2017. március 27., hétfő

Fentről a Duna


Nagyon sok dunai sziget múltjának feltárásában segített nekünk a mapire.eu, a maps.hungaricana.hu és a fentrol.hu, melyet nemrég találóan a légifotók Fortepanjának neveztek. A Fentről honlapjára a már meglévő 104808 darab mellé újabb 10646 kép került feltöltésre. 

A legutóbb feltöltött képek térbeli elhelyezkedése (fentrol.blog.hu)

Pontosan nem tudom mennyi képen szerepel a Duna, de annyi bizonyos, hogy ha nem is azonos évben készült képekkel, de az egész magyaroszági szakasz le van fedve. Ahol a Duna határfolyó, mint a szlovák szakaszon valamivel kevesebb a kép, mint ott, ahol a folyó mindkét partja hazánkhoz tartozik. A Március 22-én feltöltött újabb tízezernyi kép a Duna három szakaszát mutatja be. Folyásirányban ezek:
  • Szob-Érd
  • Adony-Dunaújváros
  • Paks-Szekszárd

Aki tehát már régóta böngészi a folyót a honlapon, e területeken érdemes mostanában újra szétnézni. A képek időbeli terjedelme 1959-2005-ig tart, azaz 1959-es a legrégebbi és 2005-ben készült a legújabb. 1992 és 2004 közötti képek nincsenek (még) és a 2004, 2005-ös képekkel is a mostani feltöltésben találkozhatunk ezekkel először. Az új képek zöme 1975 utáni, tehát a folyó közelmúltjával ismerkedhetünk meg ez alkalommal. 

A számtalan új fotó lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük a szigeteink múltját. Minden egyes újabb légifelvétellel egy újabb filmkocka kerül helyére a Duna múltjában. Mindemellett más érdekességek is előkerültek. Például a parti képek után fentről is megnézhetjük, hogyan került egy hatalmas D betű a Dunába Nagymarosnál, mely később majdhogynem nyomtalanul elmúlt.

A nagymarosi D betű története négy részben (1969, 1988, 1992, 2006 - ez utóbbi kakukktojás)

Felbukkan, majd eltűnik a Visegrádi-zátony, melyből normális körülmények között egy szigetecske is lehetett volna. 1988-tól kőcsápok nyúlnak a folyóba és alig négy év múlva egy hatalmas félsziget keletkezik mögötte, amit újabb két év múlva már bontanak is. Talán erről is kerül majd elő légifotó.


Kellemes böngészést kívánok!

A honlap, valamint az ajánlott és felhasznált irodalom:

2017. március 23., csütörtök

Vízrajzi magasságjegyek


Dunaszentbenedek református templomának falában van egy öntöttvas tábla, melyen a "Vízrajzi magasságjegy" felirat, valamint egy 1893-as évszám olvasható. Mivel a falu (a neve alapján is) meglehetősen közel fekszik a Dunához, és alig 9,5 kilométerre van innen Gerjen, ahol ugyanezzel az évszámmal Magyarország legalacsonyabbra helyezett árvíztábláját találni, feltételezhetnénk, hogy  ez a tábla is árvízi magasságot jelöl. Fontos tisztáznunk, hogy nem. De akkor mégis mi ez?

Vízrajzi magasságjegy, Dunaszentbenedek. (fényképezte: Kákai Emese)

Magyarországon viszonylag sok hasonló táblával találkozhatunk. Elsősorban a települések legmasszívabb épületeinek falán helyezték el őket, melyek szinte kivétel nélkül templomok voltak akkoriban. Találunk ilyen öntöttvas táblát a szentbenedeki református templom, a nagytétényi Miasszonyunk templom, az óbudai Szent Péter és Pál plébánia templom, a vajdasági Kabol kolostortemplomának, vagy éppen az érdi Szent Mihály templom falán. Ezek kinézetre teljesen egyformák, ugyanabban a műhelyben öntötték őket. 

Vácott, Esztergomban, Dömösön, a felvidéki Gútán, Izsán és Csallóközaranyosban is találunk hasonló táblákat, az előbbiektől mindössze egyetlen pontban különböznek; az évszám ezeken két évvel későbbi: 1895. A földrajzi elhelyezkedésük alapján nem tévedhetünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy Budapesttől délre 1893-ban, attól északra és nyugatra két évvel később helyezték ki a vízrajzi magasságjegyeket.

Mivel a teljesség igénye nélkül felsorolt települések mind a Duna-mentiek, a vízrajzi magasságjegyeknek közük kell, hogy legyen a Dunához. De vajon mi?

Apró furat jelzi a pontos magasságot Vácott.

