2016. január 3., vasárnap

Partra vetett szigetek 6. - Pap-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Nem sok jóra (szigetre) lehetett számítani a szentendrei Pap-szigeten, és ez sajnos be is igazolódott. Ellenben felbukkant egy eddig ismeretlen zátonyka. 
   

Legutóbbi látogatásunk óta nem sok minden változott a Pap-sziget szebb napokat is látott mellékágában. Víz csak mutatóban maradt benne november 12-én, Budapesten mért 68 centiméteres vízállásnál. A szigetre vezető híd ilyen esetekben értelmét veszti, hiszen szinte bárhol be lehet sétálni a Pap-szigetre, némi lejtő és emelkedő leküzdése után. Sőt még a sár sem nagyon zavar az átkelésben. 


A hídtól északra semmi víz nem található a mellékágban. Némi falevél és növényzet nélküli mélyedések jelzik, hogy ez nem mindig volt így, de a feltöltődési folyamat visszafordíthatatlannak látszik. 


A hídtól délre sekély holtágak jelzik az egykori folyóágat, és egy horgász a bizonyíték rá, hogy kellő mélység és kellő hal is maradhatott, mígnem a Duna úgy nem dönt, hogy visszatér ide. Körülbelül öt méter széles ez a vízfelület, szélein a hódító növényzet itt is feltartóztathatatlannak tűnik. 


Ha tovább követjük a Pap-sziget mellékágat a hídtól délre, egy szakaszon ártéri erdőt találunk sűrű aljnövényzettel, ahol víznek nyoma sem maradt. A vízjátéknak köszönhetően a partjain lévő töltés magassága ilyen időben indokolatlanul magasnak tűnik, komoly erőfeszítésbe kerül a le- és feljutás. Közvetlenül a visszatorkollás felett a stégek pocsolyákba ereszkednek. Talán a talajvíz-beszivárgásnak köszönhetően egy vékonyka ér igyekszik a Duna felé, melyet az iszaphátak tavacskává duzzasztottak. 


Ez az erecske eljut a Dunáig, ahol a part még emlékeztet valamelyest egy (szárazra került) mellékág torkolatához. Itt az átkelés nehézkes az átnedvesedett iszap és agyag miatt. Szemmel láthatóan ha a Duna vize emelkedik, akkor innen alulról önti el újra a mellékágat. Persze ahhoz, hogy ezt megállapíthassuk el kell sétálni a Pap-sziget északi csúcsáig. Ha a parton tesszük meg ezt az utat szembeötlő, hogy a viszonylag meredek sziget-oldal miatt keskenyebb sávról vonult vissza a folyó mint az várható lett volna. 


Néhány horgászon kívül nem sok érdekesség bukkant fel a parton. Beljebb van egy szép sétány padokkal, melynek lábain már kúszik fel az üledék és egyre rövidebb lábúak tudnak csak ülni rajtuk. Már majdnem a Pap-sziget északi csúcsánál azonban felbukkant egy fehér hátú (nem bálna) kavicszátony. Éppen a zöld bója túloldalán, közel a Szentendrei-szigethez. Remélem a földrajzban is van olyan, hogy aki elsőként talál meg egy felszínformát az nevezheti el, ezért gyorsan nevezzük is el Zöld bója-zátonynak. A távolból úgy tűnt alig pár tíz centi a magassága, ha esetleg ember már járt rajta, kérjük jelezze! 


Nem igazán szigetcsúcs látható a fenti képen, pedig annak kéne lennie. Egy kis nyílás az ártéri erdőn, némi mélyedés a parton; ez lenne a Pap-sziget mellékágának betorkollása. Pedig az egykori meder nyomai megvannak, egykori szélessége is érzékelhető még, és ha esetleg a környéken lakók nem hordanák bele az avart akár így is maradhatna. Ezt a pár méteres szakaszt kellene kellően kimélyíteni ahhoz, hogy a Pap-sziget megmaradhasson. Beljebb a fák között elkezd lejteni és szélesedni a meder, bár ez felülről sem túl látványos, hiszen a felette összeboruló faágak teljesen eltakarják. Valamivel távolabb, a híd felé visszatérve látványosabban kiszélesedik a mellékág medre, talán azért is érzékelhető a változás, mert itt már csak az egyik parton állnak fák. 


Összegzésként két jó hír a végére: akad még némi víz a mellékágban és vannak jelei annak, hogy a Pap-sziget néhanapján valódi szigetként viselkedik. Ellenben rossz hír: egyelőre. A Pap-sziget valószínűleg egy emberöltő alatt meg fog szűnni. De Szentendrénél a szigetképződés nem állt meg, és ha nem következik be valami drasztikus változás a Duna vízgyűjtőjén hamarosan a Zöld bója-zátonyból is sziget cseperedhet. Mire a Pap-sziget eltűnik.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...