen a gyakorlat!

Ártéri csendélet árvíz után a Lovadi-réten

A Lovadi-rét Ácstól északra található, a Nagyléli-sziget és a Concó-patak torkolata között. Nevét egy Lovad nevű török-korban elpusztult faluról kapta. A Duna domború kanyarulata és a magaspart által bezárt háromszög nem csupán Magyarország legnagyobb nehézásvány torlat-telepét takarja, csodálatos vízimadár paradicsom is egyben, mely Natura 2000 terület. A réten kanyargó földutak mellől volt, hogy egyszerre 8 fekete gólya (!) röppent föl, de láttuk fehér testvéreiket is. Vízparti gázló és énekesmadarakból sem volt hiány: láttunk még kormoránt, jégmadarat, kis kócsagot, szürke gémet, gyurgyalagokat. Emberekkel egyáltalán nem találkoztunk.

A Lovadi-rét íve

Nem véletlenül. Ezen a partszakaszon mintha sohasem lett volna szúnyogirtás, a vérszívók rajai felhőkben követtek minket az ártéri erdőben, ahogy alkalmas helyet kerestünk a letelepedéshez. A legideálisabb hely kiválasztásában kifejezetten fontos szempont volt, hogy a lehető legkevesebb szúnyoggal találkozzunk és szinte másodlagosnak tűnt az ún. "piros föveny". Végül sikerült mindkét kritériumnak megfelelő helyet találnunk egy - életéhez igencsak ragaszkodó -  fa mellett. Közel volt ugyan az ártéri erdő, de az erős szél és a napsütés elzavart minden szúnyogot a környékről.


Aranymosással mindenütt lehet kísérletezni végig a Duna partján, a kérdés csupán az, hogy érdemes-e. A természet apró jeleiből értő gyakorlott aranyász egy félig elszenesedett falapát segítségével egy mosással meg tudja mondani, hogy a föveny tartalmaz-e elegendő aranyszemcsét a munka megkezdéséhez. Ha egy lapáton körülbelül 100 aranyszemcse csillog, az azt jelenti, hogy a hordalék aranytartalma kb. 1 gramm/köbméter (=1,6-1,8 tonna). Magyarul egy köbméter föveny átmosásából mindössze 1 gramm arany nyerhető ki, ami már nagyon jó értéknek számít mostanában. 1 g aranyat körülbelül 100 - 120000 szemcse tesz ki. A népnyelv találóan sáraranynak nevezi a mosott aranyat, mely konkrétan itt a Lovadi-réten az Alpokból, a Magas-Tauernből származik. Aranytartalmú kőzetek aprózódásával kerülnek apró pikkelyei a hordalék közé. Sajnos a Dunán felépített duzzasztók miatt évről évre egyre csökken a mosásra alkalmas partszakaszok kiterjedése, és a különösen magas (0,5-0,8 gramm/köbméter) aranytartalmú foltok. 

A parti nehézásvány feldúsulásokat a geológia torlatoknak nevezi. Ahol a folyó esésében változás jelentkezik, a nehezebb ásványok kiülepednek fajsúlyuk alapján, míg a könnyebb szemcséket tovább szállítja a víz. A szemcsék elkülönítését a hullámzás végzi. A Kárpát-medencében található folyóvízi-torlatok jelző ásványai a gránát-csoport ásványai alkotják, amelyek pirosra színezik az amúgy sárga homokot. Gránátok mellett kisebb számban előfordul fekete magnetit és még kisebb arányban aranyszemcse. Egy arany mosására ideális partsáv különös piros színben pompázik (valamennyi aranyat a "sárga" homokban is találni), azonban fontos szempont az is, hogy a piros anyag kellő mélységű is legyen. Ha csupán a felszínt színezi érdemes továbbállni. Az is előfordul, hogy a könnyebb fajsúlyú sárga hordalék elfedi a nehezebb, sötétebb rétegeket.


Az aranymosáshoz mi a lehető legegyszerűbb eszköztárral települtünk ki. Egy vödör kellett a kupacoláshoz, ebben szállítottuk le a piros fövenyt a partra. Volt egy gyalogsági ásónk, hogy azért mégse kézzel kelljen pakolni a homokot. És volt három szérkénk (aranymosó tál), ezek is a legegyszerűbb fajtából. Igazából aki ért az aranymosáshoz, az valószínűleg egy otthonról hozott szimpla mélytányérral is ugyanolyan (vagy jobb) eredményt érhetett volna el mint mi.

Az aranyszemcsék foglyul ejtéséhez szimpla műanyag pipettát használtunk, amit egy gyógyszeres üvegcsébe tettünk át. Ha szeretnénk másoknak is megmutatni a zsákmányunkat akkor érdemes átlátszó fiolát használni!