A megfejtésről Noéh Ferenc Régi magasságjegyek Budapesten c. írásában olvashatunk:
"A folyók szabályozásához szükséges magasságmérések ügye a XIX. század végén a földművelésügyi tárca kebelében működő Vízrajzi Osztály hatáskörébe tartozott. Ennek mérnökei a Duna budapesti szakasza mentén is helyeztek el magassági pontokat, elsősorban templomok és kastélyok falába. [...] A 20 × 12 centiméter méretű táblákon a „Vízrajzi magasságjegy” felirat látható, valamint az elhelyezés évszáma: 1893. Ezeknek a tábláknak nincsen konzolosan előreugró peremük, amelyre korábban a magasságot vonatkoztatták; ezek úgynevezett furatos táblák, amelyeken a magasságot a tábla közepe táján elhelyezkedő apró furat őrzi."

A Duna mentén Budapesttől délre már az 1880-as évektől folytak a szabályozási munkák. A Szigetközi szakaszt 1886-1896 között szabályozták, a hajózható Vaskaput ugyancsak a Millennium évében adták át. Az 1893-95-ös magasságjegyek kihelyezése ebből a szempontból megkésettnek tűnik, habár ezeket később is tudták használni.

A leírásból nem derül ki, hogy ez a magasság egy abszolút, avagy relatív magasság, a tengerszinthez, vagy a Duna adott helyen mért legalacsonyabb vízállásához viszonyították (bár az előbbinek jóval nagyobb a valószínűsége). Továbbá az is kérdés, hogy a földmérők honnan tudták az adott pont magasságát. Kellett lennie egy adatbázisnak, amely minden vízrajzi magasságjegy adatát tartalmazta települési vagy azon belül utcaszinten. Ha ez az eredeti adatbázis esetleg megvan, meg lehetne nézni, hogy az adatok stimmelnek-e, illetve mennyi tűnt el közülük az évtizedek során.

Aki tud ilyenről, szóljon!

FRISSÍTÉS (2017.03.25): 

Két olyan kommentet kaptunk a facebookon, amely jól kiegészíti a cikket:

K. István: Az ilyen fali táblák mérése régen egyszerű volt, a megfelelő felszereléssel, mint például a mellékelt képen látható furatos tábla mérése is, viszont ma már nagyon nehéz megoldani a megfelelő felszerelés hiányában.



B. Zoltán: Létezik egy 1927-ben kiadott katalógus, amely tartalmazza a Vízrajzi Osztály magassági pontjainak adatait. A Duna mérést Dévénytől az Aldunáig, Az alduna felmérésének pontjait. A Tisza mérés pontjait a forrástól a torkolatig és a Balaton magassági pontjait. Adria feletti magasságokkal, alapjuk a Bécsi Katonaföldrajzi Intézet szintezésének 1880-as években a nyers mérésekből számított magasságok. 1960-as években ezeket a pontokat bemérték, így balti magasságuk is van. IV. rendű Bendefy pontként vannak nyilvántartva. Minden dokumentum BFKH Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztály Alaphálózati és Államhatárügyi Osztályán található meg.



FRISSÍTÉS 2.0, 2017.04.06 

Mészáros János megtalálta térképen is a dunaszentbenedeki főpontot (F.P.) és magasságát a "Duna helyszínrajza" térképmű 1:5000-es méretarányú változatában. 1898-1911 között készítették, ebbe beletartozott a felmérés és tisztázati rajz készítés, majd a szelvények végleges kiadása.





Köszönet a találatért és ötletért Kákai Emesének!


Ajánlott és felhasznált irodalom:

Noéh Ferenc: Régi magassági jegyek Budapesten
Homolya András: Árvizek, magassági alappontok, árvízszintjelző táblák Budapesten, Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság 30. Vándorgyűlés

2017. március 14., kedd

Csóva


Ahogy egyre közeledik a 17. FINA vizes világbajnokság július 14-i megnyitója úgy kerül ismét a figyelem előterébe a Dagály fürdő és ókori elődje, a rajta talált római fürdőkről elnevezett Fürdő-sziget és az ott fakadó hévforrások. Most éppen egy 1971. október 28-án készült légifotón tapasztalt érdekes jelenség kapcsán.

Az Árpád híd és a Dagály strand 1971.10.28 fentrol.hu

Egy hosszú, világos csóva nyúlik az elkotort Fürdő-sziget hűlt helyéről az Árpád híd keleti pillére felé. A híd pillére után a csóva jellegzetes hullámokat vet. A képhez felirat is tartozik:

"Sirályok köröznek az egykori Fürdő-sziget hévforrása felett. A meder aljzatáról feltörő hévíz folyásirányban egyre inkább elvegyül a Duna vizével, miközben hordalékával kirajzolja a hídpillér áramlásra gyakorolt hatását is."
Mivel úgy éreztem ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen megnéztem egy jóval későbbi képet is. Az alábbi felvétel 1992-ben, infravörös tartományban készült légifelvételen a vegetáció zöldje vörösen jelenik meg. Ez akár el is terelhetné a szemlélő tekintetet a kék Duna előző képpel azonos pontján keletkező vékony csóvájáról. A csóva azonban itt is megvan. Elképzelhető, hogy tényleg az elkotort sziget helyén fakadó források érik el a felszínt ilyen módon?

Árpád híd és a Dagály strand 1992. fentrol.hu

A csóva több szempontból is gyanúsnak tűnik, fontossági sorrendet nélkülözve fel is sorolnánk ezeket:
  1. Szabó József geológus ábrája szerint a Fürdő-szigetek forrásai nem egy pontban fakadtak, sokkal inkább egy nagyobb területen szóródva bukkantak felszínre. Két nagyobb csoportjuk közül az egyik éppen a Rákos patak (azóta áthelyezett) torkolatával szemben, míg a másik attól délebbre helyezkedett el. 
  2. A feltörő források vízhozama sem lehetett akkora, hogy elérje a Duna felszínét, sem pedig az általuk megmozgatott hordalék nem lehetne ekkora mennyiségű. Nem is beszélve a színéről.
  3. Éppen a csóva megjelenése mellett található a Dagály fürdő - elképzelhető, hogy esetleg a Dagályban keletkező vizeket elvezető túlfolyót helyezték el a Duna medrében?
Ez utóbbi könnyen kideríthető — nem kellett mást tenni, mint felhívni a Budapesti Gyógyfürdők Zrt.-t, ahol a harmadik kapcsolás után sikerült olyasvalakit találni, aki tudta a választ a kérdésre: Létezik/létezett-e  a Dagálynak ilyen túlfolyója. Azonban az igenlő válasz több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. 


Az Összekötő vasúti híd alatti szennyvízbefolyó 1976-ban

A Dagály strandnak létezett túlfolyója, azonban az nem a Rákos-patak torkolatával szemben, hanem attól 300 méterrel délebbre ömlött a Dunába. Most, hogy a vizes VB-re elkészült a Duna Aréna a kifolyót 200 méterrel északabbra helyezték át, amely még mindig messze van a csóva felbukkanásától. 

Szerencsére a hívás során fény derült a csóva prózai eredetére. Ez pedig nem más, mint a Fővárosi Csatornázási Művek szennyvízbefolyója. Budapest területén nem ez volt az egyetlen ilyen létesítmény. Volt egy Lágymányossal szemben is, a (déli) Összekötő vasúti híd alatt, valamint Budafokon kettő, a felső a Dr. Papp Elemér utca, az alsó pedig a mai Savoya park vonalában a csepeli oldalhoz közelebb. Ha hinni lehet a híreknek a csepeli szennyvíztisztító megépülésével ezek a szennyezőforrások végleg megszűntek. 

Persze sokkal jobb lett volna mindnyájunknak, ha ezek a csóvák valóban a mederből fakadó hévforrások lettek volna...

2017. március 7., kedd

Időgéppel a Martuskára


A Szentendrei-sziget területe az elmúlt évszázadban jelentősen megövekedett. Északi részén, Kisoroszitól egészen a váci Kompkötő-sziget északi csúcsáig egy olyan hatalmas árteret találunk, ahol három sziget kapcsolódott a parthoz. Ezen az 5,5 kilométeres Duna-szakaszon a legidősebb és elsőként eltűnt sziget a Martuska volt. Eltűnésének időpontja egészen ezidáig ismeretlen volt... 


Ma már sem a Szentendrei-sziget, sem pedig a Duna felől közelítve nem ismerhetünk rá az egykori szigetre. Itt, a szentgyörgyi "hegyek" tövében nem szűkült olyannyira a meder, mint Kisoroszi felé, ahol 300 méternél is szélesebb ártéri erdő nőtt fel a zátonyos Dunában. Mindössze a Martuska-sziget mellékága iszapolódott fel fokozatosan az éve során. Sok más dunai szigettel ellentétben ez itt természetes folyamat volt.


A Martuska-sziget legmagasabb térszíne szabálytalan formájú kaszáló rét. Úgy néz ki, mint egy rendszeresen nyírt füvű park, ahol vízitúrázóként az ember szívesen felverné a sátrát és töltené az éjszakát. A Duna túloldalán remek kilátás nyílik a verőcei Fehér-hegyre. Ez a terület ma is ártér, az árvízvédelmi töltés, mely a Szentendrei-sziget vízbázisát is védi beljebb, a régi partvonal mentén húzódik. Félig meddig tehát megmaradt a Duna birodalmának. 