Az aranymosás során csupán annyi a teendőnk, hogy folytatjuk ugyanazt a munkát, amit a Duna elkezdett. A fajsúly alapú kiülepedés (gradáció) elve mentén a feladatunk annyi, hogy szépen sorban el kell távolítanunk a könnyebb fajsúlyú részeket a hordalékból. A szérkébe piros fövenyt teszünk, maximum a 2/3-ad részéig töltve. Víz alá nyomva eltávolítjuk belőle a víznél könnyebb fajsúlyú részeket, úgymint a hangya, falevél, beszorult levegő, stb. Ezután a víz segítségével felgyorsítjuk a gradációt, folyamatos rázással, keveréssel elérjük, hogy a nehéz szemcsék, mint a gránát, magnetit és az arany lesüllyedjen a szérke alsóbb részeibe. A felülre került részecskéket pedig lögybölésssel fokozatosan eltávolítjuk. Érdemes tudni, hogy az agyag, iszap, homok és kavics nem anyagot jelent a geológiában, hanem szemcseméretet. Az aranymosás során nem a szemcseméret szerint távozik az anyag, hanen a fajsúlya szerint. Így az agyag szemcseméretű arany ugyanúgy bennmarad(hat) a szérkében, ha elég ügyesek vagyunk.
 
A szérkében lévő anyag az eljárás során fokozatosan változik homokszínből vörössé, majd a legvégén feketévé. Ezt az anyagot már nem is lehet felkavarni, ahogy belenyúlunk azonnal le is ülepedik a szérke aljára. Amikor már csupán a koromfekete magnetit maradt, körkörös mozdulatokkal lassan előcsalogathatók az aranyszemcsék. Az imitált hullámzás itt is elvégzi a gradációt, elválik egymástól az arany és a vasérc fajsúlyuk alapján. Hatalmas élmény felfedezni a tálkában az első szemcsét! Érdemes ezt az utolsó szakaszt árnyékban csinálni, így a sötétben az aranyszemcsék szinte világítanak. Ha maradt némi magnetit a pipettával átemelt aranyszemcsék között célszerű mágnessel eltávolítani. Értelemszerűen szép magnetitásványokat is lehet gyűjteni, valamivel egyszerűbb az aranynál.

Gránátoktól pirosló szérke

Aki aranyrögökre számít hatalmasat fog csalódni. A kimosott szemcsék szabad szemmel alig láthatóak, súlyuk szinte nincs is. Mivel az arany puha fém, a több száz kilométeres vízi út során folyamatosan kopik, egyre kisebb részecskékké esik szét. Két kiló homokból jó ha 10-20 szemcsét sikerült foglyul ejtenünk pipettával. Talán százezer ilyen apró pikkelyből összejön 1 gramm, melynek ára 9 és 12 ezer forint körül ingadozhat. Ha ez egy nap alatt össszejön az jó órabér, de tudni illik, hogy ma Magyarországon nincsen olyan ember, aki csak ebből élne. Vagy ha van, akkor sem árulná el. A megtalált aranyat valahogy úgy féltik, mint Gollam a drágaságát.

Egy aranyszemcse
 
A Lovadi-réten szerzett aranykincs mindössze pár tucat szemcséből áll. Mindenesetre maradnak a fiolában, hátha alkalomadtán kerülnek hozzá majd újabb szemcsék. De valószínűleg egy emberélet is kevés lenne, hogy teljesen megteljen.

Fontos tudni, hogy Magyarországon csupán a kézi erővel végzett aranymosás nem engedélyköteles (1993. évi XLVIII. törvény)!

Ajánlott irodalom: 

Aranymosás: Dunai Szigetek, Ex Auro Danubi

Ásványtan: http://www.geomania.hu/lelohely.php?lelohely=195

Folyami torlatok képződése: http://fold1.ftt.uni-miskolc.hu/~foldshe/telep04.htm 

 
Ha valakit érdekel a téma, akkor ezen a címen érdeklődhet aranymosás-tanárunktól:
aranymosas@hotmail.com

2 megjegyzés:

Nátz Ervin írta...

Ez nagyon érdekes cikk lett, már sokat olvastam régi aranyászokról, akik itt éltek a környéken. A youtube-on van fent az utolsó helyi aranyászról egy videó, Ő azt mondja, mióta elterelték a Dunát azóta csökkent nagymértékben az arany mennyisége, valószínű ezért nem mossa már senki....

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Én úgy hallottam régen se nagyon élt meg aranymosásból senki.

Halász, vadász, aranyász
Üres zsebben kotorász.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...