Mellékágának alsó szakasza még felismerhető, egy teknő alakú mélyedésben fűzek és sűrű nádas jelzi a vizesebb részeket. A teknő egyik végét a szigetre vezető út töltése zárja le, a másikat pedig a Duna hordalékán nőtt ártéri erdő. A töltésúttól nyugatra már sűrűsödik az erdő és a mellékág nyomvonala sem ismerhető fel. Ez az erdő a Martuska nyugati csúcsán képződött zátonyon növekedett fel. Ahhoz, hogy a sziget történetét rekonstruálni tudjuk a térképek és légifelvételek segítségét kell kérnünk.

Martuska-sziget 2010, Googleearth

Napjainkban, mint láttuk, a szigetet nagyon nehéz felfedezni. Ha csak a googleearth állna rendelkezésünkre ez nem is sikerülne. A turistatérképek már több kapaszkodót nyújtanak, ezeken legalább — mint az elnéptelenedett falvak esetében — dűlőnévként fennmaradhatott a Martuska földrajzi név. Menjünk vissza 55 évet az időben, és nézzük hogyan nézett ki akkoriban a "sziget".

Martuska-sziget 1955.

A Hadtörténeti Térképtár 1955-ös légifelvételén sem bukkan még fel a Martuska. A Duna ekkoriban még fátlan arcát mutatta errefelé is. Alig két tucat fát lehet kivenni a szigeten. De így csupaszon a mellékág mintha jobban kivehető lenne, és kezd felsejleni a sziget régi orsó alakú körvonala is. 
A váci-ágban sok szigetet kapcsoltak a parthoz a két világháború között, például a szomszédos Verőcei- és a Kőgeszteri-szigetet. Elképzelhető, hogy ekkoriban még megvolt a Martuska?

Tanya-sziget, 1930.

Sajnos nem. Az angyalos vízisport térkép még a nevét is elfelejtette, azaz átnevezte Tanya-szigetnek. Mivel a kis fekete négyzet épületet jelöl, akár érthető is lehet ez a névadás. A mellékág még megvan, nedves vízi növényzetet jelöltek rajta. Nyugati szakasza még itt is felismerhetetlen. Talán a körökkel jelölt fák megmutatnak még valamit a sziget alakjából. Úgy néz ki még tovább kell visszautaznunk az időben, hogy a valódi szigetre rábukkanhassunk. 

Martuska-sziget, 1856

Következő állomásunk 1856, ahol a térképen a korabeli hajózási viszonyokkal is meg lehet ismerkedni. A térképészek hosszú zátonyt ábrázolnak a sziget nyugati csúcsátol felfelé, de igen, megvan végre a sziget! Parthoz van már kapcsolva ugyan, élő vizű mellékág nélkül, de felismerhető. Ott van szemben a már ugyancsak eltűnt, éppen Vác és Verőce közigazgatási határán átnyúló Határ-szigettel együtt. Ha még jobban visszamegyünk az időben hamarosan már a mellékágnak is fel kell bukkannia. A finomhangolás miatt most csak 14 évet teszünk meg.

Martuska-sziget, 1842

A II. katonai felmérés szelvényén, 1842-ben végre felbukkan a Martuska, teljes életnagyságban. Nem von le sokat az örömünkből az sem, hogy név nélkül szerepel. Keskeny, 20-30 méter széles mellékága körülöleli a part felől a már ekkor is meglévő zátonyt is. Hosszúsága 800, legnagyobb szélessége 90 méter. Balra tőle ott látjuk a régi vármegyehatárt, amely elválasztja a nógrádi Kisoroszit a "pesti" Tahitótfalutól. Ha fénykorában is látni szeretnénk Martuskát egészen a honi térképezés óvodáskoráig kell visszamennünk. 

Insula Martuska 1770.

Tahitótfalu, pontosabban Szentgyörgy legészakibb szegletében így festett Insula Martuska, a róla készült legkorábbi térképen. Ekkoriban 550 méter hosszú és 90 méter széles volt, egy hasonló szélességű folyóág választotta el a Szentendrei-szigettől. Feltételezhető tehát, hogy a sziget már jóval korábban is létezett, a térképészek már öreg korában ábrázolták először, majd dokumentálták az 1840-es évekre tehető eltűnését. 

Számos szomszédjával szemben neki még megadatott a természetes elmúlás... 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...